Rész
1 Nov | érdekesek részletei, vad jelleme végre fárasztó, s megvallom, örültem,
2 Nov | beláthassam, sokáig álltam ott. Végre eszembe jutott, hogy mennem
3 Nov | tehetém jóvá hibámat, és végre nem nagy baj, ha azon falu
4 Nov | s kisebbekké változtak; végre a növényzet egészen megszűnt,
5 Nov | és járatlanabbá vált, míg végre egy tíz öl magas szikla
6 Nov | léptekkel sieték fölfelé.~Végre a hegygerincen valék. De
7 Nov | kevéslé s újra késztetett, míg végre határozott kijelentésem,
8 Nov | emlékei szívét eltölték.~Végre, hogy őt fájdalmas hangulatából
9 Nov | beszélhet.~- Hej - mondá végre felsóhajtva -, azért mégis
10 Nov | soká huszárosan jártam, de végre rávettem magamat, hogy,
11 Nov | mondanám a törvényt. De végre nem sokat törődtem vele,
12 Nov | Hallod-e, Péter - mondtam végre, mikor a tanyához értünk -,
13 Nov | gondold, bátyám - mondá végre -, hogy ha nem sokat szólok
14 Nov | tulajdonított bajának. Csak mikor végre ágyba került, s a doktor
15 Nov | már meghalt volna, s ha végre mozdult s körültekintett
16 Nov | éltem szomorúbb időket.~Végre túlestünk rajta, hála Istennek.
17 Nov | anyósom szidása költött fel.~Végre kitavaszodott; a hó elfogyott
18 Nov | víz hátunk mögé került, s végre átlátta mindenki, hogy fáradsága
19 Nov | Mit gondolsz - kérdezett végre -, ha valaki most a tanyákról
20 Nov | sem sokra mentek volna. Végre keresztüljutott a legrosszabb
21 Nov | bírtam neheztelni.~Mikor végre a sajka partot ért, s öcsém
22 Nov | nagyapánk.~De akármit csináltam, végre mindig csak az jutott eszembe,
23 Nov | füstölt a sok gondolkozásban. Végre elhatároztam magamat. Mihelyt
24 Nov | lettem katonává - folytatá végre, leküzdve megindulását. -
25 Nov | nem látom többé. De mikor végre biztosságban voltunk, s
26 Nov | elszomorodik. Az is bántott, hogy végre csak cseléd vagyok, és az
27 Nov | takarmány erősen fogyott; de végre eljött a talián szél, itt
28 Nov | vesztünk volna mindketten; de végre a dicséret mégis jólesik
29 Nov | nem tudott csinálni, s így végre nem maradt egyéb hátra,
30 Pusz| ha a nagy ítélet napján végre a pusztalaki temető halottjai
31 Pusz| majd minden ki fog sülni. Végre ez az időpont eljött. Vértesy
32 Pusz| válhatik valami úzussá, míg végre fölhatalmazá, hogy a Latkóczyak
33 Pusz| fordult s élesebbé vált; míg végre a szomszédok mindig ritkábban
34 Pusz| nem lehet, nehogy Péteryné végre mégis célt érjen. Azonkívül
35 Pusz| még mindég nem jelent meg, végre nem tudta, mit csináljon.~
36 Pusz| bölcs gondolat, mert másképp végre is csak az fogna történni,
37 Pusz| szóltak a tárgyról, míg végre fölkeltek, és a házhoz visszasétáltak.~
38 Pusz| és aggodalom után, most végre egy remény, egy biztos kilátás
39 Pusz| szívvel várt a bokrok alatt.~Végre nem tűrhetvén nyugtalanságát,
40 Pusz| jelentek meg, addig várt, míg végre előérzete teljesült, és
41 Pusz| kétkedett, ingadozott s végre mégis megígérte, hogy ha
42 Mag | melyet legjobban szeret. Végre elunta ezt is és elhallgatott,
43 Mag | szomszédjára fordítá szemeit, végre az utóbbihoz fordult, egy
44 Mag | tréfáltunk ez esetről, míg végre észrevevők, hogy neheztelni
45 Mag | leírását találtam, hogy végre is az a gondolat támad bennem,
46 Mag | leírhatatlanul rosszul érzé magát, végre megszokta. S mégis igen
47 Mag | nem szűnő zavarát látva, végre minden türelmét elveszté.~
48 Mag | vala, házunkhoz ígérkezett, végre eljött, s a készületek,
49 Mag | csaknem megfeledkeztünk.~Végre minden el vala készülve.
50 Mag | által vezettetnek oda, hogy végre megházasodjanak, s ha meggondoljuk,
51 Mag | volt, mikor őexcellenciája végre a neki aljegyzőül ajánlott
52 Mag | tudományos irányt vett s végre egészen Ciceró leveleire
53 Mag | gyermeknevelésről s a házasságról szólt, végre minden anyagból kifogyva,
|