Rész

 1 Nov |          folynak, vannak időszakok, midőn a vándorlási vágy most is
 2 Nov |           vidék gerjesztett bennem, midőn azt évek előtt először láttam.~
 3 Nov |      követheté, oly járottnak, hogy midőn félórai menés után egy emberrel
 4 Nov |           ködtó terjedt el alattam. Midőn napkeltével elindultam,
 5 Nov |     fárasztó, s megvallom, örültem, midőn két órai járás után a havashoz
 6 Nov |              Annál nagyobb a hatás, midőn az erdőből, mely minden
 7 Nov |         kellemetlenül lepettem meg, midőn a pásztor s majorosné helyett
 8 Nov | visszatérésre határozám el magamat, midőn kevésbé meredek utat keresvén
 9 Nov |           érezé magát, az én valék, midőn az egész házat s melléképületeit
10 Nov |      csaknem elfeledém, hol vagyok, midőn ábrándjaimból távolról hallatszó
11 Nov |            hívém, hogy csalódom; de midőn az énekes mindinkább közeledve,
12 Nov |        felém oly tiszta kiejtéssel, midőn e szavak az alföldön elénekeltetnek,
13 Nov |         nincs itthon! - tevé hozzá, midőn az ajtót felnyitá - de sebaj!
14 Nov |            rakta le előttem terhét, midőn elsietve, kevés perc múlva
15 Nov |             Ha ott volt - folytatá, midőn e kérdésre igennel feleltem -,
16 Nov |           nem úgy látszik - mondám, midőn gazdám előadásában megállva,
17 Nov |           látunk.~- Zöld - mondá ő, midőn pipáját kiverve maga mellé
18 Nov |             kezdé meg ismét gazdám, midőn lelkesülésének kitörése
19 Nov |          elképzelhetni a jajgatást, midőn a víz lassankint mindent
20 Nov |             a telet legyőzi, és ez, midőn visszavonul, mindent elpusztít.~
21 Nov |     megígérte, hogy elmegy - mondá, midőn elváltunk -, mondja meg
22 Pusz|            többé eltűrni nem lehet.~Midőn Péteryné megtudta, hogy
23 Pusz|      éveinek egész tevékenységét, s midőn a levéltárból egyenesen
24 Pusz|            teljesíték ígéretöket, s midőn az előbbi még aznap estve
25 Pusz|            régiek fognak maradni.~S midőn az asszonyok elváltak, bizonyosan
26 Pusz|          volt, hogy a fiatalok, kik midőn anyáik a házasságot annyira
27 Pusz|             bíróságnál visszanyeri, midőn látta, hogy az egész Latkóczy-birtok
28 Pusz|         tudja.~Így álltak a dolgok, midőn Mátyás egyszer estve a kertben
29 Pusz|           környezi és gyönyörködik, midőn kedvesét mindezekhez egyenként
30 Pusz|         Klári szavát nem tarthatja, midőn lépteket hallott.~Az öröm,
31 Pusz|          meg, de annál inkább azon, midőn hallá, hogy Klárit már a
32 Pusz|    bámulhatott inkább, mint Mátyás, midőn hallá, hogy különös gondviselésre
33 Pusz|       ablakai voltak kivilágítva, s midőn halk lépésekkel közelített,
34 Pusz|             csak annyi, hogy Klári, midőn Mátyást meglátta, nemcsak
35 Pusz|      bosszankodik, megnyugodott, és midőn Margit néni Pusztalakra
36 Mag |      mondtam az ebédnél - szólt ez, midőn haragosan fölkelt, s a kandallóhoz
37 Mag |          éppen akkor jött házunkba, midőn én a tanuláson, mint Izrael
38 Mag |           kiszámítani nem tudott, s midőn a kocsi, mely a nagy vendéget
39 Mag |   csináltatta virágfüzéreit, s most midőn látá, hogy a virágok elhervadtak,
40 Mag |        történt bajt észre ne vegye, midőn anyám a szobába lépett.
41 Mag |         régi barna bekecsre varrni, midőn e fontos, de nem éppen nyugodalmas
42 Mag |          venni magán, de hasztalan. Midőn azt, mit a főispánnak mondani
43 Mag |            napot tölteni szokta - s midőn anyám őt erre figyelmessé
44 Mag |            melyben szegény barátom, midőn őt öcsém nagy zajjal a mellékszobából
45 Mag |         annál nagyobb zavarba jött, midőn magát ily váratlanul éppen
46 Mag |            nem vagyok házas.~Anyám, midőn a zavart, melybe Czinkotay
47 Mag |            kellett volna szólnia, s midőn anyám feddő tekintetét észrevevé,
48 Mag |             neki Józsué jut eszébe, midőn a napot s holdvilágot megállítá,
49 Mag |            veszteni kezdé türelmét, midőn szerencsére más vendégek