Fejezet

 1 5 |          készen vagyok. Éjjel nem félek senkitõl.~- Viola, Viola!
 2 9 |           ez az egész járásnak; s félek, mióta gróf Havasy e házhoz
 3 10|        nem szerez magának. Én úgy félek, ha rá gondolok.~- Attól
 4 10|      szüleidnek tulajdonítja.~- S félek, mi mostohámat illeti, nem
 5 10|         ki lehet ez ily késõn? Én félek...~- Talán a bíró vagy más
 6 10|           udvarban várok, másképp félek.~- Bátran várhat kend -
 7 10|     széjjel nem téptek, azóta úgy félek! - Itt az idegen hosszú
 8 13|      igazságtalanná teszi, szinte félek e tudománytól, mely bizonyos
 9 14|       ment -, nem mondhatom, mint félek.~- Magam is szeretném -
10 14|       tetszik, álmodom, és szinte félek, hogy valami bajnak kell
11 20|          el kend, én ma mindentõl félek.~- Dehogy törik el - válaszolt
12 22|        bizonyosan az lesz, szinte félek tõle.~- Ne beszélj oly bolondokat,
13 23|        mondá Kálmán sóhajtva -, s félek, néha apámra is illõ. De
14 23| Macskaházy maga is csak eszköz, s félek, oly emberek vannak érdekelve,
15 32|    feltételétõl.~- Ha, amitõl nem félek - tevé hozzá -, rabságom
16 34|          falusi jegyzõtõl annyira félek, elmondtam a viszonyt, melyben
17 37|      zsidó nyugodtabban -, én nem félek többé senkitõl.~- Ne hadd