Rész

 1 Nov |              midőn a vándorlási vágy most is erőt vesz rajtam. Nem
 2 Nov |             első utazásomat tevém, s most is mintegy megifjodva érzem
 3 Nov |           hol az éjszakát töltöttem, most csak egy messze ködtó terjedt
 4 Nov |            feküdt egy nehéz ködgomó, most csak a falu hegyes tornya
 5 Nov |              nap a magas hegyeken át most veté a völgybe első sugarait,
 6 Nov |          miután a hegygerincen, mint most először hallám, több ösvény
 7 Nov |           legsimább úton is eltölti, most még az idő iránt támadó
 8 Nov |            melyen rövid pihenés után most lefelé menék, nagy kertnek
 9 Nov |            hegynek azon oldalán, hol most valék, az ég tisztán boltozott
10 Nov |            boldogabbnak. Mintha csak most indultam volna el, megújult
11 Nov |      gyalogolás után megállunk, csak most érezém, mennyi szükségem
12 Nov |      küszöbénél fogadnak, minden, mi most oly távol s mégis oly közel
13 Nov |          volt párja a vármegyében. S most meghalt, s még azt sem tudom,
14 Nov |          tart, s ha szállást ad...~- Most még úgysem eresztem el -
15 Nov |           nekünk is jólesett, és még most is emlékszem, hogy mikor
16 Nov |             sem olyan. Ha a teins úr most felmegy, almunk ott fekszik
17 Nov |             semmit az aratásról; itt most fognak hozzá, s nem csoda,
18 Nov |      meghozta termését; míg itt csak most készülünk hozzá, s mégis
19 Nov |            kevesebb szeretetet mutat most, annál többet fogok nála
20 Nov |            többiek után, de a víznek most még a vármegye sem parancsolhatott
21 Nov |               régen felszántották, s most ott a legszebb repce s őszi
22 Nov |     egyenesen erre jártunk a faluba. Most az egész tér el volt öntve;
23 Nov |            csak alig lábadott fel, s most is néha oly halavány, hogy
24 Nov |         kérdezett végre -, ha valaki most a tanyákról át akarna jönni,
25 Nov |                 kérdé.~- De ki jönne most át, hisz nagycsütörtökön
26 Nov |               s maga a falu, amelyet most három oldalról víz környezett,
27 Nov |           születésem napjára eljő, s most én vagyok gyilkosa.~- Már
28 Nov |            helyen. Tudtam, hogy ahol most jár, ott a víz legföllebb
29 Nov |           mindig arra nézett, mintha most is vesztét várná még. Idegen
30 Nov |       bolondot csak nem teszed, hogy most állsz be katonának.~- És
31 Nov |        Pétert el fogja felejteni, és most is engem szintúgy szeret,
32 Nov |           határig öcsém - mondtam -, most fordulj hazafelé, és Isten
33 Nov |              hallottuk, hogy azoknak most nagyon jó dolguk van, s
34 Nov |              obsitos kerülök vissza. Most mindennek örökre vége volt.
35 Nov |        legalább főbe lőttek volna, s most vége lenne mindennek. De
36 Nov |            kipihente volna magát, és most hosszú álma után a nap meleg
37 Nov |             érzené, hogy elkésett és most sietni kell, hogy a búzát
38 Nov |             merre megy ez a sok víz. Most csak egy kis eret látni,
39 Nov |           mert e keskeny völgy alján most jókora fenyves erdő állt,
40 Nov |           legszebb legelőt ismertem, most roppant sziklák s jégdarabok
41 Nov |         többször átúsztam a Dunát, s most hasznát vettem.~Szegény
42 Nov |          ameddig elbeszéltem.~No, és most volt is ám öröm. Körülfogtak,
43 Nov |              csak megjárta. De mikor most a levetkezésnél segíteni
44 Nov |             az ezredet elhagytam, az most csupa rongy lett. Itt a
45 Nov |              Eszter mellett sem, mit most, ha e pirospozsgás leány
46 Nov |          nézett és mosolygott.~- No, most csak menj be, és végezd
47 Nov |            gondolod-e te is, István?~Most én is zavarba jöttem, s
48 Nov |            völgyben elszórva álltak, most csak itt-ott egyes fények
49 Nov |           szakítá félbe a csendet.~- Most otthon is harangoznak -
50 Nov |           Hej, vajon gondolnak-e ott most reám?~Erzsi vacsorához hítt,
51 Pusz|           egyik határpontot képezte, most a Latkóczyak rátáján belül
52 Pusz|             volt vetve; s ha Vértesy most egész befolyását arra fordítaná
53 Pusz|         említésénél is már megijedt, most alig várta megkezdését,
54 Pusz|             mint Latkóczyékhoz ment, most maga fogott hozzá a szomszédok
55 Pusz| közönyösséget mutatták egymás iránt, most sokkal többször gondoltak
56 Pusz|              úton célt nem érhetett, most el akarja csábíttatni leányát,
57 Pusz|         inkább foglalatoskodtak ezek most bajaikkal, s hónapokig mind
58 Pusz|          hogy az öreg Vértesy, ámbár most is teljesen meggyőződve,
59 Pusz|          gondolat és aggodalom után, most végre egy remény, egy biztos
60 Pusz|           kinek társaságában ment el most a háztól és kinél más soha
61 Mag |            úr mindenkire tett, talán most kellemesebb vala, mint fiatalabb
62 Mag |              erőltetettnek látszott, most illett egészen személyéhez.
63 Mag |             volna, már átalmentem, s most a túlsó parton áldám Istenemet
64 Mag |            akkor - mint valószínűleg most is - az egyes diákok fölötti
65 Mag |         csináltatta virágfüzéreit, s most midőn látá, hogy a virágok
66 Mag |         nyugalmat helyreállítsa.~- S most az Isten fiáért, mondja
67 Mag |        aljegyzője, a főispánnal; kit most először lát, főképpen tisztújítás
68 Mag |           elkészülve gondolta magát, most, mióta anyámmal szólt, csak
69 Mag |            főispánnak mondani akart, most még egyszer átgondolá, egy
70 Mag |         csaknem respektussal tekinté most nevelőjét. Szerencsétlenségre
71 Mag |              Hogy e hibát jóvátegye, most az ellenkező vélemény mellett
72 Mag |          vonja.~A szerencsétlen csak most vevé észre, mit tett. A