Fejezet

 1 3 |    Mindezeket bámulni lehet, de leírni nem. A kertnek legtávolabbi
 2 7 |       amit szeretni, kevés, mit leírni lehet. A kis gömbölyded
 3 9 |         három szolgabíró, kiket leírni fölösleges; mert hála az
 4 14|      zártunk; de boldogságtokat leírni nem fogja senki; egy sóhaj,
 5 14|      elõérzeté tölté el, melyet leírni, melyet részletekre osztani
 6 14|     Vilma e pillanatban érzett, leírni, ily boldogság leírására
 7 21|      kunyhóba nézett.~Nem fogom leírni a látványt, mely elõtt maga
 8 22|    Völgyesy érzelmeit nem fogom leírni.~- De mit használ mindez? -
 9 22|        férjéhez jött, nem fogom leírni. A szerencsétlenek nem szóltak,
10 24|    Kálmán itt talált, nem fogom leírni, olvasóim ismerik a személyeket
11 25|            Ne féljen, nem fogom leírni ez érzeményt, úgy látszik,
12 26|         hölgy az ifjút fogadta, leírni szép olvasónéimra bízom,
13 29|         jöttek idáig.~Nem fogom leírni az érzeményt, mely a jegyzõ
14 31|         mellett látá, nem fogom leírni. - Az istenért, mi történt
15 36| lemondott reményérõl. Nem fogom leírni az érzelmeket, melyek a
16 37| pillanatban eltölték, nem fogom leírni. Vannak szörnyek, mint az
17 38|        beteget ápolá, nem fogom leírni; csak, ki anyát ily helyzetben