Rész

 1 Nov|         szólt hozzájok. Csak a kis Eszter iránt viselte magát másképp,
 2 Nov|          nevekedtünk.~- Hej, az az Eszter - folytatá rövid szünet
 3 Nov|       csikarhattam ki belőle. Hogy Eszter bizony jó leány; hogy apja
 4 Nov|          beállni katonának, s hogy Eszter, mióta mátkám lett, csak
 5 Nov|            is jutott eszembe, s ha Eszter karácsony táján véletlenül
 6 Nov|  változásnak gondoltuk az egészet. Eszter az utolsó időben rosszul
 7 Nov|      szomszédoknak elmondtam, hogy Eszter jobban van, csak azt hallám
 8 Nov|         minden beteg javul, s hogy Eszter mégsem marad meg. Ők mindig
 9 Nov|    túlestünk rajta, hála Istennek. Eszter magához jött, lassankint
10 Nov|     lakodalomról szó sem lehetett. Eszter farsang közepe táján még
11 Nov|          akart katonának állni, de Eszter betegsége miatt ez sem történhetett.
12 Nov|         kell, kéznél legyen. Mikor Eszter jobban lett, többször felhozta
13 Nov|  természetesnek találtam, hogy míg Eszter a szobából ki nem mehetett,
14 Nov|    elfogyott és szántani kezdtünk. Eszter is kiépült és szokott munkáit
15 Nov|        egészben, az, hogy öcsém és Eszter egyre csak szomorúak maradtak.
16 Nov|            mi köze a Tisza árjának Eszter szomorúságához - folytatá
17 Nov|            is elvégezhette, míg én Eszter szülőinél segítettem.~Péter
18 Nov| Nagycsütörtök ez esztendőben éppen Eszter születése napjára esett,
19 Nov|          nem tudni, mikor jő haza.~Eszter csakoly szomorú volt, mint
20 Nov|    egyszerre csak a kertben látom.~Eszter apja féltelkes gazda volt,
21 Nov|           ott az árok mellett állt Eszter.~Már mi a mennykőt keres
22 Nov|        helyett karácsony jönne, és Eszter, mintha észre se venné,
23 Nov|     összerezzent.~- Mit állsz itt, Eszter? - mondám én. - Meglátod,
24 Nov|      búzaföld fekszik; de jer haza Eszter. Megfázol. Olyan hideg a
25 Nov|           a kezed, mint a jégcsap.~Eszter, mintha nem is hallaná,
26 Nov|          vízen.~Kezemben tartottam Eszter kezét. Mikor Molnár Gazsit
27 Nov|        bizony megint megbetegszel.~Eszter nem szólt semmit. Bevezettette
28 Nov|          máshol jár.~- De mi bajod Eszter? - mondtam utoljára. - Egészen
29 Nov|            bolond.~Míg én szóltam, Eszter mindig nyugtalanabb lett,
30 Nov|          és akkor azt hittem, hogy Eszter félelme csupa képzelődés,
31 Nov|       egyszerre.~Jó, hogy legalább Eszter nem látja - ezt gondoltam
32 Nov|          is? S hátha nem is öcsém? Eszter megnyugtatására is ezt mondtam.~-
33 Nov|       gondolkoztam magamban, vajon Eszter akkor is úgy aggódnék-e?
34 Nov|      partot ért, s öcsém kiszállt, Eszter zokogva borult nyakába.~
35 Nov|            ha bajod történt volna, Eszter talán a vízbe ugrik.~Péter
36 Nov|          mert nézni.~- Úgy hiszem, Eszter megbocsátott volna, ha holnap
37 Nov|     változtatni nem lehet, és hogy Eszter Pétert el fogja felejteni,
38 Nov|           volna-e boldog velem is. Eszter kedves leány volt, annyira
39 Nov|           lettem volna a ladikban, Eszter félig sem aggódott volna
40 Nov|       egyszer tudom, hogy öcsém és Eszter egymást szeretik, gazság
41 Nov|     keresztül essem rajta; mert ha Eszter jutott eszembe meg édesanyám,
42 Nov|           Kik voltak az esküvőnél, Eszter hogy nézett ki, hány poharat
43 Nov|            hogy mindamellett ő is, Eszter is jókedvűek, hogy az ember
44 Nov|           Soha nem éreztem azt még Eszter mellett sem, mit most, ha