Vándorynak elsõ gondja, midõn betegét elhagyá, természetesen
az volt, hogy teljes hitelességû tanúkat találjon, kik a zsidónak jelenlétökben
ismételendõ vallomásairól bizonyságot tegyenek. A megyeházánál volt; éppen a
tavaszi közgyûlések tartattak, s így bizonyosan tudhatá, miként ha csak a nagy
lépcsõn felmegy, a kisebb vagy nagy teremben mindenesetre ülésre fog akadni,
honnan egypár tagot magával vihet. Ide sietett.
Találunk minden országban valamit, mi, mihelyt határain
átléptünk, figyelmünket magára vonja, s az egész nép életének különös jellemet
ad. Angliának világkereskedése van; Franciaországban az egész népet a hadi
dicsvágy lelkesíti; Hollandiában ott vannak a csatornák eredményei s
egyszersmind képe azon csendes munkásságnak, mellyel e nép hazáját a tengertõl
elõbb kiküzdé, késõbb megõrizte s kertté varázsolá; Németországot megáldotta
isten filozófjaival, kik azon határok között, hová az emberi ész nem hathat, országokat
találtak magok s bámuló hallgatóik számára. Hazánkban minden idegennek,
kétségen kívül, azonnal - üléseink
számtalansága tûnik szemébe. Kereskedés s ipar, tudományok s mûvészet,
dicsõség, sõt még a szorgalom is oly dolgok, melyekben az elsõséget másoknak
kell engednünk; egy van, miben a magyar népet - e szót természetesen csak
alkotmányos értelemben, azaz Werbõczi szerint a kiváltságosokra értve - senki
felül nem múlja: üléseink. Nincs nép
e földkerekségen, mely annyi üléseket tartana, mint mi.
Vannak, kik azt hirdetik, hogy nyolcszázados alkotmányunk
még most is egész erejében fennáll. Ez nézetem szerint óriási csalódás. A
magyar nemességnek fölkelési joga, melyet az aranybulla adott - a leülés s
gyûlések tarthatása jogává változtatott át, s csaknem kivétel nélkül
elmondhatjuk, hogy minden, mi e hazában egykor állt, az most leülepedett. E hon
- hogy egészen új hasonlattal éljek - egy óriási karszékké változott, melyben a
táblabírák ezrei ülnek; ki vonhatja kétségbe, hogy azon módon, melyen annyi egyes
aranyeret szerez, végre e hon rejtett kincsei is napvilágra fognak jõni?
Nálunk, úgy látszik, mindenki ezt várja, legalább nem tapasztaljuk, hogy a
közjó elõmozdítására üléseken kívül más eszközök használtatnának.
Külföldiek hazafiságunk ezen nemét hihetõképp nem
méltányolják eléggé. Õk nem tudják, mi az: angaricalis gyûlésén részt venni s
ülni reggel a közgyûlésben - mert szükséges, délután egyletek választmányainál
- mert hasznos, este játszóasztal mellett - mert gyönyörûséges. Ha ezt
életökben csak egyszer megpróbálták volna, fogadom, azt bámulnák inkább: miként
találkozik e hazában annyi ember, ki ezt kitartja? minek magyarázatára nem
tudok más okot mondani, mint hogy azok, kik legbuzgóbban járnak üléseinkbe,
egyszersmind szólás végett legtöbbször kelnek fel, s így legalább terhes ülési
foglalatosságukból néha kipihennek. Igen, nem fogja tagadni senki, az ülések
száma, ahelyett, hogy kevesednék, naponta szaporodik; s valóban nem foghatom
meg: a magyar orvosok egyesülete miért nem tûzte még ki jutalomkérdésül azon okoknak megfejtését, melyek krónikus
ülési betegségünket elõidézték s fenntartják? Hogy e kérdés az õ körükhöz
tartozik, világos azon számos betegségi szimptómákból, melyeket, ki csak ülést
látott, észrevehetett, s melyek annyira különbözõbb alakban mutatkoznak.
Nehányan légvonalt éreznek s megfázástól félnek; egyik izzad, a másik
szomjúhozik, míg a harmadik tyúkszemeit érzi; sokan ásítanak - mi, mint tudva
van, a romlott gyomornak legbiztosabb jele; s egy rész - mintegy lázban -
félrebeszél. Mennyit nem vehetne ügyes orvos észre e betegségnél! mily szép
könyveket írhatna az ülési nyavalya okairól!
De hol vagyok? Vándoryt a megyeház teremébe akartam kísérni,
hol a megye színe ismét ülést tart, s üléseink nagy számáról s ennek okairól
szólok. E tévelygések, melyek elbeszélésem fonalát minden pillanatban
félbeszakasztják, mint olvasóim láthatják, csak szerfölötti lelkiismeretességemnek
tulajdoníthatók, mellyel minden egyes tényt motiválok. Annak, hogy Taksony
rendeit, kik az egész reggelt gyûlésben tölték, délután ismét ülésnél találjuk,
miként adjam okát, ha azon általános ülési szenvedélyre nem emlékeztetem
olvasóimat, mely hazánkban létezik? Más embernek könnyû dolga. Az egyik híres
tudós, a másik dicsõ hazafi, vagy nagy ember, vagy talán nagy úr; ha kérdezed:
miként lettek azzá, s miben fekszik érdemök? senki nem tartozik felelni; a
dolog úgy van - miért? ahhoz nincs közöd; csak mi szegény regényírók vagyunk a
szomorú kénytelenségben, személyeink minden egyes cselekvésére elégséges okokat
adni elõ. Mintha az életnek való képét festvén, nem lenne igen természetes,
hogy személyeinknek legalább fele soha nem tudja, tulajdonképpen miért tesz egy
vagy mást.
Bántornyi James úrról azonban, kit a terembe lépve az elnöki
székben találunk, ezt, fõképp e pillanatban nem mondhatta senki. Az állatkínzás elleni, általa alapított
egyesület alakításának ki nem látja elégséges okát abban, hogy ilyetén
egyesület Angliában is létezik? s ily egyesület elnöki hivatalára hol lehetne
hazánkban alkalmasabb egyedet találni James úrnál, ki lóversenynél s
rókavadászatokban mindig élénk részt vesz, s így az állatok iránti
hajlandóságát már tettlegesen bebizonyítá? Mindjárt, miután Angliából
visszatért, Bántornyi egészen más gondolatokkal foglalatoskodott. Tudjuk,
Wilberforce és mások mily dicsõséget szereztek magoknak a fekete rabszolgák
felszabadítása által, melyet fáradságos küzdelmek után a brit birodalomban
keresztülvittek. James hasonló dicsõség után vágyódott. Való, hogy tökéletesen
fekete embereket - mi kétségen kívül sokkal szebb volna - nálunk találni nem
lehet; azonban számos cigányaink legalább barnák, s anyagi tekintetben nem is
sokkal kedvezõbb helyzetben vannak, mint az angol gyarmatok rabszolgái valaha
voltak; s Bántornyi indítványozott társasága, melyet: e haza színes népessége javát elõmozdító társaságnak nevezett,
legalább oly címmel bírt, mely angolra fordítva is igen szépen hangzanék. A
részvét sem hiányzott volna. Mióta Bántornyi az angol rabszolgaemancipációnak
rendszerét a megyében megmagyarázta, a táblabírák, kik arról eddig csak rövid
újságcikkek szerint ítéltek, miután megtudák, miként a fokonkénti emancipáció
azzal kezdõdik, hogy a szolga tíz esztendeig mint úgynevezett tanítvány
hetenként legalább négy napig dolgozni tartozik, a filantrópiának ezen neme
iránt különös részvéttel viseltettek, s azt úrbérünknél, hol a házatlan
zsellérek oktatásáról ennyire gondoskodva nincs, sokkal jobbnak tarták.
Azonban, ki hinné, a cigányok magok éppen nem mutatkoztak hajlandóknak sorsuk
ilyetén javítására, s miután e nevelési rendszer a megye nehány emberbarátai
által több cigányon megkísértetett, s ezek a hetenkénti négynapos munka elõl
megszöktek, Bántornyi átlátá, hogy hazánk ily társaságnak mûködésére még meg
nem érett, s hogy más térre kell fordítania munkásságát.
Az állatkínzásnak megszüntetése volt a tárgy, melyet magának
választott, s elsõ tekintetre úgy látszott, nem választhatott volna jobban.
Mindenekelõtt nem tagadhatja senki, hogy ebbeli törekvése tisztán angol volt.
Azután valószínû, hogy ez esetben azok, kiknek javítása céloztatik, nem fognak
ellentmondani. A természetes rend is úgy látszik ezt követeli, miután tudva
van, hogy isten az állatokat az embereknél egy nappal elõbb teremté, s ha e
sorozatot felzavarni nem akarjuk, elébb kell gondoskodnunk az állatok, mint az
emberek biztosításáról. Azonban nem hiszi senki, James úrnak itt is mennyi
nehézségekkel kelle küzdenie. Voltak elõször részvétlenek, olyanok, kik az elsõ
pillanattól részvétlenek valának, s még számosabbak, kik csak késõbb, miután
megtudták, hogy az egyesületi pénztárba évenként egy forint pengõt kell
fizetniök, váltak azokká. Maga Vándory, kinek részvétérõl ismert
filantrópiájánál fogva James legkevesebbé kétkedett, rendkívül hidegnek
mutatkozott, s mihelyt az állatkínzás szóba jött, kórházakról, kisdedóvó
intézetekrõl s más hasonló tárgyakról kezdett beszélni, melyek az
állatkínzással semmi összeköttetésben nincsenek. Mintha bizony nem volna meg
mindennek a maga ideje, s mintha az iskolákról, a halálos büntetés eltörlésérõl
s a botozás megszüntetésérõl nem lehetne szólni késõbb, mint azt Anglia példája
legszebben mutatja, hol az állatkínzás ellen mûködõ egyletek, mint tudjuk, a
hétfarkú macskával igen jól összeférnek. A részvétleneken kívül fölléptek az
egyesület ellen azok, kik Cassandraként mindent mélyebben látva, valamint az
elsõ kaszinónál, a jakobinus klubot már alakultnak hivék, úgy most az
állatkínzás megszüntetésének veszélyeire figyelmezteték polgártársaikat,
világos levén, hogy azok, kik most csak állatokról szólnak, könnyen oly
tárgyakra terjeszkedhetnek, melyek alkotmányunkat veszélyeztethetik. Mások
ismét az elsõ rész kilencedik címét láták megsértve, ha a magyar földesúr, a
Szent Koronának valóságos tagja, oly szolgaságra jut, hogy tulajdon igáslovát
kedve szerint nem is verheti meg; s mikor James úr, azon megyének példájára,
mely kölcsönös tûzkármentesítést hozott be, de úgy, hogy a nemesek magokat ezen
szabálynak alávetni ne kényteleníttessenek, alapszabályai közé azt vevé fel,
hogy az, egyesület az állatkínzást csak a megye nem nemes lakosai között fogja
megakadályoztatni, új nehézségek támadtak azon kérdésnél: mennyiben nevezhetõ
kínzásnak az, ha valamely jobbágy elõfogatra hajtatva, az utak rosszasága
végett lovait megverni kényteleníttetik? s csak James úr rendkívüli tapintatának
köszönhetni, hogy a társaság e csiklandós kérdésnél föl nem bomlott. Miután ti.
a szabályokban kimondatott: miként állatkínzásnak nem neveztethetik azon verés,
mely vonó- vagy más marhán nemesember vagy annak parancsolatára követtetik el,
úgy szinte azon verés sem, melyet a jobbágy úri munka vagy elõfogat alkalmával
lovain véghezvisz, vagy mely szeptember hó végétõl ápril kezdetéig a megye
fõútvonalain történik, hol ostor nélkül ezen hónapokban haladni lehetlen, a
társaság legnagyobb ellenei elhallgattak.
James úr sokat fáradott; gyönyörû négy pej lovából kettõ
döglött meg: annyit járt körül a megyében, míg az egész elõkelõbb nemességet
részvétre bírhatá; de végre a társaság fennállt, s elsõ elnökéül egyhangúlag
alapítója választatott. Voltak az egyesületnek ellenségei most is. Vándory
például - ki máskor, ha szenvedések enyhítésérõl vala szó, annyira lelkesedett,
s kinek az állatkínzás megszüntetése kedvenc eszméi közé tartozott - nem
foghatá meg, hogy míg lenn e megye tömlöcében a rossz tartás miatt a rabok
halnak, fenn a megye teremében arról folynak a tanácskozások: miként lehetne a
lovak- s szarvasmarháknak szenvedésein könnyíteni; és azok, kik forintjokat,
mellyel, mint a társaság tagjai, évenként tartoztak, már lefizették -
szerencsére nem voltak sokan, mert a porvári társaságok tagjai is a
hazaszeretettel járó dicsõséget szívesebben vették árjegyzékre, mint készpénzen
-, de ezek, mondom, nem foghaták meg, hogy azon pénzbõl, melyet a marhák javára
összeadtak, még eddig a társaság titoknokán kívül senki mit sem kapott; de
minden ellenségeskedés s gyanúsítások mellett a társaság fennállt, s ez
kétségen kívül a fõdolog.
„Élni, ez fõcélja
életünknek”: így szólt, hamarjába nem mondhatom meg, melyik híres író, az
sem jut eszembe, melyik híres munkájában. Ha olvasóim nem hiszik, hogy e
szavakat német mondta: fogják rám - ez eszme nem a legrosszabb indigena lesz
azok között, kiket már fölvettünk, s kiknek francia, angol vagy német
természetöket egy kis bajsz által, melyet rájok pedertünk, szerencsésen megmagyarosítánk.
Mi itt az emberi életrõl mondatik, áll igen sok dologra nézve a világon.
Fennállnak, hogy fennálljanak, ez legfõbb céljok; a gyermeknek játék, a
férfinak valami foglalatosság kell, hogy el ne unja magát, s azon dolgok nagy
részének, melyeket a legkomolyabb képekkel s néha homlokunk izzadságában
teljesítünk, alig van más hasznuk: kiveszek természetesen minden hivatalos
foglalatosságot, mely fizetéssel jár, miután itt a haszon magában a fizetésben
fekszik. - A porvári állatkínzás elleni társaság gyûléseket tartott, elnökkel s
választmányi tagokkal bírt, sõt titoknokát s pénztárnokát fizeté; mi kell több?
Ily viszonyok között Jamesnek nem volt szüksége túlzott optimizmusra, hogy az
általa alapított egyesület fennállását, sõt kiterjedését remélhesse. A magyar
különös utánzási hajlammal bír: mit a külföldön lát, fõképp mit az idegen
szokások között feltûnõnek tart, azonnal megkísérti hazánkban is. Leghíresebb
tudósunk talán azért látott széles e világ minden népeiben magyarokat, mert
alig találhatunk a föld kerekségén oly valamit, mit némelyek nálunk
meghonosítani nem akarnának. Ha a lófuttatás s rókavadászat Angliából
áthozatott, miért nem az állatkínzás elleni egyesületek is? Én James úr ezen
okoskodása ellen legfölebb azt mondhatnám: hogy a logikus egymásutánban
hibázott, mely most, amennyire felfogom, a kakasviadalok meghonosítását igénylé
- ez azonban csak egyedi nézetem, s James úr, látva elsõ egyletének sebes
terjedését, talán pótolni fogja e hiányt, mely miatt Anglia virágzó állapotához
eddig nem vergõdhettünk fel. Hogy az állatkínzási egylet virágzó állapotban
volt, s már eddig is nagy eredményekhez vezetett, azt a társasági jegyzõkönyv
bizonyítá. A jelen ülésnek titoknoki elõadásában igen sok eset adatott elõ,
melybõl minden elfogulatlan meggyõzõdhetett, mennyire terjed a társaságnak
szelleme Taksony megyében. Csak néhányakat legyen szabad felhoznom.
Nem egészen két hónapja múlt, hogy a porvári nagy utcán a
fõügyész úr kocsisa egy fuvarossal találkozván, észrevevé, hogy ezen ember,
midõn kitér, lovait igen veri. A kocsis megszólítja embertelen társát, de a sár
nagy vala, s a másik, ahelyett, hogy e baráti intésnek engedne, még inkább
ostorozza szegény páráit. A kocsis hangosabban kezdi dorgálni a megrögzött
állatkínzót, de ez felelet helyett csak káromkodik, s a lovakat annál erõsebben
üti. Erre a fõügyész úrnak ember szeretõ kocsisa leugrik bakjáról, s szép
szavak nem használván, a fuvaroshoz visszafut, eléri - ami annyival könnyebb
volt, mert szekere éppen akkor akadt fel -, lábánál fogva lerántja ülésérõl, s
úgy megdöngeti, hogy alig ülhetett fel ismét.
Határozat. A
társaság a kocsisnak ebbeli emberszeretõ tettét, melybõl örömmel tapasztalja,
miként az állatkínzásra nézve már a nép alsó osztályai között is
felvilágosodottabb nézetek kezdenek terjedni, különös méltánylásra tartja
érdemesnek, s a kocsisnak nevét, mely Katona
Péter, dicsérettel fogja említeni jegyzõkönyvében.
N. N. a megyének
egyik táblabírája, utolsó februáriusban falujáról Porvárra utazva, út közepén
észreveszi, hogy lovai a mély sárban eltikkadtak. Az említett úr, nehogy a
szegény állatokon baj történjék, azonnal kifogatja lovait, s kocsisa által a
szomszéd faluból nyolc elõfogati parasztlovat hozat magának, mellyel útját
tovább folytatja.
Határoztatott: N.
N. új bizonyítványát adá ezáltal is azon mívelt érzelmeknek, melyeket a
társaság rajta mindig ismert, s ezen érdeménél fogva az egylet tiszteletbeli
tagjának választatik, mirõl szóló oklevél az elnök által kiadni rendeltetik.
Nem fogom olvasóimat több jegyzõkönyvi idézetekkel
fárasztani; legyen elég mondanom: hogy a közszellem, mely mint nehány megyében,
úgy Taksonyban is két-három ember által képeztetik - már egészen az egyesület
mellett nyilatkozott, s bármit mondjanak nehányan a közszellem ellen, melyet
haszontalan szélnek neveznek, tudjuk, hogy az emberek többsége mégis e szerint
fordítja köpönyegét, s sokszor kezébe veszi elõtte kalapját, csakhogy valahogy
le ne fújja fejérõl.
Midõn Vándory a terembe lépett - mert egyenesen ide vevé
útját, hol tanúkra alkalmas egyéneket legkönnyebben találhatott -, éppen igen
érdekes vitatkozások folytak egy szamár fölött, ki tulajdonosa által
megveretett. Az egyesület mindjárt keletkezése óta három nagy pártra vala
osztva. Az egyik, a túlsó baloldal, jótéteményeit minden létezõ állatra ki akará
terjeszteni; a másik, mely e társaság megrögzött konzervatívjeibõl állt, az
egylet mûködését csak a lovakra kívánta szorítani, míg a harmadik, mely mint
Ancillon, e túlzó ellentétek közvetítésén fáradott, az egyesület fontolva
haladó pártja, a szamarakat vevé pártfogása alá, kiket a lovak kiváltságos
állásában részesíteni kívánt. Ez utolsó párt a legközelebbi gyûlésben már nagy
gyõzelmet vívott ki, miután keresztülvivé, hogy az öszvérek fájdalom - hogy
Taksony megyében ily állat nem létezett - ezentúl lovaknak tekintessenek; innen
a szamarak emancipációjához csak még egy lépés vala, s olvasóim gondolhatják a
lelkesedést, mellyel ezen párt a jelen, õt oly közelrõl érdeklõ esetben
küzdött.
Bármi szépek voltak azonban az ezen alkalommal tartott
beszédek, valódi mintái a magyar szónoklatnak, melynek szabályai szerint a
legszárazabb politikai tárgynál majdnem épp annyi költõi szótag kívántatik,
mint szerelmes jelenetekben édes nagysám s kedves teins uram címzések -
bármennyi virággal fonták körül az általok pártolt szamarak füleit egyes
szónokok, míg elleneik a lovak által régi idõben e haza iránt tett rendkívüli
érdemeket emelék ki, különösen azon igazságtalanságra emlékeztetve, mely
elkövettetnék, ha azon állatok nem részesíttetnének különös kiváltságokban,
melyeken apáink Hunnia földjére jöttek, s minden csatáikban gyõztek, úgy, hogy
a régi dicsõségnek majdnem fele õket illeti, s alig mondhatjuk meg, mi lett
volna a magyar nemességbõl, ha valamit, mire felülhet, nem talál: Vándory, úgy
látszott, az egész vitatkozást nem méltatá figyelmére, s miután elõbb
Völgyesyt, ki anélkül, hogy tanácskozásaiban részt vegyen az ülésnél, s azután
Bántornyi Lajost, kinek testvére kedveért az egyesületi ülésbõl elmaradni nem
lehetett, félrehívá, s ezzel is az ablakok egyikében suttogva beszélt, a három
férfi látszólag a legnagyobb sietséggel elhagyá a termet.
De mennyivel több közönyösséget mutatott Vándory az
egyesület tanácskozásai iránt, annyival több érdeket gerjesztett jötte, s
fõképpen az, hogy sietve távozván, Bántornyit s Völgyesyt magával vitte, kik
azt, mi velök kétségkívül közöltetett, hallva, annyira meglepve s érdekelve
látszottak, hogy az elsõ tulajdon testvérének legszebb beszédét még végig sem
hallgatta, a másik pedig kesztyûit is az asztalon hagyá. Egy rész azon törte
fejét: miért jött Vándory? a másik inkább azon: miért ment el, fõképp miért
hítt még egypár embert magával? míg sokan legmegfoghatatlanabbnak azt tarták,
hogy éppen Völgyesyt s Bántornyit hítta magával, hol kívülök még annyi mást
találhatott volna.
A hipotéziseknek egy egész serege támadt, melyek között majd
az, hogy Völgyesy s Bántornyi egy bizonyos, akkor igen beteg ügyészhez hívattak
el, kit végakarata elkészítésére mindeddig senki sem bírhatott, s kit Vándory
talán reávett; majd az, hogy tanúságuk valamely házasságnál kívántatik,
látszott a valószínûbbnek. Az érdek, mellyel az egyesület tanácskozásait eddig
mindenki követte, e perctõl lankadott, s James úr, miután egy ideig mindent
elkövetett, hogy a jelenlevõket szórakozásukból a tárgyhoz visszavezesse, nem
tûrhetve többé az ide s tova járást s a suttogásokat, kénytelennek látá magát
az ülést feloszlatni, miáltal a szamarak igazságos igényeinek elismerése egy
nappal késõbbre halasztatott.
Hogy James úr a dolgok ezen fordulatán bosszankodott, s Vándoryra,
mert jött, s Völgyesyre s tulajdon bátyjára, mert az ülést otthagyák,
neheztelt, nem veheti senki rossz néven. Keveset ismerek, ki a közfigyelmet
másokkal szívesen megosztaná, s ki, elnöki székrõl a legszebb beszédet mondva,
hallgatóit suttogni s ide s tova járni látja, mint James úr, annak ülés után
egy kis rosszkedvet mindenki megbocsáthat; volt azonban a megyeházban valaki,
kire Vándory magaviselete még sokkal kellemetlenebb benyomást tett - Rétyné.
Az alispánné éppen hálószobájának az udvarra nyíló ablakánál
ült s dolgozott, midõn Vándoryt a zsidótól kijõni s sietve a megyeház lépcsõi
felé menni látta. A dolog Rétynének feltûnt, de nem aggasztá õt. Mióta tudta,
hogy a zsidó egészen magánkívül van s felgyógyulásához semmi remény nincs, nem
kérdezõsködött többé felõle, s oly nyugodtnak érzé magát, mintha már meghalt
volna. Most, midõn Vándoryt a zsidónak tömlöcéül használt kamarából kijönni
látta, a szerencsétlen ismét eszébe jutott. „Mit bánom, akár él, akár nem - így
szólt magában -, a zsidó magánkívül van; e hígvelejû pap bizonyosan ismét
papolt neki valamit, mibõl amaz egy szót sem értett, s most megelégedve, hogy
mondókáját elmondhatta, fölmegy Tengelyihez, hogy ugyane hangon tovább
beszéljen.” S az alispánné folytatá munkáját, mindazon megvetéssel gondolva a
lelkész hasztalan fáradozásaira, melyet úgynevezett praktikus emberek olyanok
iránt éreznek, kik munkásságukkal forintok- s garasokban felszámítható hasznot
nem aratnak. - Miután azonban rövid idõ múlva az udvaron ismét lépéseket hallott,
s lenézve Vándoryt látá, ki Völgyesy s Bántornyi Lajos kíséretében a zsidó
börtönébe visszament, s mindjárt azután a beteghez rendelt ápolóné onnan
kijött: az alispánné szívét nyugtalanság tölté el.
„Mi lehet ez? - gondolta magában. - A zsidó magánkívül volt;
felgyógyulásához semmi remény; mit kereshetnek ezek szobájában? Különös, igen
különös. Völgyesy Tengelyinek ügyvédje, s Vándory... hátha a zsidó mégis jobban
érzené magát, és?... Meg kell tudnom! - szólt magában tovább. - Az asszony, ki
a zsidót betegsége alatt ápolá, ott áll az ajtó elõtt, neki mindent tudnia
kell.”
Az alispánné leküldé szobaleányát, s kevéssel azután nem kis
bókkal az öregasszony lépe be szobájába. A szegény egészen meg vala zavarodva,
annyira bámulá, hogy a nagyságos alispánnéhoz fölhívatott.
Az alispánné, amennyire lehetett, titkolá fölgerjedését, s
miután a még mindig csudálkozó asszonynak elmondta, mennyi ideig ismeri e
zsidót kit most is ártatlannak gondol, s hogy éppen ezért nagy részt vesz
sorsán, s miután õt eddig szorgalmas ápolásaért megdicsérte, dobogó szívvel
kérdé, miként érzi magát a beteg most? s nem tudja-e, miért ment Vándory még
két úrral éppen e pillanatban tömlöcébe?
Az asszonynak feleletei, bármi alázatos hangon mondattak el,
nem valának olyanok, hogy az alispánné magát általok megnyugtatva érezheté, sõt
még nagyobb aggodalommal tölték lelkét. A zsidó, kinek eszmélete tökéletesen
visszatért, miért vágyódott Vándory után annyira? mi lehet azon titok, melynek
felfödözése elõtt, mint az ápoló asszony mondá, nem halhat meg nyugodtan, miért
küldetett ki ez ma, mikor a lelkész betegével egy óránál tovább szólt? s most
Bántornyi Lajos s Völgyesy miért hívattak a beteghez, ha nem azért, hogy tett
vagy teendõ felfödözésérõl tanúságot tegyenek?
- Kend nem tudja - kérdé az alispánné remegõ hangon, miután
az asszony elég hosszas elõadását a legnagyobb figyelemmel végighallgatá -, a
zsidó tiszteletes Vándory úrral mirõl szólt?
- A tiszteletes úr kiküldött - mondá a másik nyugodtan -,
bizony pedig nem volt semmi szükség reá, nem voltam bõbeszédû soha, s az én
koromban, úgy hiszem, csak rám is lehetne már bízni valamit. De a tiszteletes
úr kiküldött, s így nem tudok semmit, csak azt hiszem, hogy alkalmasint
gonosztetteit vallotta meg.
- Honnan gondolja azt kend? - kérdé ismét az alispánné,
kinek szokatlan fölgerjedése most az öregasszony figyelmét is magára voná.
- Hát én bizony nem hallgatóztam - mondá amaz -, ha akartam
is volna, füleim gyengébbek, semhogy a zárt ajtón át valamit érthetnék, de csak
úgy hiszem, hogy arról szóltak. Soha a tiszteletes urat oly meglepett képpel
nem láttam, mint mikor a zsidótól kijött. Isten tudja, mi szörnyû dolgokat
hallhatott tõle! A zsidó, mikor én a szobába visszajöttem, egy percig
nyugodtabbnak látszott, de alig ültem ott s megint újra türelmetlenné lett. -
Ha akarják, hogy valamit valljak - mondá többször hozzám -, miért nem jõnek
már? - Mondtam neki, hogy a tiszteletes úr csak most ment el, s hogy maradjon
nyugodtan. De õ mindig hánykolódott és sóhajtozott; szörnyû volt látni, nagysás
asszonyom, hogy bántotta lelkiismerete, s nem is volt nyugta, míg a tiszteletes
és az urak vissza nem jöttek. Akkor csak azt kérdezte: ezen urak elõtt
mondhatja-e el vallomását? s mikor hallá, hogy igen, egészen nyugodtnak
látszott; engem pedig kiküldtek. De nagyságos asszonyom - tevé hozzá bámulva,
midõn a halványságot, mely arcait elborítá, észrevevé -, talán nagysád is
rosszul érzi magát?
Rétyné összeszedé minden erejét. - Nem, jó asszony - mondá a
lehetõségig nyugodtan -, menjen le betegéhez, az urak hihetõképp mindjárt ki
fognak jõni.
- Igaz, nagyságos asszonyom - szólt amaz -, úgyis a
nyomorult nem él holnap reggelig, de ma éjjel még talán szüksége lesz reám. No,
csakhogy az igazság süljön ki végre. Ugye nagyságos asszonyom, az a fõdolog?
- Jól van, jól - mondá Rétyné elfojtott hangon -, majd ki
fog sülni az igazság. - S ezzel a vénasszony kezet csókolva visszavonult; míg
Rétyné, nehogy jelen fölgerjedett állapotában valaki által láttassék, az ajtót
elzárva, pamlagára veté magát, s egy ideig néma kétségbeesésbe merült.
A zsidó mindent megvallott; Rétynének errõl, azok után,
miket az asszonytól hallott, kétsége nem lehetett, s remélheti-e, hogy
Tengelyinek leghívebb barátai valamit, mi a jegyzõnek hasznára lehet, akármi
áron elhallgatnának?
- Mit tegyek? - szólt magában elborzadva a helyzet elõtt,
melyben magát látá - nincs-e semmi mentség? - Rétyné felugrott pamlagáról, s
mély gondolatokban sokáig fel s alá járt szobájában. - „Nincs semmi! - mondá
végre, megállva. Tengelyi esete nagyobb lármát ütött, hogysem most ítélet
nélkül elsimíttathatnék; s kire bízzam magamat szörnyû helyzetemben? kitõl
kérjek tanácsot? kinek pártolására számolhatok? Férjemre?! - arcain leírhatlan
keserûség látszott - tõle kérjek pártfogást? s minek? szeretett-e valaha? nem
gyûlöl-e most, mennyire csak gyáva lelke ily érzésre képes? nem lehetek-e
bizonyos, hogy azon percben, melyben veszélyben lát, elhágy, sõt nehogy az
ellenem emelt vádak reá is kiterjesztessenek, üldözõimhez áll?... Nem! inkább
akármit, mint hogy magamat ez ember elõtt megalázzam! De mit tegyek?” - Az
alispánné ismét fel s alá kezde járni szobájában; nyugtalanságából, mellyel
idõrõl idõre fejét rázá, látni lehetett, hogy magát addig semmire nem
határozhatá el. Végre, mintha agyán egyszerre egy gondolat villanna át,
megállt, s szemét a szoba egyik szegletében álló írószekrényre függeszté. Nem -
mondá elborzadva -, ez nem szükséges, ez nem lehet! - S mintha futni akarna
gondolatjai elöl, még sebesebben folytatá járását. A szekrény varázserõvel
magához vonta tekintetét; úgy látszott, nem szabadulhata iszonyú gondolatától,
s bármerre ment, szemei akaratlanul a szekrényhez tapadtak. - „Megbódulok! -
szólt végre, midõn szemeit kezével takarva, a szoba közepén megállt - mióta ez
iszonyú gondolat fejemben támadt, nem tudok szabadulni tõle. Istenem! istenem!
segíts rajtam!”
Az alispánné egy ideig mozdulatlanul állt, szíve dobogott,
melle feszült, mintha szét akarna repedni, s könny nem áztatá szemeit. - „De
miért volna e gondolat oly iszonyú? - fûzé tovább gondolatait, nyugodtabban,
miután kétségbeesésének elsõ rohama lecsillapult. - Meghalni... miért borzad
szívem e gondolattól? A halál csak attól foszthat meg, mit e földön bírunk, s
nekem van-e valamim, minek veszteért kesergenem lehetne? Gyermekeim nincsenek,
nem is kívántam soha magamnak; de ha lennének, talán lekötve érzeném magamat e
földhöz. Férjemet utálom. Azon állást, mely után vágyódtam, nem érhettem el...
s most csak szégyen s büntetés vár reám. Balgatagság volna tovább kétkedni.”
Rétyné szekrényéhez ment, kihúzá egyik fiókját, s egy elég
nagy üvegpalackot võn ki, mely fejér, a cukorhoz hasonló porral vala félig
telve. - „Így - szólt félhalkan, midõn a palackot remegõ kézzel maga elébe tevé
-, ezen arsenicummal a fél megyét másvilágra küldhetem. Míg ez kezemben van,
büntetõ ítéletet nem fog fölöttem mondani senki!” Az alispánné egy ideig mély
gondolatokba mélyedett; ezt fogják tenni hihetõképp olvasóim s mindenesetre
bírálóim is, kik azt, hogy Rétyné, mihelyt reá szüksége van, azonnal mérget
talál, valószínûtlennek hírlendik; azonban ily vád a lehetõségig igazságtalan
volna. Sem abban, hogy Réty házában, mint annyi úri magyar házakban, patkányok
voltak, sem abban, hogy az alispánné azokat kiirtani akarta, s e célra a
legközönségesebb eszközt használá, valószínûtlenség nincs. Az, hogy Rétyné az
arsenicumot, melyet ugyene célból hazánkban száz háznál találunk, mindig
magánál s zár alatt tartá, ritka gondosság, de olyan rendes gazdasszonytól,
minõ õ vala, kitelik. Ki pedig talán a méregnek mennyiségét hiszi
valószínûtlennek, az mint tiszta teoretikus szól a dologról, tapasztalásból
tudván mindenki, hogy arsenicumot csak patikában nehéz kapni, míg kereskedõknél
fontszámra veheti, akinek tetszik, s magam egy festõinassal találkoztam
egyszer, ki mestere számára egy font arsenicumot vitt kék papirosba takarva az
utcán végig. Ki ezen kétkedik, kérdezõsködjék; nem ártana, ha azok tennék,
kiket az orvosi rendõrség fenntartása illet.
„De azt mondják, méreg által a halál kínos - így szólt
hosszabb gondolkozás után, szemeit az elõtte álló palackra függesztve Rétyné
magában. - Hallottam emberekrõl, kik órákig iszonyú fájdalmakat szenvedve, s
csak borzasztó szenvedések után, melyek alatt önmagokat elátkozták, tudtak
meghalni. Hátha nekem is ez lenne sorsom? hátha erõs természetem a méregnek
ellentállna, ha órákig ott kellene feküdnöm élet és halál között, érezve, mint
szakítja szét a szörnyû méreg belsõmet, miként küzd testem minden egyes tagja
az enyészet ellen? s e hosszú haldoklás, e határtalan kínok közt senki, ki
szenvedéseimet részvéttel látná, senki, ki szeretõ kezekkel a halálos verítéket
hideg homlokomról letörölné?! Tûrni mindezt magányosan, vagy olyanoktól
körülvéve, kiknek minden szava, minden tekintete arra int, hogy nem
szenvedéseim, de létem megszûnte az, mire vágyódva várnak?” - Borzadott, s
mintegy akaratlan mozdulattal tovább tolá a palackot.
Határozata meg vala törve. Nem tudá, mit tegyen, nem látott
más utat, más menekvést maga elõtt, s ez egy ellen fellázadt egész valója. Ott
állt néma kétségbeesésben, elõtte a méreg, melyhez szeme akaratlanul mindig
visszatért, mely után néha kezével nyúlt, s melytõl ismét borzadással
elfordult. „Sokat fogok bevenni, beveszem mind - szólt ismét magában, s ujjai
görcsösen szoríták a palackot, melyet ismét kezébe vett -, úgy legalább nem
fogok szenvedni, egy perc, s mindennek vége van... De meghalni most, midõn még
húsz évig élhetnék!” Rétyné ismét elereszté az üveget, s egy székre vetve
magát, szemét kezével takarta el.
„De hátha e vénasszony megcsalt? - szólt most egyszerre,
mintegy meglepetve e vigasztaló gondolat által, mely most elõször villant fel
agyában - ha minden, mit a zsidó vallomásáról beszélt, nem igaz? vagy ha a
zsidó Vándoryt csakugyan magához hívatta, s vallomásokat tett, nem vallhatott-e
egészen más dolgokat? Mi oka lehetett volna arra, hogy engem vádoljon, holott
mindig jóltevõje valék?”
E gondolatok Rétynét egy pillanatra megnyugtaták. Visszatevé
a mérget fiókjába, bezárta szekrényét, s szinte bámult, miként ragadtathatá el
magát annyira félelme által, hogy mindjárt e kétségbeesett gondolatokra jutott.
De e nyugalom nem tarthatott sokáig. Az alispánné sokkal eszesebb asszony volt,
mint hogy helyzetét nyugodtabban átgondolva nem látta volna, miként az, mire
minden reményét építi, legfölebb a lehetõségek közé tartozik, sõt alig valószínû...
s Rétyné ismét elõbbi aggodalmaiba esett vissza.
„Bizonyosságot kell magamnak szereznem - mondá végre. - A
zsidó hihetõképp még él, tõle tudhatom meg legjobban, mit vallott; s ha Vándory
által elcsábíttatott, talán arra bírhatom, hogy vallomását visszavegye”, s
ezzel Rétyné, köpönyegbe burkolva, elhagyá szobáját, s egyenesen a zsidó
börtöne felé sietett.
Már este volt; senki az alispánnét, midõn a megye setét
udvarán keresztülment, nem vevé észre; s miután a börtön, melyben a zsidó
feküdt, mióta betegsége miatt senki elszökésétõl többé nem félt, majdnem mindig
nyitva hagyatott, Rétyné a kamarában állt, anélkül, hogy valakitõl láttatott
volna. S a vénasszony, ki a betegnek gondját viselte, nem kissé bámult, midõn
mécse világánál egyszerre a nagyságos asszonyt ismeré meg, s tõle kérdeztetett:
miként van a beteg?
-
Nyugodtabban, sokkal nyugodtabban - válaszolt az asszony, fölkelve székérõl,
melyen elsõ pillanatban ülve maradt. - Mikor az urak elmentek, mondta, hogy
mióta mindent elmondott, mi szívén feküdt, sokkal jobban érzi magát. Azóta
majdnem mindig szunnyadozik. Szegény ember, ha még azt tudná, hogy a nagyságos
asszony is kérdezõsködött felõle, sõt hogy itt is volt...
- Menjen ki kend - mondá Rétyné reszketõ hangon -, s várjon
reám az udvaron; ne mondja senkinek, érti-e, senkinek, hogy itt vagyok. Szólnom
kell a szerencsétlennel, mielõtt meghal. Kend tudja - tevé hozzá, midõn az
asszonynak bámulását észrevevé -, hogy Macskaházy, kit e zsidó megölt,
leghívebb emberünk volt; errõl kell beszélnem vele. Ha csakugyan magába szállt,
talán felelni fog az én kérdéseimre is.
- Már hogy magába szállt - szólt az ápolónõ, még mindig
késve a kimenéssel -, az bizonyos. A tiszteletes úr egészen megtérítette. Csak
mégis jobb volna talán, ha itt maradnék. A beteg szavamat jobban megszokta,
nekem bizonyosan hamarább felelne; s azután az is meglehet, hogy ismét szörnyû
álmaiba esik vissza, s akkor egészen dühös, és nagysád...
- Menjen ki kend, mondom - szakítá félbe Rétyné a szólót -,
s várjon reám az udvaron; s amint mondám, ne merészelje senkinek elbeszélni,
hogy itt voltam.
E szavak oly hangon mondattak, hogy az asszony minden
kíváncsisága mellett tovább a szobában maradni nem merészelt; s miután
rosszkedvûen bundáját fölvéve az ajtón kiment, az uraságok büszkesége ellen mormoga
valamit fogai között, kik, ha beteget ápolni kell, szegény embert hínak, de
mihelyt a beteg ismét magához jõ, úgyhogy tõle valami érdekest hallani lehet,
az ápolót kiküldik, s csak magok beszélnek vele.
Rétyné, miután elõbb az ajtóhoz ment, s kinézve
meggyõzõdött, hogy az asszony, kit elküldött, nem hallgatódzik, a betegnek
ágyához ment, s a zsidót megszólítá.
A beteg nem felelt; egyenetlen lélegzete, a nehéz fohászok,
melyek idõrõl idõre mellét emelék, míg ajkai körül s egész testén néha azon
különös rángás vala látható, melyet haldoklókon észreveszünk, mutaták, hogy
órái számítvák. Rétyné dobogó szívvel állt ágya mellett, s nézé az elszáradt
arcot, melyet a halál már átváltoztatott, de a beteg behunyt szemekkel nem
felelt megszólítására. Nyugtalan vala, mintha valamit keresne, körülkapart
takaróján; de úgy látszott, tovább szunnyadott.
Rétyné, meggyõzõdve, hogyha a zsidóval szólni akar, idõt
veszteni nem szabad, midõn ismételt megszólításaira nem felelt, a beteget
gyengén megrázá. A zsidó felnyitá szemét, körülnézett, de midõn csak egy
asszonyt láta, kit hihetõképp ápolójának gondolt, ismét a fal felé akart
fordulni:
- Hát nem ismersz? - szólt az alispánné remegõ hangon - ne
fordulj el, nézz reám, én vagyok.
- Hagyjatok békét - mondá a zsidó gyengén, majdnem
érthetetlenül -, amit tudtam, megmondtam, mindent megvallottam; mi kell még?
- De hát nem ismersz? - szólt ismét Rétyné, majdnem könyörgõ
hangon - nézz reám, én vagyok, Rétyné.
- Rétyné?! - szólt a zsidó bámulva, midõn megfordulván az
alispánnéra mereszté fénytelen szemeit.
- Ki más jõne hozzád? - mondá a másik nyájasan - ki
gondoskodik felõled? kinek fekszik jóléted szívén?
- El tõlem, iszonyú asszony - szakítá félbe szavait a beteg
-, hadd haljak meg legalább békében. Miért jössz? hisz látod, nincs erõm, hogy
raboljak, vagy valakit meggyilkolhassak.
- Magadon kívül vagy - mondá Rétyné halkan -, hogy
beszélhetsz így? ha valaki hallaná.
- Bánom is én - válaszolt a zsidó nyugodtabban -, én nem
félek többé senkitõl.
- Ne hadd magadat rászedni - mondá Rétyné halkan - azt
mondják, ugye, hogy meggyógyulásodhoz semmi reménység nincs? De lásd, ezt csak
azért teszik, hogy belõled vallomásokat csaljanak ki. Én az orvostól magától
tudom, hogy minden veszélyen kívül vagy, csak még gyengeség maradt betegséged után
hátra, ez is nemsokára elmúlik. Csak most vigyázz magadra. Ma is, mint hallom,
Vándory még két úrral volt nálad...
Az alispánnét itt a zsidó kacagása vagy inkább hörgése
szakítá félbe, melyre a félig haldokló e szavak hallatára fakadt.
- Hát azért jössz, nemde - szólt tompa hangon, midõn
kiszáradt ujjaival Rétyné kezét görcsösen megszorítá -, tudni akarod, mit
vallottam gonosztetteimbõl, melyeket veled követtem el? Nyugodt lehetsz,
mindent megvallottam, érted-e? mindent! Azon pillanattól, midõn Macskaházy
velem elõször az írások elrablása iránt szólt, azon estéig, mikor éppen ezen
írásokért Macskaházyval összevesztél, s magadhoz hívatál, hogy pár új táblát
vágjak ablakodba, s akkor munka között azt mondád: ha Macskaházyt valaki
megölné...
- Hallgass, szörnyeteg! - szakítá félbe a szólót Rétyné,
midõn kezét a zsidó ujjaitól megszabadítani iparkodott.
- Szörnyeteg! nemde, szörnyeteg? - mondá a zsidó, s tompa
szava, midõn beszélésre kényszeríté magát, a hallgatót borzadással tölté - de
hogy fogják nevezni azt, ki engem azon tettekre bírt, melyekért tõlem mindenki
eliszonyodik?
- Alávaló zsidó! - szólt Rétyné - ki hisz neked, ha ellenem
vádakat emelsz?
- Fognak hinni - válaszolt a zsidó -, amit én mondtam, azt
mondta Viola is; nem fog senki kételkedni rajta.
- Vissza kell venni vallomásodat - mondá Rétyné remegõ
hangon -, új tanúkat fogok hozni, s azok elõtt elmondhatod, miként elõbb
ígéretekkel bírtak arra, hogy ellenem hamisan valljál, de hogy minden, amit
mondtál, csupa koholmány, érted-e?
- Én nem fogok visszavenni semmit vallomásomból - válaszolt
a beteg -, egy szót sem.
- Zsidó - mondá az alispánné szenvedélyesen -, ha nem
teszed...
- Fenyegetõddzél másnak - szakítá félbe amaz -, reám
ígéreted s fenyegetéseid nem hatnak többé; holnapig ott vagyok, hol zsidó
létemre is e világ hatalmasai fölöttem nem uralkodhatnak többé. De te, te -
tevé hozzá végsõ erõvel -, ki engem minden rosszra csábítál, s mikor miattad
szerencsétlenné lettem, elhagytál, te bíró elébe fogsz állíttatni... börtönbe
kerülsz, mint én... a vesztõhelyre. Megálmodtam betegségem alatt... Közepén te
és én, mellettünk a hóhér nagy fényes karddal. Cifra is ott volt, s Macskaházy,
s körös-körül roppant nép, és a székre ültettek... - Itt a beteg megtörött
szavai érthetlenné váltak, tovább szólt, de magánkívül vala, s Rétyné a beteg
hideg kezének rángatásaiból, mellyel karját még mindig erõsen megszorítá, érzé,
hogy végsõ, halálos küzdelmeihez közeleg.
Az alispánné, miután karját nem kis nehézséggel a
haldoklótól megszabadítá, mintegy magánkívül rohant ki a kamarából, hol az
ápoló asszony betegét, midõn hozzá visszatért, magánkívül s végsõ vonaglásaiban
találta.
Az érzelmeket, melyek Rétynének keblét e pillanatban
eltölték, nem fogom leírni. Vannak szörnyek, mint az anyagi-, úgy érzelmeink
világában, melyeknek festésére ecsetet nem találunk, s miket ez asszony most
szenvedett, ezek közé tartoztak. Szobaleánya, kivel a lépcsõn találkozott, s ki
által gyertyákat s egy pohár vizet rendelt magának a szobába hozatni,
elborzadott, midõn asszonyát ily állapotban látá. Arcait halotti halványság
takarta, egész teste remegett, szemei elvadult tekintetet vetének körül.
- Nagysád talán beteg? - mondá Julis, midõn a gyertyákat az
asztalra állítá - talán a fõorvosért mehetnék? itt van a háznál.
- Mi közöd ehhez? - szólt Rétyné csillogó szemeit a szegény
leányra vetve - állítsd a vizet ide mellém, s takarodjál.
A leány kiment, s Rétyné, bezárva szobáját, maga maradt. Az
emberek részvétét elutasíthatjuk magunktól, de kíváncsiságukat bizonyosan nem;
s ki fõképp szobaleányról azt teszi föl, hogy szót fogad - ha óvakodásra
intetik oly valamitõl, mihez semmi köze nincs, teljes meggyõzõdésem szerint
csalódni fog. Legalább a jelen esetben így volt; s Julis, mihelyt asszonyától a
fent írt módon kiküldetett, szobájában magányosan találva magát, nem ismert
fontosabb kötelességet, mint hogy azon ajtó mellett, mely õt asszonyától
elválasztá, hallgatóddzék.
Mit Julis benn hallott, még inkább nevelé kíváncsiságát.
Rétyné fel s alá járt. Leült asztalához, s írt. Ismét fölkelt, s mintha papírt
tépne szét. Újra körüljárt. Felnyitá szekrényét. Megint íróasztalához ült; s
Julis világosan hallá nehéz fohászait. - Késõbb a leánynak úgy látszott, mintha
az alispánné valamit keverne poharába.
- Csakugyan beteg - gondolá magában -, bizonyosan cseppjeit
veszi be; mégis jó volna, ha valakit hínék.
A szobaleány ismét az ajtóhoz illeszté fülét, s csengést
halla, mintha valaki egy poharat erõsen az asztalra tesz; s midõn ebbõl
asszonyának rosszkedvérõl ítélve, föltételét már megváltoztatá, s célirányosabbnak
tartá nem híni senkit, úgy látszott, mintha az alispánné pamlagára vetné magát,
s a szobában fájdalmas nyögést hallana.
Ezt tovább hallgatni, anélkül, hogy okát ismerné, több vala,
mint mit szobaleány ildomosságától kívánni lehetne, s miután Julis az ajtón
többször kocogva s asszonyát megszólítva feleletet nem kapott, az alispánnénak
szigorú tilalmáról, szenvedélyességérõl, szóval mindenrõl megfeledkezve,
egyenesen urához futott.
Kevés pillanattal azelõtt az alispánhoz Vándory jött.
Rendkívül fel vala gerjedve, s kérdé, nem látta-e nejét?
Miután Rétytõl hallá, hogy egész nap feleségével nem szólt,
s nyugtalansága okáért kérdeztetett, Vándory elmondá, hogy midõn éppen most
Tengelyinél volt, az öregasszony, ki a zsidót betegsége alatt ápolá, azt jelentette,
hogy az alispánné éppen halála elõtt nála volt, s vele hosszabb ideig maga
beszélt. Vándory elsorolá mindazon körülményeket, melyeket az ápolónõtõl
hallott. - Barátom - tevé hozzá -, nõd szenvedélyes asszony; megtudta, hogy a
szerencsétlen, ki most nincs többé, elõttem s többek elõtt vallomásokat tett,
nem ismeri tartalmukat, s talán vádolva gondolja magát. Ki tudja, mire nem
képes kétségbeesésében? kérlek, menj hozzá, s nyugtasd meg. A zsidó
vallomásában nincs semmi, mi által nõd veszélyeztetnék. Becsületszavamat
adhatom reá, a szerencsétlen csak Macskaházyt vádolá.
A lelkészt e szavaknál Julis szakítá félbe, ki a szobába
rohanva mindent, mit asszonya ajtaja mellett hallott, elmondott.
- Jerünk, jerünk hamar! - kiálta Vándory - talán még elég
jókor jövünk. - S a férfiak a jövõ percben az alispánné ajtaja mellett álltak.
Az ajtó zárva vala. Benn a szobában nyögés hallatszott.
- Fel kell törni! - kiálta Vándory, s miután Rétyvel együtt
egész erõvel az ajtónak rohantak, a gyenge zár engedett.
A cél, miért jöttek, nem vala többé elérhetõ. A pohár, mely
az asztalon állt, s melynek alján az italnak kis része megmaradt, mellette az
üveg arsenicummal, Rétyné tette iránt nem hagytak kétséget. Segíteni nem
lehetett többé.
Midõn férje a szobába lépett, a szerencsétlen asszony még
élt; reá függeszté szemét, s úgy látszott, mintha szólni akarna; de midõn Réty
a pamlag mellé térdelve kezét megragadá, görcsösen összeszorult ujjai hidegek
valának, mellét még egy nehéz fohász emelé, s férjére meredt szemei elveszték fényöket.
Õ nem vala többé.
|