Fejezet

 1 4 |      magamat; hisz engem talán mégsem tartanak Viola cimborájának,
 2 7 |       az oly nagy érdemû férfi mégsem jelöltetett ki többé elõbbi
 3 11|        nyolc tarokkom van!~- S mégsem tudta megfogni?~- Persze,
 4 12|      jámbor hatvanhoz közelg s mégsem látta át, hogy falusi jegyzõség
 5 14|    végre ez óra is elmúlt, s õ mégsem jött, midõn kinézve konyha
 6 14|        jobban megérdemelné, de mégsem gyanítja, mily kincset bír
 7 16|     felesége vagyok is, azokat mégsem hagyom el.~- Nem úgy volt
 8 16|      Viola felesége szenvedek, mégsem mennék máshoz. Felakaszthatják,
 9 16|  jutunk, miként a mérleg végre mégsem a jók ellen fordul. Oh,
10 16|    hazájoknak nevezhetnének, s mégsem honosok, mert hisz a haza
11 16|        az élet tarka meséjébõl mégsem vontad ki az egy szomorú
12 17|      mutatott, való hivatással mégsem bírt: mit apja már abból
13 21| hasztalan! Tengelyinek írásait mégsem menthettem meg. Engem isten
14 22|    azért, ha én ott vagyok, az mégsem történt volna.~- Elhiszem -
15 22|      pártolása mellett a házba mégsem juthatott be. - János pandúr,
16 22|   bántása lehetne; a rab talán mégsem kerülte volna el ez új sanyargatást,
17 27|      értjük, azt gazdag házban mégsem lehet találni.~- Ákos kivételt
18 36|      tért vissza, hogy Vándory mégsem jött, a beteg majdnem kétségbeesve