Fejezet

 1 1 |        tanúja volt, bizonyosan remegve nyújtá ajándékit a szilárd
 2 5 |        idejõjünk - szóla közbe remegve egy pandúr, mire feleletül
 3 5 |    azonban rémülés vala. Vilma remegve s halotti halványsággal
 4 11|       tölti e nehéz tisztet, s remegve, mint a hárslevél, áll paszomántos
 5 11|     legyen.~A szónok, ki addig remegve végigfutá kéziratának elsõ
 6 14|        hogy eljõ - monda Vilma remegve -, Ákos oly bátor, õ nem
 7 16|      férje jöttét elõször várá remegve, legalább némiképp megnyugodott.~-
 8 16|        rabolták ki - válaszolt remegve Erzsébet -, a többi...~-
 9 18|    történt? - kérdé az asszony remegve.~- Nincs idõm, István mindent
10 20|      tüzet hamuval. - Mészáros remegve engedelmeskedett. - Te,
11 24|   száraz ágait; a zöld sudarak remegve hajlonganak a leggyengébb
12 24|       feltámadt, mint nejében, remegve megölelte õt, s a szerencsétlen
13 24|      az ügyész szemtelenségén, remegve a félelem, harag s megerõltetés
14 30|        ismét mellbe löké, s az remegve könyörgõ hangon újra ártatlanságát
15 33|    most a férfihang, látszólag remegve.~- No, sebaj! - mondá az
16 38|    vért arcomba tolulni, midõn remegve, mint gonosztevõ bírája
17 38| lelkiisméretem furdalna is, ha remegve kellene töltenem életem