Fejezet

 1 4 |         gyermeki felfogása szerént suttogva elbeszélé szerencsétlenségüket.
 2 5 |           nénikém - szólt a kisfiú suttogva -, nem álmomban szóltam,
 3 5 |             fiam - felelt Liptákné suttogva -, csak maradj te nyugodtan,
 4 13|          világítása mellett, félig suttogva egymással szemközt ülnek.~
 5 13|        forintot? - szólt hasonlóan suttogva a másik - s ugyan hogy?~-
 6 14|           is szeretném - válaszolt suttogva amaz -, ha a teins asszony
 7 14|         mely az asztalok egyikénél suttogva, egymás mellett ült.~- Vilma -
 8 14|       irományokkal, tolvaj - szólt suttogva megtámadója, s a zsidó Cifrára
 9 20|          lenne, Viola - tevé hozzá suttogva -, ha megadnók magunkat,
10 20|           az írások? - szólt Nyúzó suttogva Macskaházyhoz.~- Meg - válaszolt
11 22| könyörüljön rajta - mondá Liptákné suttogva a kovácshoz -, nekem nincs
12 22|        követé. Macskaházy Nyúzóval suttogva beszélt.~- A tekintetes
13 23|            a huszár, még halkabban suttogva, mint azelõtt -, a polyváskamara
14 24|         kiküldetett tehát, s János suttogva elmondá minden készületeit. -
15 24|        vége volna.~Violáné, mindig suttogva, férje elszöktetése iránt
16 36|            rabok ritkán s akkor is suttogva beszéltek egymással. Ha
17 37|            is az ablakok egyikében suttogva beszélt, a három férfi látszólag