10-alkal | alkmo-atjut | atkai-bekot | bekov-boldo | bolon-csele | csels-egesz | egete-elhih | elhin-elszo | eltab-erdem | erdo-falat | falba-felme | felmo-folge | folgy-fuget | fugge-gyilk | gyoke-haram | haran-hinek | hinne-igazs | igazt-ittle | iv-pa-kapac | kapas-keres | keret-kikol | kikot-konyo | konyv-koron | korso-legel | legen-lovel | loves-meger | meges-megse | megsi-messz | meste-nehan | nehez-nyomo | nyomt-oktat | oktob-parto | partr-ragal | ragas-rotha | rotsc-szaba | szabn-szere | szeri-tabla | tabor-tekea | teker-tobbi | tobbn-ugyet | ugyne-valla | vallh-vetes | vetet-zajat | zajav-zuhan
Fejezet
15143 33| melyre majdnem százados bûn nyomta rá bélyegét. - Egyike azon
15144 38| szomszédok között, vagy nyomtatott gyászlevél, vagy hirdetés
15145 24| hordatni, szántatni, vettetni, nyomtattatni, ez nem nekem való. Nekem
15146 16| dolgokról valamit tud, vagy nyomukba akadhat, ne féljenek, Tengelyi
15147 36| ha a könnyeket szemeibe nyomulni érzé, maga küldé el a kedves
15148 38| elfordult, hogy férje a szemébe nyomuló cseppeket ne lássa, érthetõbben
15149 16| az anya szemeibe könnyek nyomultak.~- Mikorra Tengelyi hazajön -
15150 27| Rétynét, semhogy színlelt nyugalmában bízna, fõképp miután múlt
15151 25| erõt magadon, s tartsd meg nyugalmadat.~S ezzel a hölgy, kezet
15152 26| ezért kockáztattam lelki nyugalmamat, becsületemet, egész létemet,
15153 3 | válaszolt az ügyvéd, kihez nyugalmával egész ildomossága visszatért -,
15154 12| szabad-e õt fosztanunk azon nyugalomtól is, melyre, ha már kiskorúnak
15155 3 | kevés sikerrel, mert amaz nyughatatlanul rázá fejét ily félbeszakasztásoknál,
15156 20| feküdt a szalmán; a föld, nyughelye mellett, sikamlós lett vérétõl.
15157 2 | szemekkel kíséré barátját nyughelyére, melyen paraszt kezektõl
15158 18| lépcsõkövén a vándornak nyughelyet nyújta. E kereszt mellé
15159 38| Violát szerették, úgy sincs nyughelyök; s ha nem, legalább, ha
15160 39| szólt Vándory meghatva -, nyugodjék békében e nehéz élet után.~
15161 33| 33~Még a nap nem nyugodott le, midõn Tengelyi Völgyesytõl
15162 27| hogy kettõ eltört, mi bensõ nyugodtsága jelének alig vala tekinthetõ.
15163 1 | hogy e kebel szenvedélyei nyugosznak, de nem úgy, hogy többé
15164 1 | vettek - szóla, ujjával nyugot felé mutatva, hol a távolban
15165 38| s napsugárokat, keleti s nyugoti, déli s éjszaki szelet egy
15166 5 | vagyunk, s nem azért jöttünk nyugotra, hogy itt újra fáradjunk;
15167 2 | a nevelõ szép fizetés s nyugpénz mellett a szakáccsal s komornyikkal
15168 21| mint Rácz tevé? Õk most nyugszanak, rám ocsmány halál vár és
15169 37| lelkiismerete, s nem is volt nyugta, míg a tiszteletes és az
15170 22| mondá Kislaky, ki annyival nyugtalanabbnak látszott, mennyivel közelebb
15171 22| ebéd, mint a közelgõ ítélet nyugtalanított -, angyali háziasszonyunkat
15172 22| távozott, elérve gondolá, újra nyugtalanná lett. Õ ismeré emberét,
15173 37| kezde járni szobájában; nyugtalanságából, mellyel idõrõl idõre fejét
15174 29| nem csudálkozhattak eléggé nyugtalanságán, mely még a cselédeknek
15175 34| egy szeretõ szót szól, ha nyugtalanságomat észrevéve, látva az el nem
15176 20| felkelve -, nem maradhatok itt nyugtalanságomban magam.~- Zsuzsi lelkem -
15177 24| végsõ reménnyel eltûnik nyugtalanságunk is.~Az öreg János jó hírei
15178 27| nemzetes uram - szólt a másik nyugtatólag -, méltóztassék engem kihallgatni;
15179 27| ország végeig, nem lenne nyugtom, míg fel nem találtam.~-
15180 5 | azon világoskék oszlopokon nyugvó tornác által is, mely alatt
15181 25| ily aljassághoz segédkezet nyújtana?... De ha az egész nem erre
15182 17| ily alkalommal kezét nem nyújtaná az után, mi önkényt ajánlkozik.
15183 15| helyett csupa friss virágokat nyújtanak: talán a költõnek nem lehet
15184 36| elnyomott igazságnak segédkezet nyújtani nem akartál?~A zsidó egy
15185 34| teltek, midõn utolszor kezet nyújtánk, s mégis boldogok valánk.
15186 8 | palack vörös bor, mely feléje nyújtatva széttört, a küzdõt tetõtõl
15187 34| emelkedésére segédkezeket is nyújthatának, éppen a lehetõség, melyet
15188 20| új vigasztaló gondolatot nyújthatnának. Oh, ha valaha ez oly regényesnek
15189 14| remegést, mellyel kezét nyújtja, aki hallaná a hangot, mellyel
15190 34| kezemet, melyet szeretve nyújtok feléd?~- Sámuel - mondá
15191 17| uralkodott, más foglalatosságokat nyújtottak, sõt a vén inas, ki nemegyszer
15192 26| megszerzésére segédkezet nyújtottam; de hogy végre látva azon
15193 20| pillanatban vele van, bundákon nyújtózkodik, s néha fölpiszkálva a parázst,
15194 12| szólt a fõispán székén nyújtózkodva -, de ki tehet róla, ha,
15195 38| elõtt egypár bozontos kuvasz nyújtózott a tavaszi nap meleg sugáraiban.~
15196 8 | szabadelvû nemes társad lakához, nyújtsd neki inasai elõtt tisztválasztáskor
15197 31| felebarátjának halálához segédkezet nyújtson; hogy õ, részérõl készebb
15198 9 | lennie, mert persze ha csak nyulakat lövünk is, praesuppositione
15199 17| egypár rókafark s odaszegzett nyúlfül arra int, hogy mind e vadászkészület
15200 1 | fogja nyerni válaszul, hogy nyúlnak szebb halála nem is lehet,
15201 23| nincs fegyver, melyhez nem nyúlnának, mi gyáván félünk a harctól,
15202 36| vadászaton még madarakat is nyúlseréttel lõtt, s minden betegeinek
15203 7 | teringettét, kirõl szólsz, nyúlszívû teremtés? - dörgött közbe
15204 15| ellenpárt nemtelen eszközeihez nyúltak, magokat minden magasabb
15205 19| dalának is véget vetett, s a Nyúzó-kúrián csak a kutyák ugatása szakítá
15206 22| kíváncsiság vala kifejezve, mint Nyúzóén káröröm, midõn az elítélendõ
15207 30| mindjárt házához - tevé hozzá Nyúzóhoz fordulva -, ha ide vezettetné,
15208 19| Garacsiak, Bámériek, Andorfiak, Nyúzók s nem tudom, hány úri család,
15209 1 | létre az igazságot; s miután Nyúzóról szóltam, Kant szerint a
15210 17| soha másképp, mint m i r ó l u n k nem beszélt, s
15211 19| aznap Tiszarétre, s ki õt ó-bõrszékén, pipával szájában ott látá
15212 3 | méltóságtok hû szolgálataimért - ob fidelia servitia - felõlem
15213 14| hogy Servetként futva az obskurantizmus elõl, a helvéteknél csak
15214 2 | látogatóba eljövének, nagy ócsárlás s lárma támadt a bárdi község
15215 34| elõtt, kiknek megtámadása s ócsárlásai õt szerencsétlenné tevék.
15216 12| bármit mondunk, kevés van, ki ócsárlásnál, senki, ki dicséretnél,
15217 1 | Ismét kedves vidékünket ócsárlod - szólt Vándory mosolyogva
15218 7 | annak, kit elõbb leginkább ócsároltak, legnagyobb lelkesedéssel
15219 8 | kívül nincs, mi annyira ócsároltatott, mint a népszerûség, s mégis
15220 30| hol ritka ad mást, mint ócska dolgokat, s még ritkább
15221 30| még ritkább kap mást, mint ócskákat vissza. A boldogság, mely
15222 22| Macskaházy úr megjegyzé, az ily ocsmányan rágalmazottak elvesztik
15223 20| hanem mert nekik jólesik az ocsmányságokban körülkapargatni; kik a vétekben
15224 22| szorult - mit ér, ha mindezen ocsmányságot, mely rajtam elkövettetett,
15225 4 | homlokát redõkbe vonva -, ocsmányul elkergettetem hivatalomból,
15226 24| a tied... mind a kettõt od’adnám biz én egyetlenegyért.
15227 25| tükrök- vagy üveggyöngyökért odaadják, ifjú korunkban egész birtokunkat
15228 24| emlékpénzt és keresztemet odaadnám ma, mindegyiket egy ily
15229 16| tegyenek, elég ha lovait odaadta, õ maga nem megy el tõlem
15230 22| majd gráciát: ahol azok odabenn egyszer összeültek, várhatsz
15231 20| egyszer megpróbálhatja más is. Odadobtam puskát s patrontáskát, s
15232 1 | zsivány elillant, s mikorra odaértünk, csak e vén cigányt találtuk,
15233 31| hivatalos eljárásnál, esküdtjét odaértve mindig pluralisban szólt,
15234 29| látszanak. A kocsis lámpásával odafutott, a többiek, kik azalatt
15235 31| meg, nem fog-e azért mégis odagördülni, hová azt természetes súlya
15236 23| többiek felkeltek. Völgyesyvel odahagyá a termet.~- No, hogy vagyunk,
15237 7 | megmaradt, azaz nejét is odahagyta, sem az egyik, sem a másik
15238 25| felszólítá õt, hogy az ebédet odahagyva siessen haza s gyõzõdjék
15239 31| elmentem, éppen az alispán is odajött.~- Jerünk! - mondá Tengelyi
15240 4 | számára, magam is mindjárt odamegyek s megnézem...~- Ne fáradjon,
15241 27| házához vevé útját... s odamenve még egyszer átgondolta szerepét,
15242 33| maga - mondá a palackot odanyújtva -, én úgysem iszom többé.~-
15243 17| között egypár rókafark s odaszegzett nyúlfül arra int, hogy mind
15244 1 | megvesztegetést -, õ is odatartá kezét, sõt kész volt a legnagyobb
15245 9 | Én pipára gyújtottam, s odaültem a teins úr mellé a zöld
15246 11| Domine illustrissime, odavagyok! - sóhajtá a szerencsétlen
15247 31| kezét megragadva Erzsébet -, odavagyunk, nevünk megbecstelenítve.
15248 39| a csillag ragyog,~Én is odavaló vagyok.~Vilma gyanítá az
15249 26| nyitva áll, s ki mindent odavet egy jegyzõleányért... s
15250 25| egypár töredékeny örömért odavetjük, oka egyedül az, mert e
15251 34| szûnõ befolyása által hamar odavettetett, hogy eddig szerencsésnek
15252 34| iránt viseltetett, Rétyt odavezeté, hogy barátjai tõle mindinkább
15253 35| mernék, hogy a vén kópé ma odavezethetne, ha akarna; de ki tudja,
15254 36| gondolatok természetes fonala odavezetne, s szebbnél szebb adatokat
15255 5 | újra kezdé énekét, s az ódonszerû dallamhoz így énekle:~Más
15256 34| mondá Vándory szemeit öccsére függesztve - az, ki érted
15257 4 | bokorról szakítottam, hogy kis öcsémnek legyen legalább, mivel játszhassék,
15258 20| mégis - mondá magában, s öklei görcsösen összeszorultak -,
15259 8 | vállain hasztalan gyakorlá ökleit és sarkantyúit, s az elõbbi
15260 4 | ült a pitvarban, s fejét öklére támasztva üres istállójára
15261 20| érzeményekre - szinte vágyódott az ököljog boldog idõszaka után, s
15262 36| hogy a taksonyi földesurak ökreiket soha jobb áron Porváron
15263 36| helyzetbe jõ, hogy ámbár ökreit máskor néha szomszédai határán
15264 13| parancsol! Minap egy parasztnak ökrét hajtottam el a mezõrõl;
15265 16| aratásnál voltam, s õ négy ökrével, ott hol én dolgoztam, megállt,
15266 36| meggyõzõdvén, miként oly ökrök, melyek a megye egyik fõbírája
15267 20| hallott, árvizektõl, nappal ökrök- s bivalyoktól, éjjel zsivány-
15268 11| magát minden új jövevény ölelései ellen védelmezve, érkezõ
15269 15| meg a népszerûség meleg öleléseit, õ Rétyként nyájasan mosolygani,
15270 38| szeretet, mellyel övéit öleli, öröklõ leend; ha ezektõl
15271 34| kebléhez vonta, s midõn hosszú ölelkezés után elváltak, mindkettõnek
15272 7 | karjai annyi táblabírót nem öleltek meg; háza nyitott s vendégszeretõ
15273 4 | haza.” S ezzel a fiú, fejét ölembe rejtve keservesen sírt.~-
15274 2 | boldogság, melyet egykor anyja ölén élvezett - csak mint egy
15275 30| bizonyos, hogy része volt az ölésben is.~- De ugyan kérem - rimánkodott
15276 30| kérdésen kívül a zsidó által öletett meg, ki mihelyt a tettet
15277 30| mint Macskaházy, hogy is ölhetné meg!?~- No már, zsidó -
15278 28| Tengelyi az ügyvédet meg akarta ölni, s ez csak futás által menekülhetett;
15279 9 | fejét, mintha kevesellve ölnyi magasságát, még nagyobbnak
15280 33| köhécselve egyszerre. - Ha te nem ölsz meg valakit, mielõtt még
15281 22| zsivány-e vagy nem? Száz embert ölt-e meg vagy egyet sem, egy
15282 20| a kanászok elég disznót öltek e fal mellett; ha moccansz,
15283 30| vezetett s kérdezte: én öltem-e meg? a fiskális úr nem tudott
15284 35| uralkodó meghal, gyászt öltenek fel; de volt-e valaha királyoknál
15285 1 | mint Velencében, fekete öltözet; néhol egy gomb a süvegen,
15286 38| jövõre mereszté - s ily öltözetben?~- Ugye furcsa - válaszolt
15287 12| tartozik, gróf Marosvölgyi öltözete egyszerû, de ízletes. Zöld
15288 12| jóformán minden, mit a fõispán öltözetérõl aznap mondhatunk. A tökélyrõl,
15289 19| kezdvén magukat egymás elõtt, öltözetrõl gondoskodtak! s mit mondjanak
15290 8 | parlagi úrfi, ki bécsi ruhákba öltözködve, mióta szülei házát elhagyá,
15291 13| veszedelmére emlékeztetem? mikor ön-füleimmel hallottam Violától, hogy
15292 1 | öröm nem természetünk, de önakaratunk mûve.~- És tapasztalásaink? -
15293 4 | csendes lakot, hol e család önalkotott boldogsága között áldja
15294 3 | félbe kérõleg a nõ - mi csak önbe bízunk, mit tegyünk, ha
15295 12| ki ily helyzetben elég önbecsülést érez keblében, hogy az egész
15296 34| akartalak, részint mert fiam önbelátásától vártam szándéka megváltoztatását,
15297 27| mindamellett, hogy bosszúvágyának önbiztosságát feláldozza? - így gondolt
15298 20| mert érzé, hogy e munkával öndicsõségére kevesebbet, de embertársainak
15299 38| szinte megvetéssel nézett önéletmódjára, melynek legérdekesebb pillanatai
15300 9 | nevezhetjük így - egy idõre önérdekei ellen vezetni, a tapasztalás
15301 34| arra bíratám magamat, hogy önérdekeimet jólétednek alája rendeljem:
15302 34| éveimet kezdém, egyszerre önerõmre hagyatva látám magamat.
15303 22| keblében feltámadt egész önérzete. - Hogy egy tiszteletbeli
15304 6 | enyhülni szokott; s mindenki öneszével legjobban fel tudja találni
15305 36| kedves teremtést, kinek önfájdalmát elárulni nem akarta. Végre
15306 17| pödört bajszocskát, melyet önfáradozásának köszönt, tekintsük: Sererben
15307 27| tudjuk, Macskaházy egészen önfeje szerint indult.~- Takarodjék
15308 36| nagyszerû bátorságnak s önfeláldozásnak példáját adhatja, melyhez
15309 34| az alávalókat, kik, hogy öngonosztetteiket elpalástolják, ellene vádat
15310 20| bátorságnak nevezni? Ha öngyilkosság követtetett el, a társaságnak
15311 4 | ígérnie kellett, mielõtt önházába ereszteték?~Erzsébet mondá,
15312 14| azt azok, kik Tengelyinek önházában korlátlan hatalmát ismerik,
15313 38| végzet, mely az embernek önhelyzete meghatározására oly kevés
15314 25| hogy fia keserû szavaival önhelyzetére céloz, örült a fordulatnak,
15315 23| kérés, melyet életemben önhöz teszek, s a nemes mód, mellyel
15316 31| fontosságát érezve átlátá önigazolásának nehézségeit, nem titkolhatá
15317 1 | tehát, ha Nyúzó Pál - kit önismeret (mely bármint tagadjuk is,
15318 34| mondá Réty szomorúan -, kit önkeble vádol, annak nincsenek reményei!~
15319 30| az almáriumon, melyre az önkéntes vallomást felírhatta; anélkül,
15320 1 | az emberi szívet mintegy önkénytelenül megragadják, s régmúlt napok
15321 34| szüleinek akarata ez alkalommal önkívánataival ellentétben nem állt - midõn
15322 16| ifjú hamar magához térve, önkívánatára még azon éjjel a kastélyba
15323 36| nem tarthatva fel magukat önlábaikon, társaikra támaszkodva,
15324 36| gyermekörömeit elkeseríté. Midõn önlábain elõször megy keresztül faluja
15325 8 | nevetséges gõg - így szól, ha önlakába övéi közé visszatér -, mily
15326 5 | talán a halál küszöbén önlakából elûzetve mások könyörületére
15327 18| elhagyatva, a nagy csend, melyben önlélegzését hallhatá, rémüléssel tölté
15328 34| mit tõled kötelesség- s önlelkiisméreted kíván, mit tõled az kér,
15329 26| hibázik-e?... Az emberek becse önmagában fekszik.~- Kétségen kívül -
15330 34| idézni nõdet, mint rabot? Önmagad fogsz-e gázolni a névben,
15331 34| szabad, sõt fel kell áldozni önmagadat, ha java kívánja; de hol
15332 33| nélkül, soha a bizodalmat önmagához nem vesztette el... most
15333 35| eszközökkel, melyeket használva önmagamat lealacsonyítom.~Hasonló
15334 36| melynek nagyságát senki önmagánál inkább nem ismeri: ez a
15335 11| szerint történt, nem egészen önmagoknak tulajdonítanák.~Bármi volt
15336 17| külviszonyaikkal, hanem abban, melyet önmagukkal küzdenek, s ki ezen túl
15337 8 | csak oly valamit ért, mit önmagunk elbeszélni pirulnánk, vagy
15338 2 | bírunk, csak egyszer, azaz önmagunkban szoktuk szeretni. E két
15339 34| által, mellyel õt neje ily önmegalázásáért - mint azt büszkeségében
15340 30| szólt az esküdt a legnagyobb önmegelégedés kifejezésével integetve
15341 15| dolgok ez állásában népünket önmegelégedésének veszélyeztetése nélkül másképp
15342 34| magamnak köszönhetek, az önmegelégedésnek egy nemével tölté szívemet,
15343 7 | részesült, hogy a többséget soha önmeggyõzõdése ellen kimondani nem kényteleníttetett.
15344 7 | táblabírói kar mintegy tükörben önmeggyõzõdéseit láthatá - futott végig a
15345 22| nézve becsületes ember csak önmeggyõzõdésével számolhat, s hogy a jelen
15346 36| mondok semmit: vajon nem nagy önmegtagadás-e ez? fõképp miután a taksonyi
15347 20| tagadhatjuk, ha bámuljuk az önmegtagadást, mellyel õ, ki keble mélyében
15348 2 | Most mindenki gondoljon önmegyéjére, s képzelje, mily sebes
15349 31| vissza ne éljen.~- Nem fogok önnel errõl vitatkozni - válaszolt
15350 34| gyermekeid boldogsága-, önnyugalmadra kérlek, tedd azt, mit tõled
15351 9 | parasztoknak hajtani kell, önök mind eljõnek, neki is mint
15352 27| s éppen ezáltal lehetek önöknek talán hasznára. Tengelyi
15353 36| bántunk-e avval, kit most önösséggel vádolunk? Vegyük el az erénynek
15354 12| együtt tölténk, mindaz, mit önrõl hallok, meggyõztek: hogy
15355 25| megfelelnének... Nem bíztam-e önsorsod meghatározását egészen magadra?
15356 34| ajkairól, s nekem mennyi önszemrehányás, apámnak talán mennyi bánat
15357 39| egész parányiságunkat, s önszerencsétlenségünk kisebbnek látszik, midõn
15358 5 | tartá, hogy fölfedeztetvén önszívébe lõje, s neje, ki az ágyon
15359 1 | októberi nap meleg sugárai önték el fényöket Tiszarét messze
15360 34| arról, hogy férjének jóléte önterveinek sükerülésétõl elválaszthatlan,
15361 7 | tudom én mit nem tapasztalt öntestén, hogy szinte haja borzadt,
15362 21| egy percre ismét reményt önthet.~- Hagyja el kend, István -
15363 18| istennek, még az idén nem öntött ki. Az istenért, ne kímélje
15364 36| vigasztaló szavai új reményt öntöttek sok szerencsétlennek szívébe,
15365 2 | szeretetünknek, mint a rét füvének, öntöztetni kell, hogy nõjön: - senki
15366 14| engedelmet kérni kell, legalább öntudatában mosolygó arccal tehesse
15367 1 | úrias méltósággal s nemes öntudatának érzetében egyet köpve -,
15368 24| boldogan, mint ki egy jó tett öntudatával bír, a tiszttartói lak felé
15369 28| önszemei elõtt, hogy e tettet önvédelem között s a legnagyobb kétségbeesés
15370 34| mindent el fogsz követni, mi önvétked helyrehozására kívántatik;
15371 6 | ha azok is, kik látszólag önzés nélkül ragaszkodnak hozzánk,
15372 25| ifjú vagy, távol minden önzéstõl s haszonvágytól, jól tudom,
15373 25| mi végre nem más, mint önzésünket alárendelni meggyõzõdéseinknek.
15374 2 | részrehajlatlanságáról, önzõk a hazáról szólnak legszívesben;
15375 24| bizodalma nincs. A fõbíró tehát önzsebébe dugta a kulcsot, s nem kevés
15376 7 | allegóriájának látszott, hogy önzsírunkban fúlunk meg, a legnagyobb
15377 13| valami baja lehetne.~- Bajom, ördögadta! ki merne bántani, egy sz.-
15378 13| jártam a vármegyében, és most ördögadtát! - szólt az asztalra csapva
15379 25| ha a nagyravágyásnak ördöge feltámadna végre bennem
15380 21| nem volt itt! Hát mi az ördögnek keresgélnél a füst között?
15381 22| fiatal kollégáját, ki az ördögöt magát fehérre tudná mosni
15382 15| nem vagyok én tót diák, öregapám sem tanult soha.~- Mit mondtam -
15383 36| nyugodtan - mondá többször az öregasszonyhoz, ki ágya mellett ült -,
15384 12| csalta, azóta nagy pocsolyává öregbedett; azonban, ki õszkor ablakán
15385 23| jutni, ha láttok: lám, ez az öregember megmenthette volna életét,
15386 7 | találkoztunk - apja. A jámbor öregen sok van, amit szeretni,
15387 39| boldog, s ez a becsületes öregúrnak s nejének elég. Ha Etelka
15388 33| lehet.~- Már mit ér ez az örökkévaló hallgatás? - mondá az elõbbi,
15389 20| kik miatt e világon s az örökkévalóságban elkárhoztam... te, fiskális
15390 36| gyalázatot, melyet õseitõl öröklött, s melyet gyermekeire hagyand;
15391 38| gazdagoknál: kié legyen az örökség? - ez az, mi a bírt szeretetre
15392 17| gondoskodnak másról, mint hogy öröksége minél nagyobb legyen; miután
15393 2 | Réty, ki azalatt apja után örökségébe lépett s alispánná lett,
15394 34| nevemmel s nem követelni örökségemet, nem vala kivihetõ, nemcsak
15395 7 | Ráczfalvyné rokonai, kik tõle örökséget vártak, lármáztak; sõt voltak,
15396 34| jöttél: mivel félt, hogy apám örökségét meg fogom osztani veled.
15397 34| testvéred lépek fel s az apai örökségnek felét követelem, oly vagyonbeli
15398 9 | másik csak fényes címet bír örökül; ki tagadhatja, hogy mindkettõ
15399 2 | semmi, s a boldog kántor örömdagadó kebellel vezeté ifjú nejét
15400 30| éppen, midõn ezeket írom, örömdobogó szívvel olvastatik át, valamely
15401 7 | káromkodni hallá, nem tudni, örömében-e vagy talán azért lábadtak
15402 1 | bánatát s még ritkábban örömeiket; de mindent összevéve -
15403 34| léphetek: elkeseríté minden örömeimet. Olyanhoz valék hasonló,
15404 2 | tévelygés közt nem hiányzanak örömeink, s még nagy kérdés: ki irigyelhetõbb -
15405 14| köszönhetjük neki minden örömeinket. Ha a magában legközönyösebb
15406 1 | lesznek, kik az agarászat öröméit legalább ifjúságukban ne
15407 24| általa házi boldogságának örömeitõl megfosztatott s földönfutó
15408 34| s e szép világot minden örömeivel oly bájlón fogja ismét találni,
15409 36| felcserélné babérját a vegyületlen örömekért, melyeket akkor élvezett;
15410 14| támaszkodhatnék; nem számolhatva más örömekre, mint melyek Vilmája keblén
15411 36| azért sírok. Nekem nem sok örömem volt a világon; még szülõimet
15412 14| egy pillanatban bánat- s örömének terhe alatt lesüllyedett,
15413 17| csatornákon a gyermek nagy örömére vízre bocsáttattak, sõt
15414 25| birtokunkat egypár töredékeny örömért odavetjük, oka egyedül az,
15415 1 | fogai közt, s nem bírva örömével, sarkantyúit csapta egymáshoz,
15416 1 | hangzik vissza bérceibõl, ha örömhangokat küldél feléjök.~- Látom,
15417 34| jöttél, tûrök, semmi az örömhöz képest, melyet élvezék,
15418 26| hibája megbocsáttatott, örömkönnyezõ szemekkel néze majd a boldog
15419 2 | öreg Ézsaiás szemei néha örömkönyûkbe lábadtak, s habár sajnálta
15420 38| hogy a haláltól megmentsen? örömnap lesz az, melyben én meghalok!
15421 16| mint ha körülötte mindazon örömöket felhalmozzuk, melyek egyes
15422 14| szemeit törülve - sírok örömömben, midõn így egymás mellett
15423 11| köszöntéseket s véghetlen örömöt, mellyel Bántornyi számos
15424 8 | annyi, sõt több okunk volna örömre, de lelkünk elveszti rugékonyságát,
15425 23| Kislaky, kinek arcain a rövid örömsugár után, mely rajtok átfutott,
15426 19| találhatnál szavakat. Garacs örömtelen hely egész éven át, de csak
15427 17| eszembe jutott, csak nyájas, örömteli jövõ állt képzetem elõtt,
15428 9 | járt körül a szobában, s örömtõl sugárzó szemekkel nézé idõrõl
15429 33| hangosabb hahotában nyilváníták örömüket, s vén mesterök végre álomba
15430 8 | szívek mi keveset adnak: örömünket elvesztjük e birtokon, melyet
15431 20| Nyúzó nem kis nehézséggel ez örömzajt lecsöndesíté, hogy a rabnak
15432 7 | úr asszekurálva van, még örülnöd kellene, hogy ide jöttek,
15433 2 | pajtásai között talált. Azok örültek sebes elõmenetelén, melyet
15434 16| elmenék, s távol házamtól örültem a pillanatnak, melyben ismét
15435 26| mint megtért bûnösöknek nem örvend, szólni fog mellette. Ellenben
15436 1 | a lehetségig nyájasan -, örvendek, ha kedvedet tölthetem,
15437 36| önmegtagadással, mert mily orvos nem örvendene, ha sok beteghez juthat -
15438 34| visszatérítsen.~Te egy örvényen állsz, Sámuelem! Tekints
15439 8 | oly helyre, hol senki sem ösmer, hol angyali testvérednek
15440 11| megye egyik fõtáblabíráját ösmeré meg - látott-e ilyet a világ?
15441 11| most menjünk a házba.~Nem ösmerek kellemetlenebb helyzetet,
15442 11| barátom! Hidd el, én a megyét ösmerem; ezek az emberek mind nem
15443 10| szánom a szerencsétlent, de ösmeretsége után nem vágyódom. Te bátor
15444 8 | nemesnek tartassék, magas ösmeretségeivel kérkedik, s kõbe faragva,
15445 8 | hogy leánya érzelmeit nem ösmeri; Rétynétõl pedig, hogy ily
15446 13| átellenben ül, az üveges zsidót ösmerjük meg, kit utószor Tengelyi
15447 11| hogy olvasóim nem ezzel ösmerkedhetnek meg ez alkalommal, kinél
15448 2 | nézésével, míg minden kép ösmerõsévé s szinte barátjává vált. -
15449 19| ember a tudósoknak! Egy öreg ösmerõsöm van, fõõrmester volt egykor
15450 7 | kétkedéshez vezet, s magam is ösmertem több becsületes embert,
15451 15| valami, mit levonás vagy összeadás által kiszámíthatni. Nálunk
15452 14| Az írásban áll: mit isten összeadott, ember ne válassza el; azért
15453 37| melyet a marhák javára összeadtak, még eddig a társaság titoknokán
15454 31| ennyi bûnjeleknek ily módoni összeállítása nem kis hatást tett másokra
15455 22| tekintem, nekem akaratlanul összebeszélés jut eszembe.~- Ah, amice,
15456 14| emlékeznek a zsidó s Cifra összebeszélésére, melynek Peti véletlenül
15457 22| S te magad hallottad összebeszélésöket?~- Nem, nekem más mondta.~-
15458 22| minden betûben megegyeznek, összebeszélésrõl szólni - szörnyûség. Denique
15459 13| kiszabadultam és pajtásaimmal ismét összecsaptam, ki lett volna akkor az
15460 29| papírra volt írva, mint összedörzsölt állapotjából gyanítani lehetett,
15461 23| magamra hagyott, mintha minden összeesküdött volna ellenem.~- Én Rétyékrõl
15462 37| hétfarkú macskával igen jól összeférnek. A részvétleneken kívül
15463 14| fejére húzva nagykendõjét, összefogá bundáját, s kiment. - Most
15464 24| s hogy bundáját jobban összefoghassa, puskáját maga mellé a földre
15465 38| amennyire a szél engedé, összefogva, magát a gondolattal vigasztalá,
15466 20| mielõtt az utánok ismét összefolyhatott.~- Ne félj semmit, Zsuzsim -
15467 13| a borzas, orra tövénél összefolyó szemöld, a szürke, nyugtalan
15468 25| közös vágyai nincsenek, összeforrni nem fogunk soha; s a vérrokonság
15469 36| érthetetlen nyelven csak összefüggés nélküli szavakat mond, egészen
15470 35| legnagyobb világtörténetekkel áll összefüggésben; s lehetnek, sõt vannak
15471 35| szigetére nem jõ. Ki ismeri az összefüggést, melyben az emberek élete
15472 25| vannak - szóla félhalkan, összefüggetlen szótagokban -, itt vannak
15473 11| át, mely az új épülettel összefüggött, s hogy ez utósóban a pipázás
15474 34| egykor az élet kettõtöket összefûze, szétszakíttatott? ki üldözé
15475 25| meggyõzõdések két lény egész valóját összefûzik. Azonban ne gondolja senki,
15476 34| kötelékekkel fogja újra összefûzni az egykori barátokat. -
15477 20| hívség- s hõsi erénybõl összegyártva, hogy az ember - én magam
15478 32| valahányszor nagy számmal összegyülekeznek, elõre gondoskodnak, hogy
15479 22| nyolcadik pontjában mi áll: Az összegyûlt bíróságnak a történet tökéletes
15480 22| tiszttartói lak folyosóján összegyûlve találunk, erre e pillanatban
15481 34| ezen idõt késõbbi életeddel összehasonlítod, hol lelkedet nagyravágyás
15482 1 | véghetlen unalmasságával összehasonlítom, sírhatnám a sors óriási
15483 29| illet, zsivánnyal titkon összejõ, anélkül, hogy arról jelentést
15484 14| küzdöttünk, s végre mégis összekerültünk. Ki e világon való szeretetet
15485 8 | mely a nagy áldomásnál összekevertetett, itt nem feledtettek még
15486 2 | mely az egymást szeretõket összeköti, nem szakítja szét, Erzsébet
15487 7 | részesült, mely ezen helyzettel összekötött.~E férfiú ellentéte Sáskay
15488 34| válasszam nõmnek. Családi összeköttetései, szépsége s a magasztalók,
15489 34| félbeszakasztottam minden összeköttetéseimet, s hozzád jövék, hogy éltem
15490 2 | vagy birtok, vagy hatalmas összeköttetések várják e megyében, melyek
15491 30| Tengelyivel egész életén át összeköttetésekben volt. Sokan hiszik, hogy
15492 35| ügyész, ismeré a szoros összeköttetést, melyben tömlöcrendszerünk
15493 28| fontosabb irományai voltak összekötve; ezenkívül még néhány egyes
15494 32| Tengelyi a kevés holminak összerakására használt, mit magával vinni
15495 26| uramhoz megyek, holmiját összeraktam, nincs több dolgom a kastélyban.~-
15496 20| kunyhóban valaki felsikoltott s összerogyott. De mielõtt a kommisszárius
15497 38| szûkebb körökben foly le, s az összes hazának eszméje tõlök közönségesen
15498 30| vezettetné, az egész falu összeszalad, s ki tudja, a jegyzõ talán
15499 20| többiek irtóztató kiáltással összeszaladtak, s Violát körülfogák.~A
15500 22| rab az egész törvényszéket összeszamarazhatná, sõt megverhetné anélkül,
15501 30| másiknak kevesebbet adtak, összeszámítjuk, s az egész mennyiséget
15502 37| rosszul érzi magát?~Rétyné összeszedé minden erejét. - Nem, jó
15503 38| hogy az ellenség megint összeszedhesse magát, s újra megverhessék.
15504 28| sikoltásaira, közeledtek... összeszedte egész erejét, s kése háromszor
15505 30| estén a jegyzõvel keményen összeszólalkozott, s általa bottal ûzetett
15506 19| csapva - no, várjatok”, s összeszorítá fogait, hogy a rövid szárú
15507 17| botot kezében érezné, markát összeszorítva nevetett.~- Hát én - felelt
15508 37| kezét megragadá, görcsösen összeszorult ujjai hidegek valának, mellét
15509 14| alszik-e már. - S midõn a lány, összetakarítva, a szobából kiment, az anya
15510 16| nem fél. De az urak mind összetartanak, s a szegény embernek ártatlansága
15511 30| húzni, vonni fogja, vagy összetörni, míg beléillesztheti...
15512 21| vezettetni, hol a statárium összeül, s hogy az öreg Kislaky
15513 22| törvényszék más helyen is összeülhetett volna, azonban az illendõség
15514 22| statárium csak az, hogy az urak összeülnek s azután egyet felakasztanak.
15515 22| törvényszék házában fog összeülni, s Viola tulajdon határán
15516 22| ahol azok odabenn egyszer összeültek, várhatsz reá. Statárium
15517 23| volt mondva, még mielõtt összeültünk; egyébiránt még együtt ülnek.~-
15518 15| s Bántornyit, nem minden összeütközés nélkül a megyeház kapuján
15519 15| polgárainak adott, hogy pártok összeütközésénél senkinek sem szabad közönyösen
15520 25| tárgy, melyben találkozván, összeütközésök lehetséges volna. A távolság,
15521 22| akarván az alispánnal minden összeütközést, megijedt a gondolattól,
15522 17| készen kiszabott darabok összevarrása bízatott, mégis e magában
15523 30| más irományokat találunk összevérezve... s most e bot. Volt-e
15524 24| két küszködõ, derekasan összeverve, véres orral s szájjal elválasztatott
15525 30| A nótárius Macskaházyval összevesz, s a legszörnyebb fenyegetésekkel
15526 30| Tengelyi tegnap Macskaházyval összevész, s bosszút esküszik. Ma
15527 38| vicispán, hála istennek, összeveszett feleségével, és azóta egészen
15528 37| írásokért Macskaházyval összevesztél, s magadhoz hívatál, hogy
15529 16| szólt végre keserûen, s összevont homlokának redõi s a pirosság,
15530 17| Nagysád - szólt Ákos, összevonva szemöldeit -, ne becstelenítse
15531 33| Tengelyi imént beszélt. Összezsugorodva szalmája felett, háttal
15532 22| törvényszéket, hogy azon rendkívüli összhangzás, mely e két, legalábbis
15533 22| utasítás szerint a szavazatok összhangzása csak a halálos ítélet kimondásánál
15534 22| a bizonyságok szokatlan összhangzásában látok okot arra, hogy vigyázóbbak
15535 31| ismerte, szóval minden oly összhangzásban volt, hogy az alispán, ki
15536 14| melyben egész szerelme összpontosult, megszorítá Ákos kezét,
15537 3 | törvény legtekervényesebb ösvényein, s a homálynak nem éppen
15538 21| Nem akartam-e a becsület ösvényére visszatérni százszor? s
15539 34| Térjen vissza homályos ösvényérõl, s e szép világot minden
15540 2 | kezdé meg újra éltének nehéz ösvényét.~Tengelyi azon emberek egyike
15541 2 | hogy tanárainak ajánlatára ösztöndíjt nyerve, jogi tanulmányainak
15542 34| apám, kit talán természetes ösztöne vezérlett, határtalan szeretettel
15543 25| nézünk az állatra, mely ösztönét követve nyugodtan halad
15544 9 | szegény filléreiben, ha azok öszveadatva, ahhoz értõ emberek által,
15545 11| hasonló kéziratot vonva ki, öszvecsapta kezeit: Igazság, ez ön palástja.
15546 11| fölállított oskolás gyermekek s az öszvecsoportozott nép éljenezni kezdett, midõn
15547 6 | nyújtják, azaz úgy, hogy kis öszveg is elviselhetetlen. De ki
15548 11| lovak föltartattak s az öszvegázoltatás veszélye megszûnt, mind
15549 5 | homályból. A tûz mellett öszvegörnyedve, s kis pálcával piszkálva
15550 9 | végre a nagyobb részt ismét öszvegyûjté.~- Ne szóljunk a múltakról! -
15551 2 | minden gonoszról szólt, öszvehasonlítá tetteivel, meggyõzõdhetett,
15552 12| jóllétre nézve kiállják az öszvehasonlítást.~- Igen, de hát ezen egyeseken
15553 1 | lesznek s hírt vihetnének, öszvekötözve a pincébe záratnak, s helyökbe
15554 9 | létezik e hazában bizonyos öszveköttetés az ebéd s a politika között.
15555 8 | család gazdagsága s számos öszveköttetései által, melyekben fõrendi
15556 2 | foglalatosságnál föltalálják az öszveköttetést, melyben az valamely szép
15557 8 | által a mágnási renddel öszvekötve, hely nincs, melyet elemének
15558 37| miután keresztülvivé, hogy az öszvérek fájdalom - hogy Taksony
15559 8 | szegény, ki másodkézbõl öszveszedett rongyokkal fényûzést utánoz,
15560 8 | volna el tõle. Csendesen öszvetakarítá a szobát, mely a kortesek
15561 5 | míg végre a kert közepén öszvetalálkozva, az „akasztófáravaló” helyett,
15562 11| tolongásban kezébõl kiesett s öszvetiportatott.~- Kardomat nem találom! -
15563 8 | megverése, ablakok s palackok öszvetörése s néha egy jól muzsikált
15564 10| a teins karok és rendek öszvetörték minden üvegét, s mert e
15565 9 | nagyérdemû férfiú, kétségen kívül öszvevesz, ha a terem minden oldaláról
15566 1 | közelítése alatt feje fölött öszvevonult, s melyet Ákos, tréfáinak
15567 1 | köszönheté, az idõ által öszvezsugorított nyakravalót, mely most urán,
15568 1 | vallani, hogy honunknak vagy öt-, hatszáz élõszentje, vagy
15569 12| kétfelé osztják, ezelõtt öt-hat évvel azon kérdésnél támadtak:
15570 1 | movemur et sumus.~Ha azon öt-hatszáz férfi közül, kik hazánkban
15571 8 | tulajdoníttatnak, sokkal több joggal „ötfertály mágnásoknak” neveztethetnének,
15572 36| ártatlan egyed találtatott, ki öthónapi gondolkozás után még e pillanatig
15573 5 | legjózanabb vagy legostobább ötlet azonnal közvéleménnyé válik,
15574 32| mindenféle írások, két vagy három ötös és tizes is, s oly tökéletesen
15575 7 | nemzetségfája csaknem az ötszám sokszorozási táblájához
15576 20| teremtésétõl e napig, hol ötször csaholt tüzet egymás után,
15577 38| földesasszony, ki, mi több, még ötvenedik évét sem érte el, jó konyhát
15578 14| pár percig beszélgetett, ötvenedikszer a konyhába ment. Mért tépni
15579 7 | kik a menyecskét jóval ötvenen túlnak hirdeték. Én azonban,
15580 22| engedelmet a törvényszéktõl, ötvenet vágatunk rád, majd akkor
15581 11| Kraveczky Jánoséhoz mérve, ki ötvenhárom beszédet tartott hasonló
15582 22| mely által mindenikünk ötvenkétszer felhághat ugyanazon egy
15583 12| talán Tengelyi még csak ötvenkilenc.~- Nagyon csalódnám, ha
15584 32| huszonöttõl negyven, utolsójában ötventõl nyolcvan rabig tartatott.
15585 16| neje kezét, mely még az övében pihent, s fojtott, remegõ
15586 33| eszébe juttaták: hány, az övéhez hasonló szenvedések takarvák
15587 8 | így szól, ha önlakába övéi közé visszatér -, mily utálatos
15588 38| elsõk fölemésztenek mindent, övék az egész dicsõség, a hátulsóké
15589 2 | álom keresztül, mint az övén. Hisz Magyarország alkotmányos
15590 11| ellenségei? hol az esperest vörös övétõl a bíbornok vörös köntöseig,
15591 2 | Konkolyi tehát elment õexcellenciájához, és egy óráig tartó magánbeszélgetésben,
15592 11| volt is azonban az ok, mely õexcellenciáját Cserepesre vezette, az öröm
15593 11| mulatá; ámbár titoknoka, ki õexcellenciájával egy kocsin ment, s most
15594 4 | akasztófa elcsábítja férjét s özveggyé teszi. Több ehhez hasonló
15595 7 | országgyûlési iratainkban is, azon özvegyeket kivéve, kik az alsó táblához
15596 30| helyesen megjegyzé, szegény özvegynek senki nem adja meg a magáét,
15597 9 | e klasszikus közmondás: officium non fallit, ha passzívumra
15598 33| szalmazsákot vagy matrácot óhajtana.~- Meglesz - mondá a másik -,
15599 34| s ki talán vissza fogod óhajtani bátyádat.~Anyámnak egy közel
15600 39| a vén katonának leghõbb óhajtása teljesült, s alig várhatja
15601 39| meggyõzõdésért; valamint legforróbb óhajtásom az, hogy e regény minél
15602 15| ellen undort s azon forró óhajtást ébresztjük, vajha csak saját
15603 25| olyan volna, milyenen járni óhajtok, ha csakugyan kedvet érzenék
15604 4 | vagyon, melyet oly forrón óhajtunk, nem ér fel azon örömök
15605 23| jólesnék, ha kisasszonyunk õiránta volna háladatos - gondolá
15606 20| hasonlósággal élve, mint lángokat okádó griff állt a magas tölgyek
15607 6 | érdemetlennek adtuk, ha okaik meggyõztek is, mit használ?
15608 22| tudni; hogy egyébiránt nagy okának kelletett lenni, máskülönben
15609 39| maga nem kérdezi, ezeknek okáról. Miután férjétől hallá,
15610 11| fõispán tudtára jött, s hogy õkegyelmessége most azáltal, hogy Bántornyihoz
15611 9 | Körmöczy tanácsosnak pedig, ki õkegyelmességével barátsági, sõt mint sokan
15612 22| tevé hozzá - nemesembernek okkal-móddal.~- Nem jöttünk ide disputálni -
15613 26| átláthatja, hogy miután az oklevélben érdemeimnek említése szükséges,
15614 17| fõorvosán kívül, ki tanári oklevelénél egyebet az egyetemrõl nem
15615 2 | magának, kihirdetteté ügyvédi oklevelét s munka után látott.~Orvos
15616 20| tapasztalunk, az leginkább két oknak tulajdonítható. Az elsõ,
15617 36| szenvedésein kívül még más okokból is megérdemlé mindenkinek
15618 22| tisztelt bírótársainak annyi okokkal támogatott ítéletét. Csak
15619 6 | annak tartatik, ha külsõ okoktól táplálékot nem nyer, enyhülni
15620 36| bajuk történt, csak magokat okolhaták, de mindig védõkre is számolhatott.
15621 32| bánjanak, legalább nem õt okolhatják, ha e parancsolat nem egészen
15622 30| rajtad marad.~A zsidó sokkal okosabb vala, semhogy ily viszonyok
15623 38| emberek többsége alig tehet okosabbat életében, mint hogy tõle
15624 25| beszélgetés más irányt vett.~Réty okoskodásai kétségen kívül éppoly kevéssé
15625 22| Kálmán kéréseinek s Völgyesy okoskodásainak ellentállni nem fog, s azért
15626 3 | világ minden filozófjainak okoskodásaival lép föl ellenök. - S hát
15627 26| reménylem, meg fogja hazudtolni okoskodásimat. Ákos becsületes ember,
15628 10| közmondássá vált állításra építjük okoskodásunkat, nem mondhatjuk, kinek auktoritásán
15629 3 | érezé -, de a világ nem így okoskodik!~- A világ mindig ferdén
15630 36| hibája az, hogy felette sokat okoskodom; néha szinte megsajnálom
15631 9 | fordítandó.~»Minden ország - így okoskodott Sáskay -, hol szabad választások
15632 25| néha tetanust s halált okozhatnak... s ha szegény Ákosomat
15633 32| szenvedései botrányt nem okozhattak; a vétkesnek sorsa pedig
15634 1 | szava is: „de jaj a botrányt okozónak”, kétségkívül be fog teljesedni,
15635 38| vallomása, mely Rétyné halálát okozta, s Porváron mindenkire annyi
15636 25| csakhogy apámnak fájdalmat ne okozzak; most, hol becsületem, hol
15637 26| legkisebb alkalmatlanságot ne okozzon, oly fizetési idõszakokkal,
15638 22| ember maga hazugságainak oktalanságáról meggyõzõdjék. Mikor kend -
15639 36| néhányakat vallásuk tanaiban oktassanak s haláluk elõtt a hit vigasztalásaiban
15640 2 | mire az öreg Ézsaiás fiát oktatá, s mit arra, hogy fia hivatásának
15641 36| látszott, a keresztény lelkész oktatásai által magát meggyõzetni
15642 36| megvetõ gúnnyal fogadták oktatásaikat; de ki az, ki fõképp szerencsétlensége
15643 37| hol a házatlan zsellérek oktatásáról ennyire gondoskodva nincs,
15644 2 | gyermek idegen nyelven kapván oktatását, mindazon esztelenségek
15645 10| barátnéjával együtt nyeré azon oktatásokat, melyeket Tengelyi a történet-
15646 36| nagy kincs után vágyódnak, oktatásomat követve bizton elérhetik.~
15647 16| vontad ki az egy szomorú oktatást, melyet benne találhatunk.~-
15648 27| természetes - folytatá az ügyvéd oktatólag. Teszem A- vagy B-nek nincs
15649 2 | gyûlésben különös szorgalommal oktatott, pereit Hajtó barátjára
15650 2 | leghasznosabb mesterségeiben oktattattak.~Jónás, ki mindezen dolgokban
15651 15| publikációja mindig jó - szólt oktatva a fõügyész, hihetõképp tudva,
|