10-alkal | alkmo-atjut | atkai-bekot | bekov-boldo | bolon-csele | csels-egesz | egete-elhih | elhin-elszo | eltab-erdem | erdo-falat | falba-felme | felmo-folge | folgy-fuget | fugge-gyilk | gyoke-haram | haran-hinek | hinne-igazs | igazt-ittle | iv-pa-kapac | kapas-keres | keret-kikol | kikot-konyo | konyv-koron | korso-legel | legen-lovel | loves-meger | meges-megse | megsi-messz | meste-nehan | nehez-nyomo | nyomt-oktat | oktob-parto | partr-ragal | ragas-rotha | rotsc-szaba | szabn-szere | szeri-tabla | tabor-tekea | teker-tobbi | tobbn-ugyet | ugyne-valla | vallh-vetes | vetet-zajat | zajav-zuhan
Fejezet
2530 27| férje ellen mozgásba hozott cselszövények fõtervezõjének tartott,
2531 16| szólnál így. Én pokolbeli cselszövénynek vagyok áldozatja. Viola
2532 17| történt, mindjárt egész cselszövényt következtetett, melynek
2533 10| sötét kertre, mely szokott csendében feküdt a ház mellett, s
2534 20| hagyják békében, csak házi csendemet ne zavarják fel, és mégis!” -
2535 25| történtek után a család belsõ csendének felbomlása bizonyos... s
2536 20| válaszolt Nyúzó sokkal csendesebb hangon - nem is az én kötelességem,
2537 3 | hatnak, szakítják félbe az éj csendét - midõn az árokból, közel
2538 18| elhagyottság, a munkátlanság csendje, mely e tájakon elterül,
2539 13| tisztikarát megszülendi. Ezen csendnek egyik fõoka abban kereshetõ,
2540 37| ajtóhoz illeszté fülét, s csengést halla, mintha valaki egy
2541 23| csak tanul valamit. De csengetnek, menjenek a teins urak enni,
2542 24| zárnia ajtaját? - de fülei csengnek, mintha egy nagy madár szárnyütései
2543 36| elkeseríti élete kelyhét elsõ cseppeiben. Szeretni fog õ is, de kiért
2544 39| fekete sörényérõl nehéz cseppekben patakzott le az izzadtság,
2545 5 | rég száraz szemeit tiszta cseppekkel tölté el. E nõ, ki betegen,
2546 21| átmehetnek rajta, s egy cseppel sem fogják nevelni tartalmát;
2547 37| gondolá magában -, bizonyosan cseppjeit veszi be; mégis jó volna,
2548 38| kelyhének e legkeserûbb cseppjét kóstolják ajkai. - Én szerencsétlen -
2549 30| támad, a legigazságosabb csere a világon, hol ritka ad
2550 22| hogy érettök nagy nevet cserélhess be. Nálunk, ha a marhahús
2551 34| közönségesen csak újakkal cseréli fel, s hogy az örömek, melyeket
2552 24| legerõsebb egri- s hegyaljaival cserélje fel. A fõbíró nem is tartozott
2553 6 | lehetõségig sok háladatosságot cserélnek be. Kinek az ég oly barátot
2554 33| sokszor csak hosszú nyomorral cserélte fel, mely õt kínosabb úton
2555 34| szívemet, melyet semmivel nem cseréltem volna fel.~Tíz évnél többet
2556 11| Bántornyinak tudtára adta, hogy Cserepesnek veendi útját, s ösmerve
2557 11| ok, mely õexcellenciáját Cserepesre vezette, az öröm Bántornyi
2558 39| harmada mindeddig várja cserepét, s a kerítés sem készült
2559 2 | A többi tisztek lakásai csereppel lévén födve, kárt nem szenvedtek.
2560 12| lakhelyét, s a megyeház s egypár cseréppel födött úrilakot kivéve,
2561 32| egy fiút fogtak, aki éppen cseresznyét szedett a fáról. A báró
2562 3 | felé ballagnak, itt-ott pár csevegõ szomszéd a kapuk elõtt vagy
2563 17| toupet kívántatott, gyönyörû csigadombot teremtve mûvészi kezével
2564 6 | testvérek végre fölmentek a csigadombra, honnét a falu, a nyugodt
2565 22| eszünkbe, miszerint rákok, csigák s más ehhez hasonló tárgyak,
2566 15| lelkesedés legszebb szikrái csiholtatnak; hol, mint a világ, úgy
2567 28| többet semmi esetre nem csikarhatok ki... s ha most Ákos házasságát
2568 26| szemtelenségével, hogy tõlem pénzt csikarjon, mindent, mit elégetésükrõl
2569 37| köszönhetni, hogy a társaság e csiklandós kérdésnél föl nem bomlott.
2570 20| gulyáshúsra; ha más nincs, egy csikó csak találkozik, s azzal
2571 13| szeget-lyukat ismerek, s valamennyi csikós- s gulyásnak jobban parancsolok,
2572 20| elmegyünk a sz.‑vilmosi csikóshoz gulyáshúsra; ha más nincs,
2573 23| kilovagoltam pusztánkra, hogy csikósunkkal is szóljak. Mikor elmentem,
2574 36| mi utcáinkon világít? a csillag-e, vagy az olajlámpa? Amaz
2575 5 | kimenetelét, s bízva jó csillagában s bátorságában, nyugodtan
2576 7 | követve, a hazafiság tiszta csillagának sugarainál, mely egén ragyog,
2577 7 | Miután a szónok, egy ideig csillagát s késõbb Mózes tûzoszlopát
2578 39| letörülve könnyeit, fel a csillagokra nézett, honnan annyi fönséges
2579 1 | látszott az egész. A magas csillagoktól a föld legmélyebb gyomráig,
2580 33| igen szép idõ van, fõképp csillagos estéken, néha eszembe jut,
2581 14| tudományok, az egész világ nem csillapíthatják a zajt, mely belsejét tölti,
2582 5 | azonban rövid idõ múlva ismét csillapodott. A keresõk a falu más része
2583 37| közöd ehhez? - szólt Rétyné csillogó szemeit a szegény leányra
2584 39| ott, sok szemben könnyek csillogtak.~- Hej, öcsém - mondá egy
2585 20| egyik, majd másik oldalához csimpaszkodott. - Meglásd - szóla szomorúan
2586 20| mindig késõ jõ, s éppen akkor csimpeszkedik a kocsi egyik vagy másik
2587 12| hízelegnek, a közjó eszközeit csinálhatja. Ha Néró Antoninként célul
2588 19| itt maradhatsz.~- De mit csinálhatsz nálam nélkül?~- Majd csak
2589 23| elküldött s aludni ment, csinálhatunk, amit akarunk.~- Igen, de
2590 26| irományok úgysem használhatók.~- Csináljak az irományokkal, amit akarok? -
2591 31| elrejtettük, ám nem bánom, csináljanak velem, amit akarnak, úgyis
2592 22| egy künn Liptáknénál; mit csináljunk, ha e gyermekeknek apját
2593 22| írott, mint azt a teins úr csinálná, elég jó, hogy - a rabbal
2594 33| köhécselve -, sõt embereket csinálok belõlök. Megköszönhetik
2595 13| zsidó -, talán bizony kend csinálta az illuminációt?~- Én? -
2596 16| világon, mint leányod, s mit csináltál belõle? Éltem büszkesége
2597 20| kik belõlem gonosztevõt csináltatok, kik kiûztetek az erdõ vadjai
2598 8 | hosszabb vállzsinórokat csináltatott, mint minõket szomszédjánál,
2599 20| melyek a falban e célból csináltattak, megy ki, a bennlét az égõ
2600 5 | hogy megmenekedtél. Ha nem csináltuk volna ki, hogy itt a tûznél
2601 2 | történt, mint elõre ki volt csinálva; az ifjú Réty választásáig -
2602 22| formálhatnak igényeket, hogy csak csinosaknak tartassanak; azonban míveltsége
2603 11| mindig bátrabban hangoztatá csinosan esztergályozott szókötéseit -,
2604 31| tanulta, vagy más valami csínt követett el, derekasan megveretett,
2605 24| láttam... s hogy nevet a csintalan, mintha százszor körülhordoztam
2606 39| nem ingadozott. Mint a csipkebokor, melyrõl a szentírásban
2607 22| találkozott, ki az erény azon csíráinak, melyek e kebelben is kétségen
2608 2 | és nagyravágyás, melynek csíráit lelkében hordá: szabadon
2609 26| természettõl nyert hasonló csírák aszerint fejlõdnek ki vagy
2610 12| hozzá fénymázos fekete csizma - oly fényes, hogy magadat
2611 17| történetét követhetjük, mindig csizmadia mesterséggel foglalkozott.
2612 1 | lábravalókat, s így le a sarkantyús csizmáig, mely a kerek kalappal együtt
2613 20| melyrõl szóltak, s levetve csizmáikat, átmenni készültek. A lovak
2614 38| tyúkszemeink arra, hogy egykor csizmáink által szoríttattunk. Ki
2615 29| van szemem!~- És azután csizmája bokáig sáros volt - folytatá
2616 22| megijedt, hogy csak egy pár csizmáját mentette meg, a kassza mind
2617 7 | s kis ezüst sarkantyús csizmákban Réty alispán úr áll, s ha,
2618 36| a természetnek mindezen csodái nem hatnak a szívre annyira,
2619 36| rabokra gyakorolt, szinte csodálatos vala. Ha a tömlöcbe jött,
2620 22| Kislaky maga nemegyszer csodálkozva néztek egymásra. - Völgyesy,
2621 2 | életét. A szerény lak még csöndesebb vala ugyan, mióta a kedves
2622 15| táblabíró maradt, aránylag csöndessé vált. Maga a gyöngéd asszonyi
2623 8 | retorta felsõ részén számos csöppek látszanak, úgy az érmelléki
2624 7 | azt hivé, hogy kapitánya csöppel sem volna kevésbé szeretetre
2625 12| s a friss patak is, mely csörgedezésével apáinkat talán ide csalta,
2626 35| régiség-táraikban a valódi láncokat csörgetik elõttünk, melyeket apáink
2627 20| szárnyaikkal verdesék a csörgõ ágakat, azután ismét véghetlen
2628 20| mely még az ágakon függött, csörögni kezde, a sudarak között
2629 2 | fölesküdött, s másfél évig csörögteté kardját a fölséges curia
2630 5 | minden madártól, mely az ágat csörögteti; ellenséget látni minden
2631 20| ismét lövések fogadák, a csövek tüze villámhoz hasonló világot
2632 14| s az ifjú szenvedélyes csókja elõször ége szûz ajkain.~
2633 19| szabadulhatva Nyúzótól, ki ismét csókoláshoz fogott -, azonnal indulnunk
2634 22| térdepeljek itt, én és gyermekem. Csókold meg a teins úr kezét, lám,
2635 10| szóla Vilma.~- Alássan csókolom kezeit, engedelmet kérek,
2636 39| jóságát; mondják neki, hogy csókoltatom kezét, s ne gondolja, hogy
2637 27| rendes ember létére, mind egy csomóba tartotta, s azt elvitték.
2638 35| szabadon nem nõhetett, a csomós, összevissza görbült ágakon
2639 22| Tisztán éreztem, hogy valaki a csomót kezembõl kiragadta, esküvést
2640 1 | hanem az ártatlant is. Csontos, szikár termete, a redõs
2641 17| mely bal karján átment, a csontot sértetlenül hagyá, s az
2642 9 | az ülés elõtt, ismét kis csoportokra oszlott. A báró, mi az igen
2643 1 | vágyteli tekintetet vetve a csoportozatra, fölsóhajtott:~- Hej, barátom,
2644 20| had hatalmas vezére körül csoportozott. Nyúzó magánkívül vala mérgében.
2645 7 | tûzetett ki, mely körül pártok csoportoztak, kötelességének tartá más
2646 11| meg, kik James úr körül csoportozva a három férfiú beszélgetését
2647 20| elássa, csakhogy valamiképp csorbát ne szenvedjen; ki magas
2648 12| tökéletesen kifejezi. Ha estve a csorda a városba visszahajtatik,
2649 2 | szív a boldogságot, mellyel csordultig telve vala, elárasztá egész
2650 17| S ezzel az öreg fejét csóválgatva s még mindig valamit morogva
2651 11| küldöttség meglepetve fejét csóválja -, csak egy kis része a
2652 14| Ejnye - szólt, midõn fejét csóválván tovább ment -, bizony vén
2653 20| környékezék, s melyeknek csúcsai a ködben eltûntek, még inkább
2654 36| útnak, hogy a legmagasabb csúcsok egyikérõl a napot lealkonyodni
2655 39| s a fölkelõ nap hótakart csúcsokra nem tûzheti arany koronáit:
2656 2 | azért senki, hogy Jónás azon csudagyermekek közé tartozott, kiknek -
2657 39| melyet a magas Alpok fönséges csudái közt nem talált, s mely
2658 11| megfogható, hogy mi, kik e csudák között neveltettünk s élünk,
2659 32| A gondviselésnek útjai csudálatosak, de jótett soha embert nem
2660 17| olvasóim egy része elõtt talán csudálatosnak látszik. E viszony megértésére
2661 3 | árok közepébe, azután pár csudálatra méltó gimnasztikus evolúcióval
2662 2 | többségben van, s azért nem csudálhatja senki a méltányló szeretetet,
2663 8 | filozófiájukat a konyhán kezdik. Csudálhatni, hogy annyi történetbúvár
2664 2 | ismét három év, s amit nem csudálhatunk eléggé, anélkül hogy Réty,
2665 22| az egész törvényszéknek csudálkozása s haragja, midõn a fõbíró
2666 1 | meg: ilyenkor, a kertész csudálkozására - idegenek által sárosaknak
2667 3 | egyetértés romlott korunkban csudálkozásra méltó, de fõképp azon mély
2668 29| mind õ, mind a többiek nem csudálkozhattak eléggé nyugtalanságán, mely
2669 11| beszélgetni hallották, e jeleneten csudálkoznak, vagy azt valószínûtlennek
2670 11| konferenciáihoz járt, bizony nem fog csudálkozni; fõképp ha látja, hogy Krivér
2671 37| fölgerjedését, s miután a még mindig csudálkozó asszonynak elmondta, mennyi
2672 15| találtatik: az egész megye csudálkozott; a táblabírósereget bámulás
2673 15| meghalt: de így Porváron nem csudálkoztak még akkor sem, midõn Karvaly
2674 26| lát - mondá az alispánné, csudálkozva ügyvédje szeszélyén, ki
2675 30| is, belsõképp nem gyõzé csudálni az egész Réty család különös
2676 7 | szólítá fel; s nincs mit csudálnunk, ha a nemesség õt, ki harcias
2677 7 | látta is a közönség, mindig csudálva tátja száját: úgy mindenki
2678 19| mely magas födelén inkább csügg, mint áll, a harangok rég
2679 2 | bízá. De szilárd lelke nem csüggedett el azért. Minden alispánnak,
2680 20| nyugodt vagyok, és én is csak csüggök éltemen.~- Neked könnyû -
2681 36| melyen szíve tíz esztendeig csüggött, teljesülni kell - most
2682 38| szegény gyerek úgy el volt csúfítva himlõi által, kend nem is
2683 22| tekintetes törvényszéknek valakit csúfnéven híni nem illik - jelenleg
2684 11| szülhetne, úgyis pápista pártnak csúfolnak, s ha még a papságért iszunk,
2685 8 | közönségesen „fertálymágnások”-nak csúfoltatnak; s mi a büszkeséget, nagyravágyást,
2686 36| utcáján, a gyermekcsapat csúfolva fut utána. A harc, melyet
2687 24| úgy vigyázzatok magatokra. Csúfság lerészegedni az embernek,
2688 18| mosolygással, mely arcának még csúnyább kifejezést adott, kérdé:
2689 2 | pünkösd napján egyszerre csûrök- s aklakon kívül Jónásunk
2690 8 | tarhonya, káposzta, túrós csusza, gombócok, pecsenyék, bor,
2691 11| mely elnökének mozdulatait csuszkálva s sarkantyúpengéssel követé,
2692 14| a másik szobából valaki csúszkálva távozik.~Olvasóim emlékeznek
2693 22| Bécsbe, térdeimen fogok csúszni a király elõtt, míg férjemnek
2694 20| szerencsétlen, ajkához szorítva csutoráját, kétségbeesve ivott, míg
2695 20| borulva - megégünk; addszide a csutorát, talán elolthatom. Ez is
2696 37| üvegpalackot võn ki, mely fejér, a cukorhoz hasonló porral vala félig
2697 38| ivott, bizonyosan nem volt cukros víz; de orvosi tanácskozásról,
2698 32| hozzá képest.~- Persze, még cukrot, kávét kellene adni rabjainknak -
2699 1 | post equitem sedet atra cura -, a hajdú után egy egész
2700 2 | csörögteté kardját a fölséges curia lépcsõin, föl s alá; s így
2701 36| Scaevola, Horatius Cocles, Curtius és számtalan példa mutatja -
2702 1 | tudjuk Herodotból, hogy Cyrus egy királybírót, mert pénzért
2703 8 | Frangepánok, Thurzók s Czudarok soha e tulajdonokban annyira
2704 12| B-t tenni helyébe; hogy ha D. tiszteletbeli jegyzõnek
2705 14| ment a majorba, s keble dagadozott örömében, míg a konyha pattogó
2706 2 | elmondá, az apai szív örömében dagadozva áldá a pogány írót s barátját,
2707 1 | Nyúzó bosszúsága teljes dagályban emelkedett, neki kelle valaki,
2708 20| puszta ujjakkal megtapintja daganatát? Van egy neme a merészségnek
2709 38| fohász, mely néha mellét dagasztá, hangja, mely, ha valami
2710 17| derültek. A gyermek még dajkánál volt, s a huszár, ha ideje
2711 17| megdorgáltatott is, hogy huszárból dajkává vált, szíve, melybe az ég
2712 19| Míg végre az álom lelkes dalának is véget vetett, s a Nyúzó-kúrián
2713 5 | kezdé énekét, s az ódonszerû dallamhoz így énekle:~Más népeké a
2714 5 | ültem, s egy órája ordítom dalomat. Igazi szerencse, hogy találkoztunk.~-
2715 3 | A férfi, mint látszik, a dalra hallgatva mozdulatlanul
2716 19| míg a tóban a békák örökös dalukat szomorúan tovább zengik,
2717 3 | alispánnéval szólsz. Rétyné dáma volt a szó legszorosabb
2718 9 | nem látott volna, s még dámáink is egy idõ óta szívesen
2719 38| szüntelen környezé; hisz maga Damocles kardja, ha valakinek évekig
2720 35| kiemelni akarják; hogy a Danaidák hordaja hamarább betelik,
2721 19| ábrándaiban zavart.~A másik tovább danolt, csakhogy szava hangosabbá
2722 1 | munkás, ki kaszájával vállán danolva hazafelé ballagott - szakíták
2723 36| tehetségem sem otthonos? Ha Danton engem kérdez vala: hazánkat
2724 1 | terjedettnek csak oly kis darabját járhaták be! mert itt is
2725 38| nevezhetett, örök áron egy darabka földbirtokot szerez, melyet
2726 15| úgyis minden látványos darabnál a katonaság nélkülözhetlen!~
2727 17| reá csak készen kiszabott darabok összevarrása bízatott, mégis
2728 20| födele szétvetve, egyes égõ darabokban esett le az erdõ s az emberek
2729 16| de ezt Viola nem tette. Darabokra téphetik, szívét szakíthatják
2730 11| szerszámaikat tisztogatva, soha a darázsdongást, melyet angolok ily alkalommal
2731 1 | bíró ült. Hasonló okból Darius egy bírót felakasztatott;
2732 20| afelett elhegedült szt. Dávid; ha agyon nem lõnek, holnap
2733 34| egyetemre jöttél. Az ottani deákok névsorában olvastam nevedet.
2734 22| elnök által eléggé rossz deákságban megintetett, miként hasonló
2735 30| kékkartont hozatott magának Debrecenbõl.~A jó asszony a szó szoros
2736 22| szava nincs? Az, ki bírákat dehonesztál, infámis; az úr infámis.~-
2737 22| Törvénykezési rendszerünket dehonesztálni, szörnyûség!~- Est ad horripilationem! -
2738 22| mondanak. Vox populi vox dei. Ha ilyent meg akarnak fogni
2739 22| akadályozták.~- Ez nemes deklaráció - mondá Sóskuty, ragyogó
2740 22| közbe a báró -, infámisnak deklaráljuk.~- Statáriális úton? - vága
2741 36| mondá, ha az egyház minden dekretálisai el nem fogadtatnak, a másik
2742 8 | állhatatosabban Ákos ivó teóriáit délelõtt, mint õ. Ne kárhoztassa
2743 11| censeo Carthaginem esse delendam” ismétlése által. Így azonban
2744 16| végre nyugodtabbá lett, s délfelé kissé elszunnyadott; s maga
2745 14| meglepetést, mellyel a várakozók a deli Ákos helyett egyszerre Liptáknét
2746 38| napsugárokat, keleti s nyugoti, déli s éjszaki szelet egy órában
2747 39| egyszerre elönti, vagy a délibáb a dél forró hevében árnyatlan
2748 1 | ballagtunk. Napkeltétõl már délig lovagoltunk, s félni kezdtünk,
2749 1 | s mondja nekik, hogy a deliquenst egyenesen ide hozzák - szóla
2750 1 | tanulhassanak. Ha az Alkmoenonidák a delphii orákulumot meg nem vesztegetik,
2751 36| jóltevõje, ki, amint mondatott, délre váratik, még mindig nem
2752 33| annyira kizárák, hogy ott még déltájban is legfeljebb félhomályt
2753 1 | kocsisától megtudja, hogy déltõl esteli hat óráig aludva
2754 12| barátságban élt...~- Tudom, tudom, demagóg! Rég hallottam felõle!~-
2755 12| szoktunk. Az elvek, melyeket demagógok személyes célokra eszközül
2756 11| csak valamely nyilvános demonstrációt tehetnénk, s minden jó lenne.
2757 22| nem hiszem, hogy a magyar demosnak azon tagjai, kiket a tiszttartói
2758 7 | Így szólt Taksony megye Demosthenese egykor. Beszéde - hogy egészen
2759 11| legjelesbjeivel a megyeháznál várta, e Demosthenest is magánál tartá; Zsolvay
2760 22| eszközöljek ki.~- Alávaló denunciáns! Nem ismeri az 1805-i törvényeket!
2761 22| szemtelenségérõl, Zátonyi alávaló denunciánsokról mormogott valamit, s a dolog
2762 6 | szerény õszikék, habár a dér egyes leveleiket elfonnyasztá
2763 16| lesütöttem szemeimet, s õ derekamon fogva magához szorított,
2764 5 | megvizsgálva pisztolyait, melyeket derekán viselt -, ím készen vagyok.
2765 8 | dolgozott, s nem mondhatni, hogy derekas benyomást ne tett volna
2766 32| középkori kínpad helyett, dereseinkben legalább, igen szép pótlékra
2767 5 | hogy melletted pihenek, a deresen feküdném. Kémei vannak köztünk,
2768 16| No várj - szólt végre derest hozatva -, meglátjuk, nem
2769 2 | javítandó gonosztevõ hirdeti a derestõl jajgatva a magyar törvények
2770 36| múltból semmi nyájas emlék nem derített.~Nyájas emlékek! hisz õ
2771 17| nevelt, az ifjak kedvét nem derítheté föl. Mióta Ákos s Kálmán
2772 39| látszott, mintha Zsuzsi ma derültebb volna, mint máskor, s ily
2773 34| napjaimat, hogy végsõ éveit derültebbekké tegyem.~Végre anyád meghalt,
2774 17| világra jött, reá szebb napok derültek. A gyermek még dajkánál
2775 35| nyugodtnak látszott. Színlelt derültsége néha megnyugtatá még anyját
2776 38| könnyzápor után egyszerre derültséget, borút s napsugárokat, keleti
2777 39| melyben napjai folytak, derültté tevék agg korát; világos
2778 20| mondá emez komolyan -, én desentor voltam! Tíz esztendeig szolgáltam
2779 38| fognak semmit kivenni; én még desertort nem adtam fel soha életemben.~
2780 32| mosollyal tekintve Völgyesyre.~- Desperatarum causarum advocatus! - nevete
2781 15| ugyanaz, s legfelebb azon kis deszkabódé körül, mely alatt a fõispán
2782 24| dörömbölésre, melyet a padlás deszkáinak felfeszítése okozni fog,
2783 24| neszt s recsegést, melyet a deszkák felfeszítése okozott. Nem
2784 20| de mielõtt fejszéik még a deszkákat érheték, néhány lövés hallatszott,
2785 23| ismeri. Lassan felszedünk két deszkát, létrát eresztünk a szobába,
2786 23| a házhoz, s padlása csak deszkázva van. Peti cigány mindezt
2787 8 | több effélék. Mint minden desztillációnál a retorta felsõ részén számos
2788 2 | létére nem ismervén el a devalvációt, mennyire hatalma terjedett,
2789 6 | keresztülmentek, ismerõsökké devalváltattak, nem jut-e sok keserû óra
2790 21| a kurjongatás, mellyel diadalát ünnepelé, a távolban elhangzott,
2791 15| Nyúzó ez egész jelenet alatt diadalérzettel tekinte körül, s a büszke
2792 8 | kertben van, fölkeresnék, s diadallal Etelka szobájába hoznák?”
2793 5 | opponálok! - harsoga diadalmas hangon, mely elõtt az esküdt,
2794 21| ha úgy kell. Az ember nem diadalmaskodhatik végzetén. - E gondolatok
2795 26| mert meg nem vetheté, rajta diadalmaskodni fog.~Az asszony elmerülve
2796 15| legalább abban hasonlít, hogy a diadalmaskodó körül az ócsárlók serege
2797 15| mondtam - szólt Kislaky diadalörömmel arcain -, s hát melyik lyukba
2798 12| között, tapsra, koszorúkra, diadalokra számolhat. De hát e nemességen
2799 30| a fõbírónak átadá. Nyúzó diadalragyogó képpel átadá azt az alispánnak,
2800 35| Zászlósy urat, ki mióta a diáknyelv divatból kijött, elszomorodott
2801 2 | vágyódott volna, s a kálvinista diákok közt talán egy ilyen sem
2802 22| perben elõadatván, minden dicasteriumokon keresztül járnak, fõképp
2803 2 | Porváron nem sok sikerrel dicsekedhetünk.~Eleinte, míg csak büntetõ
2804 33| akárkit! - mondá a gyermek dicsekedve - csak eresszenek ki egyszer.~-
2805 22| kiket majdnem mindenki dicsér, mert bennök oly tulajdont,
2806 3 | megszállva Rétyéknél, ez erdõt dicséré leginkább - a tiszteletreméltó
2807 12| ítéletemet azon sztereotíp dicséretek egyikének, melyek széles
2808 9 | hasonlóképp tiszták, sõt dicséretesek. S van-e, ki rossznéven
2809 2 | fáradozásainak dacára, csak „dicséretest” kapott, de miután ennél
2810 12| ki ócsárlásnál, senki, ki dicséretnél, fõképp melyet érdemel,
2811 27| elmentek, senki sem fáradott ki dicséretökben. Hisz a szeretet megszerzésére,
2812 37| nevét, mely Katona Péter, dicsérettel fogja említeni jegyzõkönyvében.~
2813 38| generális mindig a legutolsókat dicséri s jutalmazza meg a többiek
2814 10| Liptákné, én s az egész ház dicsérte Ákos viseletét; hasztalan!
2815 8 | vidéktõl, szerettetve szüléi, dicsértetve a vendégek, tiszteltetve
2816 22| Nyúzó úr, mi nevét örökké dicsõítendi, megfogja élete veszedelmével,
2817 36| nyomattak az újságba. Neve dicsõítésében a homoeopathák, aleopathák,
2818 1 | legalább feltételeink voltak dicsõk s ezekbõl látjuk, hogy ha
2819 31| ügyesen vitt vizsgálódás dicsõségében. - Már miután Macskaházynak
2820 39| fölötted átvonultak, nem láttak dicsõségedben; de az erõ rejtve bár, még
2821 32| vagyok gyõzõdve, védelmezni dicsõségemnek tartom, s ezen oknál fogva
2822 8 | maradna nyugodtan, ha fia dicsõségének fültanúja lehet - szédelgett
2823 23| felesége s a gyermekek, úgy dideregve szegények - pedig isten
2824 10| ki hihetõleg fájdalmai díját az üvegtáblák árához fogja
2825 5 | forintot adtak öszve, annak díjául, ki a rablót, elevenen vagy
2826 38| szoríttattunk. Ki éltének ezen díjával be nem éri, vigasztalja
2827 29| boldogsága ígértetett volna díjul... õ erre képtelen vala.
2828 2 | õ kétségen kívül valami dikasteriumhoz felebb megy, te pedig minden
2829 15| miután James úr „public dinner”-je, melyben nyolcszáz kortes
2830 11| emberek isznak, azt politikai dinner-nek nevezik. A meeting csak
2831 11| visszatérjünk, hát épp ily politikai dinner-t kellene adnunk. Te beszédet
2832 5 | s dorongokkal, virág- s dinnyeágyakon keresztül, legázolva Vilma
2833 20| töltött káposztáját s sárga dinnyéit bámuló vendégei elõtt, kiket
2834 3 | Vándory hálószobájában nagy diófa szekrény áll, melynek felsõ
2835 20| alapját teszik; kik, mint Diogenes lámpájával embert, úgy új
2836 8 | Fridrik verseiben, Voltaire diplomáciai ügyességében, Richelieu
2837 17| Vándory - mert az elsõ, minden diplomája mellett alig talált volna
2838 17| pesti borbélylegénnyé, innen diplomatikus s késõbb valamely megye
2839 9 | vagyunk - válaszolt a nagy direktor -, a szavazatok, fájdalom,
2840 5 | annyival inkább szívreható discanttal - ki mer sötét éjszaka becsületes
2841 32| Second Report on prison discipline?~- Ugyan hagyjon fel a teins
2842 30| nem tud semmit, és azután disputál.~- Persze, szakács úrnak
2843 22| okkal-móddal.~- Nem jöttünk ide disputálni - szólt végre Zátonyi türelmetlenül -,
2844 11| létezik! És igazságod van: dissenterjeink is szint’ úgy gyûlölik a
2845 25| Tengelyi házának sem szolgált díszére, fõképp Vilma anyjának nem;
2846 39| hivataloskodott, azonnal lemondott e díszes címérõl is, de kedves Kálmánja
2847 39| át fárad, el nem veszti díszét öreg napjaiban sem.~A kislaki
2848 6 | mulatni akarnak, nemcsak diszharmóniába jõnek érzelmeinkkel, hanem
2849 15| mint mindenikünk tudja, a díszhely? Sóskuty a megye egyik fõtáblabírája,
2850 17| e vadászkészület nemcsak díszítménynek akasztatott oda; azonkívül
2851 11| oskolás gyermek examenen nyert díszjelétõl az aranygyapjúig, a legkisebb
2852 17| sipka, mely a szekrényen díszlik, szóval minden arra emlékeztet,
2853 20| szemekkel -, a kanászok elég disznót öltek e fal mellett; ha
2854 35| ételeit kérded: a kocsonya- s disznótokánnyal nem mérkõzhetik semmi; ízlése
2855 20| mint az asztal.~- Csupa disznótúrás - sóhajtott a fõbíró, ki
2856 11| mert az egész társaság díszöltözetben várá a fõispánt, majd a
2857 2 | változtathatják meg, mint a bíbor vagy dísztelen kötés azon könyv értelmét,
2858 32| adott várhatalom nálunk még divatban van; s a regényes középkori
2859 35| urat, ki mióta a diáknyelv divatból kijött, elszomorodott nagyon,
2860 35| gyolcsingben - mint olyannal, ki divatos köntösben járt; a minta-regénynek
2861 2 | neveltetett, mely iskoláinkban divatozik, s melynek egyetlen jó oldala
2862 9 | ereszkedni, s a Taksony megyében divatozó fõzésrõl némely tanulságos
2863 8 | egykor nemzetiség neve alatt divatoztak, s egy-egy kocsmai szolga
2864 8 | leglármásabb Ákos volt, és senki divatszerûbben nem lépett föl, mint Kislaky
2865 8 | finnyás szokásain, s az új divatú elveken, melyeket a városból
2866 32| tojás- s rothadt almával való dobáltatáshoz, mely szinte e mesterséggel
2867 29| ablakát, midõn egy kis levélke dobatott a szobába s léptek hallatszottak,
2868 35| huszár fejét csóválva. - Dobbal verebet fogni. Viola nem
2869 16| tölti, mely szívének minden dobbanásában felszólal, mely életének
2870 29| szeretném látni, mily nótárius dobna engem ki házából. - S ezzel
2871 29| révész -, minket ebrúdon dobnak ki.~- Majd meglátjuk!...
2872 14| boldogan csak egymás mellett doboghatnak? A jámbor asszony, most
2873 14| anyjának szívét sebesebben dobogtatá, okozá e keserûséget. Oh,
2874 7 | mely Sz.-Vilmoson nyugodtan dobogva nevednél, a polgári kötelességek
2875 26| ablakon, nyugodtan egy nótát dobolt ujjaival. Hosszabb szünet
2876 2 | délután történt. Szekere elsõ döcögéseinél, melyekkel az ifjú ügyvéd
2877 14| zsidó kését Viola mellének döfé, mire az ellenét egy arcára
2878 36| megyékben akkor ugyan nem volt dög, azonban bizonyos, hogy
2879 37| gyönyörû négy pej lovából kettõ döglött meg: annyit járt körül a
2880 1 | mutatkozik, protomedicus, ha dögmirigy közelg, békebíró, váltótörvényszékek
2881 21| jött, s a szegény fekete dögöket látta, úgy elborzadt...~-
2882 4 | nekünk valamit adni, s hogy dögöljünk meg, mint a kutyák. Csak
2883 20| intõ szava s a fejszéknek döngése, melyekkel õ s egy paraszt
2884 24| kezével fejét s vállait döngeté.~- Megbolondult! - sikoltott
2885 20| csak az idõ vagy a Tisza döntenek meg. Miután a fának ára
2886 35| által kéri, hogy perének döntése elhalasztassék.~- És én
2887 35| szerencsétlenségem sírba dönti, leányom hasztalan titkolja
2888 1 | hangjával -, én...~- Hallgass - dörge közbe a bíró -, én tudok
2889 19| józanon.~- És ki az esküdt? - dörgé Bandi. - Kenyházy András,
2890 36| hol a bércrõl lezúgó patak dörgése, a madarak éneke s a szellõ,
2891 20| visszafutottak. A kunyhóból Rácz dörgõ szava hallatszott: - Akinek
2892 7 | szólsz, nyúlszívû teremtés? - dörgött közbe a várnagy - nem tudod-e,
2893 3 | az inskripciót illeti - dörmögé Macskaházy szelídebb hangon -,
2894 35| lavina, mely midõn a bércrõl dörögve a völgy be zuhan, erdõt
2895 24| elébe õrök állíttatnak? ha a dörömbölésre, melyet a padlás deszkáinak
2896 20| többieknél.~A szólót irtózatos dörrenés szakítá félbe. A puskapor,
2897 11| az útárokban három mozsár dörrenik el. A lovak, melyeket Bántornyi
2898 9 | soha ember több joggal nem dörzsölheté kezét, mint Taksonynak boldog
2899 20| megelégedéssel nézé, miként dörzsöli fájó nyakát -, s én neki
2900 11| játszó asztalok álltak a nagy dohányfelleg alatt, mely asztalt s táblabírákat
2901 30| meg nem veheté, sõt még a dohánykereskedésben sem vett részt, kedvezésekre
2902 9 | el vermeikben, úgy volt dohányunkkal, melyet mind mint primae
2903 14| hallatszik, melyre Ákos földre dõl.~Erzsébet s Vilma, kik a
2904 2 | s ez utolsó, népszerûség dolgában a fõpont - mert hisz szeretetünknek,
2905 9 | elvei, melyekkel e haza dolgaihoz szólt, annyival inkább dicsõségére
2906 12| említhetnék, de fontosabb dolgaim lévén, egyenesen a megyeházába
2907 31| Engedjenek két órát, hogy dolgaimat rendbe szedve családomtól
2908 9 | eljárnak üléseinkbe, hol hazai dolgainkra kissé más módon nézhetnek
2909 14| tovább futok.~- S oly fontos dolgod van Violával?~- Szükségképp
2910 27| hasonlíttatik oly különbözõ dolgokhoz, mert csaknem annyiféle,
2911 23| felebbvitel, mely minden földi dolgoknál megvan. A felebbvitel a
2912 8 | enyhítésére szükséges vala, más dolgokon törte fejét. Az öreg úr
2913 38| gondoskodhatik, míg értök dolgozhat, õ nem kíván többet. Midõn
2914 9 | egész ország megrontásán dolgoznak, tekintettel voltak a törvényes
2915 37| hetenként legalább négy napig dolgozni tartozik, a filantrópiának
2916 24| lármára, melyet a kamarában dolgozókon kívül, kik éppen a padláson
2917 16| négy ökrével, ott hol én dolgoztam, megállt, kévéimet kötözni
2918 20| fertályesztendõnként, s koplaltatnak, dolgoztatnak, nem bánom, akármit, csak
2919 9 | sokkal kevesebbé, mintha érte dolgozunk; - ez képe majdnem minden
2920 12| barátaik ellen emeltetnek, dolgozzanak, de kiknek rokonszenve azokkal
2921 36| a tömlöcbe vezetett, ha dolgukat a lehetõségig sietve elvégezték,
2922 27| legalább kívánatunk szerint dõljön el. Réty úr õnagysága magában
2923 17| melyhez a sárga zsinórú kék dolmány jobban illenék, mint János
2924 7 | anélkül, hogy Ágoston kék dolmánya ne jutott volna eszébe,
2925 26| egészen egyenlõen állunk a dolognál. Nekem az elrabolt irományok
2926 23| azonban kivitele még annyi dologtól függ, hogy már örvendeni
2927 17| sorsa szerint változtak vagy dõltek el, s minden nemzetnek,
2928 15| pénztárakba fizettem.~- Fraus et dolus nemini opitulator - vágott
2929 22| A folyosó kartámaszához dõlve állt õrei között, elmerülve
2930 1 | a mezõire sétálnom, azon dombhoz, mely, mint elõbb említém,
2931 38| mérföldekre terjedett, míg e dombok alatt, ameddig a szem láthatott,
2932 2 | lejjebb szállva, végre zöld dombokban ereszkedik Magyarország
2933 38| színét adák. Megette hosszú dombsor emelkedett, alján, hol az
2934 5 | nemesi kiváltság, valamint donáció által nyeretik, úgy csak
2935 5 | által nyeretik, úgy csak donációk által élveztethetik egész
2936 36| honnan máskor víg lárma s dorbézolás hallatszott fel, most közönségesen
2937 37| kocsis hangosabban kezdi dorgálni a megrögzött állatkínzót,
2938 32| kétségen kívül szép, szép a dózse palotája, szépek Byron sorai
2939 32| on each side.~A velencei dózsepalota, mint tudva van, egyiránt
2940 32| jutnak; de abban, hogy a dózsepalotában palotát s tömlöcöt együtt
2941 2 | gyönyört ád? A világ, mint dr. Pangloss mondá - legjobb
2942 32| elhatározta, hogy bizonyos drágább orvosságok ne használtassanak...
2943 30| vagyonát hátán hordá, s drágakövet az egy gyémánton kívül,
2944 22| igen szeretném ismerni a drágalátos virágot, ki neked ily híreket
2945 26| fizetnem; ki tudja, mily drágán leszek még ezután kénytelen
2946 9 | pereink hosszúsága, ügyvédeink drágasága, bíróink hatalma, sõt csak
2947 30| kisasszonynak sok mindenféle drágaságai vannak - szóla rimánkodva -,
2948 33| bánom. - Léptessük életbe Dráko törvényhozását, mely szerint
2949 22| az elsõk, kik a szomorú dráma személyei közül Kislakon
2950 8 | ügyességében, Richelieu drámáiban, Byron lovaglásában keresé
2951 33| volna, erõs vasrostélyzat s drótfonás a nap sugárait e szerencsétlen
2952 20| Néha a sûrûbõl egy magányos duda vagy furuglya is kihangzott,
2953 22| észrevehetõ. A meglepetés, a düh, mely Viola egész valóját
2954 20| kommisszárius felkáromkodott dühében s fájdalmában. - Nincs több
2955 31| szolgált, hogy elfojtott dühét kitörésre ingerelje, s minden
2956 22| mondani! - kiáltott Nyúzó még dühösebben -, hogy az irományokat én
2957 36| mintegy magokon kívül, erõtlen dühvel rázva a vasrostélyt, mely
2958 32| igaz, itt-ott ez épület düledezni kezd, úgyhogy csak támaszok
2959 20| fegyverek megtöltve?~- Négy dufla, hat pisztoly - mondá Rácz,
2960 13| a kulcsokat, mellényébe dugá.~- Így, most nincs is szükségünk
2961 20| balra, csak hogy senki ne dughassa be fegyverét a nyílásokon.
2962 23| diadalmasan felemelt, zsebébe dugva, elment.~- Boldog fiú! -
2963 5 | haramiák, zsiványok, gyilkosok dúlongnak itt? Ki, mindjárt ki, takarodjatok
2964 39| eltakará a vészt, mely keblében dúlt; de midőn jó lován az erdő
2965 34| s arcai lángoltak. - Ki dúlta fel életem csendjét, mint
2966 20| szerelem minden fájdalmai dúlták szét.~A szegény asszonynak
2967 17| egyik ága leend. Valamint a Dunát német folyónak - mert eredetét
2968 4 | Farkas Jánosnál elszedték a dunnákat, vánkosokat az ágyakból,
2969 22| meglepni, azt kívánhatnám.~- Duo testes omni exceptione majores,
2970 15| mindig szerette, s Slacsanek durvasága miatt türelmét veszté -,
2971 31| teljesítendõ, mind azon durvaságtól, mellyel máskor hasonló
2972 39| maga, mely határodon oly dúsan felnõ, hirdeti termékenységedet,
2973 2 | gályán, melyen Konkolyi duzzadt vitorlákkal az alispánság
2974 32| A palace and a prison on each side.~A velencei dózsepalota,
2975 3 | értelmében. Háztartása pompás, ebédei soha két óránál nem rövidebbek,
2976 8 | pillanat életünkben, mint ebédeink; életnézetünk s gondolataink
2977 2 | vagy oly házakban, hol jó ebédek adatnak - egész seregével
2978 9 | minden szék múlt vagy jövõ ebédekre int; s ezért, ha van nemesség,
2979 35| viszonzását nem kívánta meg. Ebédekrõl szólhatnék, hol, ha a közmondás:
2980 25| maga felszólítá õt, hogy az ebédet odahagyva siessen haza s
2981 22| házában minden készen van, ebédig kétszer is túleshetünk rajta.~-
2982 22| kapott, vagy talán mert ebédje késõbbre haladt, eddig rendkívül
2983 25| Porváron fog maradni, a fõispán ebédjéhez ült, az apának aggodalma
2984 32| hely, hol az alispán nagy ebédjeit tarthatja... Ez azon hely,
2985 22| úgyis már félteni kezdé ebédjét.~Völgyesy szólásra inté,
2986 11| pitvaron át egyenesen az ebédlõbe jut, melynek jobb oldalán
2987 23| Mindenki örült, midõn a hosszú ebédnek vége lett, s fõképp Kálmán,
2988 25| azáltal bizonyítá be, hogy az ebédtõl a fagylalt elõtt kelt fel,
2989 24| látszik bebizonyítani, hogy éber álmaink, melyeket szerelem
2990 24| tartá, úgyhogy Macskaházy éberségének csak véres orra s betörött
2991 2 | Közelebbi alkalmat e gondolatok ébredésére s irányozására a véletlen
2992 39| akarák kelteni, de õ nem ébredett többé fel. -~Történetem
2993 19| fölemelve fejét mintha álomból ébredne, bámulva kérdé: - Mi kell,
2994 14| adhatunk; az álom eltûnt, s az ébredõnek nincsenek színei, hogy paradicsomát
2995 34| elõször ismét azon meggyõzõdés ébredt keblemben: hogy nem állok
2996 34| nem mondok. Oh, öcsém, ne ébreszd bennem a meggyõzõdést, hogy
2997 1 | melyeknek mindegyike vágyakat ébreszt, irigyeket s gyûlölõket
2998 33| oldaláról hozzá intézett szavak ébreszték fel.~- Nem kell szomorkodni,
2999 8 | mely olvasóim étvágyát ébresztené, csak azt mondom, hogy a
3000 34| senki magasabb vágyakat nem ébresztett. Ákos anyjának halála s
3001 17| legszebb álmaimból ily durván ébresztettem fel, több figyelemmel tekintem
3002 39| a szerencsétlent fel nem ébresztheték eszméletlenségébõl.~Fél
3003 15| undort s azon forró óhajtást ébresztjük, vajha csak saját lábaikon
3004 29| mondá a révész -, minket ebrúdon dobnak ki.~- Majd meglátjuk!...
3005 9 | ellenünk, de mellettünk sem.~- Ecce - vágott közbe a báró -,
3006 35| lelketlen emberhalom, mely echoként közönyösen szólal fel minden
3007 37| világában, melyeknek festésére ecsetet nem találunk, s miket ez
3008 19| akkor érzék elõször, hogy édeni boldogságuk elveszett, mikor
3009 14| soha ily szépnek, soha ily édeninek nem látszott még, mint ez
3010 14| vitesd ki az abroszt s edényeket, s nézd meg kissé testvéredet,
3011 3 | emberlépteket hallanánk, édesanyja õnagysága is megesküdnék
3012 23| folytatá az elõbbi nyugodtan - édesanyjánál van, azt a teins úr megszerzi,
3013 33| ha lefejeznek, gondold, édesapádat meg felakasztották, s utoljára
3014 23| Kriminális pert? Nem tudja, édesapám - mondá Kálmán nevetve -,
3015 1 | mondja meg a nagyságos úrfi édesatyjának, hogy az öreg Petit elfogták,
3016 27| magasztalások úgy, mint az édeskés hang, melyen azok mondattak,
3017 30| hosszú beszélgetés minden édességeit vonhatja ki, s pedig nemcsak
3018 35| ellenkezõleg hatnak. Így edzé meg Vilma szívét azon szeretet,
3019 8 | kitekeri nyakát, s több effélék. Mint minden desztillációnál
3020 3 | által bizonyulhat be, s több efféléket.~- S én nyíltan megmondom
3021 2 | élvezett. De vannak dolgok az égben s a föld felett, fõképp
3022 14| szenvedélyes csókja elõször ége szûz ajkain.~E pillanatban
3023 7 | csillagának sugarainál, mely egén ragyog, száz vészektõl környékezve,
3024 3 | visszafordult, feltartva -, ha egy egér lenne is ott, ráhágtunk
3025 1 | térdekig fölcsúszott szép egérszínû lábravalókat, s így le a
3026 38| otthonosnak érezheti. S nem egy egész-e életünk, melynek egyes pillanatait
3027 20| kimondva, új életet hoztak az egészbe. A kommisszárius kacagott
3028 30| azt jegyzé meg, hogy az egésznél rágalomról szó sem lehet,
3029 20| terjeszte némi világot az egészre. Miután a kunyhóban a beszélgetés
3030 30| jegyzõhöz, hogy neki az egészrõl jelentést tegyen.~A kocsis
3031 22| ezen ember, kit most ép egészségben lát maga mellett, egypár
3032 26| felindulása által becses egészségének árt, holott elõre tudom,
3033 36| jöttek, hogy azokat, kik még egészségesek maradtak, egy félórára az
3034 32| rabig tartatott. A rabok egészségi állapotja ez új, úgynevezett
3035 25| melyben fiához áll.~A szokott egészségrõli kérdezõsködések után, melyeket
|