Fejezet

 1 1 | üdvözletként a közelgõk felé.~De hagyjuk õket most gondolataikra;
 2 3 |      egyike felé veszi útját.~De hagyjuk õt magára - úgy látszik,
 3 4 |          addig körülállták - nem hagyjuk el egymást. Ím e jó szomszédom
 4 7 |      õket most egy ideig magokra hagyjuk.~ ~
 5 9 |        sietnek helyeikre.~S most hagyjuk a társaságot kellemes helyzetében,
 6 11|        görcsösen megrázá: magára hagyjuk a társaságot. Ha ártatlan
 7 11|      együtt, azon egy kívánattal hagyjuk, hogy e szép egyetértést
 8 15|         lábaikon állhatnának.~De hagyjuk ezt, regényt s nem politikai
 9 22|   gondolataiból -, már késõ van, hagyjuk az ítéletet holnapra; ma
10 27|      dolgok másképp mennének. De hagyjuk ezt - tevé egy kis szünet
11 31|          világon bámulhatnék. De hagyjuk ezt! - tevé hozzá egy sóhajjal,
12 32|          kérésedet megtagadja.~- Hagyjuk ezt! - szakítá félbe Ákos. -
13 32|     látnia azokat, kiket szeret.~Hagyjuk most Vilmát anyjával s Ákossal,
14 33|            a pálinkát õ fizette, hagyjuk most békével. Holnap - tevé
15 33|      okoztak, meghozták álmát. - Hagyjuk õt pihenni; s adjon az ég
16 34|          barátodnak nevezted; de hagyjuk ezt! Jónak látád szétszakítani
17 34|    legyünk, s egymást soha el ne hagyjuk.~Atyám halála után, annak,