10-alkal | alkmo-atjut | atkai-bekot | bekov-boldo | bolon-csele | csels-egesz | egete-elhih | elhin-elszo | eltab-erdem | erdo-falat | falba-felme | felmo-folge | folgy-fuget | fugge-gyilk | gyoke-haram | haran-hinek | hinne-igazs | igazt-ittle | iv-pa-kapac | kapas-keres | keret-kikol | kikot-konyo | konyv-koron | korso-legel | legen-lovel | loves-meger | meges-megse | megsi-messz | meste-nehan | nehez-nyomo | nyomt-oktat | oktob-parto | partr-ragal | ragas-rotha | rotsc-szaba | szabn-szere | szeri-tabla | tabor-tekea | teker-tobbi | tobbn-ugyet | ugyne-valla | vallh-vetes | vetet-zajat | zajav-zuhan
Fejezet
4045 1 | természetes, hogy a Tisza is eltáblabírósodott jurátusként felejtve vagy
4046 22| volt, s a fõbíró úr egészen eltagadja, hogy írásokat hoztam volna
4047 39| elvétettek s Nyúzó által eltagadtattak - félnie kellett, hogy a
4048 35| s mely a vándor karavánt eltakarja; mint a lavina, mely midõn
4049 3 | bunda, mely vállain függ, eltakarnák. A férfi, mint látszik,
4050 3 | fölfelé fordulva a fák által eltakartatik szemeink elõtt.~Minden hallgat.
4051 3 | puskával senkit sem lehet eltalálni, azon esetben pedig, ha
4052 36| melyet az átmenõ gondatlanul eltapos, gyûlöltetve, üldöztetve -
4053 34| szeretetét nyerhettük meg, te eltaszítád e jótéteményt magadtól,
4054 34| székébe visszaveté -, te is eltaszítasz magadtól?! Oh, Boldizsár!
4055 32| visszatartóztatá, miért fiát magától eltaszította.~- Ne ítélj apádról ily
4056 16| Hát igaz? - szólt végre eltaszítva neje kezét Tengelyi - leányom
4057 17| beteget mulatná, ott ül eltátva száját, mint a fancsali
4058 25| magát bátorsága által attól eltávolítva gondolá... legalább Etelka
4059 29| veté magát, s erõs lökéssel eltávozva a parttól, evezni kezdett.~-
4060 19| megmosatott, nem mellette élte-e legkedvesebb s legboldogabb
4061 1 | s talán nõnemünk, mely éltében annyi szolgabíróval társalkodott,
4062 5 | perc, melyet itt késel, éltedbe kerülhet.~- Nem megyek egy
4063 20| lelkedre mondd, mentél-e így éltedben?~- Soha - válaszolt ez,
4064 2 | célunk felé, de törüld ki éltedbõl bohóságaidat, vedd el azon
4065 38| vicispántól meghallja, hogy éltedet nem bántják, maga is nyugodtabb
4066 38| az urak azt mondják, hogy éltednek nem lesz bántása, maga a
4067 36| hasztalan kísérletekben eltékozolta, naponként háromszor jött
4068 23| meg kell õt mentenem, ha éltembe, ha üdvösségembe kerül,
4069 20| vagyok, és én is csak csüggök éltemen.~- Neked könnyû - sóhajta
4070 39| gyermekei, kiket a hegyoldalon eltemetett, s végre a szerencsétlen
4071 1 | ássa a sírt, ha valakit eltemetnek; - sõt a rossz világ azt
4072 38| s e pillanat az, melyben eltemettetik. Ilyenkor a magas torony
4073 20| vezetni, hol apjok fekszik eltemetve, ne kelljen õket az akasztófához
4074 4 | kedves, egyetlen leányom, éltemnek öröme s büszkesége, legszebb
4075 38| legszegényebbnek; ki egész éltén át elhagyatva állt, annak
4076 9 | nem kellene azon alkalomra eltennem, ha majd a szépnemrõl szólok.~
4077 30| eskettetni, s ha az igazságtól eltér - büntettetni: azon gondolatot
4078 20| oly hamar, hogy bármennyi eltérések után nem volna utolérhetõ.
4079 33| vegyék olvasóim egészen eltérésnek a mondottakat. Azon szerencsés
4080 24| az álom gyermekarcaikon elterít... habár Kálmán sebes léptekkel
4081 20| szemei elõl. A természet elteríti ködét egész tájak felett,
4082 18| sötétség dacára, mely a téren elterjede, a távozó szekér után bámészkodva. -
4083 36| betegségeknél az, hogy a nyavalya elterjedését akadályozza, pontosan teljesíté,
4084 29| Az óriási nyárfa messze elterjedõ árnyéka alatt egy kis pázsitos
4085 12| Hatalmas csak az lesz, ki az eltérõ érdekek s vélemények közt
4086 18| csendje, mely e tájakon elterül, szomorúsággal tölti lelkünket.
4087 22| e kedves teremtés arcain elterült, az erõlködést, mellyel
4088 9 | kitalálni.~- Úgy tartom, eltérünk a tárgytól - emlékeztete
4089 33| megvagyok... s ha isten éltet, sz. István napjára megint
4090 15| ki éppen Réty alispánt élteté - ne ordíts úgy, hisz titkosan
4091 19| tulajdonítható. Szegény népek! éltetekben politikusok próbálják rajtatok
4092 36| egyszer szíhassák be a tavasz éltetõ levegõjét. A lenn maradottak,
4093 11| már kétszer történt, ismét eltévedjen s a kancellistához jusson.~
4094 14| jótállok érte, nem fogok eltévedni. De - tevé Ákos hozzá halkabban,
4095 1 | írás szavai szerint: „egy eltévedt bárány, kit az igaz útra -
4096 20| mindig a víz mellett, másképp eltévedünk, ez a sárga ér...~- Jézus
4097 14| majdnem lehetetlen útját eltéveszteni, csak még inkább nevelé
4098 37| hogy lovai a mély sárban eltikkadtak. Az említett úr, nehogy
4099 14| férjére, ki Ákost házától eltiltá, s valahányszor szerelme
4100 35| nyilvános játék törvény általi eltiltását hazájokban ellenezték, meggyõzõdhetnének:
4101 36| léteznek, a másik, mihelyt azok eltiltatnak, vallását veszélyeztetve
4102 9 | közpénztárak kezelésétõl eltiltattak, mert nagyon is jó gazdák
4103 35| melynek a természet, hogy eltiportatástól megõrizze, csak szépségét
4104 5 | mikor a káromkodást hallá, s eltiprott büszkeségét, a nagyfejû
4105 34| meggondolása annak, hogy a tett eltitkolása lehetséges, s ha az sikerül,
4106 22| úrnak Tengelyi úr írásainak eltitkolására, csak azt mondom; hogy a
4107 25| melyeknek elnyomása helyett csak eltitkolásukat érhetjük el, mindez nem
4108 1 | õket most gondolataikra; éltök leírása - melyet a jövõ
4109 26| olvasónéimra bízom, kik azokon éltökben vagy már átmentek, vagy
4110 2 | fõképp a fiatalabbak ne, kik éltökbõl még csak föltételeiket ismerve,
4111 2 | megismerkedett, majdnem eltökélte magában, hogy törvényes
4112 8 | Azonban, noha ifjú barátaink éltöknek egy részét együtt töltve,
4113 30| Igazság! õk ketten egész éltökön át halálos ellenségeskedésben
4114 14| éves hölgy tiszta lelkét eltöltheti. Ábrándozott õ is, de a
4115 9 | adómentességünk s az õsiség eltörlése nélkül nem létezhetnek,
4116 37| iskolákról, a halálos büntetés eltörlésérõl s a botozás megszüntetésérõl
4117 35| parton maradottaknál is eltörli az emlékeket.~- És családja? -
4118 1 | elsõ elfogott nyúl éppoly eltörölhetetlen emléket hagy maga után,
4119 27| erõsen csapta fel, hogy kettõ eltört, mi bensõ nyugodtsága jelének
4120 5 | feje fölött a világ rég eltörte az ítélet pálcáját!~A csecsemõ
4121 8 | magát: hogy a magyar soha eltûnni nem fog e világról. Hogy
4122 18| sírjába fog szállni õ is, eltûnve a nagy róna alatt, nyom
4123 30| több, mint hogy nyugodtan eltûrhetném.~Az alispánné, látva, hogy
4124 17| még tulajdon betegétõl is eltûrhette volna. Meggyõzõdve tudománya
4125 17| nem lehet, egyesülésünket eltûrik, de értem azt, mely szívbõl
4126 2 | szigorú elveket? Nyugodtan eltûrjük az alávalóságot, szenvedjük,
4127 39| gondolva, készebb vala mindent eltûrni inkább, mint azt, mit e
4128 28| hazatért, miket nem kelle eltûrnöm a cselédek s parasztok elõtt?
4129 38| nyomára jön, eddig mindent eltûrt, most keményen megtámadá
4130 17| nagy mogyorófa-padon órákig elülhet minden kellemetlenség nélkül,
4131 6 | mint hogy magokat velünk elunják, nem engednek erre idõt,
4132 34| elvesztek, s világi bíró talán elutasítana, ha most egyszerre nevemet
4133 16| futkostak, Liptákné alig bírá elutasítani a kérdezõsködõknek nagy
4134 37| maradt. Az emberek részvétét elutasíthatjuk magunktól, de kíváncsiságukat
4135 35| ellentétben állt, õ haraggal elutasított magától! habár Völgyesy
4136 27| feleségével együtt a paradicsomból elûzetett, azóta nem elegyedik e dolgokba.
4137 5 | halál küszöbén önlakából elûzetve mások könyörületére szorult,
4138 20| gondjait egy kancsó bor elûzi. Most halotti csend terül
4139 24| nagyravágyás elõttünk átvezet, elûzik azon kedvesebbeket, melyek
4140 16| ember. Házától, földjétõl elûzték, kergetik, üldözik helyrõl
4141 18| ország, mióta a törököt elûztük, változáson ment keresztül,
4142 26| senki inkább, mint Ákos, ki elûzve apai házától, megfosztva
4143 22| válaszolt Sóskuty, ki elv- s megszokásból, hol asszonynak
4144 30| kezei okoztak, még inkább elvadítá... gonosztevõt nem lehetne
4145 36| emberek igazságtalansága elvadítának, hol való részvétet lát,
4146 37| egész teste remegett, szemei elvadult tekintetet vetének körül.~-
4147 25| ha szenvedély szemeinket elvakítá, s nem tudjuk, mit teszünk,
4148 22| mondá, a füst s láng egészen elvakíták szemeit, s az írások helyett
4149 34| legkitûnõbb hölgyének nevezék, elvakítának. Mielõtt õt az oltárhoz
4150 21| annyira elkábult, annyira volt elvakítva, hogy nem is tudta, kinek
4151 20| leégett hajakkal s a füstben elvakult szemmel, írásait kendõbe
4152 20| levegõben, szemei a füstben elvakultak, még egy perc, s szándéka
4153 11| S mindöszve mi baj, ha õ elvál? Becsületes ember, tiszta
4154 34| maradok.~Emlékszel-e még elválásunk pillanataira, Sámuel? A
4155 37| mellett, mely õt asszonyától elválasztá, hallgatóddzék.~Mit Julis
4156 38| életünk társaitól örökre elválasztanánk, többnyire csak jótulajdonaik
4157 12| embert külsõ helyzetétõl elválasztani nem tudom, s önt kollegáival
4158 34| korodban hozzád nevelõ jött, s elválasztattam tõled is. Apám egész szeretetét
4159 34| önterveinek sükerülésétõl elválaszthatlan, közönyösen látá annak haragját.~
4160 1 | órájától az utolsóig egymástól elválasztják, s némely helyen, hol a
4161 22| állnia pár lépésre s mégis elválasztva tõle.~Valami oly mondhatlanul
4162 20| volna, hogy a fõbíró ez elválhatlan kedvesét végre szeretetében
4163 1 | vesznek magukra, mint minek elvállalására törvény szerint kényszeríttetnének,
4164 22| szüksége, s maga e hivatalt elvállalni nem akarta, az ifjú Völgyesyt
4165 2 | Tengelyi kész vala mindenre, elvállalt volna minden szolgálatot,
4166 14| hogy bármi történjék, tõlem elválni nem fogsz, hogy enyim vagy.~-
4167 31| ily korán ritkán s ennyire elváltozott arcvonásokkal soha nem látott.~
4168 34| érhetõ, s ki a sokaságtól elválva, magányos utakon törekszik
4169 1 | hátra, mint lepihenni s elvárni az álmot; de ha az emberismerõ
4170 7 | s még nehány tekintetes elvbarátai pipázgatnak, s a háznak
4171 9 | ki rossznéven vehetné, ha elvbarátainkat ebédre meghívjuk, vagy szûkölködõ
4172 11| cserepesi ház telve volt elvbarátokkal, s noha a megyei küldöttség
4173 2 | lépni, de egyszersmind azon elvbeli szigor, mely néha maga igaztalansághoz
4174 22| pontnak csak kezdetét olvasva, elvégezheti; milyen volt az egész törvényszéknek
4175 36| hanem Patakon a just is elvégezte, s azonkívül született református.
4176 36| dolgukat a lehetõségig sietve elvégezték, borzadással szóltak azokról,
4177 22| nem erõltetjük, ki tudja, elvégezzük-e ma?~- Négy óra múlt, fogadok,
4178 27| válaszolt Erzsébet, ki elvégre mégis megsokallá az ügyvéd
4179 29| hogy az irományokat tõle elvegye... s Tengelyi borzadott
4180 13| nincs is szükségünk rád; elvégzem én azt magam is...~- Ne
4181 35| minden szenvedései tõle elvehettek. A szegény leány néha szinte
4182 25| hatalmamban áll. Nem szükség, hogy elveidet megtagadd, sõt mennyivel
4183 10| igazságtalan, némelyek, mert elveik nincsenek, mások épp az
4184 12| állásuknak nem hozzák áldozatul elveiket; szegény elfogott bajnokok
4185 25| történik. Nem szokásom, sõt elveim ellen van, de asszony létemre
4186 2 | mint õ. Voltak itt is, kik elveinek túlvitt szigorúságát rossz
4187 25| azon korához ért, melyben elveink, miket közönségesen érdekeink
4188 31| más azon erõnél, mellyel elveinkhez ragaszkodunk... s nem akarom
4189 9 | rosszabb, olyan, ki mindig elveirõl szól, vagyonos ember és...~-
4190 11| midõn az elõbbi szabad elveitõl eltért, s Bántornyi, mint
4191 14| valamirõl azt hiszi, hogy elveivel ellentétben áll, nincs erõ,
4192 8 | szokásain, s az új divatú elveken, melyeket a városból hozott
4193 2 | melyekre nézve érzi, hogy ily elvekre szüksége van. Gyávák bátorságáról,
4194 17| a teins úr?~- Mit?~- Hát elvenném.~- Bohó, ha csak tõlem függne!~-
4195 39| Csak az írásokat akartam elvenni tõle, melyeket a zsidóval
4196 36| a nap a láthatár felett elvérezve leszáll, vagy a hold milliónyi
4197 16| nem fogad házához, talán elveszek, mint a gyermekek, kiknek
4198 39| felejtetik el velünk, de elveszik keserûségöket. A szenvedélyes
4199 3 | bízunk, mit tegyünk, ha önt elveszítjük? azonkívül - tevé hozzá
4200 2 | küzdései közt késõbb néha elveszt, de melyet egészen nem nélkülöz
4201 24| agár nem sokat ér, úgyis elveszted.~- Áll a fogadás, ide a
4202 34| születésemet bebizonyíthatnám, elvesztek, s világi bíró talán elutasítana,
4203 10| elárultatott, s apám szeretetét elvesztém. Hidd el, Etelkám, nem tûrhetem
4204 22| merek, a megye mindjárt elvesztené statáriumát, minek is volna
4205 25| s ha szegény Ákosomat elveszteném!... Az alispán valahányszor
4206 38| folyama alatt hosszabb ideig elveszténk szemünk elõl, s kit most,
4207 30| szörnyû módon kelle õt elvesztenünk.” - S ezzel erõt véve magán,
4208 24| végre mi más, mint éltünk elvesztése, s vajon az élet e szerencsétlennek
4209 9 | javai nem oly nagyok, hogy elvesztésök veszélye valakire nagy hatást
4210 14| melyet ez küzdés közben elvesztett, találta a szobában.~Ákos
4211 26| szemei elõtt minden becsöket elvesztették - meglehet; asszonyi szív
4212 16| melyet bírtam s melyet elvesztettem. Kérlek, ne fogadd el Ákost
4213 11| becsületes ember egész vagyonát elvesztheti, mert bizonyos alkalommal
4214 38| arier gardba jutottak, néha elveszthetik türelmöket. Az elsõk fölemésztenek
4215 8 | keveset adnak: örömünket elvesztjük e birtokon, melyet talán
4216 16| feszült kebellel - irományaim elveszve, rajtam nem segít senki. -
4217 11| tökéletesen bezárta, hogy a kulcs elveszvén, a ház népe három napig
4218 9 | ellenünk annyiszor használt elvet, miszerint: a cél az eszközt
4219 6 | volna, ha e nonintervenció elvét elõbb kezdik alkalmazni,
4220 30| maga a beszélgetés az, mi élvet ad.~Az emberi nem ezen természete
4221 38| tõlünk visszaszerezhetlenül elvétetett. Réty bánatának azonban
4222 35| tavaszkor földjét megmunkálta s elvetette, néha mi jól esnék neki
4223 39| elfogatása alkalmánál tõle elvétettek s Nyúzó által eltagadtattak -
4224 22| tõle a rablott irományokat elvette. - Elõadása egészen való
4225 22| mit Violától elfogásánál elvettünk.~Nyúzó kiment.~- A kendõben
4226 20| Ide a puskával! - kiálta, elvetve fejszéjét, s a fegyvert
4227 36| végre levétetnek. A láz elvevé eszméletét, de e kínos gondolatok
4228 2 | volna még erõnk szerencsénk élvezésére.” Az öreg, ki csaknem mindig
4229 27| embernek nem adnám. Igaz, sok élvezetben részesíthetik nõiket, melyre
4230 32| az állomány áldásainak élvezetébõl kizáratnak; s mondhatlan
4231 19| faedény maradt meg - az ebéd élvezeteire emlékeztetének: nem mondhatá,
4232 25| egyedül az, mert e múló élvezetekben kimeríthetetlen kincseket
4233 22| hallgatok is azon számos élvezetekrõl, melyeket csak maga a népszerûség
4234 36| kincs neki, a világ, melynek élvezetétõl tíz hosszú évig elzáratott,
4235 7 | ereszkedjem, mely minket a céltól elvezetne, vagy oly tárgyak eldöntésére
4236 30| szomorúan kimentek, a rab elvezettetett, s a szobában csak Réty
4237 17| mosolyogva -, a beteg sok élvezettõl fosztatik meg, ha magát
4238 2 | éltének legszebb, legtisztább élvezetû korszaka, azon korszak,
4239 7 | vonítását, s oly hangászi élvezetünk lesz, melynél, hogy Shakespeare-rel
4240 34| sorsától nyert, nyugodtan élvezhesse. Kiragadva természetes helyzetébõl
4241 14| Vilmája keblén várnak reá, nem élvezhetve, nem reménylhetve semmit
4242 8 | ágai, melyeknek gyümölcseit élvezi, csak az erõs törzs nedvébõl
4243 4 | a világtól nem gyanítva élveznek, akkor lépj tisztelettel
4244 25| meghatározását egészen magadra? Nem élvezted-e szabadságodat oly mértékben,
4245 1 | legalább ifjúságukban ne élvezték volna. - Férfiaknál az elsõ
4246 17| ez, melyet e pillanatban élveztem? Eddig, ha Vilma eszembe
4247 5 | úgy csak donációk által élveztethetik egész mértékben. Miután
4248 2 | vezetett, hogy reményljen és élvezzen õ is. Nem leszek hosszas
4249 24| hogy Zsuzsit s gyermekeit elvigye. Peti tanácsa szerint Viola
4250 20| sóhajta Zsuzsi.~- No, az ördög elvihetné, ha még így is késõ jõnénk -
4251 12| egész tisztikart vállain elvisel, hangja, mely a harlemi
4252 2 | kötelességérzete erõt ada neki éltének elviselésére.~A kis Jónás azalatt vígan
4253 6 | úgy, hogy kis öszveg is elviselhetetlen. De ki tehet róla! kereskedõ
4254 35| barátom, mint hogy nyugodtan elviselhetném.~- Barátom! - mondá Völgyesy
4255 14| ha azt magánosan kellene elviselnem, s akkor áldását kérem,
4256 38| elkárhozom: higgye el, János, én elviselném mindezt panasz nélkül, csak
4257 20| én átmegyek, ha az ördög elvisz is, átmegyek, csak hagy
4258 38| írásokat nekem adod, én elviszem, elmondom, hogy veled szóltam,
4259 4 | ágy, melyen anyja fekszik, elvitessék, s õt megverték, s kötözve
4260 38| melyeket Macskaházytól elvittem, nálam vannak, véresek még
4261 9 | világos; s habár késõbb, midõn elvként fölállítván, hogy az angol,
4262 39| elsõnek bõvében van. Ez elvnek helyes alkalmazása Nyúzót
4263 32| kétségbeesett családjának látásától elvonák. - Bármi vár reá ott, hová
4264 8 | szemek- s szõke bajsztól elvonatkozunk is - kellemesebb két egyediséget
4265 33| koldus élvez, tõle ezentúl elvonatnak. Lenn a tömlöcben már sötét
4266 3 | szúró tekintetét azonnal elvonja, mihelyt észrevétetett,
4267 2 | rónaságon, míg az est pirosan elvonult a határ fölött s ábrándjaiból
4268 31| állapotunk, egy nehéz álomként elvonulva, majdnem hihetetlennek fog
4269 34| Voltak, kik neki már ekkor elvtelenséget vetettek szemére s azt hivék,
4270 38| kiirtására vett arsenicumot elzárá; szerencsétlen tévedés,
4271 32| érdekkel - nemde a magányos elzárás, a solitary confinement,
4272 32| szoba volt, mely oly rabok elzárására használtatott, kik vagy
4273 36| a megye a vásár hetében elzárassék. A szomszéd megyékben akkor
4274 2 | urasági földek- s legelõktõl elzáratnak. Hogy e fordítás ha Jónás
4275 32| ily embert négy esztendõre elzáratni!~- Yes, yes! emlékezem -
4276 36| következtében Taksony vármegye is elzáratván, minden idegen marhának
4277 39| egykor állt, oda vonult. Elzárkózva mindenki elõl, magányosan
4278 32| fel s alá járás - mi az elzártak száma miatt nem könnyen
4279 3 | s mi felett az estharang elzengi dalát, lassú kongásokban,
4280 20| hogy húznak, egész kezem elzsibbadt! - tevé hozzá a boldog kocsis,
4281 11| nemhiába szólnak a zsidók emancipációja mellett, kiknél fösvénységre
4282 37| tekintessenek; innen a szamarak emancipációjához csak még egy lépés vala,
4283 30| mert magukat egyenesen nem emancipálhatják - lassanként mindenféle
4284 2 | mesterségét, mint õ. Az ember- s igazságszeretet kisebb-nagyobb
4285 1 | uralkodók pénzeikre, az emberarcra mindig rányomja bélyegét -
4286 37| rendszer a megye nehány emberbarátai által több cigányon megkísértetett,
4287 25| beszélgetés vett - ily fiatal emberbõl, mint te, minden lehet e
4288 11| s minden jó lenne. Míg embereinknek bizonyos színû tollakat
4289 5 | minden cerimónia nélkül, embereit a résen, s másfelõl a csak
4290 22| egyszer keresztülment. Egy emberélet kezében van. Egy szó, s
4291 7 | talán elbízá magát; sõt emberemlékezet óta arcai soha nem mosolyogtak
4292 32| kinyomozásában, mely által leghívebb emberétõl fosztatott meg, a legnagyobb
4293 22| kimondani, nem lehet. Ha emberhalál történik, minden egyesnek
4294 35| sokszor magában. - E lelketlen emberhalom, mely echoként közönyösen
4295 20| szóla a pandúrok egyike, emberiebb a többieknél.~A szólót irtózatos
4296 34| ígéretednek, hogy soha semmit, mi emberileg lehetséges, tõled nem kívánhatok,
4297 7 | fán az illatos virágok, az emberiség terepély ágai között föltárá
4298 1 | mely bármint tagadjuk is, emberismeretünknek alapja) pesszimistává tett -,
4299 1 | elvárni az álmot; de ha az emberismerõ e férfiak arcain jóslatra
4300 9 | nevezhetné magát.~A kis köpcös emberke, ki e nagy férfiú mellett
4301 36| útról eltért becsületes emberként festetik, kétségen kívül
4302 39| körökben lassanként elszokott emberkerülõ életmódjától, s át kezdé
4303 3 | Egészen úgy tetszett, mintha emberlépteket hallanánk, édesanyja õnagysága
4304 28| közönségesen a szándékos és más emberölés között nem nagy különbséget
4305 39| nyugodtabbnak érzé magát. A két emberölésen kívül, melynek mindegyikénél
4306 15| Nyúzóra mutatott -, becsületes emberrõl valamit mond, hogy az azonnal
4307 24| barátságosan mosolyogva -, s pedig emberségesen részeg voltál.~- Kicsoda? -
4308 22| teins törvényszék tapasztalt emberszeretetébe ajánlja, miután úgyis az
4309 37| társaság a kocsisnak ebbeli emberszeretõ tettét, melybõl örömmel
4310 20| most teheti-e ezt? Tengelyi emberszeretõleg befogadta nejét s gyermekeit
4311 2 | szerencsétlenek legyenek embertársaik közt; úgyis e kettõ nemigen
4312 34| egyszer érzém életemben, hogy embertársaimnak inkább használhattam volna,
4313 36| szolgálatoktól, melyekkel embertársaink iránt jóakaratunkat bizonyítjuk
4314 7 | juttatják: hányszor szorulunk embertársainkra, s oda vezetnek, hogy haragunkat
4315 1 | kezeiben fekszik, kik szenvedõ embertársokat látva még nevetni tudnak!...~-
4316 1 | kérelmét pártolák - s Tengelyi embertelenségrõl kezde beszélni: Nyúzó fõképp
4317 38| Látja kend, aki kezét embervérbe mártotta, annak meg kell
4318 11| említését, s csak a hadseregért emelendem poharam...~- Az is talán
4319 7 | nagyságos asszony, ki a felsõ emelet közép ablakánál várja vendégeit,
4320 32| záratik. A megyeház elsõ emeletében azonban e tömlöcökön kívül
4321 38| orvosi kara méltó panaszt emelhetett törvényes közbenjárásának
4322 26| meg, hogy ellenünk vádat emeljen, holnap felakasztják? s
4323 25| hogy családunkat e polcra emeljük, s te egyszerre egy félszázadnak
4324 26| emelkedhetnek, én megosztom. Velek emelkedek én is. Éltem új irányt vett.
4325 15| állásúak azokat, kiknek emelkedésöket köszönik, le szokták nézni,
4326 17| megye járásbeli sebészévé emelkedhetik, anélkül hogy különös szerencsére
4327 26| tulajdonai által oly helyre emelkedhettem, hol magamat jól fogom érezni...
4328 31| osztályával azon állásra emelkedjék, melyet egykor mint kiváltságost
4329 27| hiszi, hogy feljebb kell emelkednie... és az alispán... végre
4330 20| nagy áradásból, mely az emelkedõ víz által mozgásba hozva
4331 17| lábtól egyszerre a fõhöz emelkedve, a fiú, ki nem arra teremtetett,
4332 38| minõt anya csak kívánhat, s emellett oly nyájas s szeretõ, mintha
4333 36| mindenki által; kit trónra emelne ifjú lelkesedésében, azzal
4334 34| elpalástolják, ellene vádat emelnek; tûrheted-e, hogy e föld
4335 37| neked, ha ellenem vádakat emelsz?~- Fognak hinni - válaszolt
4336 35| viseltetett: feljogosíták õt, hogy emeltebb fõvel járjon körül, mint
4337 34| bámulja, de hogy önmagát emeltebbnek érezhesse; nem hogy sokaktól
4338 20| szeretet vagy bámulat tárgyaivá emelték azokat, kik iránt csak sajnálkozást
4339 9 | tudván, hogy tisztújításoknál emeltetés nélkül semmire sem lehet
4340 12| erõsségeken, melyek barátaik ellen emeltetnek, dolgozzanak, de kiknek
4341 9 | magát megalázza, föl fog emeltetni, s miután Krivérnek épp
4342 2 | legnagyobb lelkesedéssel emeltettek naponkint a tisztelet poharai.
4343 39| meleget terjesztett, de nem emészté fel oltárát, éppen azért,
4344 22| vagy szerfelett jóllaktunk, emésztésre alkalmatlanná válik, mire
4345 2 | s épp ezért oly nehezen emészthetõ - almái függnek, s honnan
4346 19| rohadt zsindelyzet az esõ emésztõ hatalma ellen rég nem óvhatott
4347 12| azokat, lépjen föl nyíltan emezek ellen, keresse fel azon
4348 22| hogy közöttök senki magát emiatt a többiek lenézésére feljogosítva
4349 34| múltjában s jövõjében egy közös emlék- s reménykincset bírnak,
4350 16| hogy majd átkozni fogja emlékedet, mert hiúságodnak élve,
4351 38| fekszenek, melynek boldogságát emlékeink föltételezik? s mi volt
4352 34| nyelvemen ifjúságom boldog emlékeirõl szólhattam ismét, kérdéseimre
4353 19| Nyúzónak e ház oly teli vala emlékekkel. Ez asztal, mely mellett
4354 20| mellét nehéz sóhaj emelé ez emlékeknél. „S mégis - mondá magában,
4355 35| egyszer, s rövid idõ múlva emlékem elvész az emberek között.
4356 1 | a kedves város tûnik fel emlékemben: a zöld hegyek s szõlõk,
4357 32| lábaihoz borultam, anyámnak emlékére hivatkoztam; mondtam: ha
4358 1 | nyúl éppoly eltörölhetetlen emléket hagy maga után, mint elsõ
4359 14| világos nyomát életünkön, emléketek, mint az elhangzott dalnak
4360 4 | mi egykori kényelmeinek emlékeül maradt, a többi az igazság
4361 21| tevé hozzá -, s tartsa meg emlékéül.~- Igen, mihelyt találkozom
4362 1 | Heidelberg - jurátus-korom körül. Emlékezel-e még Heidelbergre, barátom?
4363 18| után! S az átmenõ miként ne emlékeznék, hogy egykor sírjába fog
4364 16| szebbnek látszott, nem is emlékeztem lakodalmomra, oly szerencsésnek
4365 34| fáj, de szükséges, hogy emlékeztesselek azon sokszor tett ígéretedre,
4366 9 | tartom, eltérünk a tárgytól - emlékeztete Réty -, s ha a tisztelt
4367 1 | vasárnapokon híveidet boldogságukra emlékezteted, s mindarra, miért a gondviselésnek
4368 22| az, mi õt testi hibájára emlékeztetheté, figyelmesen kerültetett,
4369 36| szüntelen tolakodik s lármáz, emlékeztetheti e szüntelen mozgó tömeget
4370 38| barátunkat csak annyira emlékeztetné is reánk s kézszorításainkra,
4371 32| úgynevezett parókamodorra emlékeztetnek, de az majdnem minden gót
4372 7 | Homér hõseinek neveltetésére emlékeztetõ elõkészület után - a pataki
4373 27| ha! ha! ha!~- Gazságodra emlékeztetsz? - kiálta az elõbbi botját
4374 16| voltak, senki által nem emlékeztettem, miként nemességem még a
4375 26| gyógyító hatalmáról nem emlékezünk meg panaszaink között; hogy
4376 22| senkivel iránta?~- Nem.~- Emlékezzék vissza jól - folytatá gúnyolódva
4377 16| ily reménytelenül látlak. Emlékezzél vissza a múltra, mennyi
4378 2 | hogy semmi kényelem azon emlékkincseket, melyek velök összekötvék,
4379 19| egypár lelkésznek szerény emlékköve áll, s ha véletlenül vasárnap
4380 24| s hidd el, itt ez ezüst emlékpénzt és keresztemet odaadnám
4381 17| tudott, mint káplár ezüst emlékpénzzel s kereszttel tért vissza
4382 34| ideig még külföldön maradok.~Emlékszel-e még elválásunk pillanataira,
4383 12| püspöki uradalomban, talán emlékszik reá excellenciád az utósó
4384 20| Mint a lovagregény boldog emlékû korában, az írók egész új,
4385 19| olvasónak tartozom, ha nem említeném, hogy ugyanezen falu magasabb
4386 12| legerényesebb férfiak között említenénk? Higgye el, kegyelmes uram,
4387 12| Tengelyi homloka a Réty név említésénél redõkbe vonult. - Engedelmet -
4388 11| el is hagyhatom az egyház említését, s csak a hadseregért emelendem
4389 36| megyének alkotmányos állásáról említést ne tegyek. Tudja mindenki,
4390 1 | esküdtje a kimaradást hallván említettetni, fejét csóválva nagyokat
4391 2 | kívánnak tudni, legfelebb azt említhetem, hogy Tengelyi pár évvel
4392 10| helyett csak körülményeiket említheti a leíró. Vilma azon lények
4393 15| Nemességünk adómentességét említik! Mintha bizony minden polgárosodott
4394 19| megvallja, hogy ott nem volt; de említsd csak Párizst, Rómát, Lisszabont,
4395 22| becsületünkben gázoló módon említtessünk, én részemrõl, ha a teins
4396 23| illeti, a perben nem fog említtetni, eldöntetett: az ítélet
4397 2 | Hol a beszédben szegények említtettek, „szegény nemesemberek”
4398 36| bámulánk, ennél borzadással említünk, csak egy egész életnek
4399 38| legbiztosabb jele - keservet szítt emlõimrõl, s keserû könnyeimmel mostam
4400 14| elfelejtett, s ki az ifjút, kit emlõin hordott, ez elmulasztás
4401 11| mellé egy egészen Loudon encyclopedia of cottage architecture
4402 30| az angyalok s üdvezültek énekében áll; e földön az emberek
4403 14| kitárva Ákos legkedvesebb énekei, lelkében mindazon boldogság,
4404 36| levilágítának, esténként egyházi énekek hallatszottak, s a szomorú
4405 20| s a langy esti szellõrõl énekel: azt bámulhatjuk hideg magasságában,
4406 19| vörös bort ivott, s tovább énekelé:~Aki Bandit nem szereti,
4407 14| Fegyvereket s a férfit énekelem stb., stb.~Elbeszélésünk
4408 35| Schiller egy más lovagról is énekelt, kinek kedvese kesztyûjét
4409 6 | ültem s egypár kedves dalát énekeltük, komolysága eloszlott, s
4410 5 | ismeretlen, ki azalatt az énekeshez közelíte, s a végszónál
4411 18| helyébe, vagy legalább az énekesnek vígabb hangja feledteti
4412 39| vagyok.~Vilma gyanítá az énekest.~Másnap reggel, mikor a
4413 5 | ki épp most újra kezdé énekét, s az ódonszerû dallamhoz
4414 5 | ódonszerû dallamhoz így énekle:~Más népeké a nagyvilág,~
4415 19| fél óra óta kedvenc dalát éneklé:~Aki Nyúzót nem szereti,
4416 5 | ismét nagyidai gyászdalodat énekled, öreg? - szólt az ismeretlen,
4417 34| szokta - hiúsága, s ezek nem engedék, hogy azt, mit sorsától
4418 27| válni, meglehet ezáltal engedékenyebbekké válnánk egymás iránt. Az
4419 22| egészen más, hozzánk ily engedékenység nem illik. A teins vármegye
4420 38| biztosítani akarta. Saját túlzó engedékenysége volt az, mi nejét azzá tette,
4421 7 | kérem õket, legyenek hasonló engedékenységgel Rétyné iránt is. Asszonyok
4422 30| megindult, hogy e pillanatban az engedékenységrõl, melyet neje iránt máskor
4423 10| bejött - sok alázatos bók s engedelemkérés közt egy idegen zsidó, ki
4424 13| akartam. Õ parancsol, én engedelmeskedem, de majd meglátjuk, ki lakomáz
4425 15| kellemetlenségtõl, mely az engedelmeskedéssel jár, fölmenti, nem volna
4426 20| hamuval. - Mészáros remegve engedelmeskedett. - Te, Rácz s én a két elsõ
4427 20| ezen felszólítására nem engedelmeskedtek, statárium útján fognak
4428 12| kitüntetési vágy, félelem, az engedelmesség megszokása teszi, hogy egész
4429 24| által, kiben régi katonai engedelmességének még némely nyomai megmaradtak,
4430 17| mellett alig talált volna engedelmességet - a sebláz miatt, melynek
4431 27| akarna tartani... én nem engedem... ha nyája közös határunkra
4432 22| õrök könyörületbõl helyet engedének. A csend, mely a szobában,
4433 15| választónak utasítást ada -, hogy engedheti e visszaélést, mely egyenesen
4434 25| egykönnyen elragadtatni nem engedik... s valamint tisztelõjének
4435 25| szülei élnek?... Csak most engedj kéréseimnek! gondold meg,
4436 27| lehetett érzékeny hangon -, engedje, hogy ismét e névvel éljek,
4437 31| miért többé fáradjanak. Engedjenek két órát, hogy dolgaimat
4438 25| alá járva szobájában. - Engedjük-e, hogy Tengelyi itt szemünk
4439 37| hogy e baráti intésnek engedne, még inkább ostorozza szegény
4440 6 | magokat velünk elunják, nem engednek erre idõt, s midõn vigasztalni
4441 36| hangzik fel, kétségbeesésnek engedte volna által magát. Voltak,
4442 22| bebizonyítására mód nem engedtetik. Rágalmazz bátran, mond
4443 31| anélkül, hogy egy perc engedtetnék, melyben bûneit megbánhatná!~-
4444 36| népnél ritkábban találjuk?! Engedtünk-e neki tért, hol e nemesebb
4445 3 | fel úgy ön - szóla közbe engesztelõleg Rétyné, ki észrevevé, hogy
4446 32| napokban szükség, hogy egészen enhelyzetemmel foglalatoskodjam. Völgyesy,
4447 30| melyet szintúgy ismersz, mint enmagam.~- Én Tengelyirõl csak egyet
4448 36| tudom, s százszor mondám el enmagamnak, de hibáim megjavítása,
4449 8 | tudatni a világgal, s hogy ennélfogva Etelka s Kálmán lakodalma
4450 17| nõni?~- A teins úr csak enyeleg - monda fõcsóválva Serer -,
4451 1 | iránt.~- Nem tudom, miként enyeleghetsz - monda Nyúzó, mindinkább
4452 23| holnap nyakravalót kap.~- No enyelegj - folytatá Macskaházy sóhajjal,
4453 12| állítanák az istenasszonyt.~- Ne enyelegjen ön.~- Mit tehetek róla,
4454 22| nem eleget fáradtunk - enyelge Nyúzó -, Macskaházy úr kend
4455 1 | szakítá félbe a fõbíró Ákos enyelgéseit, egypár szót ragasztva beszédjéhez,
4456 14| kisasszony - tevé hozzá enyelgõbb hangon -, Ákos úrfinak nem
4457 17| vigyázni.~Rétyné szavai enyelgõk, szinte nyájasak valának,
4458 37| testem minden egyes tagja az enyészet ellen? s e hosszú haldoklás,
4459 2 | egyes szenvedések, melyeknek enyhet nyújthatott - e helyzetében
4460 36| férfiú szerény munkássága enyhíté. Az egyik Vándory, a másik
4461 38| egyszersmind, hogy fájdalmát enyhítenünk nem lehet, van-e a világon
4462 37| ki máskor, ha szenvedések enyhítésérõl vala szó, annyira lelkesedett,
4463 36| helyzetét legalább némiképp enyhíthesse. Ha Porváron volt, naponkint
4464 16| mi barátjának fájdalmát enyhítheté, egymás után elõsorolt.
4465 38| szegény asszonynak keservét enyhíthetem; ha nem volna oly szerencsétlen,
4466 34| szenvedéseit vagyonunkkal enyhíthetjük, e vágyban nincs, mit szégyenlenünk
4467 20| kezeit feléjök terjeszti, enyhíthetne. Nagy írók érezték ezt,
4468 36| kaphatott, mellyel égõ szomját enyhíthetné. Mintha már meghalt volna,
4469 36| fohászkodott, mellyel égõ szomját enyhítse, ott volt ápolója, s csendesen
4470 34| megrontott család sorsát csak enyhítsed is. Lelkemnek fáj, de szükséges,
4471 20| vétkes ellen viseltettek - enyhítsék: szeretet vagy bámulat tárgyaivá
4472 22| részt vegyen.~Kár, hogy epikus költõ nem vagyok, soha szebb
4473 20| esztendõre visszajõ, újat épít magának nem nagy fáradsággal.
4474 8 | termeket homloka izzadásában építé, lássa, miként izzad ugyan
4475 20| szétdüledeznek. A kanász építés közben nem gondol utódaira;
4476 19| ezeknél is az utcán talált építési anyag vagy legfelebb vályog
4477 5 | hogy azon olasz és francia építészeti zagyvalékot megkedvelte,
4478 12| gazda ugyanazon terv szerint építette lakhelyét, s a megyeház
4479 7 | Orpheusról mondják, városokat építhetnék szavammal, vagy fölzúgva
4480 2 | korlátai közé szorítva biztosan építhetünk reá. A színhely nagyságával
4481 37| az, mire minden reményét építi, legfölebb a lehetõségek
4482 10| közmondássá vált állításra építjük okoskodásunkat, nem mondhatjuk,
4483 12| görögök meredek sziklákra építkeztek. Az ázsiai vándornép, melytõl
4484 1 | szabályozója, utak s hidak építtetõje, szegények pártfogója, oskolák
4485 15| volna, mégis az ily harcias epizódok csak rövidebb ideig tartottak,
4486 22| pótolá. Ránézve e nappal új epocha nyílt, mely szerint éveit
4487 11| õexcellenciája kezével írva, epochalis történet vala a megyében.
4488 17| ugyebár? Ej, az a szerelem éppolyan, mint a dohány, mikor új,
4489 8 | szunnyadott, de még élt egész épségében; s csak alkalom kelle, egy
4490 8 | polgárait a régi alkotmány épségére; de „legyõzve bár, megtörve
4491 32| köztudomású dolog, miként gót épületben, minõ állományunk, a rabot
4492 2 | melyekben az uraság minden épületeire a vörös kakas leszállása
4493 23| teins Kislaky úr kuriális épületeit sárból rakni nem szokta;
4494 12| tökéletesen eltakarva az épületeket s visszaijesztve a bemenni
4495 32| de az majdnem minden gót épületnél így van. Az is igaz, itt-ott
4496 1 | jelök az, hogy közköltségen épülnek - ez ismét egyike azon tényeknek,
4497 12| egykori sátorok helyén házak épültek, a zöld pázsit eltûnt ugyan,
4498 23| óvatosságból kérdezé: jó matériából épültek-e a falak? s a tiszttartó
4499 1 | cifra forgós hajdú - post equitem sedet atra cura -, a hajdú
4500 11| bármint forgassuk, ugyanazon ércet s nagyságot találjuk, nem
4501 20| keresztülment, felemésztették érctestének erejét. Messze felnyitá
4502 23| egy része azt személyes érdekbõl kívánja.~- Szörnyûség! -
4503 34| nevednek fenntartására, érdekeid elõmozdítására? Fel fogsz-e
4504 20| embertársai legszentebb érdekeiért küzdene, a mûvészi forma
4505 22| készíttetni, bár személyes érdekeimnél fogva semmit sem kívánhatnék
4506 20| állapotban, rohanva anyagi érdekeinek kielégítése után, korunk
4507 25| elveink, miket közönségesen érdekeink szerint választunk, érzelmeink
4508 20| játékká aljasul, ha a kor nagy érdekeitõl különválva nem a létezõ
4509 27| reménylt juthatni, mi családját érdekelheté, erõt võn magán, s kéré,
4510 30| hogy ily dolgok valakit nem érdekelhetnek -, mikor a teins úr mondta
4511 22| semmi, mi õt csak távolról érdekelné.~- Hát végre hurokra kerültél,
4512 3 | éppen mert családi dolgokat érdekelnek, más kezekben hagyni nem
4513 27| asszony maga, mily gondolható érdekem lehetne Tengelyi úr nemesleveleihez,
4514 22| kötelességemet, semhogy személyes érdekemnek a közjót feláldozzam; és
4515 1 | alkalmat, annyival több s érdekesebb vala az, mit e vonásokon
4516 31| hogy miután a dolog, mely érdekét ébreszté, bevégeztetett,
4517 29| hivatalos kötelességeit saját érdekével úgy egyesítheti, ha ahelyett,
4518 37| a jelen, õt oly közelrõl érdeklõ esetben küzdött.~Bármi szépek
4519 35| gondjai elveszték elõtte érdeköket - leánya maga sem bírá többé
4520 35| kiváltságai közé tartozik, hogy érdektelen korszakokon átlejtve, csak
4521 17| azonban: kevésbé valók- avagy érdektelenebbé váltak-e ezáltal elõadásai?
4522 1 | arca átment. A legnagyobb érdektõl, midõn Viola elfogatása
4523 38| magad akaratából jössz, érdemednek fogják tulajdonítani, s
4524 22| alispán szolgálta, ezen érdemeiért a tiszaréti járás rögtönítélõ
4525 26| legalább meggyõzhetem nagysádat érdemeim valóságáról.~- De miért
4526 26| bölcsessége szerint megfontolva, érdemeimet számba veszi, vele született
4527 26| hogy miután az oklevélben érdemeimnek említése szükséges, szerénységem...~-
4528 7 | tûzoszlopát követve, Réty érdemein s a hazán és végre a sz.-
4529 34| hogy inkább borának, mint érdemeinek köszönheti. A helyzetében
4530 17| igazsága. Serer úr mindent érdemelhetett a világon, de haragot csakugyan
4531 22| szomszédainknál talán inkább érdemeljük, s alig ismerek hazát, hol
4532 22| Mindenesetre e tanúbizonyságok is érdemelnek tekintetet - jegyzé meg
4533 22| sem bántál meg, két halált érdemelnél.~- Látja a teins úr - mondá
4534 1 | kendtek valóban aranypénzt érdemelnének.~- Az majd késõbb válik
4535 34| cselekedett volna, s ha érdemem volt, azt bõven megjutalmazá
4536 37| rajta mindig ismert, s ezen érdeménél fogva az egylet tiszteletbeli
4537 38| becsérõl kétkedik, s nem tudja, érdemes-e az, mit e földön elérhet,
4538 22| nyájas jámbor teremtések, érdemesek, hogy egy sorba állíttassanak
4539 31| férje minket feleletére érdemeseknek tart - szólt a fõbíró mindig
4540 36| e szerencsés eredmények érdemét nem egészen neki tulajdoníták,
4541 16| érzéketlen szobra elõtt, úgy az érdemetlen mellett, kit szíve körül
4542 34| meggyõzõdést, hogy mindezt érdemetlenért tettem, hogy mindenemrõl
4543 6 | bebizonyítják, hogy szívünket érdemetlennek adtuk, ha okaik meggyõztek
4544 22| meggyõzõdött, hogy az nem érdemetlent ért: Völgyesy, ki azok után,
4545 7 | választva, hová forduljak annyi érdemid között, nagy férfiú! tekintélyes
4546 17| annyira kegyeiben, mint érdemlé, s habár a nagyságos asszony
4547 35| ki szánakozásunkat inkább érdemlené, mint ezek. Egy nagy taposómalom
4548 3 | Melyet bizonyosan meg fogok érdemleni, habár még száz akadály
4549 16| rosszabbaknak képzeli, mint érdemlik. Réty gyönge ember, de nem
4550 2 | szükséges, hogy az annyi érdemmel fölruházott meg is választassék:
4551 2 | legalább nemesembernek, érdemnél egyéb nem kell. Százszor
4552 7 | haza nem érkezett; mely érdemrõl azonban õ, mi az erény jellemzõ
4553 11| alá futkosva a küldöttség érdemteljes elnöke, s szavára új zaj
4554 7 | fenyegetõdzött; az oly nagy érdemû férfi mégsem jelöltetett
|