Rész
1 Nov | látása bennem hátrahagyott.~Itt tölték néhány év előtt több
2 Nov | azon jólétet látjuk, melyet itt a nép élvez.~Főképp az említett
3 Nov | csaknem észrevétlenül. Itt egyes kisebb darabok szakadtak
4 Nov | szemeim elől eltakarta, itt mint könnyű felleg pihen
5 Nov | tusát, s én azért lennék itt, hogy a nehéz küzdelemnek
6 Nov | Talán egy órát töltöttem itt; még hosszú út vala előttem,
7 Nov | melyek bemenetét képezik, itt alig váltak el annyira egymástól,
8 Nov | mindenütt, annyit, mint itt, azonban még egy helyen
9 Nov | sziklatöredékekből áll. Itt egész bércek fekszenek,
10 Nov | völgyet bezárja. A völgy itt jóval tágasabbá válik, az
11 Nov | váltja fel, mellyel vizei itt egy vastag oszlopban, roppant
12 Nov | lábnyira nyúltak le a völgybe, itt csaknem a hegygerincig terjedő
13 Nov | nem vetélkedhető, de mely itt a növényzeti élet határain
14 Nov | kérek, s kissé megpihenek. Itt, mint az Alpok között csaknem
15 Nov | deszkaasztalt találtam. Itt telepedtem le.~A kilátás,
16 Nov | jött volna hozzánk, s mióta itt lakom, a teins úr az első
17 Nov | korcsmát eleget találhat, itt minden második ház az, de
18 Nov | de amit ott talál, azt itt is megkapja, s ha majd Erzsim
19 Nov | s csak azt kérdezé még, itt a szobában vagy a ház előtt
20 Nov | elzárta. Hiába, az asszony itt is csak olyan, mint nálunk,
21 Nov | jobb, hogy nem jöhet el; itt, hol az ember Isten egéből
22 Nov | nem messze a templomtól. Itt laktunk mi gyermekek is,
23 Nov | volna senkivel a világon.~Itt az emberek nem is tudják,
24 Nov | ritkítja párját; csakhogy itt még a marha is szelíd. A
25 Nov | valaha ily zöld mezőt, minőt itt látunk.~- Zöld - mondá ő,
26 Nov | tudnak semmit az aratásról; itt most fognak hozzá, s nem
27 Nov | hisz meghozta termését; míg itt csak most készülünk hozzá,
28 Nov | olyan, mint a nép, nem éppen itt, mert az idevaló parasztok
29 Nov | van reá, és azért marad itt, ha mégoly nehezére esik
30 Nov | Már mi a mennykőt keres ez itt, gondoltam magamban, főképp
31 Nov | összerezzent.~- Mit állsz itt, Eszter? - mondám én. -
32 Nov | kértem ismét -, nem jó neked itt lenni, bizony megint megbetegszel.~
33 Nov | ért. Tudtam, hogy a víz itt legmélyebb. A habok úgy
34 Nov | átláttam, hogy okosabb, ha itt maradok.~Egyébiránt nem
35 Nov | pedig meggondoltam, hogy itt mindenütt csépelnek, s hogy
36 Nov | takaros egy leány volt ám!~Itt kemény telek járnak, és
37 Nov | járnak, és az első, melyet itt töltöttem, rendkívül hosszú
38 Nov | megbirkózhatik a fergeteggel is. De itt! Ha a szél azon oldalról
39 Nov | végre eljött a talián szél, itt főnnek nevezik, s vele eljött
40 Nov | foghatta meg, hová lett.~- Itt van a tavasz - mondta Erzsi,
41 Nov | istállóban.~És a tavasz csakugyan itt is volt, csakhogy nem volt
42 Nov | dolgát őszig bevégezze. De itt, aki tavaszt nem látott,
43 Nov | és a vetés ázik ki; de itt száz patakban omlik le a
44 Nov | mindent elpusztít.~Nagyobb baj itt közelében, Istennek hála,
45 Nov | olvadás.~Néhány nap múlva itt is azonban már azt hitték,
46 Nov | Az ily szerencsétlenségek itt is ritkák. Igaz, tavaszkor
47 Nov | helyeken építették, úgy itt a házaknak oly helyeket
48 Nov | volt közönséges lavina; itt az egész roppant hótömeg,
49 Nov | az most csupa rongy lett. Itt a szabó becsületes ruhát,
50 Nov | odahaza lennék, vagy L. itt volna a szomszédban, tudom
51 Nov | házat tisztogatta. Gazdám itt ült a padon, éppen a tekintetes
52 Nov | szólt az öreg nevetve -, már itt is van. Nem is késik az
53 Nov | Ha akarod, Erzsi a tied, itt a kezem.~És az öreg odanyújtotta
54 Nov | nem múlt el egy félóra, s itt ültünk a fa alatt mind a
55 Nov | sohasem bántuk meg. De itt jő Erzsi ipammal. A teins
56 Pusz| özvegyet a levéltárba vezette. Itt az eredeti osztálylevelet,
57 Pusz| érzete, hogy kedvesét még itt fogja találni, azt maga
58 Mag | beszélhetsz így, öcsém - szólt itt közbe egy vén táblabíró,
59 Mag | hamvainak tartoztam, nehogy itt, hol őt oly kevesen ismerték
60 Mag | mint neje hűtelensége. S itt Czinkotay példaképpen oly
|