Rész

1001 Pusz|                állandó ügyvédje legyen.~A két háznép példás egyetértésben
1002 Pusz|                úgy látszott, mintha még a halál sem szakíthatná szét
1003 Pusz|              halál sem szakíthatná szét a szoros viszonyt, melyben
1004 Pusz|           tőszomszédságban állnak, s ha a nagy ítélet napján végre
1005 Pusz|                nagy ítélet napján végre a pusztalaki temető halottjai
1006 Pusz|            együtt vagyunk, pajtás.~Mind a két házban özvegy maradt,
1007 Pusz|            maradt, s ezek is folytatták a régi viszonyt, sőt úgy látszott,
1008 Pusz|                 úgy látszott, mintha az a férfiak halála után még
1009 Pusz|              még szorosabbá vált volna. A két özvegy csak egymásban
1010 Pusz|               egymástól, főképp, miután a remény, mellyel magokat
1011 Pusz|                előbb kecsegtették, hogy a két ház idővel úgy is eggyé
1012 Pusz|                 s Latkóczy Klára elérte a tizenhetediket; a birtokot,
1013 Pusz|                elérte a tizenhetediket; a birtokot, amint mondám,
1014 Pusz|                 el, kertjeik között még a sövényt is elhagyták, s
1015 Pusz|                való mind e beszélgetés.~A fiatalok e hidegsége vagy
1016 Pusz|                volt azonban senki, kire a fordulat, melyet a dolgok
1017 Pusz|                 kire a fordulat, melyet a dolgok vettek, nagyobb hatást
1018 Pusz|            hatást gyakorolt volna, mint a Péteryek ügyvédjére, Vértesy
1019 Pusz|                 Azon mértékben, melyben a remény, hogy Mátyás és Kláriból
1020 Pusz|                 mint az ügyvédeké, s ki a divatosan öltözött, újságokat
1021 Pusz|                hogy haladtunk. Valamint a Corpus Jurist száz könyv
1022 Pusz|           könyvvel foglalkozott, kivált a többi emberek közül. Öltözetéből,
1023 Pusz|               akcióra vagy replikára, s a beszélgetést akaratunk ellen
1024 Pusz|             nagyobb befolyást gyakorolt a családnak cselekedeteire
1025 Pusz|              olyanok sem, hol az ügyvéd a családdal annyira ugyanazonította
1026 Pusz|             hosszú dolmányában, melyet, a kánikulát kivéve, mindig
1027 Pusz|                  alacsony kalapjában és a deák törvényes axiómák miatt,
1028 Pusz|      látszhatott, de ki egész életén át a törvény tekervényes útjain
1029 Pusz|             minőt keresni kell, s kinek a Pétery-család jogai inkább
1030 Pusz|            öregúr, ki fiatalabb korában a fél megye peres dolgait
1031 Pusz|                ügyeit kezelte, közöttük a Péteryékét, kikkel ifjúsága
1032 Pusz|         Péteryékét, kikkel ifjúsága óta a legszorosabb barátságban
1033 Pusz|                  Fél napokig járt körül a Péteryek birtokán, többnyire
1034 Pusz|              barázdát követve, mely azt a Latkóczyak részétől elválasztá.
1035 Pusz|          elválasztá. Méregetve szemével a vonalt, megnézve minden
1036 Pusz|                 különös figyelmet vetve a lápokra, melyekben nád terem.
1037 Pusz|            melyekben nád terem. Sokszor a boltozott szobába zárkózott,
1038 Pusz|              szobába zárkózott, melyben a levéltár tartatott, s ha
1039 Pusz|                levéltár tartatott, s ha a cselédek az ablakon benéztek,
1040 Pusz|             poros irományok között vagy a nagy földabrosz előtt, melynek
1041 Pusz|                téve, melyekkel ismét ki a mezőre ment, hogy ott nagy
1042 Pusz|                hogy ott nagy lépésekkel a rátának szélességét bejárja,
1043 Pusz| elégedetlenséggel rázta ősz fejét.~Maga a csősz és hajdú is észrevevék,
1044 Pusz|               öregúr valami nagyon töri a fejét, ő azonban nem szólt
1045 Pusz|             eljött. Vértesy az özvegyet a levéltárba vezette. Itt
1046 Pusz|            osztálylevelet, mely szerint a pusztalaki birtok 1730-ban
1047 Pusz|              pusztalaki birtok 1730-ban a két család között felosztatott,
1048 Pusz|            felosztatott, s minden azóta a birtokról készült irományokat
1049 Pusz|                 hosszasan megmagyarázta a térképet és sok deák törvénnyel
1050 Pusz|                bebizonyította azt, hogy a Latkóczyak és Péteryek birtokának
1051 Pusz|           egyenlőnek kell lenni, holott a Péteryek, mit ő Isten s
1052 Pusz|                nem is említve azt, hogy a Latkóczyak a nádlás alkalmával,
1053 Pusz|          említve azt, hogy a Latkóczyak a nádlás alkalmával, melyet
1054 Pusz|               nádlás alkalmával, melyet a közös tavon gyakoroltak,
1055 Pusz|               csárdát állítottak föl, s a Péteryek rátáján több utat
1056 Pusz|                utat használnak, melynek a térképen legkisebb nyomát
1057 Pusz|            talán nyomára lehetne jönni, a nemes Pétery-családnak oly
1058 Pusz|              vigasztalta Vértesyt, hogy a károsítás valószínűleg nem
1059 Pusz|              arra kérte asszonyát, hogy a dolgot mentül előbb rendbe
1060 Pusz|                sem tudja, miként kezdje a beszélgetést, és Latkóczyné
1061 Pusz|                nem tekintett semmire: s a gondolat, hogy a Pétery-birtok
1062 Pusz|             semmire: s a gondolat, hogy a Pétery-birtok azon idő alatt,
1063 Pusz|               azon idő alatt, melyben ő a családnak ügyeit vezette,
1064 Pusz|             vezette, kisebbé vált, hogy a vad körtefa, mely a földabrosz
1065 Pusz|                hogy a vad körtefa, mely a földabrosz és osztálylevél
1066 Pusz|                 és osztálylevél szerint a két birtok közötti egyik
1067 Pusz|               határpontot képezte, most a Latkóczyak rátáján belül
1068 Pusz|       kötelességére, hogy ő mint özvegy a család jogain csorbát ejteni
1069 Pusz|               ugyanazon joggal, mellyel a Latkóczyak hét holdat szántottak
1070 Pusz|        Latkóczyak hét holdat szántottak a magok rátájához, 17 vagy
1071 Pusz|                végre fölhatalmazá, hogy a Latkóczyak ügyvédével s
1072 Pusz|             Vértesynek csak ez kellett. A gondolat, hogy a Pétery-családnak
1073 Pusz|               kellett. A gondolat, hogy a Pétery-családnak letiport
1074 Pusz|            egész tevékenységét, s midőn a levéltárból egyenesen Érczi
1075 Pusz|                 házához indult, fejében a Hármaskönyv rég nem használt
1076 Pusz|                 rég nem használt elvei, a törvényeknek egész serege
1077 Pusz|               decisió, mint csata előtt a fegyveres seregek, talpra
1078 Pusz|            seregek, talpra keltek, hogy a Latkóczyak ügyvédét, ha
1079 Pusz|                döntsék, megsemmisítsék. A fogadás, melyet Vértesy
1080 Pusz|          Vértesynél számolhatott volna. A Latkóczyak régi úzusra hivatkoztak,
1081 Pusz|           említék, hogy tulajdonképp ők a károsultak, mert az első
1082 Pusz|                védeni fogják, s hogy mi a jogtalanul használt utakat
1083 Pusz|                minden hevessége mellett a gondolat, hogy azokkal,
1084 Pusz|            azért még aznap estve átment a szomszédba, hogy Péterynével
1085 Pusz|                 hangosabban szólt, mint a szükség kívánta, mi által
1086 Pusz|         Péteryné pedig csaknem elijedve a gondolattól, bizonyossá
1087 Pusz|                 semmi esetre sem mennek a dolgok, s hogy ők mindamellett
1088 Pusz|                  s hogy ők mindamellett a régiek fognak maradni.~S
1089 Pusz|                és behajtások történtek. A közbirtokosoknak egy része
1090 Pusz|              közbirtokosoknak egy része a Péteryeket, másik a Latkóczyakat
1091 Pusz|               része a Péteryeket, másik a Latkóczyakat pártolá, s
1092 Pusz|              Latkóczyakat pártolá, s ha a szomszédok találkoztak,
1093 Pusz|                 szomszédok találkoztak, a beszélgetés akarat ellen
1094 Pusz|                élesebbé vált; míg végre a szomszédok mindig ritkábban
1095 Pusz|        találkoztak többé, s még mielőtt a nádlás ideje bekövetkezett,
1096 Pusz|            Vértesy ez alkalommal akarta a jogos állapotot helyreállítani
1097 Pusz|                 az úzust bebizonyítani, a két egykor oly baráti ház
1098 Pusz|              ennyire neheztelni fog. De a kocka el volt vetve; s ha
1099 Pusz|            köztük, s Péteryné, ki előbb a pernek említésénél is már
1100 Pusz|               legalább ki fog sülni, az a Latkóczyné milyen asszony.~
1101 Pusz|         Latkóczyné milyen asszony.~Mind a két háznak egész életmódja
1102 Pusz|                  most maga fogott hozzá a szomszédok látogatásához,
1103 Pusz|                főképp oly helyekre, hol a háznál leány volt, fiát
1104 Pusz|            elvitte magával; mikor pedig a farsang eljött, csaknem
1105 Pusz|            csaknem kényszeríté őt, hogy a szomszédban, ha majd hírét
1106 Pusz|             ismerkedni kell, s Péteryné a sok vendéget látván, talán
1107 Pusz|                  Latkóczyné előre örült a pillanatnak, mikor leányát
1108 Pusz|              leányát másnak adhatja, és a szép birtok, mely után Péteryné
1109 Pusz|             hogy nem szeretett Kláriba. A legcsudálatosabb a dologban
1110 Pusz|             Kláriba. A legcsudálatosabb a dologban az volt, hogy a
1111 Pusz|                a dologban az volt, hogy a fiatalok, kik midőn anyáik
1112 Pusz|              fiatalok, kik midőn anyáik a házasságot annyira kívánták,
1113 Pusz|            házasságot annyira kívánták, a legnagyobb közönyösséget
1114 Pusz|               pedig, valahányszor anyja a Péteryek ellen kikelt, fölszólalt
1115 Pusz|            tehet semmit, és utoljára is a legbecsületesebb fiatalember
1116 Pusz|               Klári néha egy óráig állt a közös ösvény mellett, mely
1117 Pusz|              közös ösvény mellett, mely a kerteket elválasztá, míg
1118 Pusz|               egy bizonyos távolságnál, a baj csak az, hogy ezen optikai
1119 Pusz|           optikai törvény nem terjed ki a rossz tulajdonságainkra
1120 Pusz|                 is, s hogy ezekre nézve a szemnek élessége a közelséggel
1121 Pusz|                nézve a szemnek élessége a közelséggel nő. Így történt,
1122 Pusz|             angyali szépségét bámulják, a legközelebbiek a vörös bibircsó
1123 Pusz|              bámulják, a legközelebbiek a vörös bibircsó miatt sóhajtoznak,
1124 Pusz|             házasságról is gondolkozik, a reflexió nincs helyén. Úgyis
1125 Pusz|                volt szerelmes, de kinek a jövedelmei szerint szerelmesnek
1126 Pusz|               szerelem dolgában nemcsak a valót veszi észre, de a
1127 Pusz|                 a valót veszi észre, de a valónál mindig még többet
1128 Pusz|               Latkóczyné, mind Péteryné a változást, mely gyermekeiken
1129 Pusz|                neki megmagyarázta, hogy a kölcsönös szeretet a gyermekekre
1130 Pusz|               hogy a kölcsönös szeretet a gyermekekre bizonyosan az
1131 Pusz|             Latkóczyné dúlt-fúlt. Elébb a gonosz Péteryné el akarta
1132 Pusz|                leányát, hogy így jusson a birtokhoz. Ő, Latkóczyné,
1133 Pusz|            Pétery Mátyáshoz ne, ez volt a szigorú parancsolat, de
1134 Pusz|              óta mindenben követtettek, a szerelem, valamint a skorpió
1135 Pusz|       követtettek, a szerelem, valamint a skorpió sebeit csak azzal
1136 Pusz|              azzal lehet gyógyítani, mi a sebet okozta, s azért a
1137 Pusz|                 a sebet okozta, s azért a sebek olyanoknál, kik magoknak
1138 Pusz|                ő maga tíz kérőt nem hoz a házhoz, kik közül mindenik
1139 Pusz|                szép vagyonú leány körül a kérők éppoly kevéssé szoktak
1140 Pusz|          dobogott szíve Mátyás mellett. A szerelemben sok van a puskapor
1141 Pusz|          mellett. A szerelemben sok van a puskapor tulajdonságaiból,
1142 Pusz|            Talán Latkóczyné nem ismerte a szerelem e természetét vagy
1143 Pusz|                azt hitte, hogy valamint a puskaporral, úgy a szerelemmel
1144 Pusz|             valamint a puskaporral, úgy a szerelemmel arra célozhatunk,
1145 Pusz|        tartozott, kik megelégszenek, ha a vár helyett legalább parancsnokát
1146 Pusz|               nagy aggodalmakkal nézett a jövőnek elébe. De bármennyit
1147 Pusz|               sem Mátyásnak, kivel majd a sövény mellett, majd a közbirtokosok
1148 Pusz|             majd a sövény mellett, majd a közbirtokosok valamelyikének
1149 Pusz|            bajukon segíthetnének.~Mióta a két ház összeveszett, Pusztalakon
1150 Pusz|              Pusztalakon nem fogyott el a mulatság. Mentül inkább
1151 Pusz|            Mentül inkább visszavonultak a családok előbb a többi közbirtokosoktól,
1152 Pusz|         visszavonultak a családok előbb a többi közbirtokosoktól,
1153 Pusz|           kastélyokban csak erről folyt a beszéd. Egy rész inkább
1154 Pusz|                rész inkább Latkóczynét, a másik Péterynét vádolta,
1155 Pusz|               sajnálta, csakhogy mindez a dolgon éppoly kevéssé segíthetett,
1156 Pusz|              teljesen meggyőződve, hogy a hét holdat, mely a Péteryéktől
1157 Pusz|                 hogy a hét holdat, mely a Péteryéktől elszántatott,
1158 Pusz|         Latkóczyék házában is férfi, ki a család jogait védelmezni
1159 Pusz|            védelmezni tudja.~Így álltak a dolgok, midőn Mátyás egyszer
1160 Pusz|              midőn Mátyás egyszer estve a kertben szokott helyén Klárára
1161 Pusz|                sűrűség volt ez mindjárt a sövény mellett, mely ugyan
1162 Pusz|              sövény mellett, mely ugyan a múlt télen kiigazíttatott,
1163 Pusz|               kiigazíttatott, de melyen a fiatal Pétery az erős karók
1164 Pusz|               járna. Közel e sűrűséghez a Latkóczyak kertjében egy
1165 Pusz|             vezetett volt, mely csaknem a sövényig jött, s melyen,
1166 Pusz|               szokott. Május vége vala, a sűrű lomb között csalogányok
1167 Pusz|                csalogányok énekeltek, s a borús égen csak itt-ott
1168 Pusz|              Vannak pillanatok, hol még a falusi nemesember is, habár
1169 Pusz|              regényt nem olvasott is, s a vidéken a legjobb agarásznak
1170 Pusz|                olvasott is, s a vidéken a legjobb agarásznak tartatik,
1171 Pusz|             Mátyás is, mikor egy negyed a másik után elmúlt és Klári
1172 Pusz|               mit csináljon.~Könyvekben a szerető ily alkalommal hallgatja
1173 Pusz|                ily alkalommal hallgatja a csalogányok énekét és az
1174 Pusz|                 szellő suttogását, nézi a csillagokat, beszívja a
1175 Pusz|                 a csillagokat, beszívja a langy nyári levegőt, mely
1176 Pusz|                egyenként hasonlítgatja; a gyakorlati életben az ember
1177 Pusz|             azonban nem tartott sokáig.~A könnyű lépések, melyekkel
1178 Pusz|          gyorsan haladva, majd megállva a legkisebb nesznél, hogy
1179 Pusz|                melyből szinte kihallani a szívnek küzdését, mely nem
1180 Pusz|               szavát ismeré meg. Mátyás a sövény mögé vonult, melynek
1181 Pusz|       magasságát ez egyszer áldá, s míg a szomszéd kertben sétálók
1182 Pusz|                 Latkóczyné prókátorával a perről szólt, s aközben
1183 Pusz|            midőn hallá, hogy Klárit már a jövő héten elviszi vagy
1184 Pusz|                 jövő héten elviszi vagy a parádi vagy a füredi fürdőbe,
1185 Pusz|              elviszi vagy a parádi vagy a füredi fürdőbe, mert ennyi
1186 Pusz|                 De gondolja meg nagysád a helyzetet - szólt az ügyvéd
1187 Pusz|         foghatja meg: miért? én sem; de a szerelem oly dolog, mint
1188 Pusz|                szerelem oly dolog, mint a jog; készítenek törvényt
1189 Pusz|          törvényt akármennyit, ismerjük a gyakorlatot még oly jól,
1190 Pusz|                elő mindig, melyekre sem a törvény, sem a gyakorlat
1191 Pusz|             melyekre sem a törvény, sem a gyakorlat nem illik; s így
1192 Pusz|                 azt saját fejébe vette. A magyar törvény az anyai
1193 Pusz|                rosszul gondoskodott. Ha a kisasszony Pétery Mátyással
1194 Pusz|           valami pap előtt megesküszik, a házasság érvényes, akármit
1195 Pusz|                akármit mondjunk ellene. A kérdés csak az, vajon a
1196 Pusz|                 A kérdés csak az, vajon a szökés lehetséges-e, és
1197 Pusz|              csakugyan azt hiszem, hogy a két kúria fekvését tekintve
1198 Pusz|              alig foghatom meg, hogy ez a fiatal embereknek még nem
1199 Pusz|       nagyságodat leveleivel, melyekben a gyűlölt összeköttetést ajánlgatja.
1200 Pusz|                csak egyszer házánál, és a házasság annyi, mint bizonyos.
1201 Pusz|              egész világ romlottságában a fiatal párt pártolja.~Latkóczyné
1202 Pusz|              még hosszabb ideig szóltak a tárgyról, míg végre fölkeltek,
1203 Pusz|                 míg végre fölkeltek, és a házhoz visszasétáltak.~Mátyás
1204 Pusz|                 teljesülésbe menni. Azt a helyet, hol máskor Klári
1205 Pusz|           nagyszerű dolog nem történnék a világon, hogy egyesek minden
1206 Pusz|              vele s dobogó szívvel várt a bokrok alatt.~Végre nem
1207 Pusz|         nyugtalanságát, tovább áthajolt a sövényen, maga sem tudta,
1208 Pusz|          juthatott Klárihoz, s legalább a falakat látni, melyek között
1209 Pusz|              látni, melyek között ő él. A ház sötéten állt, csak az
1210 Pusz|                  Helyzete nem tartozott a kellemesek közé. Ha valaki
1211 Pusz|             étvágy, amellyel Érczi uram a sültet és káposztát emészti,
1212 Pusz|                 és káposztát emészti, s a kényelem, mellyel a török
1213 Pusz|          emészti, s a kényelem, mellyel a török mogyorókat föltördelte,
1214 Pusz|          mogyorókat föltördelte, mikkel a vacsora végződött, más embernek
1215 Pusz|                 végződött, más embernek a türelmét is kifárasztotta
1216 Pusz|              mozdult helyéből, s miután a vacsora végével a társaság
1217 Pusz|                miután a vacsora végével a társaság elvált, s az egyes
1218 Pusz|           teljesült, és Klári csakugyan a kertbe jött.~Azért jött
1219 Pusz|              meg soha, s csak az ismeri a szerelem egész boldogságát,
1220 Pusz|              nemcsak vissza nem szaladt a házba, sőt attól távozott.~
1221 Pusz|               egymással. Mátyás elmondá a hallottakat, kérését, reményeit.
1222 Pusz|                képes lehetne. Egyszóval a hosszú tanácskozásnak csak
1223 Pusz|                 azon különbséggel, hogy a tanácskozók még inkább szerették
1224 Pusz|         visszautasítja, tenni fog, hogy a szegény leány, mikor este
1225 Pusz|            leány, mikor este kedvesével a kertben összejött, már csaknem
1226 Pusz|               volt határozva.~Harmadnap a beszélgetés Latkóczyné és
1227 Pusz|             kellemetlenebb módon folyt.~A negyedik reggel Latkóczyné
1228 Pusz|          véghetetlenül szereti, de hogy a méltatlankodásokat, melyeket
1229 Pusz|           embert, ki mindennek okozója, a házból nem küldi el. Ami
1230 Pusz|               társaságában ment el most a háztól és kinél más soha
1231 Pusz|                később meggondolta, hogy a dolgot nem változtathatja
1232 Pusz|              változtathatja meg, s hogy a történt botrányt csakugyan
1233 Pusz|               nélkül adta beleegyezését a házassághoz, mely a két
1234 Pusz|       beleegyezését a házassághoz, mely a két család között támadt
1235 Pusz|            látva, ő is alig várhatá már a menyegző napját. Kevés hónap
1236 Pusz|                múlva Mátyás és Klárából a legboldogabb pár lett, melyet
1237 Pusz|             Pusztalak valaha látott; és a két ház a rövid villongások
1238 Pusz|             valaha látott; és a két ház a rövid villongások után még
1239 Pusz|               volt győződve arról, hogy a nemes Pétery-család birtokából
1240 Pusz|              halála napjáig hitte, hogy a károsításon, melyet a Latkóczyak
1241 Pusz|              hogy a károsításon, melyet a Latkóczyak az első osztály
1242 Pusz|                bármily hevesen folyt is a vita, ők úgy összeszoktak,
1243 Pusz|               ők úgy összeszoktak, mint a Latkóczy- és Pétery-családok
1244 Pusz|               levéltárai, melyek, mióta a házasság megtörtént, egy
1245 Pusz|       szekrényben tartattak.~Hisz úgyis a pernek e két család között
1246 Pusz|             legszebb, az eredményt csak a két család ügyvédeinek köszönhetik;
1247 Pusz|            köszönhetik; mert ha Vértesy a két özvegyet össze nem veszíti,
1248 Pusz|            Érczi Mátyást nem hozza arra a jó gondolatra, hogy Klárit
1249 Pusz|              nénihez szöktesse, s anyja a kisasszonyt fürdőbe és Pestre
1250 Pusz|                tudja, mi történt volna. A legcsudálatosabb az, hogy
1251 Mag |              Töredék~Azon időben, mikor a magyar háznak még nem voltak
1252 Mag |               váratlan vendégek jöttek, a szakács- és gazdasszonyon
1253 Mag |                kinek csak pamlagon vagy a földön jutott ágy, talán
1254 Mag |           kívánta, talán oly puha, hogy a dunnák és vánkosok között
1255 Mag |                 volna nyughelyét; mikor a külföld kényelmét legalább
1256 Mag |              külföld kényelmét legalább a Tisza mentében kevesen utánozták,
1257 Mag |           mentében kevesen utánozták, s a komfort - engedelmet az
1258 Mag |                 melynek magyarosítására a magyar tudós társaság még
1259 Mag |               felhíva nem érzé magát, s a magyar írók még kevésbé -
1260 Mag |             magyar írók még kevésbé - s a komfort, mondom, nem ruganyos
1261 Mag |             házakban az ebéd ideje egy, a vacsoráé nyolc óra volt,
1262 Mag |          ismertem, hol Káldi bibliáján, a Corpus juris-on s Himfy
1263 Mag |            Murányi Venus-t találtunk, s a magyar nem könyvekkel magányosan,
1264 Mag |               egyenlőség létezett, mert a szegényebb kevesebb szükségeket
1265 Mag |            szorult senkinek kegyeire, s a vagyon előtt nem hódolt
1266 Mag |            vagyon előtt nem hódolt meg, a gazdag népszerűséget kívánt,
1267 Mag |                 népszerűséget kívánt, s a népszerűség - ritka kitűnő
1268 Mag |         keresték - Magyarországban csak a szív által vala megszerezhető,
1269 Mag |                 embernek mondott; mikor a Tisza szabályozásáról még
1270 Mag |                e név olvasóim előtt, de a házat bizonyosan ismerik,
1271 Mag |                 hiszen embereknél, mint a fánál, az eredetiség többnyire
1272 Mag |            Kolozsvár, Kassa s Debrecen, a Hegyalja s Érmellék között
1273 Mag |                 Érmellék között fekszik a ház; legalább sokan, kik
1274 Mag |                  kik e helyek egyikéről a másikra utaznak, erre veszik
1275 Mag |           utaznak, erre veszik útjokat. A megyét s járást megnevezni
1276 Mag |        Daliásyék lakása nem messze volt a Tiszától, áldott rónaságunk
1277 Mag |               hegyek kerítenek. - Magán a házon nem vala semmi különös.
1278 Mag |                Középső, legrégibb része a XVII. század első felében
1279 Mag |  szeglettornyokkal vala ellátva. Később a század vége felé, a jelen
1280 Mag |              Később a század vége felé, a jelen birtokosoknak apja
1281 Mag |                jelen birtokosoknak apja a budai vár és gödöllői kastély
1282 Mag |           mintája szerint, melyek akkor a jóízlés ideáljainak tartattak,
1283 Mag |          jóízlés ideáljainak tartattak, a ház közepén francia ízlésű
1284 Mag |            ízlésű kúpot készíttetett, s a főépületet szárnyakkal toldá
1285 Mag |            oldala hiányzott, s mely sem a művészet, sem a szabályosság
1286 Mag |                mely sem a művészet, sem a szabályosság követeléseinek
1287 Mag |       követeléseinek meg nem felelt, de a rend- s kényelemnek színét
1288 Mag |        otthonosnak érezte magát.~S minő a ház, olyan vala kertje is.
1289 Mag |              ház, olyan vala kertje is. A széles gesztenyefasor, mely
1290 Mag |             széles gesztenyefasor, mely a több mint száz holdas kertet
1291 Mag |                 közepében kettévágta, s a kereszt-fasorok, melyek
1292 Mag |                alatt, melyeknek csúcsai a nagy rónaságon mérföldekre
1293 Mag |            szilárdságát helyeseltük, ki a tanácsot, hogy az egyenes
1294 Mag | természetesebbnek, szebbnek találom, ha a fák, melyeket nagyapám ültetett,
1295 Mag |              Megengedem, haladnunk kell a korral, de nem hiszem, hogy
1296 Mag |            Dávid úrnak nézetei, nemcsak a kertre, de minden egyébre
1297 Mag |            nézve is. Ő konzervatív volt a szó legszorosabb értelmében,
1298 Mag |           legszorosabb értelmében, mert a régihez nem annyira meggyőződései,
1299 Mag |           minden viszonyaiban követé, s a régi állapotok fönntartásában
1300 Mag |             akár ő maga megváltoznának; a gazdának férfias alakjához
1301 Mag |              régi szabású köntöse, mint a tágas házhoz a régi jó szokás,
1302 Mag |            köntöse, mint a tágas házhoz a régi jó szokás, s az embernek
1303 Mag |            helyén maradt.~Daliásy Anna, a tábornok felesége, ki, miután
1304 Mag |               gazdáit istenfélelemben s a haza szeretetében fölnevelte,
1305 Mag |            azóta is fenntartá magát.~Ha a nagyasszony tíz esztendővel
1306 Mag |              mindent, mint ő hagyta el. A kertben fölállított pihenők,
1307 Mag |            kertben fölállított pihenők, a szobák bútorzata s a cselédség
1308 Mag |           pihenők, a szobák bútorzata s a cselédség nem változott,
1309 Mag |             azóta, s ugyanezt mondhatni a gazdákról is. Daliásy Dávid
1310 Mag |               szerencsének tartja, hogy a két fiú úgy szereti egymást,
1311 Mag |                 annyira jó gyermek mind a kettő.~Ámbár Dávid úr az
1312 Mag |            pattant gazdasszony elég egy a háznál. Később János a házasodást
1313 Mag |              egy a háznál. Később János a házasodást Dávidra mint
1314 Mag |          gyermekét örökösüknek fogadva, a család fenntartását reá
1315 Mag |                találni testvéreket, kik a Daliásyaknál inkább különböznének
1316 Mag |                 egymástól. Dávid úr, ki a megyei gyűléseken kívül
1317 Mag |           gyűléseken kívül egész életét a pusztán tölté, mi külsejét
1318 Mag |              tölté, mi külsejét illeti, a magyar falusi nemesember
1319 Mag |                mondható. Kissé őszültek a fürtök, s a magas alak lassanként
1320 Mag |              Kissé őszültek a fürtök, s a magas alak lassanként elveszté
1321 Mag |                arca annyi egészséget, s a vidám mosolygás, mely arcát,
1322 Mag |            annyi jóságot mutatott, hogy a benyomás, melyet Dávid úr
1323 Mag |                 mint fiatalabb korában. A nyugodalom, mely egész magaviseletét
1324 Mag |                 magaviseletét jellemzé, a lassúság, mellyel szólt
1325 Mag |              egészen személyéhez. Dávid a szó teljes értelmében testben-lélekben
1326 Mag |             alkalmával, melyről szólok, a kert élvezetéhez nem vala
1327 Mag |         élvezetéhez nem vala alkalmunk. A fülemilék helyett, melyek
1328 Mag |               varjúseregek tanyáztak, s a hosszú fasorok sötéten terjeszték
1329 Mag |          agarászatra gyűltünk össze, de a ködös idő s néha kissé csípős
1330 Mag |              csípős szél ellenére, mely a kórókat a mezőn kergeté,
1331 Mag |                ellenére, mely a kórókat a mezőn kergeté, soha vígabb
1332 Mag |                s ez nevelé jókedvünket. A vadászat után mily ebédek
1333 Mag |            ámbár az életnek e hű festői a tartalom nélküli beszélgetéseket,
1334 Mag |                 beszélgetéseket, melyek a társas élet nagy részét
1335 Mag |               eseménydús tarokk-asztal, a vacsora s az álom, minőt
1336 Mag |                 találunk. Jól tette, ki a kéjkeresést kéjvadászatnak
1337 Mag |                 kéjvadászatnak nevezte, a kéjhez csak vadászva jutunk.
1338 Mag |          készüljünk, nincs nagyobb öröm a világon, s vadászokon kívül
1339 Mag |              ismerik ezt.~Egy délután - a vadászat aznap tovább tartott,
1340 Mag |                 ebédhez - együtt ültünk a nagy teremben. Az egész
1341 Mag |             része fölülmúlta önmagát, s a jó bakator, mellyel házi
1342 Mag |               napsugárokat inná, melyek a szőlőt egykor érlelték,
1343 Mag |      rózsaszínben tüntette föl előttünk a világot; s a szél, mely
1344 Mag |               föl előttünk a világot; s a szél, mely a teremnek észak
1345 Mag |                 világot; s a szél, mely a teremnek észak felé fekvő
1346 Mag |                időről időre megrázta, s a hír, melyet a huszár a kávéval
1347 Mag |               megrázta, s a hír, melyet a huszár a kávéval együtt
1348 Mag |                s a hír, melyet a huszár a kávéval együtt hozott, hogy
1349 Mag |                 hatást tevé reánk, hogy a kandalló nagy tüze körül
1350 Mag |             beszélni sem kénytelen. Bár a társaság nagy vala, hosszabb
1351 Mag |                 uralkodott, melyet csak a tűznek pattogása s a mindig
1352 Mag |               csak a tűznek pattogása s a mindig inkább növekedő szél
1353 Mag |              füstjén álmélkodott; mások a szoba mennyezetére függeszték
1354 Mag |           látható, körmei között tartva a nagy kargyertyát; többeknek
1355 Mag |           többeknek figyelmét kizárólag a kandallóban vígan pattogó
1356 Mag |             szemöket is behunyták; csak a megyének volt főadószedője
1357 Mag |            szólhasson. Ebéd fölött, hol a beszélgetés csak a vadászatról
1358 Mag |                  hol a beszélgetés csak a vadászatról folyt, nem jutott
1359 Mag |               kellemetlen lehetett, még a lovakról s agarakról is
1360 Mag |               egy-két rövid válasz után a beszéd félbeszakadt, míg
1361 Mag |                  De mindennek megvannak a maga határai, főképpen a
1362 Mag |                a maga határai, főképpen a rezignációnak, s a perceptor,
1363 Mag |             főképpen a rezignációnak, s a perceptor, miután fölkelt,
1364 Mag |               letéve szivarra gyújtott, a kandalló mellé állt; egy
1365 Mag |              szivarjával, azt haragosan a tűzbe dobta, s határozottan
1366 Mag |              hogy az is bolond volt, ki a szivart először kigondolta,
1367 Mag |              véleményét kiáltá ki, hogy a vadászatnak ez idénre vége
1368 Mag |                hogy bármibe kerüljön, ő a hallgatásnak véget vet.~
1369 Mag |                hogy neheztelni kezd - s a legrészvevőbb hangon kérdé
1370 Mag |                 mert vannak esetek, hol a fájdalom ily alkalommal
1371 Mag |                 csak későbben érezhető.~A főbíró bosszúsan néze reá,
1372 Mag |              midőn haragosan fölkelt, s a kandallóhoz ment -, én nem
1373 Mag |              hiszem, elég ideig tartott a tréfa ebéd alatt.~- Ments
1374 Mag |         engesztelőleg. - Akár fölbukott a teins úr, akár csak úgy
1375 Mag |              úgy esett le lováról, mint a többi uraktól hallottam -
1376 Mag |           részemről azt hiszem, hogy ki a földdel oly sebesen érintkezésbe
1377 Mag |                fölbukott, akár leesett, a dolog egyaránt veszélyes
1378 Mag |                 veszélyes és barátai...~A főbíró, ki ha hiúságát megsértették,
1379 Mag |          megsértették, úgysem tartozott a türelmes emberek közé, s
1380 Mag |         főképpen miután észrevéve, hogy a társaság egy része mosolyog;
1381 Mag |                 kezde beszélni; s ámbár a háziúr engesztelőleg közbeszólalt,
1382 Mag |            elrontani mulatságát - mondá a főbíró keserűebben -, de
1383 Mag |            kissé nehéz föltenni - mondá a szolgabíró nyugalomra erőltetve
1384 Mag |               is, mindég nagy része van a véletlennek. Baj ez talán,
1385 Mag |          következése van jövőnkre, mint a kötelezvénynek, melyet senki
1386 Mag |        urambátyám, mondja el - hangzott a terem minden oldaláról.
1387 Mag |             rész csak azt kívánta, hogy a beszélgetés más irányt vegyen,
1388 Mag |                más irányt vegyen, mások a történetet akarták hallani,
1389 Mag |       kimeríthetlen vala anekdotáiban s a legmulatságosabb elbeszélőnek
1390 Mag |                 elbeszélőnek tartatott, a legtöbben csak Gondoryt
1391 Mag |           ítélve; mert tudni kell, hogy a perceptor minden jó, tiszteletre
1392 Mag |           magának, s mint sokan mondák, a nagy ládához vala hasonló,
1393 Mag |           ládához vala hasonló, melyben a megye pénzét húsz évig őrzé,
1394 Mag |             hibázott, de csak útban áll a szobában; oly ember, kiről
1395 Mag |             egész éven át csak egyszer, a kasszavizitáció napján tudta
1396 Mag |        kasszavizitáció napján tudta meg a közönség, hogy jó tulajdonai
1397 Mag |             mondtam már egyszer - szólt a táblabíró, ki ámbár igen
1398 Mag |           egyszerű történet azokat, kik a személyeket, kikről szól,
1399 Mag |                 le személyeidet - szólt a háziúr biztatva.~- Éppen
1400 Mag |              találtam, hogy végre is az a gondolat támad bennem, hogy
1401 Mag |             között egyszerre fölmerült, a jelen helyzettel semmi hasonlósággal
1402 Mag |                hasonlósággal nem bír.~- A történetet mondja el, urambátyám,
1403 Mag |       történetet mondja el, urambátyám, a történetet - hangzott újra
1404 Mag |           oldalról, s az öreg táblabíró a falhoz támasztva hosszúszárú
1405 Mag |              ekként kezdé elbeszélését:~A NEVELÕ~Szüleim házánál volt
1406 Mag |                házánál volt egy nevelő. A dolog, mint már ebből láthatjátok,
1407 Mag |              már ebből láthatjátok, nem a legújabbak közé tartozik,
1408 Mag |                 jött házunkba, midőn én a tanuláson, mint Izrael népe
1409 Mag |             tanuláson, mint Izrael népe a Vörös-tengeren, anélkül
1410 Mag |                  már átalmentem, s most a túlsó parton áldám Istenemet
1411 Mag |            ismerték személyesen, még az a csekély előmenetel is, melyet
1412 Mag |           csekély előmenetel is, melyet a tudományokban tettem, neki
1413 Mag |               bizonyosan ő volt az.~Van a németeknek egy regéje, mely
1414 Mag |               hamarjában, hogy hívták - a saját árnyékát az ördögnek
1415 Mag |            Hibák nélkül nem boldogulunk a világon, s néha - legalább
1416 Mag |       előmenetelünk szempontjából nézve a dolgokat - jobb, ha tíz
1417 Mag |            székén csak lábhegyeivel éri a földet, így van az az életben
1418 Mag |               így van az az életben is. A többségek uralkodása mint
1419 Mag |                  melyeknek megítélésére a mérték hiányzik. Ez volt
1420 Mag |         szerencsétlensége is. Czinkotay a debreceni főiskola mintadeákjának
1421 Mag |    szorgalmasabb, szelídebb fiatalember a kollégium épületében nem
1422 Mag |            diákok fölötti véleményekben a tanári kollégiumtól többnyire
1423 Mag |                Debrecenben - nem ő vala a legnépszerűbb, természetes;
1424 Mag |           pillanataiban szereztetnek, s a tisztességes tógátus, ha
1425 Mag |              még tűz alkalmával is, hol a diákság a lángokat ledorongolva,
1426 Mag |            alkalmával is, hol a diákság a lángokat ledorongolva, Debrecen
1427 Mag |              városát annyiszor megmenté a végromlástól, nemigen tüntette
1428 Mag |            kivéve, hol velünk jött s ha a tűznek továbbterjedését
1429 Mag |              haját s kabátját égeté meg a szomszéd ház helyett, de
1430 Mag |                  mint neki.~Mikor atyám a tógátusok e remekét második
1431 Mag |               nevelőjének szerezte meg, a tanárok egyenként gratulációkat
1432 Mag |                befolyása által, mellyel a debreceni traktusban bírt,
1433 Mag |    diadalívekkel fogadtatott házunkban; a cselédség, a falu, az egész
1434 Mag |                 házunkban; a cselédség, a falu, az egész környék feszült
1435 Mag |                feszült figyelemmel várá a magasztalt férfiút, ki,
1436 Mag |                oly idős lenne, mit maga a számtartó rendszeresen kiszámítani
1437 Mag |         kiszámítani nem tudott, s midőn a kocsi, mely a nagy vendéget
1438 Mag |           tudott, s midőn a kocsi, mely a nagy vendéget s kicsiny
1439 Mag |                 örömmel elébe. Ez, mint a beteg, kihez rokonai nagy
1440 Mag |               hívattak; remegve néz föl a hatalmas férfiúra, kitől
1441 Mag |                függ, de kinek látásánál a nehéz műtét minden szörnyei
1442 Mag |              öcsém s új nevelője között a legfesztelenebb viszony
1443 Mag |             egész háznépünk előtt pedig a tudomány iránti tisztelet
1444 Mag |               megelégedve, anyám szidta a debreceni tanárokat; a cselédek
1445 Mag |           szidta a debreceni tanárokat; a cselédek sóhajtoztak; miután
1446 Mag |        tulajdonképpen nem tanult semmit a világon: nem mintha Czinkotay
1447 Mag |          melyben Debrecenben részesült, a szerencsétlenség csak az
1448 Mag |             mértékben voltak meg benne.~A szerénységet ki ne számítaná
1449 Mag |               életben az másképpen van. A szerénység - mint egy vén
1450 Mag |               vén francia emigráns, kit a forradalom Magyarországba
1451 Mag |              intézett; de mit használt, a szerénység vérében volt,
1452 Mag |              dorgálnia, ő jött zavarba; a gondolat, hogy ha a terembe
1453 Mag |            zavarba; a gondolat, hogy ha a terembe lép, minden szem
1454 Mag |           meghajtsa; ha pedig ebéd után a teremben egyszer leült,
1455 Mag |       bizonyosan meghalna éhen, mint ha a háziasszony megkínálja,
1456 Mag |        kimondására hiányzik bátorságuk. A dolog maga talán nem oly
1457 Mag |                vett volna, ha azok, kik a jó ügyet pártolák, nem lettek
1458 Mag |                Talán soha ember nem élt a világon, kitől minden sértési
1459 Mag |                vala, mint Czinkotaytól. A szegény tógátus csupa nyájasság,
1460 Mag |          megvallá, csak azáltal szokott a pipázáshoz, mely ellen elébb
1461 Mag |               ellenszenvet érzett, mert a szívességnek, mellyel majdnem
1462 Mag |                 mégis igen sokan voltak a megyében, kik őt gonosz,
1463 Mag |                  ez vala az ő sorsa; az a gondolat, hogy valakit sérthetne,
1464 Mag |             néha csak azért, mert éppen a legkellemesebb beszédtárgyat
1465 Mag |           akarta szőnyegre hozni, éppen a legkellemetlenebb beszélgetésekre
1466 Mag |                 egyszer egy egész óráig a hivatalnokok becsületességét
1467 Mag |      becsületességét magasztalá; máskor a szomszéd falu plébánosának
1468 Mag |            dicsérni azt, ki éppen akkor a kanonoki helyre, melyet
1469 Mag |                 akarta mutatni, hogy őt a becsületes tisztviselők
1470 Mag |             tisztviselők közé számítja, a másikban katolikus lelkésznek
1471 Mag |               mondhatni, mint ha előtte a klérus valamely tagjáról
1472 Mag |                  hogy rossz nyomon jár, a baj csak nagyobbá vált,
1473 Mag |               ne szóljon, mert ilyenkor a gondolat, hogy valakit megsérthetne,
1474 Mag |            jelenléte csak zavarba hozza a többieket is. A cselédek
1475 Mag |           zavarba hozza a többieket is. A cselédek a habozást s alázatosságot,
1476 Mag |                többieket is. A cselédek a habozást s alázatosságot,
1477 Mag |                jelét látták benne, hogy a nevelő nagyon csalfa ember,
1478 Mag |               helyzetét tisztán átlátá, a lehető legszerencsétlenebbnek
1479 Mag |        türelmetlenebbül, mint anyám, ki a házi nevelőnek nem szűnő
1480 Mag |               Ha ez az ember soká marad a háznál, megbetegszem - mondá
1481 Mag |              kárára ne legyen.~Minthogy a debreceni főiskolában éppen
1482 Mag |               hosszabb megfontolás után a megyei pályára esett a választás.
1483 Mag |             után a megyei pályára esett a választás. Czinkotay mint
1484 Mag |           választás. Czinkotay mint egy a megyében lakó, nem gazdag,
1485 Mag |               képességénél fogva inkább a toll, mint a tett embere
1486 Mag |               fogva inkább a toll, mint a tett embere lévén, mint
1487 Mag |               mint jegyző akart belépni a közszolgálatba, az aljegyzőknek
1488 Mag |              pedig e megyében kizárólag a főispántól függött.~Mihelyt
1489 Mag |           Czinkotay beleegyezett, atyám a főispán elébe terjeszté
1490 Mag |             kérését, és senki sem kétlé a kinevezést; azon befolyás
1491 Mag |              mellett, mellyel családunk a megyében bírt, s a barátságos
1492 Mag |            családunk a megyében bírt, s a barátságos viszony révén,
1493 Mag |       barátságos viszony révén, melyben a főispán szüleimmel állt,
1494 Mag |                főispán szüleimmel állt, a kinevezés mindenki előtt
1495 Mag |                ily polcra emelkedhetik. A szegény ember álmatlan éjeket
1496 Mag |           álmatlan éjeket töltött azzal a gondolattal, miként felelhessen
1497 Mag |              melynek fontosságát; mióta a világ törvényhatóságokra
1498 Mag |          megront. Elég bolond, hogy még a konferenciában elmondja,
1499 Mag |         akárhány, aki elvállalja.~Ámbár a válasz, melyet apám a főispántól
1500 Mag |             Ámbár a válasz, melyet apám a főispántól kapott, csaknem