Fejezet

 1 3 |       elõtt.~Minden hallgat. Az éj sötét s kedvetlen, mint
 2 3 |      hatnak, szakítják félbe az éj csendét - midõn az árokból,
 3 4 |         megszerezte pénzöket.” „Éj, kendnek még jó dolga van -
 4 10|       melynek tegnapi kárait az éj eltakará.~- Képzelhetem
 5 14|         százszor mondá, hogy az éj annak, kinek szeme világossághoz
 6 14|         de éppen az aggaszt, az éj oly setét, s ha baja történt
 7 14|        baja történt volna.~- Az éj setét - szólt komolyan,
 8 17|      tõlem függne!~- Hát kitõl? Éj! - szólt az öreg, fejét
 9 20|       kiment a kunyhó elébe.~Az éj setét vala. A magas tölgyek,
10 20|    szomorúság tölté el. A sötét éj, a hallgatás, az elhagyottság,
11 20|       Nem vala többé kétség; az éj csendjében már a közelgõk
12 20|      sötétebb fátyolt boríta az éj az egész felett, melyen
13 21|       összecsapva - istenem, az éj mily hideg - tevé hozzá,
14 24|    mások által felváltatnak.~Az éj sötét s hideg vala. A felhõk,
15 24|       mindig erõsebb lett, s az éj csendjében úgy hallatszott,
16 29| partjához ért. - Esõs novemberi éj vala, az égen nem látszott
17 36|        tölté az átmenõket. Néha éj közepette, ha minden egyéb
18 39|     egykor takarták; vagy ha az éj sötét nyugalma borult el