Fejezet

 1 2 |          mindenikünkre van, s fõképp szónok talán nincs a világon, ki
 2 7 |         nagyszerû tárgyakról; mire a szónok sokszor félbeszakasztatva
 3 7 |         hasonlók egymáshoz.~Miután a szónok, egy ideig csillagát s késõbb
 4 7 |         lelkességétõl reménylhetõ, a szónok még egyszer elmondá küldõinek
 5 7 |        roppant hatása volt: s noha a szónok mindazon helyeknél, hol
 6 7 |  közlelkesedésnek árthatni fog: soha szónok inkább nem éljeneztetett
 7 9 |           olvasá lelkesedve tovább a szónok - nagy dolgok történtek.”
 8 9 |            még kilenc egymást követõ szónok által különösen motiváltassék;
 9 9 |              egyébként szép elõadású szónok hallgatni szokott; azonban
10 9 | ismételtettek többé, midõn azonban a szónok elöadá, hogy tekintettel
11 11|              sóhajtá a szerencsétlen szónok - se kalapom, se palástom.~-
12 11|             s fõképp akkor nem, ha a szónok, ki a küldöttség nevében
13 11|            látok. Aggasztóbb, hogy a szónok reszketése, miután palástja
14 11|            olvassa, akármi legyen.~A szónok, ki addig remegve végigfutá
15 11|        követi lépteidet - folytatá a szónok nekibátorodva -, s egész
16 11|             táblabírák egyike, míg a szónok hasonló hangulatban tovább
17 11|               fordítson egyet -, s a szónok fordított s félig magánkívül
18 11|              ez ön palástja. S a két szónok nagyon elszomorodott, s