Fejezet
1 1 | helységének jegyzõjével és Vándory Boldizsár, ugyane
2 1 | idõ még el nem takarhata, és szemeinek sötét lángjai
3 1 | könyvek szerint a pokol és mennyország a paradicsomból
4 1 | de önakaratunk mûve.~- És tapasztalásaink? - szóla
5 1 | hogy én ezúttal Szellõ és Cigány hõstetteit, s mennyiszer
6 1 | nézve létezik különbség.~- És a kegyetlenség - szóla Vándory -,
7 1 | hoznak, az vén cigánytok, és ha...~- Ha nem az - szakítá
8 1 | nem más, mint Peti cigány, és...~- Nem fogom tûrni, hogy
9 1 | Vilmos felé sietett.~- No és - szóla türelmetlenül a
10 1 | a fõbírót kéré, s Kálmán és Ákos kérelmét pártolák -
11 1 | folytatá benevolumát.~- És azután, mikor a cigányt
12 1 | én a falun kívül lakom.~- És miért lakik kend (a címeket,
13 2 | de ki õt elõbb ismerte és most, az érzé, hogy fájdalma
14 2 | nem állt, s a büszkeség és nagyravágyás, melynek csíráit
15 2 | hogy napjai számítvák, és e gondolatban nem vala semmi,
16 2 | verekedés, séta s pajkosság és késõbb édes ábrándaim, ha
17 2 | a fiatal Réty õt apjának és porvári ismerõseinek ajánlá,
18 2 | nem jövedelmezõ munkát, és soha szegények ügyvéde több
19 2 | Alispán, fõjegyzõ, fõügyész és a fõ-fõtáblabírák egész
20 2 | fordító az annyi abakció és invagiacio súlya alatt naponként
21 2 | van, így szóltak sokan, és végin pattan az ostor, s
22 2 | kotkodácsol, keveset... - és audiatur et altera pars,
23 2 | egész haza kárt szenved; és ha történik? de erre természet
24 2 | elment õexcellenciájához, és egy óráig tartó magánbeszélgetésben,
25 2 | elhagyni kényteleníttetik, és a fiatal Réty szomorúan
26 2 | komoran intve a szükség állt, és senki a világon, kihez ennyi
27 2 | vezetett, hogy reményljen és élvezzen õ is. Nem leszek
28 2 | szerencsétlenség kitört, nyilván és kíméletlenül az uraság ellen
29 2 | nevetve -, azt megígérem.~- És hogy helybe fogod hagyni?~-
30 3 | láthatnák, hogy Rétyné negyven és ötven között, azaz azon
31 3 | közeledik, szerfölött nyájas és leereszkedõ; egyébkor fölséges
32 3 | tárgyakon elárad. Szava hatalmas és csengõ, hogy Jérikó falai
33 3 | ön azért ügyvéd marad, és ki tudja, talán...~Macskaházy
34 3 | lám, én asszony vagyok és szerencsétlen viszonyaim -
35 3 | szerencsétlen viszonyaim - és...~- Asszony, asszony! az
36 3 | Asszony, asszony! az mind szép és jó - szóla amaz, ki észrevevé,
37 3 | Vándorynál betört, biztos és ügyes. Mondám neki, hogy
38 3 | hisz statáriumunk van.~- És ha az egészet megvallja?~-
39 3 | pereinkrõl szóltunk.~- És hihetõképp az ellenfél ügyvéde
40 3 | nem lenne is setét, arcát és termetét széles kalapja
41 3 | halkan kilép az árokból, és sebes léptekkel a mezei
42 4 | készültek hõstettökhöz, és senkit a házból ki nem eresztének,
43 5 | nincs rajta mit féltenem.~- És nõd s gyermekeid?~- Igen -
44 5 | szóla Viola felugorva -, és feleségem - mondád, hogy
45 5 | kimívelve nincs, hogy azon olasz és francia építészeti zagyvalékot
46 5 | raktára, de szép sárga festése és azon világoskék oszlopokon
47 5 | föltartva -, hisz apád... - És a jámbor asszony elhallgatott,
48 5 | után, székre veté magát és sírva fakadt.~- Úgy, most
49 6 | egyszerre le szokták tenni, és nemigen alkalmatlankodnak
50 6 | azon elõítéletnek, hogy ész és szív ellentétben áll, mely
51 7 | hibát mindenki megbocsátá, és jobban érzé magát társaságában,
52 7 | egyike a legérdekesebbeknek, és sajnálni lehet, hogy története,
53 7 | megyében e szerepeket Karvaly és Sáskay vállalták magukra.
54 7 | ellentmondott egymásnak, és Sáskaynak elsárgult papírhoz
55 7 | megye tizenháromszor írt fel és sérelemmel fenyegetõdzött;
56 7 | sõt mondhatni, hogy új és új közpénztárak alkotása,
57 7 | épp annyi élvezetet nyújt és nem oly drága, mint a valóságos
58 7 | hadsereg, hol csak egy vezér és csupa közlegények volnának,
59 7 | részétõl bálványoztatott és a másiktól minden alávalóság
60 7 | Nem szólok én errõl T. KK. és RR.! - így folyt elõadása
61 7 | jött, melyek a sz.-vilmosi és a szomszéd falu parasztaitól
62 7 | nagy világon minden, tenger és szárazföld, piramis s templomtorony,
63 7 | Réty érdemein s a hazán és végre a sz.-vilmosi nemesség
64 7 | elintézése csak Réty alispán és a sz.-vilmosi nemesség lelkességétõl
65 8 | közönségesen -, átlátja Pythagorás és a Braminok egész bölcsességét,
66 8 | Lenn a nemeseknél: gulyás- és pörkölthús, tarhonya, káposzta,
67 8 | távolabb részében sétált.~Ákos és Kálmán majdnem egykorúak
68 8 | szép vagyon, alispánság és szép fiok, kinek még neje
69 8 | leglármásabb Ákos volt, és senki divatszerûbben nem
70 8 | részegedett meg, a levegõ, a járás és könnyei után csaknem egészen
71 8 | fián függtek, s ki jobb és bal szomszédját talán harmincszor
72 8 | midõn „éljen Kislaky Kálmán és angyali mátkája, Réty Etelka
73 8 | hasztalan gyakorlá ökleit és sarkantyúit, s az elõbbi
74 8 | kissé rendetlenségbe jött, és sóhajtva, hogy Pennaházy
75 9 | érzi csekély személyét, és ha kegyesen megengedni méltóztatnának...
76 9 | mondtam én - liberális, és ami még rosszabb, olyan,
77 9 | elveirõl szól, vagyonos ember és...~- Igaz, igaz - szakítá
78 9 | farkasok ellen vadászunk, és akkor majd - mint mondám,
79 9 | szabadelvûbb ember három megyében, és most... no, de a fiú nem
80 9 | Igen, a kortesek által; és én tudom - tevé hozzá halkabban
81 9 | pártunkat nem tudósítom.~- És ki az ellenfél terveit ismeri -
82 9 | hallgatást -, ez könnyû és jó volna, ha Bántornyiék
83 9 | egy-egy garast fizetnek, és az utak oly jók lesznek,
84 9 | vilmosira egy garasnál, és...~- Nem mondtam - vága
85 9 | adókivetés helyesen történt.~- És én azt, hogy nem helyesen -
86 9 | ismer: konskripció, porció és kontribúció, maga lázadást
87 9 | behozni (általános helyeslés). És most menjünk tovább.~Sáskay,
88 9 | báró Sóskuty -; minden szép és jó a világon az asszonyi
89 9 | terem jókor elfoglaltatik, és a fõispán mellé nehány hû
90 9 | befogatni akart, mitõl õ és mások, kik példáját követni
91 9 | hozá vissza a társaságot, és Sáskay tovább olvasá memoárját.~
92 9 | törvényeink errõl nem gondoskodtak és számos, egészen vagyontalan
93 9 | szükséges: élelmiszerek, pénz, és, mert hazánkban a többségnek
94 9 | élelmiszerek készpénzben és meghatározott áron vásároltatnak
95 9 | melyet Sáskay terve talált, és soha ember több joggal nem
96 9 | mondhatott volna. Sáskay és Karvaly, szokásuk szerint,
97 9 | egésznek alapja nem áll, és minden tisztújításhoz eleség,
98 9 | háziasszony, ki Slacsanek és a báró között férjének elnöki
99 10| huszadik évéhez közelge és pár telet a fõvárosban töltött,
100 10| bízhatunk, te nem szólsz és...~- De ha pörre kerül a
101 10| Az ajtó lassan fölnyílt, és bejött - sok alázatos bók
102 10| kérdezõsködött a kisasszony után.~- És a zsidó mit kért kedves
103 10| dolgozott, s a teins karok és rendek öszvetörték minden
104 11| Angliában tetemesen neveli és a világért sem volna fával
105 11| hacsak tanyákat nem nyitunk és zászlókat nem tûzünk ki;
106 11| Magyarország s Anglia közt létezik! És igazságod van: dissenterjeink
107 11| kompromittáljuk magunkat, és ha éppen pápista szimpátiákkal
108 11| O’Conell is verekedett, és S. Francis Burdett, és...~-
109 11| és S. Francis Burdett, és...~- Igazságod van, a részletes
110 11| befolyását semmivé tehetjük.~- És melyik az?~- Tengelyi -
111 11| mulattatni vagy untattatni akar, és a legnagyobb rész szüntelen
112 11| míg az asztal körül több és több nézõ sereglett öszve,
113 11| állíttatott, végre megkerült, és éppen az utolsó pillanatban
114 11| küldöttség már a pitvarbán áll és sebesen közeledni látja
115 11| felelt a kertészlegény.~- És hogy mertél ilyenre vetemedni?~-
116 11| Mert parancsolták.~- És kicsoda - szerencsétlen?~-
117 12| úrilakot kivéve, a többi szalma és zsindely födelû épületek
118 12| vasasok holnap reggel jõnek, és...~- De ön tudja, hogy ily
119 12| csak sárga vagy fekete és sárga zsinórok varrassanak-e
120 12| tudatik.~A fõispán nevetett.~- És Tengelyivel, a réti jegyzõvel
121 12| a titoknok nyugodtan.~- És csalódni fog még sokszor
122 12| éppen ezek festik magukat; és száz eset között egyszer
123 12| szívnek vágyódnia lehetne? És a nép! azon milliók, melyek
124 12| fogják környékezni, taps és éljenek, a közszeretetnek
125 12| közszeretetnek leghangosabb és legsemmitjelentõbb kitörései.
126 13| tartaná meg azon érzelmek és szenvedélyek benyomását,
127 13| a tiszteletesnél voltam, és ha...~- Ej, Cifra - válaszolt
128 13| mi közöm nekem Violához és a tiszteleteshez? Nem vagyunk-e
129 13| Tiszán túl szerzett kend? és a süldõt, tíz forint harminc
130 13| bandával jártam a vármegyében, és most ördögadtát! - szólt
131 13| tömlöcbõl kiszabadultam és pajtásaimmal ismét összecsaptam,
132 13| hörpentve a palackból -, és még hogy parancsol! Minap
133 13| kulcsát is magammal viszem és...~- Átkozott zsidó - szólt
134 14| háziasszony kívánhatja, és ha majdan az ebéd vagy vacsora
135 14| e földön boldoggá tesz? És Erzsébet visszagondolván
136 14| sötét éjjel lovagolni. - És a jó asszony nevetett Ákos
137 14| napjainknak, hogy a lehetséges és valószínû közt nem ismerünk
138 14| tábláit kinézett ablakán, és midõn a ködöt látá, mely
139 14| Erzsébet vigasztalólag -, és azután látva a ködöt, inkább
140 14| egyéb nem lett volna rajta, és merész, mint akármelyik
141 14| mondta: szeressétek egy mást és sza- - de mit is akartam
142 14| szeretetet talál, szerencse fia, és a sors kedvezésére számolhat.
143 14| nevezhetek, úgy tetszik, álmodom, és szinte félek, hogy valami
144 14| sokáig nem jöttem?~- Igen, és a köd; mondják, hogy a sz.-
145 14| alkalmasint a faluból való és zsiványnak tartott, de bárki
146 14| láttuk volna egymást.~- És visszamenet? - szólt Vilma,
147 14| s kis testvéredet nemde? és...~- Az öreg Liptáknét talán -
148 14| azon ül, ha hozzánk jõ, és mihelyt a házba lép, egy
149 15| tõle leginkább kívánunk; és ím! tisztújításaink megfelelnek
150 15| másika egy más zöld, kék és vörösbe öltözött mágnás
151 15| kamarás, de báró helyett gróf, és vidéki. Ki megyei életünkben
152 15| az érzelem erõvel kitör, és...~- Hát törjön ki, isten
153 15| kérdé az elsõt.~- Nem.~- És kend?~- Én sem.~- És kend?~-
154 15| És kend?~- Én sem.~- És kend?~- Mint gyerek tanultam
155 15| gyerek tanultam ugyan...~- És kend?~- Igen.~Mire Sáskay
156 15| határoztatott-e az utósó gyûlésen?~- És mert az határoztatott -
157 15| nincs-e már reumatizmusom? És még azt merik mondani, hogy
158 15| kiáltának Slacsanek, Sóskuty és még egy táblabíró egyszerre,
159 15| visszanyeré nyugalmát. - És ki fogja nekem bebizonyítani,
160 15| pecsétgyûrûjét, az asztalra veté, és Tengelyit kezénél fogva
161 16| szünet nélkül reszketett és sírt; fõképp pedig az, hogy
162 16| víg, mily piros máskor! - És az anya szemeibe könnyek
163 16| kívánatát teljesíteni fogom, és most! Leányom becsülete!
164 16| hogy nem fogadtam szavát! - És Erzsébet zokogott fájdalmában.~-
165 16| minden férjedre mutat, és Viola, nem akarlak sérteni,
166 16| faluban, marhája címeres, és én, szegény árva leány létemre
167 16| fogva magához szorított, és mondá, hogy farsangra elvesz,
168 16| magát, de csak paraszt volt, és az urak között haragosai
169 16| õt választák szószólónak; és a fõbíró bosszút esküdött,
170 16| elment-e Viola házához? és hányszor? megmondta-e, hogy
171 16| uraság szolgálatára hívatott? és Viola miket felelt? S mit
172 16| máshoz. Felakaszthatják, és én az akasztófa alatt ülve
173 16| elrabolva. Szegény fiam!~És a jegyzõ ismét székére veté
174 16| mennyiszer estünk majd kétségbe, és...~Tengelyi arcain leírhatlan
175 16| Vándory? Te felmégy Bécsbe, és a felség mindent visszaad
176 16| magasztalásaiban hangzott; és most! ha majd pirulnom,
177 17| egészen az õ kedve szerint, és sokszor beszélt nemcsak
178 17| nyalkább legényt találhatnának, és sok arc van a világon, melyhez
179 17| méltóztatott aludni?~- Jól.~- És most az érzés?~- Az is jó.~-
180 17| más flastromot rakott fel, és a meleg-, hideg- s jégborítékok,
181 17| folyamodott segedelemhez. És ha a beteg meghal, az az
182 17| fenntartva komolyságát -, és betegeik meggyógyulnak.~-
183 17| következményei vannak.~- És ha önnek betegei meggyógyultak,
184 17| bármily más ember a hazában!~- És ha homoeopathának nehéz
185 17| betegség gyógyíthatlan volt és látta, hogy a beteg szörnyen
186 17| fizetést, szabad lakást és a látleleteknél nem egy
187 17| Egy egész tál kocsonya, és...~- Igen - válaszolt Kálmán
188 17| hiszem, hogy a homopatica és a - - nem tudom, hogy hívják,
189 17| nem látszott jó kedvében, és sem az orvos, sem Kálmán,
190 17| enyelegve -, Vilma szép leány és... ~- Nagysád! - szólt Ákos
191 17| nevetésre kényszeríté magát. - És hányadik, ha szabad kérdenem?~-
192 17| Majdnem világosan mondta.~- És azt hiszed, hogy a rablást
193 17| el?~- Viola vagy a zsidó, és ennél nem találtak semmit.~-
194 18| Tiszaréttõl jó kétórányi járás, és Zsuzsi, ha néha mély gondolataiból
195 18| pusztaságot látá maga körül, és magát rajta oly magánosan,
196 18| Violával? Hát a faluban volt?~- És kend nem tudna semmit a
197 18| Az egész falu bolond, és a kovács még bolandabb,
198 18| Igen - felelt Violáné.~- És hol?~Violáné elbeszélé egész
199 18| gulyás nem találkozott, és semmi sem természetesebb,
200 19| küldhetik a világba, s trópusaik és figuráik gazdag tárházában
201 19| sem találhatni a faluban. És aztán higgyen az ember a
202 19| környezi, benõve náddal és sással, hátul egypár lelkésznek
203 19| oldalát láttuk a képnek, és sérteném azon igazságot,
204 19| hogy boldogok, kik éheznek és szomjúhoznak az igazság
205 19| kísérletet? Azonkívül Pista és János pandúrok Garacson,
206 19| így gondolkozott magában, és ha édesapja meg nem hal,
207 19| gondolat e napon nem fért. És a törvényes bizonyság nevetni
208 19| van az, szemesé a világ!~- És fülesé - pótolá a másik
209 19| meglássuk, kinek volt igaza.~- És helyettem kit akartak! -
210 19| Bandi?~- Igen, kivesszük, és aztán a teins úr mehet,
211 19| Ki az elsõ alispán? Réty, és a második? Krivér, és...~-
212 19| Réty, és a második? Krivér, és...~- Tudom, tudom, de az
213 19| szóljunk hát józanon.~- És ki az esküdt? - dörgé Bandi. -
214 19| kiáltott az esküdt.~- És miért? - kérdé tovább Nyúzó.~-
215 19| szolgabíró esküdt nélkül!~És Nyúzónak elhagyott jobb
216 20| csendet, most egy hintó és egy szekér hajt egyszerre
217 20| látod én nyugodt vagyok, és én is csak csüggök éltemen.~-
218 20| tanúkat lát, bátran nekiáll; - és ez bizonyos tekintetben
219 20| ismertem, félt mindentõl, vízen és szárazon, kocsin, lovon
220 20| minden zöttyenésnél jajgat és káromkodik, Macskaházy pedig
221 20| gyepen szinte repülhet. És végre van-e valakinek a
222 20| Kislakra, átkozott, Tisza és Bodor majd megtépáznak.
223 20| fakó, nem is hintó. A hintó és szekér közt épp az a különbség,
224 20| a különbség, mint az úr és paraszt között. Amaz nagy,
225 20| oda van!... csupa sróf és haszontalan ág-bog mindenfelõl,
226 20| tehet semmit, te Violával és gyermekeiddel elmehetsz
227 20| fölébredt - késõn jövünk, és szegény férjem!~- Még jókor
228 20| voltál, a föld csupa sár és iszap, megfáznál, ülj le
229 20| mívelõ keze itt-ott, burgonya és tengeri földjeivel az egésznek
230 20| távol e helytõl egy biztos és két pandúr agyonlövettek,
231 20| köszönheti -, ülj le, gyerek, és maradj nyugodtan.~- No várj,
232 20| nem járnék itt az erdõben, és Viola sem, azt elhiheted.~-
233 20| csendemet ne zavarják fel, és mégis!” - Viola még egyszer
234 20| elkárhoztam... te, fiskális és fõbíró, vigyázzatok magatokra,
235 20| kell rohanni még egyszer, és még egyszer, és ismét -
236 20| egyszer, és még egyszer, és ismét - válaszolt a fõbíró,
237 20| megfogjuk, megkötözzük, és akasztófához hurcoljuk.~-
238 20| nem is az én kötelességem, és azután szemmel is kell tartani
239 20| hangosabban ismétlé e parancsszót, és egy távolabb álló vastag
240 20| tanyát körülfogta õreivel és seregeivel, õ mindent elrendezett
241 20| ki várakat ostromol... és a lator társaival ellentáll
242 20| szállna. A dolog hallatlan! És még pipája is. A nedves
243 20| nem ég, szára nem szelel, és Nyúzó Pál ne káromkodjék,
244 20| kunyhóból egypár lövés követte, és soha gorgon feje sereget
245 20| Nem ismertem meg kendet. És ez? - kiálta egy másikhoz
246 20| tizenöten, a többi halva és sebesülve fekszik, vagy
247 20| serét elfogyott.~- Ördög és pokol! - mondá a másik,
248 20| felelt Viola -, egy puska és két pisztoly még megtöltve,
249 20| nézve a legfontosabbak, és most itt hagyja elégni magával,
250 20| állt, az ajtó fel nem nyílt és senki sem mozdult, mindenki
251 21| asszonyban -, õ hihetõképp -~- És ez mi? - vágott közbe Zsuzsi,
252 21| köttetett ki s két hajdú és épp annyi paraszt által
253 21| ajtóhoz közel csak a fõbíró és Macskaházy álltak, s hogy
254 21| nyugszanak, rám ocsmány halál vár és hasztalan! Tengelyinek írásait
255 21| magát?~- Már miért hinnék?~- És mit mondanak az emberek
256 22| jöjjön a szükség ideje a hús- és növényemésztõ, az, ki jövedelmezõ,
257 22| alatt jó erõsen, oda kötjük; és a béresek ma ne menjenek
258 22| látja, csak megtiszteltetés, és...~- Köszönöm a gráciát -
259 22| távolságra van Sz.-Vilmoshoz, és Nyúzó rabjával s esküdtjével,
260 22| sedrianak együtt kell maradni, és nálam holnap vetnek s krumplit
261 22| csak azt kérdjük, zsivány-e és hogy fogták meg? ha fegyverrel
262 22| tanúkat is kell kihallgatnunk, és...~- A tanúkkal nem sok
263 22| a másik oldalon Liptákné és a tiszaréti kovács, kik
264 22| mozgalmat s számtalan kérdést és észrevételt idézett elé:
265 22| szólt Nyúzó elbámulva - és Völgyesy úr azt nekem mondja,
266 22| a rabnak vétke, kereszt- és vezetékneve, betûkkel, nem
267 22| kiírandó életkora stb., stb. - és hát jelentésemben nem foglaltatik-e
268 22| itt a vétek, a kereszt- és vezetéknév, és a rabnak
269 22| kereszt- és vezetéknév, és a rabnak kora, pedig nem
270 22| elnök úr - betûkkel kiírva? És én hát nem tudnék tökéletes
271 22| ez vexa, valóságos vexa, és inkább elmegyek, mint hogy
272 22| vezettessük be a rabot.~- És én még egyszer mondom -
273 22| viszonyt, melyben Cifra és a zsidó egymáshoz álltak,
274 22| szentségérõl s fõképp Nathan és Abiran kellemetlen esetérõl,
275 22| kincseit nyerhetném vele.~- És a nótáriusnak megmondta-e
276 22| ketten egymáshoz. Viola és én régi ismerõsek vagyunk.
277 22| fel. Csupa fogadás. No, és most kinek volt igaza?~-
278 22| rajtam nem segít senki, és halál fia vagyok, de a teins
279 22| a teins urak voltak ott, és én éreztem, hogy valaki
280 22| uram, alig láttuk egymást, és mégis néha meg a láng oly
281 22| vagyok, s a teins fõbíró és Macskaházy úr hatalmas urak,
282 22| a rablás történni fog.~- És miként? - kérdezé ez tovább.~-
283 22| Tengelyi urat nem találta, és tudta, hogy én is meg fogom
284 22| éppen zsiványhoz folyamodik. És ugyan, te a rablás megakadályoztatására
285 22| folytatá Macskaházy -, és a gonosztett színhelyén
286 22| sehol sem hat annyira és sehol sem károsabban, mint
287 22| gondolhatott egyebet.~Ha a zsidó és Cifra a jegyzõ kirablására
288 22| hogy krumplit szedessen; és ha a gonosztevõ fecsegését
289 22| felteszi a vallomásokat, és Zátonyi úr...~- Tökéletesen
290 22| is kellemetlen lehetne, és...~- Minden embernek megvan
291 22| vága közbe Macskaházy -, és a teins törvényszék meg
292 22| bebizonyuljon, hogy hazudott, és hogy - min szinte nem kétkedem -
293 22| bocsátjuk! hová fog vezetni ez? és ha még valami...~- Én részemrõl -
294 22| érdekemnek a közjót feláldozzam; és ki nem látja át a következéseket,
295 22| A cél, megengedem, szép és nemes lehet, legalább filantropikus
296 22| indulatját nem mérsékelheté, és midõn székérõl felkelt,
297 22| haramja-csoport vezérei és cimborái, melyhez tartozott,
298 22| vagyunk-e törvénytudó, érett és nyílt ítéletû férfiak? -
299 22| az instrukcióban.~- Igen, és ha volna - folytatá körülhadarázva
300 22| s mellette kisfia állt, és a zsivány elõtt eltûnt minden
301 22| úgysem történhetik meg.~- És miért nem? - kérdezé Zátonyi
302 22| beszélt el, melyek Viola és cimborái által állítólag
303 22| hadd térdepeljek itt, én és gyermekem. Csókold meg a
304 22| szoros kötelességei vannak, és...~- Nem is azt kérem, teins
305 22| megcsókolta, nem szólna így. És kisebb gyermekem is oly
306 23| te s még kevesebbé Etelka és Ákos, büntetõ perbe keverni
307 23| halálra ítéltetett...~- És hát aztán? - kérdé János,
308 23| szolgálta annyi esztendeig, és az asperni ütközetet megnyerte
309 23| asperni ütközetet megnyerte és azután Párist is elfoglalta;
310 23| hogy valóságos kínzás, és a királyi parancsolatban
311 23| esze van, mint száznak, és az ember egymaga erejével
312 23| embert mindenfelõl nézik és látják, a legerõsebbnek
313 23| elment, lovát készen tartja, és az egésznek vége.~Kálmán
314 23| Ha Viola a kamarában és a magtár kulcsa kezemben
315 23| feküdtek, s csak Macskaházy és Nyúzó váratott, hogy játszáshoz
316 23| Kislakyné - nem foghattam meg.~- És mi másért? - válaszolt Kálmán. -
317 23| dolog szükséges: a pince- és a magtárkulcs. Magyarországban,
318 23| magadat ily gondolatokkal.~- És ha eszembe jut, hogy mindezt
319 23| nyugodtan ne aludhassék.~És a jámbor házaspár hallgatva
320 24| fõbíró, betartva füleit.~- És én akarok kiabálni, és én
321 24| És én akarok kiabálni, és én fogok kiabálni - folytatá
322 24| uralkodhatni magán, észreveszik, és akkor vége mindennek. Legjobb,
323 24| itt ez ezüst emlékpénzt és keresztemet odaadnám ma,
324 24| haláltóli félelem erõt vett. És bámulhatjuk-e ezt? Nem lüktetett-e
325 24| vett magán, s hallgatott.~- És gyermekeid? hát, ha majd
326 24| idõtök volt pityeregni, és te készülj holnap reggelre.~
327 24| kiigazíttatott, hova õt Macskaházy és a tiszttartó követték. Nyúzó
328 24| lehet részeg, azt mondom én, és punktum.~- Ne prostituáld
329 24| úrfi Nyúzót s minden õröket és cselédeket lerészegített.
330 24| nem ijedt vissza semmitõl, és a vastag ember nyugtalanul
331 25| saját szüleinek eszköze?! És ha ismét hallgat, nem fog-e
332 25| tartozott, nem feledkezett meg, és talán egyik sem gyanítá,
333 25| hogy elégtétellel tartozom, és...~- Kedves fiam - szólt
334 25| Vilmát fényesen kiházasítjuk, és...~Ákos eleresztve apja
335 25| bírni, mit most én bírok, és...~- Kedves apám - szakítá
336 25| hely sem marad többé.~- És az úrfi ugyan hová megy -
337 25| hónap múlva az leszek.~- És én mondom: nem! nem, és
338 25| És én mondom: nem! nem, és százszor nem! E házasságból
339 25| elgyengített, pamlagára veté magát, és sírva fakadt.~Nem múlt egy
340 26| nagyobb kilátást nyissak?... És most!... - Az indulatos
341 26| félbe a szólót Rétyné.~- És akkor - folytatá emez -
342 26| állnak feljegyezve keblemben, és...~- Minek hozza fel ön
343 26| sóhajtva - az ember halandó, és...~- Talán csak nem vagyok
344 26| ki biztos holnapjáról? és én, ki magamnak nagysád
345 26| az egész jelenet érdekes és szívreható? Nem számolhatok-e
346 26| cimboraságában elkövetett! és azután a szembeállítások,
347 27| Harmadnap Rétyné férjével és leányával egy szomszéd jószágára
348 27| szobába lépett. Erzsébet és Vilma, kik egymás mellett
349 27| hogy akkor is, midõn húsz és nehány év elõtt szívemet
350 27| birtokában állt, megfosztattam, és...~- Kérem a teins urat -
351 27| mondá Erzsébet sóhajtva - és bármennyi okunk legyen is
352 27| meglepé õt, hogy nem felelt.~- És az irományok, melyekkel
353 27| háladatosságra számolhat, és - tevé hozzá kissé büszkébben -
354 27| kérdé Tengelyiné bámulva.~- És miként tudnám én azt? -
355 27| ennyire szoktam szántani és vetni. A nemzetes asszony
356 27| lólopásért több ízben fogva volt, és soha pálca-büntetésre nem
357 27| pálca-büntetésre nem ítéltetett... és az úzus be volt bizonyítva.
358 27| világon; csak barátok kellenek és...~- Igen, de vannak-e nekünk
359 27| feljebb kell emelkednie... és az alispán... végre emberek
360 27| gondoktól ment lehetett... és mégis Tengelyinek nyújtá
361 27| Tengelyinek nyújtá kezét, és így...~- Ha fiskális úr
362 27| imádságát elmondta: felkel és tovább megy.~Az embernek
363 27| összecsapva végre Tengelyiné.~- És miért nem? - folytatá a
364 27| történtek, rossz néven venném és...~Macskaházy, ki a közte
365 28| ez ajtóval baja nem volt, és most egyszerre mi történhetett
366 28| vele, s berozsdásodott.”~És ezzel Macskaházy levetkezett,
367 28| késõbb vissza kell térítenem, és...~- Kell is nekem pénzed -
368 28| hasznát, kérjen akármit, és...~- Tartsd meg pénzedet,
369 28| közönségesen a szándékos és más emberölés között nem
370 28| visszadõlt vánkosára... és meghalt.~- Csak tudnám,
371 28| valóságát bizonyíták. - És mikor azután már szólni
372 28| én mindent megtettem... - és az asszony ismét törülni
373 28| meg? Tengelyit nevezte, és azt oly tisztán s érthetõen,
374 29| nótárius úr egész háznépeért... és ha ma nem jõ, nem tudom,
375 29| senkinek az egész dologról, és csak maga jõjön. Fejemre
376 29| használtathassanak ellene; és ha elmegy - ha õ, egyike
377 29| lépésnél körülfeccsent.~- És ez mi itt? - mondá a kocsis
378 29| csak nem fogja keresni?~- És miért nem? - válaszolt a
379 29| azt biz én nem tudom... és én a többieknek itt mondtam
380 29| hisz csak van szemem!~- És azután csizmája bokáig sáros
381 30| vága közbe a szakácsné - és utolsó szava...~Itt a szakács
382 30| szakácsné nem tud semmit, és azután disputál.~- Persze,
383 30| áldott jó ember volt!~- És még minap hogy tarokkozott -
384 30| tarokkal elfogta ultimóját... és most az a zsidó!~- De a
385 30| képezzenek; ha ez fejét felemeli és hátraveti magát: meghajlanak;
386 30| volt, ki pártját foghatá; és mind Kenyházy, mind a szakács,
387 30| fõszolgabíró urat - rimánkodott - és a tekintetes esküdt urat
388 30| a tekintetes esküdt urat és a szakács urat is, aki engem
389 30| ablakoknak nagy táblái vannak, és az üveg igen drága, és én...~-
390 30| és az üveg igen drága, és én...~- Megint másról locsogsz,
391 30| igen - folytatá a rab -, és az egész ház mind ott voltak,
392 30| férjemet is meg kell nevezni, és hogy meddig éltünk egymással,
393 30| meg, s mily betegségben, és...~- Jól van, jól - vágott
394 30| persze, rázta fejét; és ha a teins úr még látta
395 30| fõbíró türelmetlenül -, és vízibetegségben halt meg;
396 30| ismét rázta fejét?~- Igen, és a teins urak nem is hinnék -
397 30| az utolsó tizennégy nap és éjszaka mindig nála voltam...~-
398 30| kérdezték, még szólt.~- Szólt? és mit? - kérdé kíváncsian
399 30| Tengelyi urat? miért nevezte? és itt én mondom...~- Akkor
400 30| lángoló arcokkal az asszony.~- És én szinte felhíhatom tanúbizonyságul -
401 30| jelen voltak, a szakács és szakácsné tovább veszekedtek.
402 30| keresünk, miután a kulcsár és mindenes most is a szakácsnéval,
403 30| Macskaházy a nótáriust nevezte?~- És ez teljesen igaz - válaszolt
404 30| ellenségeskedésben voltak egymással. És hát azt mondja szakács úr,
405 30| még a holttest is ott van, és...~- A holttest? - mondá
406 30| mindig pártfogója volt, és...~- Lelkem - mondá Réty -,
407 30| még oly makacs volna is; és a bûnjelek olyanok, hogy
408 30| tekintetes, másik nemzetes és vitézlõ Tengelyi János úrhoz
409 30| Szintúgy vallott a kulcsár és mindenes, s habár a többiek
410 30| találtak, véres volt-e? és ha a fiskális urat én öltem
411 30| pótolá az alispánné -, és a gyûlésen elhatároztatott,
412 30| sem tud megbocsátani. - „És ha Tengelyi csakugyan e
413 30| leszek ez egyszer pártolója!” És az alispán e szándékkal
414 31| mikor a szolgálót behítták, és a bérest és a szomszédokat,
415 31| szolgálót behítták, és a bérest és a szomszédokat, és egyiket
416 31| bérest és a szomszédokat, és egyiket a másik után kikérdezték,
417 31| midõn a rabot üldözõ kocsis és révész még néhány társaikkal
418 31| ellen még ébren, felöltözve és pedig egészen összesározott
419 31| rejtélyes módon kapott.~- És ugyan honnan van - kérdé
420 31| azt, mely ajánlkozott.~- És ugyan kérjük - mondá ismét
421 31| úrnak ez igen rendkívüli és legalábbis csudálatos mesének,
422 31| akart, Nyúzó folytatá: - És ki teszi ezt? ki követi
423 31| könnyei elfojták szavait.~- És apámat én rontottam meg -
424 32| rossz néven a teins Karok és Rendek, ha õ Tengelyinek,
425 32| is: mert miután a karok és rendek valahányszor nagy
426 32| midõn száz pár, a hegedûk és brugók hangjainál, a legszebb
427 32| ha a megyeháztól távozik és Tengelyi fogadását másokra
428 32| válaszolt az elõbbi - és még mennyire! Ha két hajdú
429 32| törvényhatóságaiban, a vas és vas között nem kis különbség
430 32| csak egy ágya van, faszék és asztal, melyen dolgozik,
431 32| ismét nevetve Zátonyi -, és rizskását, mint minap valaki
432 32| szokott indulatos hangján - és miért nincs hely? Mert ahelyett,
433 32| írások, két vagy három ötös és tizes is, s oly tökéletesen
434 32| jelenlevõket, mennyire sértõ és igazságtalan, ha becsületes
435 33| rostélyhoz, s az öreg Pista és a kis Imre gondolatainak
436 33| általánosan találtatik.~És ha vannak tárgyak, melyek
437 33| melyben egy palack bor, kenyér és sült vala, a jegyzõt tudósítá,
438 33| néha egy kis borravaló, és a hajdúk se bántanak...
439 33| terheket cepelni vállamon?... És a szabadság? no, ha igen
440 34| elérése után kelle fáradnia, és végre minden hiú ember könnyen
441 34| zsivány igazat mondott-e?~- És ha minden, amit a zsivány
442 34| magamban, apám nem véd, szidnak és kínoznak, de végre van testvérem,
443 34| úgy látszott, közmegvetés és üldözés tárgya lettem. Nem
444 34| bátyám meghalt, s oly sebesen és váratlanul, hogy hollétemrõl
445 34| volt egészen hasztalan, és szeretetem a messze idegen
446 34| bocsánatot fogok kérni tõle.~- És ki mindennek oka? - kérdé
447 35| megtagadta, s csak a regény- és történetíró tartotta fel
448 35| testvérileg osztozik, Castor és Polluxként a parasztokkal
449 35| magyarnál olcsóbb - nem vásárol. És mennyire szereti hazáját?
450 35| mindig, néz végsõ órájáig, és soha nem tesz semmit, de
451 35| vettetett, pálinkát égetett és sõréket hizlalt, s így egészen
452 35| mintha nagyságoltatnék. És most - férje tömlöcben,
453 35| döntése elhalasztassék.~- És én azt mondom, hogy van
454 35| eltörli az emlékeket.~- És családja? - szólt Völgyesy
455 35| hogy abban ha a fõispánt és Rétyt kéri, hogy perének
456 35| engedelmével tudniillik és Ákos kérésére azon kevés
457 35| része fiskálisunk halálánál? és azután Violának mindig jó
458 35| Völgyesy helyeslé óvakodását.~- És ezután, követem alássan -
459 35| szegény Viola is ember, és aztán a felesége is áldott
460 35| mondá bajszát pödörve -, és miért nem volna úgy, fõképp,
461 35| egymással áll, s mely a jónak és gonosznak, a magasan álló-
462 36| oda vezessem, hol Ákost és Vilmát, mint boldog házaspárt,
463 36| határánál felállíttatott biztos és õrök e marhákat nem akarják
464 36| vala, azaz a kisebb madarak és betegek szerencsésen átcsúsztak -,
465 36| Horatius Cocles, Curtius és számtalan példa mutatja -
466 36| ez ildomos férfi Taksony és a szomszéd megyékben részesült.~
467 36| hogy Taksony megyének nemes és nem nemes lakosai között
468 36| halnia. Néha imádkozott és sírt, néha elátkozá születését,
469 36| hosszabb ideig tartó rabságot, és láncokban s gonosztevõk
470 36| nem szaporítja gondjait, és az alispánoknak sokkal több
471 36| jött a börtön ablakához, és benézett. Ezek voltak az
472 36| erényig mindent, mi szép és jó, magában foglal. Az ember,
473 36| mi a szobában történt.~- És én hallottam is mindent -
474 36| mindjárt megismertem szavát.~- És miért nem mondtad ezt vallomásaidban,
475 37| foglalatoskodott. Tudjuk, Wilberforce és mások mily dicsõséget szereztek
476 37| szenvedésein könnyíteni; és azok, kik forintjokat, mellyel,
477 37| mégis jobban érzené magát, és?... Meg kell tudnom! - szólt
478 37| De õ mindig hánykolódott és sóhajtozott; szörnyû volt
479 37| nyugta, míg a tiszteletes és az urak vissza nem jöttek.
480 37| ott kellene feküdnöm élet és halál között, érezve, mint
481 37| s akkor egészen dühös, és nagysád...~- Menjen ki kend,
482 37| betegségem alatt... Közepén te és én, mellettünk a hóhér nagy
483 37| körös-körül roppant nép, és a székre ültettek... - Itt
484 38| kért s káromkodott, ígért és fenyegetõdzött, többet az
485 38| ütközetben, hol nem mi gyõztünk, és mégis hányszor nem retiráltunk! -
486 38| ellenséget jól megveri, és azután visszamegy. Érted-e
487 38| akartak, nem bírhaták, s János és Csavargós tovább vándoroltak
488 38| azon esztendõben, hol János és Csavargós Violát keresték,
489 38| fiatalabb korunkban István és én jó pajtások voltunk.
490 38| használhat, mindent elbír, és soha nem lankad el. Három
491 38| felöltözve.~- De honnan és mi hozza kendet ily messze
492 38| nem sül ki ártatlansága, és akkor...~- Nem akartam-e
493 38| összeveszett feleségével, és azóta egészen más emberré
494 39| tõlem, rajta segíthetek, és ki tudja, nem kapok-e végre
495 39| ûzõbe vétetett, réteken és szántóföldeken vágtat keresztül.~-
496 39| nem hagyhattam el bajában; és ha megmondtam volna, hová
497 39| legjobb barátjai Völgyesy és Vándory maradtak. Az elsõ,
498 39| mocskos habjaiba merüljünk. És Vándory - boldogok között
499 39| Zsuzsival?~Története rövid és egyszerû. Midõn Liptáknétól
|