Fejezet

501 38|            levegõ, melynek órákig ki volt téve, s végre a sebes út,
502 38|          szólt sokszor -, talán jobb volt gyermekemnek, hogy elhagyá
503 38|     életemben láttam? - S neki igaza volt; míg egy gyermeke marad
504 38|              szeretetreméltó gyermek volt. Víg, egészséges, minõt
505 38|       gerjesztett; mennyivel nagyobb volt Viola bámulása, midõn a
506 38|           gatyába; a katona paraszt, volt, s megint paraszttá válik,
507 38|          egészen meggyõzõdve sohasem volt, megzavarodott e kérdésnél. -
508 38|              olyan, mint a kis Pista volt, oly kedves gyerek nincs
509 38|              a szegény gyerek úgy el volt csúfítva himlõi által, kend
510 38|           nem lesz zsivány többé? Ez volt az utolsó szó, mit tõle
511 38|              hagy pihenni. Igaz, nem volt soha szándékomban valakit
512 39|         peregtek le arcain.~Már este volt, mikor Viola elhagyá a házát.
513 39|          hagyá, jó húsz mérföldnyire volt, s Viola, hogy senki kezeibe
514 39|             csak néhány mérföldnyire volt, az vala, hogy mielõtt magát
515 39|    nyargaltak.~Ákos éppen Tiszaréten volt. Az alispán, mióta neje
516 39|             Vándory sóhajtva -, elég volt, hogy e helyrõl egyszer
517 39|          vérem, Tengelyi úr jóltevõm volt, megszolgáltam jóságát;
518 39|              Viola oly alávaló ember volt, ki jóltevõjét megkárosíthatta
519 39|              a 811-i bor is idei bor volt egykor, s hogy fia is majd
520 39|             Tengelyi eleinte szomorú volt. Oly szerencsétlenség, mint
521 39|         kiknek annyi ideig jegyzõjök volt, földeríté végre õt is.
522 39|           fontos pillanatokban jelen volt, végén se nélkülöztessék,
523 39|           akartam; ha törekvésem nem volt sikertelen, más dicsõséget