Fejezet

 1 1 |         egyébiránt szükségesnek látom megemlíteni: hogy Tengelyi
 2 1 |         s a tokaji hegy csúcsát látom, a kedves város tûnik fel
 3 1 |  örömhangokat küldél feléjök.~- Látom, nem bírok veled - szóla
 4 3 |          azt replikába tehetni. Látom, jobb lesz, ha más helyet
 5 4 |          s ez asszony helyzetét látom, én is befogadom házamba,
 6 5 |         a lármának vége lesz, s látom, hogy biztosan mehetünk,
 7 11|      jók s gonoszok fölött, nem látom át, miért ne tenné ugyanezt
 8 12|     körül a világon. Ha e népet látom, melynek nyakát annyi század
 9 14|     által, ha szemeibe nézek, s látom meleg tekintetét, mely rajtam
10 22|      úrnak adósa vagyok. De nem látom által az ítéletet miért
11 23|        s e szerencsétlen embert látom, kit künn határomon felakasztottak,
12 23|    kívántatott, elfogá - én nem látom át, miként...~- Azt bízd
13 25| bizonyos úton haladtam, mihelyt látom, hogy rajta tovább, azaz
14 27|       egy szót is vesztenünk.~- Látom - szólt az ügyvéd felsóhajtva -,
15 35|    régiebbet tiszteljük. Én nem látom át, miért? A régi arisztokráciának
16 36|       nekem mondál, mennyire én látom, elégségesek, hogy Tengelyit
17 38|   sokszor gondolkoztam errõl, s látom, hogy ez természetes. Az