10-alkal | alkmo-atjut | atkai-bekot | bekov-boldo | bolon-csele | csels-egesz | egete-elhih | elhin-elszo | eltab-erdem | erdo-falat | falba-felme | felmo-folge | folgy-fuget | fugge-gyilk | gyoke-haram | haran-hinek | hinne-igazs | igazt-ittle | iv-pa-kapac | kapas-keres | keret-kikol | kikot-konyo | konyv-koron | korso-legel | legen-lovel | loves-meger | meges-megse | megsi-messz | meste-nehan | nehez-nyomo | nyomt-oktat | oktob-parto | partr-ragal | ragas-rotha | rotsc-szaba | szabn-szere | szeri-tabla | tabor-tekea | teker-tobbi | tobbn-ugyet | ugyne-valla | vallh-vetes | vetet-zajat | zajav-zuhan
Fejezet
1 10| 10~Míg a tiszaréti kastélyban
2 9 | püspökre 1000 s minden nemesre 100 forint esik, s a gabona
3 9 | bocsátunk ki, melyben a püspökre 1000 s minden nemesre 100 forint
4 12| 12~Jó névnél nincs fontosabb
5 13| 13~A mécsek eloltattak, a fõispán,
6 9 | más nemesek bírják - reánk 137 ft. 30 krt, s a másik félre
7 14| 14~A regények, mint mondják,
8 15| 15~A Tiszaréten történteknek
9 16| 16~A jegyzõ házánál az utolsó
10 17| 17~Ákos sebe, mint olvasóim
11 9 | Rákóczi alatt kapitányoskodva 1715 után, jeleül, miként tiszteltetett
12 20| kardját forgatva, mely az 1741-i nemes fölkelésbõl családjánál,
13 15| rezolúció...~- De 21. Julii 1785 - szólt a fõügyész, fejét
14 18| 18~Sírva vigad a magyar, így
15 22| denunciáns! Nem ismeri az 1805-i törvényeket! gyalázatos! -
16 17| hogy az öreg János, ki 1814-ben, noha olvasni csak keveset,
17 19| 19~Vándor! Ha Taksony megye
18 20| 20~Ha boszorkány szemekkel
19 22| 22~Vannak a megkülönböztetésnek
20 23| 23~Midõn Völgyesy a törvényszéket
21 24| 24~Mondják, nincs nehezebb
22 25| 25~Nincs kínosabb helyzet a
23 26| 26~A sebekrõl, melyeket keblünkben
24 27| 27~Az utolsó fejezetben leírt
25 28| 28~Míg Tengelyi, családja körében
26 29| 29~Azoknak megértésére, mik
27 31| 31~Tengelyi, ámbár az ellene
28 32| 32~Minden elválás bánatos érzéssel
29 33| 33~Még a nap nem nyugodott
30 34| 34~Vannak az emberi életben
31 35| 35~Azon ponthoz értem, hol
32 37| 37~Vándorynak elsõ gondja,
33 38| 38~Minden ember, a legszegényebb
34 39| 39~Violára, mielőtt föltételét
35 4 | 4~Láttál-e valaha házi boldogságot,
36 9 | korteskednek. A püspökre esik 50 000 forint minden évben,
37 9 | folytatá Rétyhez fordulva - 5000 forinttal áll ott, az egyes
38 8 | 8~Nincs fontosabb pillanat
39 39| vigasztalja nejét, hogy a 811-i bor is idei bor volt egykor,
40 9 | 9.~Létezik e hazában - okát
41 17| magát; s midõn elõször t á t á-t mondott, szemei ragyogtak
42 12| szabad elveit, fõképp így à la camera, nem tûrte volna -,
43 27| ügyvéd oktatólag. Teszem A- vagy B-nek nincs egy darab
44 17| s midõn elõször t á t á-t mondott, szemei ragyogtak
45 2 | ott a fordító az annyi abakció és invagiacio súlya alatt
46 38| telve van színig keservével, abba sem új bánat, sem vigasztalás
47 22| mormogott valamit, s a dolog abbahagyatott.~E rövid beszélgetés alatt,
48 17| melyet János, kimenve, abbahagyott. - Vilma szeretetétõl téged
49 22| szentségérõl s fõképp Nathan és Abiran kellemetlen esetérõl, melyrõl
50 36| háromszor jött a börtön ablakához, és benézett. Ezek voltak
51 11| népe három napig a veranda ablakain járt ki s be, míg a teins
52 5 | jegyzõi lakot, kis négy ablakával a fõutcára s a hosszú folyosóval,
53 37| hogy pár új táblát vágjak ablakodba, s akkor munka között azt
54 9 | Most a kandalló körül, az ablakokban s pamlag mellett, hol az
55 30| másik - a kastélyban az ablakoknak nagy táblái vannak, és az
56 10| kutyáktól fél, s talán törött ablakot keresett, melyet holnap,
57 10| egyszerre Vilma, a kert felõli ablakra meresztve szemeit - itt
58 24| állniok, gondoskodott volna ablõzungról, s most pihenhetnének, hanem
59 9 | gyõzelmesen megmutatta, hogy ezen abnormis, szörnyeteg állapot nem
60 23| ló, aztán az ember, elébb abrak, aztán bor, ez régi huszárrégula,
61 38| ha a lótisztításról vagy abrakolásról neki valamit mondok, azzal
62 35| jól esnék alunni a rövid ábránd után, mely néha oly unalmas
63 2 | közelgett, a jövõ fényes ábrándai tölték el lelkét, s a múltnak
64 19| nem szûnõ éneke kényelmes ábrándaiban zavart.~A másik tovább danolt,
65 18| Egyszerre lódobogás ébreszté fel ábrándaiból, lelkén a gondolat villant
66 1 | új barátinkat kényelmes ábrándaikban, csak azon leszek, hogy
67 2 | pajkosság és késõbb édes ábrándaim, ha szorgalmasabban járok
68 14| vagyonának nem volt részök ábrándjaiban. Lelkét véghetlen boldogság
69 2 | erdõségben, míg lelke kedves ábrándjait követé. A lakosok sokszor
70 28| fordítsa vagyonát.~E kellemes ábrándokból az ügyészt azonban nemsokára
71 7 | valószínûleg hasonló tárgyakról ábrándozának - hisz tisztviselõk, s azok,
72 24| nincs erõsebb ellenszere ily ábrándozásnál. A hasonszenvi gyógyítás
73 14| múltak anélkül, hogy a boldog ábrándozó észrevenné haladásukat.~
74 32| rossznak hirdetik. Hígvelejû ábrándozók, mizerikordiánus fráterek,
75 14| tiszta lelkét eltöltheti. Ábrándozott õ is, de a nagy kastélynak,
76 2 | egyedül -, úgy Jónás is ábrándozóvá s komollyá vált, s ha valaki
77 7 | s az ellenfél irigységét ábrázolá, s azonkívül azon praktikus
78 9 | A nagy asztalt a hófehér abrosz helyett zöld posztó takarja,
79 14| fordulva -, vitesd ki az abroszt s edényeket, s nézd meg
80 15| nemesség titkosan szavazott, absque ira et studio, egészen függetlenül.~
81 9 | gondoskodnunk, hogy ha nem is abszolút, legalább relatív jóságú
82 15| nagy helyére, hol kova s acél nélkül sok nemes szemekbõl
83 33| rimánkodott, csakhogy kovám- s acélomat adjam neki. Ha kezébe kapta,
84 9 | senki rossznéven, ha az ácsmester ennyi munka között a kijavítást
85 15| fõispáni szék elõtt mindenütt ácsmunkával készült hosszú asztal áll,
86 24| õrizteti, maga rendelte meg az ácsnál akasztófáját, s nemegyszer
87 22| beszélgetések folytak, s az ácsorgó sokaság, mely faluhelyen,
88 39| lábadó szemekkel kérdé: mit ácsorognak itt, s miért nem viszik
89 5 | Átkozott naplopók, mit ácsorogtok itt! - ordítá ismét Nyúzó
90 22| falu lakóinak nagy része ácsorogva várá a történendõ dolgokat.~
91 7 | kitegyen, mely major potentiae actióból következni szokott.~A Karvaly
92 16| életének életét teszi, nem ád-e több élvezetet, több belsõ
93 17| ha valamibõl oly parányi adag, mint a homoeopathák állítják,
94 9 | tanácskozásokban, mihelyt pénzbeli adakozásokra jön a szó, sok egyébként
95 35| melyben anyját látá, erõt adának neki, hogy azzá legyen,
96 23| igyák ki egész pincénket, adass tokajit a hajdúknak, ha
97 23| Kálmán ehhez fordulva -, s adasson magának egy pohár bort.
98 23| háziúr a strázsáknak bort adat, hogy a hideg éjszaka meg
99 11| ráadásként egypár ellenség ne adatnék hozzá. Ellenségei tehát,
100 26| kívánt oklevél kezébe fog adatni; de nem annyira sürgetõs,
101 1 | ellenfél ezen közhitelességû adatokra éppen nem felelt - a bíró
102 5 | szokott magyar pontossággal adattak s teljesíttettek, Liptákné
103 15| a történtekrõl tanúságot adhasson? No lássa, barátom az a
104 1 | lényeknek ily sivatagot adhata lakhelyül.~- Ismét kedves
105 22| magának, s a bíráknak értésére adhatá, hogy nem a rabnak tökéletes
106 14| nap ragyogó sugárai nem adhatnak, szívét örömök tölték, minõket
107 36| orvosi policiánk rendszerét adhatnám elõ, s meggyõzhetnék mindenkit,
108 39| elérve írásait biztos kezekbe adhatni által, már céljánál gondolá
109 37| veszélyeztetnék. Becsületszavamat adhatom reá, a szerencsétlen csak
110 14| könny talán, ez minden, amit adhatunk; az álom eltûnt, s az ébredõnek
111 31| hanem csak hogy hóhérjának adjad által, van a kérdés?...
112 5 | ki parancsol itt!~- Botot adjatok, botot! - kiálta Erzsébet
113 20| egyik nyíláshoz ment.~- Adjátok meg magatokat, zsiványok! -
114 19| találva, mindeniket három adjectivum kíséretében küldhetik a
115 12| megkeményedett, elég, ha a római „nil admirari-t” nemcsak jóra, de mi nehezebb,
116 38| a tekintetes urak kezébe adnád magadat; erre még mindig
117 17| tesznek a homoeopathák? Adnak-e gyomortisztítót, melegítõt,
118 24| lefekszenek. Még ha legalább enni adnának, vagy egy kis pálinkát...
119 22| következéseket, ha példát adnánk, miként még ily zsivány
120 5 | tiszteletesnél raboltak, tudtára kell adnom...~- Még ma?~- Igen, még
121 9 | mint csábítani kell az adóhoz, de akkor...~- Talán bizony
122 9 | úrbéri telkeken lakó nemesek adóját beszedetni rendelé; mi akarjuk
123 9 | báró -, az utolsó nemesi adókivetésnél sem esett több egy-egy sz.-
124 2 | ínségében sem akará valamely adomány vagy ajándék által megsérteni;
125 27| Igaz, ez is egy mód; néha adomány- vagy nemeslevél által a
126 15| Van-e az úrnak királyi adománylevele, armalisa, vannak-e autentikus
127 36| elmeríteni félelmök érzetét, s az adományok, melyek, mióta a ragály
128 26| sokat elfogadni, mit hasonló adományokkal nem viszonozhatunk; de a
129 35| vezet! A sors az embertõl ez adományt megtagadta, s csak a regény-
130 15| alkotmányunkról. Nemességünk adómentességét említik! Mintha bizony minden
131 9 | hogy vasutunk s bankunk, adómentességünk s az õsiség eltörlése nélkül
132 22| pagátultimóval a teins úrnak adósa vagyok. De nem látom által
133 26| akár férjem, s vagyonunk adóságokkal fogjuk terhelni?~- Meg vagyok
134 14| mindent áldozánk, annak adósai nem lehetünk - van-e nagyobb
135 2 | fõ-fõtáblabíró ellen, ki egy szegény adósának fizetni nem akart, oly hatalmas
136 7 | nemességének nagy nemzeti adóssága ez, melyet ha isten megsegít,
137 2 | táblabíró pedig, ki ellen az adóssági perben oly hatalmasan allegált,
138 34| semhogy, míg apánk élt, szinte adósságokban nem keveredtél volna; ha
139 34| volt takarékos, s vagyonát adósságokkal terhelte. Te magad nõddel
140 32| közelében a megye egykori adószedõje Sáskay, Zátonyi táblabíróval,
141 7 | Karvaly Ágostont, s legdrágább adószedõjét, Sáskay Tamást értem, s
142 7 | törvényeit megsértve, az adószedõt hivatalától felfüggesztette;
143 7 | vicespánunk.~A másikon:~Nem adózni, nem fizetni,~Hidon, vámon
144 1 | mely a Rétyek s a megye adózói közt annyi idõ óta folyt -
145 15| vigyáznak, hogy a nemesség az adózók terhére törvényellenesen
146 15| teremtés a tekintetes úr! ha az adózónak mindig ily védõje találkoznék!~-
147 28| mutattál elé... melyeket ha nem adsz ki mindjárt, ez ágyból nem
148 36| jobb áron Porváron el nem adták, s a fõorvos ritka közkedvességet
149 31| te ittlétére engedelmet adtál?~Vilma hallgatott, a szegény
150 22| fordulva; mire ez parancsolatot adván, a hajdúk behívattak, s
151 32| Desperatarum causarum advocatus! - nevete Zátonyi. - Csak
152 19| értekezésben elmondaná az aegyptusi király vacsoráját, melynek
153 10| káromkodásával s azon szerencsétlen affektációval hagyjon fel, melyet utálok.
154 8 | fáradni érdemes, mindnyájan affektálunk. ~Ákos, ki erõt véve magán,
155 3 | botorkáltak, ennyi tõke s ág, mely járását egy hosszú
156 20| csupa sróf és haszontalan ág-bog mindenfelõl, mihelyt nem
157 17| oltott német egységnek egyik ága leend. Valamint a Dunát
158 20| mint most, midõn sötét ágaik alatt csak a varjúk ezrei
159 17| maga Tünde, Ákos kedvenc agara, osztozni látszék urának
160 6 | Tünde, az egy, kinek Ákos agarai között e kiváltság adatott,
161 24| Jól van; két fejõs tehén, agaram ellen.~- Nem bánom, noha
162 10| vehetik; s ha pajtásuk jó agarász, ha adott szavához hív,
163 1 | nem forspontos - lován az agarászatban részt vett, s éppen pipára
164 1 | dolgok, melyek Ákost az agarászatnál sokkal inkább érdeklik.~
165 5 | Míg ti. Nyúzó s esküdtje agarászaton mulattak, Kánya komisszárius,
166 39| is szerfölött kedveli az agarászatot, azzal vigasztalja nejét,
167 1 | Vándory, egész figyelmét az agarászatra fordítva, mely éppen a törökdombnak
168 35| annyira, hogy sokszor az agarászatról ne szóljon, sõt valahányszor
169 39| úrfi istállójába fogad s agarászlónak használ, hisz megtanulhattad
170 1 | hátrább, a fõbíró egyik agarával a legérdekesebb beszélgetésbe
171 12| de ízletes. Zöld atilla agát gombokkal, bársonymellény,
172 1 | gyomráig, hol rejtett erekben ágazik el az arany, nincs semmi,
173 20| lelkében egyszerre minden aggály újra fölébredt - késõn jövünk,
174 20| helyén, csak néha, midõn aggályosan fejét csóválá, lehete látni,
175 26| csak ez az, mi nagysádat aggasztja - mondá az ügyvéd gúnyoló
176 2 | virrasztott a dolgok ily aggasztó állása felett, midõn Tengelyi
177 22| fel, vagy talán önmagokat aggatnák fel az ajtó küszöbéhez csupa
178 2 | visszafelé éljük létünket, az aggkoron kezdve, s hideg téli napjaiból
179 36| hogy minden hypochondrikus agglegénynek azt javaslá, hogy megházasodjék,
180 37| s Rétyné ismét elõbbi aggodalmaiba esett vissza.~„Bizonyosságot
181 10| hihetõképp még többet szólt volna aggodalmairól, ha épp akkor Tengelyi nem
182 14| reánk, anyám ma is annyi aggodalmakon ment át.~- Mert oly sokáig
183 3 | hallgatózzék - szóla közbe aggodalmasan Rétyné, míg Macskaházy,
184 11| Sóskuty megnyugtatva érzé aggodalmát s a küldöttséggel együtt „
185 38| múlva, melyet a legnagyobb aggodalomban töltött, a gyermek meghalt,
186 14| ha anya néha igazságtalan aggodalomra fakad, fõképp ily helyzetben,
187 14| visszamenet? - szólt Vilma, aggodalomteli tekintetét vetve kedvesére -
188 26| nagysád, a jó úr mennyire aggódik; nekem is szemrehányásokat
189 5 | hogy beteg?~- Arról ne aggódjál - szóla a másik -, Zsuzsi
190 2 | remények is füstbe mentek.~Újra aggódni, újra küszködni kelle tehát
191 16| becsületét illeti, nincs mit aggódnia. Vilma s Ákos jegyesek,
192 39| csak miatta ne kellene aggódnom, de ha megtudja, hogy a
193 17| nem gondolod, hogy sebemen aggódom?~- Hát min, teins uram? -
194 14| leány vagyok, de mindnyájan aggódtunk, anyám is, s lássa, mikor
195 2 | be kár, hogy nem mint aggok születve, visszafelé éljük
196 9 | Bántornyi ellen indítandó agitációnál inkább az emeltessék ki,
197 11| szegény törvények mellett agitáltatok; de, hogy a dologhoz visszatérjünk,
198 20| csörgés, néha egy törött ágnak recsegése hallatszott, s
199 7 | gyõzhetlen várnagyát, Karvaly Ágostont, s legdrágább adószedõjét,
200 7 | táblájához hasonlított), Ágostonunkra nem nagy kiterjedésû birtok
201 9 | magyar az, kire Menenius Agrippa azon beszéde, melyben a
202 20| rontaná meg: úgy a kemény agyagban, mely a Tisza két partját
203 4 | megbetegedett. Elsõ napokban még ágyaik voltak, õ kevés száraz gallyat
204 24| bírák nehéz fáradalmaik után ágyaikba vonultak. A kapunál s ház
205 21| földön jobban alszik, mint õk ágyaikban; nekik élete kell. De jerünk,
206 21| pisztolyok feketévé égett agyakkal hevertek. A szerencsétlenek,
207 36| között, melyekkel a láz agyát felzavará, mintha segítségül
208 13| szökhessék, a zsidó kocsmáros ágyát foglalta el, míg a zsidó
209 20| hazaszaladt; ha utolsóig agyonlövetjük magunkat, Violát mégse foghatjuk
210 20| egy biztos és két pandúr agyonlövettek, a megye legbátrabb szolgái
211 5 | az érdemes fõbíró -, aki agyonlövi, azt én verem agyon. Azon
212 19| az embert minden bokorból agyonlõhetik. Majd bizony, ki hallott
213 22| kunyhóból kijöttem, hol Rácz agyonlõtte magát, s nekem sem volt
214 30| szokta bizonyítani, hogy az agyonütött nem sebei, hanem egy e pillanatban
215 30| Farkasgúzsba köttetlek, agyonveretlek, ha nem szólsz! - kiálta,
216 26| Az ellenünk emelt gyanú agyrém, mellyel kár magunkat kínozni,
217 6 | tábort, minden hulló levélben ágyúgolyót képzeltek. Ki fondorkodnék
218 20| bundákkal takarva a zsiványoknak ágyul szolgált, egy darab deszka
219 33| mondá, egyszerre megállva ágyvetésében, midõn észrevette, hogy
220 22| legyen irgalmas irántam, mint ahogy igazat mondok.~- Különös,
221 1 | esküdt mindenkinek, ki bízva ajándékában õt már megvesztegetve gondolá,
222 26| házánál ez ígért kegyes ajándékán kívül semmit nem szereztem,
223 2 | egy akademikus barátjától ajándékba kapott, s melyben minden
224 1 | bizonyosan remegve nyújtá ajándékit a szilárd jellemû bírónak,
225 1 | törvényeinkrõl, melyek szerint az ajándékok elfogadása bíráinknak megengedtetik,
226 11| a lányoknak szalagokat ajándékoznak; magok az oskolás gyermekek
227 34| vagyonnal s azon külsõ tökéllyel ajándékozva meg, melyek arra, hogy szerencsések
228 25| melyeknek meggondolását fiának ajánlaná, ha e pillanatban az ajtó
229 26| õnagysága elõtt csak sok ajánlásra s akkor is tisztelõ távolságban
230 26| elfogadni ajánlatomat.~- Ajánlatát? alávaló szemtelen! - kiáltott
231 22| Macskaházy nem segíti ki azon ajánlatával: hogy miután senkit meggyõzõdése
232 26| örömmel fogja elfogadni ajánlatomat.~- Ajánlatát? alávaló szemtelen! -
233 36| után vágyódó olvasóimnak ajánlék. Magáról beszéltetni - ez
234 38| mondá, néha csudákat tesz, ajánlhatná. Az alispánné meg vala mérgezve,
235 32| tudósítsa. - Hogy pártfogásodba ajánljam - tevé hozzá mosolyogva -,
236 24| gyûlölt ellenség azon merész ajánlkozásának kivihetõségén kételkedik,
237 38| A közönség, mely önként ajánlott magyarázatot elfogadni nem
238 1 | megkönyörülve könnyein, kezességet ajánlt a fõbírónak, s kéré, bocsássa
239 22| az öregasszony esküvést ajánlva mondá, hogy igen.~- Viola
240 16| volt-e egy keserû szó, melyet ajkaimról hallottál, volt-e kívánatod,
241 8 | fájának gyümölcsét, melyet ajkaink megízleltek, oly keserûen
242 6 | ragyogó tekintetét, a piros ajkak mosolyát, egyszóval a lelket,
243 3 | inkább nevel, egyike felsõ ajkának jobbik oldalán, mely arcának,
244 9 | akarja, aki jogainkat minden ajkú s származatú lakosokra kiterjesztvén,
245 7 | hogy azon Janus templom ajtai, melyek a házi életben nõitek
246 33| ha én szárazon a konyha ajtajában ülök, s eszembe jut, hogy
247 14| vigyázzon, maga halkan a szoba ajtajáig lopódzott, hol most közte
248 36| szüntelen fenyegetõ veszély ájtatosakká tett, s kik remegõ hangon
249 6 | harangja lassú kongásaival rég ájtatosságra hívta a népet, mely Vándory
250 10| ki a két szoba közötti ajtóban állva, kezében mocskos kalapját
251 32| ha titkon elfogatva, zárt ajtók megett tanú nélkül elítélve,
252 32| elõtt állt, végre a nehéz ajtókat becsapni hallván, lassú
253 28| bezárását. - Abban, hogy ajtómat be nem zárhatom, mi ok van
254 36| kályhán, rossz ágyon s az ajtóra vert erõs új lakatokon kívül
255 20| gyõzedelmeskedhetik, miután az ajtórésen át ismét lövés történt,
256 20| vele.~Viola, ki még mindig ájulásban vala, a földrõl fölemeltetvén,
257 21| segített; õ nem halványult, nem ájult el a seb elõtt, hanem békötözé;
258 1 | láthatni, s ha Tiszarét ákáckerített házain túl tekintünk, a
259 5 | fölött álmélkodjunk, talán akad egyszer alkalom a visszafizetésre,
260 14| Lám én s Jónásom mennyi akadály- s nehézséggel küzdöttünk,
261 17| társalkodásainak nem voltak többé akadályai, sõt a fiatal nevelõ is,
262 20| kalapjokat, ki négy lábnyi magas akadályon lovával átszökik, s tánc
263 2 | napokon szentírása olvasásában akadályozá, maga költségén helyrehozatja.
264 25| mindent, hogy fiát szándékában akadályozhassa... s Ákos mit tegyen, hol
265 25| a hegyhez: ugyan, miként akadályozhat Vilma célom elérésében?~-
266 22| magokat igazolhatnák.~- Ki akadályozhatja Macskaházy urat, hogy ezen
267 22| tudta, hogy én is meg fogom akadályozhatni, s csak nekem mondta meg.~-
268 28| ha most Ákos házasságát akadályozhatom is, e háladatlan asszony
269 17| meggyõzõdtek, hogy szándékunkat akadályozniok nem lehet, egyesülésünket
270 22| igazság kiszolgáltatását akadályozták.~- Ez nemes deklaráció -
271 32| nem fordítható többé, mi akadályoztat, hogy inkább a három rab
272 19| szélességû hasonló pamlag nemigen akadályoztaták a vendég mozdulatait; s
273 26| Ákost feltett szándékában akadályoztathassa; hasztalan! Lelkét tehetetlenségének
274 38| Ákos s Vilma házasságát nem akadályoztathatja, s inkább meg akart halni,
275 16| becsületes ember eleget tegyen, akadályoztatná? Még minden jól mehet.~-
276 20| nem ártott senkinek, nem akadályoztatott senkit élvezetében; mitõl
277 22| tudósíttatott, ugyan miért nem akadályoztatta meg azt?~- Igazság; csalódol,
278 34| tömeg által minden lépésében akadályozva, s mégis magányosan találja
279 36| a nyavalya elterjedését akadályozza, pontosan teljesíté, s nehogy
280 2 | neki e körülmények közt akadályul lehetett. - „Nem ismerjük-e
281 36| állapotainkat máshonnan, mint az akadémia heti üléseiben szerzett
282 2 | hozott magával, melyet egy akademikus barátjától ajándékba kapott,
283 16| valamit tud, vagy nyomukba akadhat, ne féljenek, Tengelyi úr
284 1 | jel által legkönnyebben akadhatnak történetünk színhelyére),
285 7 | becsületesen gyûlölõre ne akadnánk, talán nincs a világon;
286 38| után a legkisebb nyomra nem akadott, már maga is kétkedni kezdett,
287 22| ismét a fõbíró.~Liptákné akadozott.~- Csak bátran, jó asszony -
288 35| így nem is csuda, ha nem akadtak nyomára - válaszolt a huszár
289 30| részemrõl fájdalom! sokra akadtam, kinek emberekkel való bánását
290 5 | szögletét, míg a zsiványra akadtok. Aki ellentáll, azt kössétek
291 35| Espionnak tartanak, s nem akadunk rá Violára soha többé.~Völgyesy
292 20| iránt csak sajnálkozást akarának gerjeszteni. S még egyszer
293 31| gyengeség, mi miatt neje akaratának ellentállani nem tud.~-
294 22| egyedül Nyúzó Pál fõbíró úrnak akaratától függ; hogy a teins törvényszék
295 34| nem állhatott, tulajdon akaratjának lenne kifolyása.~Olvasóim
296 34| állva, lefelé kezd sietni, akaratlanabb szaladásnak indul, minél
297 34| látott, s nehogy a megalázó akaratlanság, melybe jutott, mások által
298 22| ha mondom, hogy nem saját akaratomból, hanem kénytelenségbõl lettem
299 26| szoríthatna? Minden szabad akaratomtól, nagylelkûségemtõl függ;
300 22| népszerûséggel bírnak, többnyire ez akaratos kedves irányában való papucskormány
301 25| melyekben érezzük, miként akaratunk úgynevezett szabadsága nem
302 12| nem találtattak volna-e akárhányan, kiket most a legerényesebb
303 23| büntetõ perbe keverni nem akarhattok.~- De talán mégis, ha lemennék -
304 20| gyermekeiddel elmehetsz akárhová. Magam is tudok szolgálatot
305 11| itt lesz, ide egy kalapot, akárkiét, csak háromszegû legyen! -
306 24| kilenc óráig levén megengedve akárkinek, hogy a rabbal szólhasson.~
307 38| gondolsz, élhet, nem bánom, akármeddig, csakhogy István gulyás
308 12| parasztokat ismerek, kik a világ akármely földmívelõ osztályával a
309 32| gondolatnál, hogy Tengelyi ezeknek akármelyikébe záratik. A megyeház elsõ
310 27| kívántatnék, még arra is tudnának akármennyi esküdt tanúkat találni,
311 24| válaszolt Kálmán -, fogadok akármibe.~- Jól van; két fejõs tehén,
312 32| várni kellene. Veress reá akármicsoda vasat, egyet a nyolc vagy
313 3 | tudományos célokból vagy akármiért, hogy annak, ki azt neki
314 30| vérfoltokat könnyebben moshatni ki akármily tentánál!~Ez okoskodás,
315 5 | megnyugodtam. Legyen az öreg akármilyen, hogy leánya angyal, arra
316 2 | bátran hiú bohócnak vagy akárminek nevezheti; elég az hozzá,
317 1 | juttatom neked is, ha tagadni akarnád.~- Nagyságos, méltóságos
318 12| visszaijesztve a bemenni akarókat. Ha olvasóim jobbat találnak,
319 23| meg akarja menteni...~- Akarom-e? életemet adnám, ha tehetem.~-
320 26| Vándory mosolyogva -, csak nem akartad hinni... e két ember együvé
321 11| korteskedhettek, mennyit akartok.~- De Tengelyi?~- Tengelyi
322 2 | nemet vagy legalább hazánkat akartuk boldogítani, vérzõ kebellel
323 13| kimászva padja alól, nyakába akasztá bundáját, s a mécset eloltva
324 35| teins uraktól függ, kit akasztanak fel -, ne legyek becsületes
325 22| én... akkor az urak magok akasztanák fel, vagy talán önmagokat
326 22| évenkint egy bizonyos számú akasztás által erre érdemesnek mutassa.~-
327 22| nagyszerû gondolat villant át -, akasztassuk fel mind a kettõt.~- Mit
328 23| itt tulajdon határunkon akasztassunk fel. Isten is megáld érte,
329 22| szomorúságokban, hogy mást nem akasztathatnak.~A kapu elõtt ehhez hasonló
330 22| s Viola tulajdon határán akasztatik fel, kétségbeesve csapta
331 24| mondá végre nevetve -, ki akasztatja fel holnap a másikat? Megígértük
332 22| kerülsz az én kezembe, én akasztatlak fel. Csupa fogadás. No,
333 22| hát ezt a gazembert nem akasztatnók fel?~- Ez szörnyûség! -
334 1 | három ily semmirekellõt akasztatok fel.~- Azaz: ha megkapod -
335 5 | szatiszfakciótól, hogy én akasztatom föl, nem fosztatom meg magamat.~
336 22| kell lenni.~- De hátha nem akasztja fel senki? - kérdezé ez
337 22| mondom, bizony kár, ha nem akasztjuk fel mindkettõt. De itt jön
338 24| maga rendelte meg az ácsnál akasztófáját, s nemegyszer mondá az udvaron
339 10| veszélynek, sõt mi több, akasztófának kitenné magát, csak hogy
340 1 | még továbbra haladt, az akasztófánál is arra emlékeztetik az
341 1 | találtatok semmit ez öreg akasztófáravalónál, mi õt különösen gyanússá
342 20| sokszor nem más, mint az akasztófátóli félelem - a kép más volna,
343 22| szeszélyét, mely szerint akasztott zsiványtól inkább fél, mint
344 33| álmodom, kit az erdõben a fára akasztottak. Csak legyen ismét baltám,
345 5 | veszett el, ha csak föl nem akasztották.~- Ki szól rólam? én rég
346 22| vártam volna máig, s magam akasztottam volna magamat valamely fára
347 22| fordulva - no, most kit akasztunk fel?~Az elnök e váratlan
348 19| Macskaházy, ismét magára akasztva bundáját.~- Hát te is elmégy,
349 15| azt mondta neki, hogy az akciák jól állnak, s midõn Nyúzó
350 7 | fordulatot ad, melynél bizonyos akciók elkerülhetlenül szükségeseknek
351 15| fõügyész, torkát köszörülve, akciókról beszélt.~De Kálmán nem tartozott
352 15| nemességhez fordulva -, csak akciózzanak meg, hogy a perbeli irományokból
353 38| Tengelyi helyzetét hallá -, akihez csak közelítek, gyûlölve
354 14| szeretõje, akár mátkája, akire Vilma kisasszony vár, az
355 20| emberek ítélete hihetõképp akként fog különbözni, miként magukat
356 30| szakács a fõbírót egészen akképp értesíté a történtekrõl,
357 2 | napján egyszerre csûrök- s aklakon kívül Jónásunk háza is lángban
358 2 | virág nyílik - a múlt sötét aknáiba miért merülne õ? Körében
359 14| színaranyat találni e föld aknáiban, mint azon vegyületlen érzeményt,
360 34| napsugár most is, mint mikor aknájába merült. Térjen vissza homályos
361 14| ajkaihoz szorítá: - Nevezzen Ákosának, nevezzen fiának, e világon
362 27| pillanatig elhivé... hogy Ákosban, de csak egy percig kételkedett,
363 6 | azok, mi ily titoknál, mint Ákoséi, egyke a fõdolgoknak, legsebesebb
364 17| Réty-kastélyban nem volt szék, melyet Ákoséihoz hasonlítani lehet, s hogy
365 27| leányának kevesebbet nyújthat Ákosnál, de kinek karjai között
366 25| okozhatnak... s ha szegény Ákosomat elveszteném!... Az alispán
367 14| eszébe jutott, hogy valamely, Ákoson történt szerencsétlenség
368 17| nem tudni miért, mihelyt Ákostól kijött, újra befogatni rendelt,
369 32| mellett Bántornyi James néhány al- s a fõjegyzõnek, ki székén
370 1 | lovain s azon: hogy a nap alább szállt, veszi észre haladását.
371 29| oldalról sûrû bokrok s néhány alacsonyabb fa, a negyedikrõl a Tisza
372 32| A porvári börtönök szép alacsonyak, valamivel magasabb ember
373 22| úgyis csak még a vallomások aláírásában s a rövid ítélet feltételében
374 35| nem jelennek, s évenkinti aláírásukat meg nem fizetik, de minden
375 9 | mellett. Minden százért, mely aláíratik, a banquierek hetvenötöt
376 22| nem tagad semmit, hamar aláíratjuk a vallomásokat, tartunk
377 22| egyszer behívottak által aláíratott, a törvényszék a rabot hozatá
378 22| elég jó, hogy - a rabbal aláíratván - a perhez mellékelhessük.~
379 22| áll: hogy a rab vallomását aláírja, s hogy abban neve, életkora,
380 9 | idõre az ívet, melyen az aláírók névsora hosszabbra nõtt.~
381 9 | megnyugtatni. Azonfölül, miután az aláírt pénz mások által vala elõlegezendõ,
382 22| elment, s a rab vallomását aláírta, támadott s a mellette álló
383 11| beszédet.~- Igen, tudom, te is aláírtad a petíciót, akkor a szegény
384 37| általa alapított egyesület alakításának ki nem látja elégséges okát
385 25| zsiványok, testvérének véres alakja s Kálmán arcvonásai csudálatos
386 11| Az elsõ: hogy a ház külsõ alakjában simmetria ne legyen. A második:
387 24| sorsjátéknál mûködni látunk; az alakok, melyekkel terveinket kivisszük,
388 20| bundájokba burkolt emberi alakokat láthattál. Néha a sûrûbõl
389 24| szobában minden rémületes alakot vett magára. A múlt évek
390 37| a jakobinus klubot már alakultnak hivék, úgy most az állatkínzás
391 33| becsületemre válik, de ebbõl az alamuszi fattyúból soha nem lesz
392 32| pokol köztudomás szerint alant fekszik, õk rabjaiknak csak
393 31| alispánod, kit úgy hiszem alap nélkül a másiknál jobbnak
394 37| elsõ elnökéül egyhangúlag alapítója választatott. Voltak az
395 36| költészetnek egy új nemét alapították meg, egy nemét az ártatlan
396 1 | elavultaknak - vajon nem alapja-e minden morálnak a háladatosság?
397 31| vala, valamint e gyanúnak alaposságát semmi nem bizonyíthatá inkább,
398 9 | körülményekre, tervének oly alapot állított föl, melyre semmi
399 26| fellengzõ álmaimról, s más alapra kezdém építeni terveimet.
400 37| ne kényteleníttessenek, alapszabályai közé azt vevé fel, hogy
401 6 | társaságában elég, hogy alaptalanságáról meggyõzõdjünk.~Testvérénél
402 25| nem más, mint önzésünket alárendelni meggyõzõdéseinknek. Etelka,
403 1 | megbotoljék, a férfiúig, ki a láb alátartásokat nagyban ûzi vagy legalább
404 3 | nyárfák messze terjedõ ágai s alattok a bokroknak egymásba font
405 9 | erénybõl azok között, kik alattuk állnak. Írva áll: ki magát
406 22| meg, magoknak tartván fel, alattvalóikat inkább a büntetõ tárgyakkal
407 20| náthának teszi ki, s így alattvalóinak példát ad, hogy veszély
408 34| szerencsétlenségnek kik okai, ismered az alávalókat, kik, hogy öngonosztetteiket
409 2 | bosszút kell állniok ezen alávalóságért, s hogy Konkolyi õnagysága
410 28| felindulva.~- Isten mentsen ily alávalóságtól! Én nem mondok mást - válaszolt
411 37| magokat ezen szabálynak alávetni ne kényteleníttessenek,
412 22| gúnyolódék a fõbíró -, most csupa alázatosság, de csak kerültem volna
413 27| ki emberek elõtt szokott alázatosságát vette fel, senki nem vette
414 9 | valamit várnak, annyival több alázatosságot tartanak meg, mennyivel
415 32| egyenlõn távol kérkedéstõl s alázatosságtól, s a nyugalom, mellyel azok
416 15| meggyõzõdhetett, ki a nyájas, angyali alázatosságú kifejezést látá, melyet
417 25| elõtt, ki magát bábbá nem alázva, a férfiban nem felpiperézett
418 8 | a sz.-vilmosi járás elsõ albíráját említé, háromszáz hanggal „
419 8 | s e pillanatban épp az albírákhoz jutván, midõn a kasznár,
420 16| egész történt, magadban áldád istenedet az esetért, mely
421 34| gyakorolhaték, nem egyszer áldám istenemet, hogy magamat
422 12| csak néma hálával fizet, de áldásai felhatnak az égbe, s ha
423 32| alantabb állnak, az állomány áldásainak élvezetébõl kizáratnak;
424 1 | természet által kevesebb füllel áldattak meg, mint mi -, akaratlanul
425 36| szólt a lelkész fölkelve -, áldjad istenedet, ki neked idõt
426 26| anélkül, hogy csak isten áldjont mondjak; de hisz úrfimnak
427 2 | bohóságim eszembe jutnak, mindig áldom istenemet, hogy nem teremtett
428 8 | pusztaszeri vér, mely a nagy áldomásnál összekevertetett, itt nem
429 16| lehetnék, s reggeltõl estig áldottam istenemet ennyi szerencseért.
430 34| vagyon, melynek már ennyit áldozál, megérdemlik-e, hogy értök
431 14| érezzük, hogy kinek mindent áldozánk, annak adósai nem lehetünk -
432 2 | nyugalma tõle függ, s ez áldozat által érdemet szerezhetne
433 33| rabjaink ragályos betegségeknek áldozatai legyenek? - Legyenek büntetéseink
434 38| dolgok, melyeknek neje egyik áldozatául esett, nem történnek, ha
435 7 | melynek sok dicsõ név lett már áldozatává. Ez vala az eset Rétynél
436 34| hol az, mit tenni akartam, áldozatnak látszott. Nincs ember, ki
437 34| minek teljesítése nagy áldozatodba kerülne. Boldogok voltunk
438 36| csak vétkeseket érne! ha az áldozatok között, kiket a halál magának
439 11| indítványát, hogy pénzbeli áldozatoktól meneküljenek. Hidd el, magatok
440 6 | azon számtalan parányi áldozatot, melyekkel terhünkre voltak:
441 2 | határozzuk magunkat, mint éppen áldozatra, s természetes, hogy e beszédeknek
442 10| szerencséje kívánja; neki ez áldozattal tartozol.~- Magam is úgy
443 34| felette neje gyakorolt. Annyit áldozott fel megelégedésének, hogy
444 34| vagyonát, úgy életét neked áldozta volna s áldozná, ha javad
445 16| hiúságodnak élve, boldogságát áldoztad fel? Leányom, Rétyné! mert
446 6 | elõítéleteknek fia boldogságát áldozza föl; de reménylhetem-e ezt
447 35| kívántatik, hogy meggyõzõdésemet áldozzam fel! Ez több, barátom, mint
448 2 | vásároltatik meg, miért áldozzuk fel e kincsért - mely után
449 16| is gyakoroltak.~- Legyen áldva az úr neve, hogy úgy van -
450 36| gyógyított, a pipázást, az aleopatháknak legkedvesebb ételeiket s
451 17| megszabadítani fájdalmaitól. Az aleopathiával sebesebben ment.~E megtámadás
452 36| vádolák, ki teljességgel aleopathicus rendszer szerint akarta
453 1 | dombon találunk, éltöket egy alföldi faluban töltve, midõn agg
454 1 | teremtette.~Valahol a tiszai alföldön tehát - hogy végre történetemhez
455 1 | 1~Aki tiszai alföldünknek egy részét bejárta vagy
456 13| Kis vendégfogadó ez, minõt alföldünkön százat láthatunk, hol, ha
457 15| melyet a magasra emelt alispán-jelelt arcai ma viseltek; s nekem
458 7 | helyzetérõl, melyen e haza sok alispána rendesen egyszer életében
459 7 | óta jött ismét gyakorlatba alispánaink közt, hála az égnek, soha
460 2 | részben az ország minden alispánjait sokkal felülmúlta, senki
461 2 | barátságban élt, Taksony megye alispánjának fia lévén, arany hegyeket
462 2 | tapasztaltak, mi õket az alispánjelölt hivatalképességére figyelmezteté,
463 9 | azután koldulni mehetnek új alispánjokhoz, ilyenek már arra valók,
464 34| melyet mint Taksony megye alispánnéja elfoglalt, magát megelégedve
465 3 | mellette áll, nem intene, hogy alispánnéval szólsz. Rétyné dáma volt
466 31| történetet elmondom, Nyúzó vagy alispánod, kit úgy hiszem alap nélkül
467 15| nemcsak megindít, hanem alispánokat s szolgabírókat csinál,
468 36| szaporítja gondjait, és az alispánoknak sokkal több dolguk van,
469 25| jegyzõ leányát a taksonyi alispánságnál többre becsülheti; de Ákos
470 22| szerint minden ember, ki az alispánságon keresztülment, hivatalra
471 7 | hiányzott.~Tudván, hogy valamint alispánságra emelkedni jobb mód nincs,
472 22| indítványát.~- Tisztelt alispánunknak sértése bizonyosan távol
473 30| hegyhez hasonló, melynek alja még sötét homályban áll,
474 35| mindig visszasüllyedõ népet aljasságából kiemelni akarják; hogy a
475 12| mellettünk állnak, de kiknek aljasságáról magunk is meg vagyunk gyõzõdve.
476 25| céloztatnék, Vándory ily aljassághoz segédkezet nyújtana?...
477 35| azáltal segíthet magán, hogy aljasságra vetemedik. Bíráink itt Porváron
478 20| költészet kedves játékká aljasul, ha a kor nagy érdekeitõl
479 9 | Pennaházy s egy tiszteletbeli aljegyzõ kullogtak: a szobában nehány
480 6 | sugárai pirosra festik, míg aljok tiszta fehéren csillog,
481 27| kibékülését várá, alig leend alkalma... igen valószínû lévén,
482 24| embereket észre hozni; de vannak alkalmak, midõn az is nehézséggel
483 39| irományok utolsó elfogatása alkalmánál tõle elvétettek s Nyúzó
484 30| nyelvet mívelik, e címre alkalmasak, neki is nem kis hivatása
485 39| vele közölje, nem tartá alkalmasnak; s nem tudom, miként teljesítette
486 33| új társuknak semmiképp ne alkalmatlankodjanak, még egyszer kérdé Tengelyit,
487 22| hogy nagysádnak soká alkalmatlankodjunk.~- Semmi alkalmatlanság -
488 22| alkalmatlankodjunk.~- Semmi alkalmatlanság - mondá emez szokott szívességével -,
489 26| hogy nagysádnak legkisebb alkalmatlanságot ne okozzon, oly fizetési
490 22| ha teins úrnak legkisebb alkalmatlanságra volna, ez természet szerint
491 12| anyag, mellyel dolgozik, nem alkalmatos eszményének választására.~-
492 15| szerezhet, e szó bizonyosan alkalmatosabb bármely más kifejezésnél -;
493 2 | megakcióztatott, e célra különösen alkalmatosnak mutatkozott. Jónás azon
494 27| befolyása mellett igen sok alkalmatossága lehet, melyben egy szegény
495 2 | míg szekerére ülve szerény alkalmatosságán Taksony megye felé indult,
496 15| megyeházból kivezetve, valami alkalmatosságot szerezzen, melyen írásaiért
497 30| melyet mindenkire egyenlõen alkalmaz. Ha az egyed, ki kezei közé
498 2 | tökéletes fölfogásában s alkalmazásában keresendõ; - s minden törekvése
499 11| Bántornyiak õsi lakában alkalmazásba vétetett. A nyolcablakos
500 9 | gyomrához hasonlítá, egészen alkalmazható. Ez történt itt is, s a
501 36| mit néha magára is nem alkalmazhatott volna; az enyém jelenleg
502 12| késõbb-elõbb helyzetéhez alkalmazkodik. Hatalmunkban áll bizonyos
503 30| egyedek jelleméhez kell alkalmaznunk, kikkel dolgunk van; de
504 30| oly személyek irányában alkalmaztatik, kiknél bánásmódunkat késõbb
505 2 | állván, általa következetesen alkalmaztatott; s mert ez úton fiának legalább
506 9 | ismertetnek, hanem néha alkalmaztattak is, röviden említeni elég
507 17| módtól függ, mellyel a szert alkalmazzuk. Doktor úr egy tekercs boton,
508 2 | életben, mihelyt gyakorlásukra alkalmunk jutott. - Ezer ember közt
509 30| Kenyházy bámulva, mint ily alkalomkor mindig az emberek balgatagságán,
|