Fejezet

 1 5 |          azalatt még nagyobb lõn, künn az utcán kardcsörgés, s
 2 5 |      irányt adott.~„Tûz!” harsoga künn az utcán. „Tûz, tûz!” hangzék
 3 10|      visszajõ.~- Talán majd addig künn várok - szólt a zsidó, helyérõl
 4 12|        körüljárva az utcákon vagy künn marhájok után. Ipart s gyarapodást,
 5 13|    szobából. Kevés perccel késõbb künn a mezõn találjuk õt, hol
 6 14| gondolatnál, hogy Ákos ily idõben künn a nagy síkon tévelyeg. Kiment
 7 14|          boldogok voltunk, s most künn fekszik szegény Franciaországban,
 8 15|      történtek, addig Tengelyink, künn a kortesek között, homloka
 9 16|       hogy engem fog szeretni. Ha künn a mezõn aratásnál voltam,
10 16|           s ha e hideg õszi napon künn jársz, bajod lehet.~- Köszönöm -
11 16|      Porvárról ellovagolva, lovát künn, kertsövényhez kötve, sötét
12 20|  szorgalommal táncoltatá orsóját. Künn köd borula el a vidéken,
13 20|           A kunyhó ég! - hangozék künn. - Lökjetek vissza mindenkit
14 22|       gyermekem van, ez itt s egy künn Liptáknénál; mit csináljunk,
15 23|        magtár ajtaján. Ha egyszer künn van, s teins úr gulyása,
16 23|      hiszem, a hideg szelet, mely künn fú, megszokta.~- Ha nyaka
17 23|   szerencsétlen embert látom, kit künn határomon felakasztottak,
18 36|        még néhány hét vala hátra. Künn nem vár senki reá, senki