Fejezet

 1 17|         kell, dohány s szivarok mindenfelõl, egypár szép, nõi kezek
 2 17|        félthetné.~- Azt mondják mindenfelõl - válaszolt Kálmán halkabban -,
 3 18|         van, min szíve örülhet! Mindenfelõl házak, fák, kerítések, viruló
 4 19|         magyar kényelem látszék mindenfelõl: magyar ember szíve emelkedett,
 5 20|      sróf és haszontalan ág-bog mindenfelõl, mihelyt nem jár töltésen
 6 20|       keresett utat, itt is víz mindenfelõl, csak egyes sötét foltok
 7 20|     véghetlen csönd s hallgatás mindenfelõl. Viola ott állt a kunyhó
 8 20|  világot látok. Körülvettétek-e mindenfelõl? szóljatok!~Negyven vagy
 9 21|    körül a nyitott helyen, mely mindenfelõl bokroktól körülvéve a hajléknak
10 22|       vele! akció! - kiáltatott mindenfelõl.~- Hol az ítéletre minden
11 22|        a jámbor öreg megtámadva mindenfelõl, nem látva maga mellett
12 23|      erejét. De mikor az embert mindenfelõl nézik és látják, a legerõsebbnek
13 31|        kijelentéseket hallhatsz mindenfelõl... A szabadság, az egyenlõség,
14 31|   Violát, körül volt véve a ház mindenfelõl, sehol menekülés, azt tudtam,
15 32| mondhatlan szenvedéseket látunk mindenfelõl, melyek között egypár száz
16 33|        undorító mocsok, mely õt mindenfelõl környezé, tölté õt borzadással -
17 36|         a halálnak képe, melyet mindenfelõl látott, s magok a hajdúk,