Fejezet

 1 1 |         ûzzenek, egyébiránt majd meglátjuk, ki nevet utoljára. Ki tudja -
 2 1 |    amennyire bírá mérgét -; majd meglátjuk, ily hetykén viseled-e magadat
 3 1 |        kenyérre fogadtad.~- Majd meglátjuk - viszonzá a fõbíró gúnyosan -,
 4 5 |           azt kössétek meg, majd meglátjuk, ki parancsol itt!~- Botot
 5 6 |         egy percre ismét.~- Majd meglátjuk, ki tudja, talán nemsokára,
 6 10|        valaki, ki apádat keresi; meglátjuk. - Szabad!~Az ajtó lassan
 7 13|         engedelmeskedem, de majd meglátjuk, ki lakomáz utoljára.~-
 8 13|    egyszer teszem, fõbe lõ. Majd meglátjuk, kinek szemét vágja ki elõbb
 9 16|          végre derest hozatva -, meglátjuk, nem jössz-e uraságod szolgálatára
10 20|          parancsol senki.~- Majd meglátjuk - mondá az öreg zsivány,
11 20|          lekapva fokosát -, majd meglátjuk, ki parancsol nekem.~Rácz,
12 22|      szárazon Zátonyi -, mi majd meglátjuk, mit teszünk. Most talán
13 22| válaszolt Zátonyi nevetve - majd meglátjuk, három nap alatt húsz ily
14 23|         De majd helyre hozom; ha meglátjuk a kamarát, annyit mondok
15 25| pillanatban, sem ezentúl.~- Majd meglátjuk - mondá Rétyné, bosszús
16 29|        ebrúdon dobnak ki.~- Majd meglátjuk!... én a nagyságos asszony
17 38|           Viola volt. No, holnap meglátjuk. - S ezzel Csavargós a tûz