1-500 | 501-802
Rész
1 Nov | vándoroltam fiatalabb koromban, s bármi megelégedve érezzem
2 Nov | kíváncsiságom ösztönözne, s új helyek s emberek ismeretsége
3 Nov | ösztönözne, s új helyek s emberek ismeretsége után
4 Nov | helyzetünk változtatásában s az utazás egyszerű, de érdekes
5 Nov | napok emlékeivel találkozom, s egyes pontokon azon érzelmek
6 Nov | egyes pontokon azon érzelmek s gondolatok visszhangjai
7 Nov | bizonyosan nyájasabbak, s olyanok, hol az, ki a múlt
8 Nov | előtt első utazásomat tevém, s most is mintegy megifjodva
9 Nov | északnyugati oldalát védi, s kevésbé ismert, de nem kevésbé
10 Nov | élet kényelmeit keresik, s örülnek, ha nyomtatott útikalandokban
11 Nov | útikalandokban az érzéseket s gondolatokat előre kiolvashatják,
12 Nov | szüksége ily magyarázatokra, s nem emlékszem élvezetesebb
13 Nov | mint melyeket az osztrák s bajor Alpok ritkán látogatott
14 Nov | rendkívül kedvező vala, s bár a hetek, melyeket utazásomra
15 Nov | utazásomra szántam, elteltek, s a vidéket, melyet ez ízben
16 Nov | völgy a másikba vezetett, s ha este fáradtan szállásomra
17 Nov | értem a birodalom határáig, s így határain túl egy nagy
18 Nov | szerencsémre bízva magamat s azon ügyességre, melyet
19 Nov | gyalogolt, sajátjává tesz, s mely őt ösztönszerűleg többnyire
20 Nov | melyek mellett már átment, s ha útja unalmas és fárasztó,
21 Nov | bizonyosan kevesebbet élvezett s kevesebbet ismert meg másoknál,
22 Nov | kevesebbet ismert meg másoknál, s előbbmenetele sok örömnek
23 Nov | magunk is megtalálhatnánk, s ezért fizetést kívánnak,
24 Nov | nemcsak Svájcban találhatók, s jókedvűen mentem tovább.~
25 Nov | sziklapusztának oázisai ezek; s a virággal hímzett pázsit,
26 Nov | legelő csordák kolompolása s a pásztorkunyhók s pajták,
27 Nov | kolompolása s a pásztorkunyhók s pajták, honnan a dolgozó
28 Nov | távol vízesésnek zúgása, s a rendkívüli sebesség, mellyel
29 Nov | nem figyelmeztetnének reá, s a havas nem állana előttünk
30 Nov | völgy alját elborította, s mégis mi szép vala ez is.~
31 Nov | a völgybe első sugarait, s a sima ködtó, mely azt eltölté,
32 Nov | foszlányokban száll körül az égen, s csak még árnyékait veti
33 Nov | megkezdték volna a régi tusát, s én azért lennék itt, hogy
34 Nov | küzdelemnek végeredményét lássam s megszilárduljak hitemben,
35 Nov | hosszú út vala előttem, s hogy a mulasztást jóvátegyem,
36 Nov | után a hegyi róna végéhez s azon völgyhöz, vagy helyesebben
37 Nov | távolabb léptek egymástól, s a frissebb zöld, mely a
38 Nov | patak csöndesebb folyása s a napsugárok, melyek a nyíltabb
39 Nov | csak támasztva lennének, s a tajtékzó patak zúgva keresé
40 Nov | azon fokonkénti romlásnál s enyészetnél, mellyel e rendíthetleneknek
41 Nov | míg máshol a nedvesség s fagy által a meredek faltól
42 Nov | egész darabja szakad le, s a virágzó völgyet lakóival
43 Nov | máshol álltak; ott nagyobb s kisebb szikladarabokat s
44 Nov | s kisebb szikladarabokat s közöttük földdel vegyült
45 Nov | előtt omlottak le a tetőről, s ha felnézünk, még a helyét
46 Nov | legmagasabb fokig értek, s fenn a bérc ormán egy magános
47 Nov | A sziklabérc megdördül, s a kőlavina több száz lábnyi
48 Nov | századok alatt teremtett; s a küzdelem újra kezdődik,
49 Nov | De bármi nagyszerű e táj, s bármily érdekesek részletei,
50 Nov | jelleme végre fárasztó, s megvallom, örültem, midőn
51 Nov | válik, az ösvény simább s többnyire fenyvesen vezet
52 Nov | mintegy templomban járunk, s a földön elszórt fenyőtűk
53 Nov | csak kevés táplálékot ad, s a fa elszárad, mielőtt szokott
54 Nov | fakó színű zuzmó függ le, s a száraz sudarakat sok helyen
55 Nov | eltemettessék. Leírhatlanul szomorú s elhagyott az egész. Annál
56 Nov | cserjéket képez, másutt kisebb s nagyobb csomókban találjuk
57 Nov | találjuk virágzó bokrait s közöttük csaknem a hó határaig
58 Nov | gerincét aljával összekötik, s melyeken a könnyű zerge
59 Nov | tövénél megszűnik minden élet, s fölötte csak a szürke moréna,
60 Nov | jeges, mely rajta pihen, s a képnek hátterét képező
61 Nov | felülmúlta várakozásomat, s kedvező helyet keresve,
62 Nov | leírása szerint gondolám, s a szakadozott romokba felnyúló
63 Nov | megfelelt gazdám leírásának, s alig száz ölre állt a kunyhó
64 Nov | Szerencsétlenségemre vasárnap volt, s igen kellemetlenül lepettem
65 Nov | lepettem meg, midőn a pásztor s majorosné helyett csak egy
66 Nov | tízéves leányt találtam s tőle hallám, hogy szülői
67 Nov | szülői templomba mentek, s este előtt nem is jönnek
68 Nov | vissza.~Tudakoltam utamat, s a kisleány hosszasan megmagyarázta
69 Nov | magamban, melyekkel az életben s utazásaink közben annyiszor
70 Nov | közben annyiszor találkozunk, s melyeknek legyőzésére nem
71 Nov | meglátszott, mindig ritkábbakká s kisebbekké változtak; végre
72 Nov | növényzet egészen megszűnt, s csak sziklákat találtam,
73 Nov | melyeken előttem talán százan s ezeren mehettek keresztül,
74 Nov | álltam.~El valék tévedve, s a kellemetlen érzéshez,
75 Nov | mindig tömöttebbekké váltak, s egyes hegycsúcsok ködbe
76 Nov | járhatónak látszott. Egyes mohás s füves helyeken, melyek a
77 Nov | itt-ott feltűntek, számos s még friss nyomokat vevék
78 Nov | friss nyomokat vevék észre, s miután az út, melyen jelen
79 Nov | minden lépéssel nehezebbé s meredekebbé vált. A keskeny
80 Nov | sötétebbnek látszottak, s a jéghideg szél, mely szakadozott
81 Nov | mielőtt a tetőt elérhetem; s kettőzött léptekkel sieték
82 Nov | melyet órákig követénk s melynek zúgását megszoktuk,
83 Nov | vidékben találjuk magunkat, s előbbi kilátásunkból legfeljebb
84 Nov | mint a virágzó genciánák s a kakukkfű tömött csomói.
85 Nov | szétszórt pásztorkunyhók s fenyves csoportok álltak,
86 Nov | válták fel. Mindenütt élet s virulás, mindenütt az emberi
87 Nov | emberi szorgalom nyomai, s mintha kegyes végzetem úgy
88 Nov | erővel sieték a völgy felé; s minden lépéssel új egyes
89 Nov | bármily nagyszerű képek s gondolatok támadjanak lelkünkben
90 Nov | vándorlásnál találunk, az egyben, s pedig kedvezőleg különbözik
91 Nov | hogy étvágyunkat neveli; s így minden elragadtatásom
92 Nov | kezdém, hogy fáradt vagyok, s mert a falutól, melynek
93 Nov | parasztházak egyikénél tejet s kenyeret kérek, s kissé
94 Nov | tejet s kenyeret kérek, s kissé megpihenek. Itt, mint
95 Nov | közelében építik házaikat, s innen van, hogy míg a falu
96 Nov | templomon, iskolán, paplakon s néhány korcsmán kívül csak
97 Nov | valék, midőn az egész házat s melléképületeit körüljárván,
98 Nov | jutott, hogy vasárnap van, s a ház lakói valószínűleg
99 Nov | valószínűleg a templomba mentek, s nem maradt egyéb hátra,
100 Nov | semmi nem ronthatja meg; s ámbár a gondolat nem volt
101 Nov | magamnak: megpihenhettem, s mint közönségesen, ha hosszabb
102 Nov | ágak a fedelig nyúltak, s az egymásba nőtt koronák
103 Nov | támaszkodva, egyszerű padot s előtte deszkaasztalt találtam.
104 Nov | felettök emelkedő havas s a jeges, mely annak kettős
105 Nov | közel hozzájok csörgedez, s az előtte álló favályút
106 Nov | födelével, fényes ablakaival s mesterségesen kifaragott
107 Nov | folyosóival - mi egyszerű s mégis mi szép mindez.~A
108 Nov | ház első gazdájának neve s az építésnek évszáma olvasható.
109 Nov | század múlt, mióta e ház áll, s lakói a homlokzatra faragott
110 Nov | rakott igénytelen falak s annak neve, ki azt építé,
111 Nov | e világon számolhatnak. S ha e falak szólhatnának,
112 Nov | család az élet legsötétebb s lealázóbb oldalait nem ismeri.
113 Nov | mindennapi érintkezésbe; s kik e házat lakják, valószínűleg
114 Nov | minden reményei megfértek, s utána a család patriarchájaé,
115 Nov | minden, mi most oly távol s mégis oly közel feküdt szívemhez -
116 Nov | mintha a dallam magyar lenne, s első pillanatban azt hívém,
117 Nov | közeledve, első énekét elvégezte s máshoz fogott, nem kételkedhetém
118 Nov | alföldön elénekeltetnek, s meglepetésem annál nagyobb
119 Nov | ruganyosság, mellyel járt, s hegyesre pödört bajsza nem
120 Nov | nem illettek köntöséhez; s ki ezeket látta, egy percig
121 Nov | mellyel fölkelve elébe mentem, s őt megszólítám, csak magyar
122 Nov | mi a földdel összefügg, s az egyest bizonyos helyiséghez
123 Nov | falu, mely partjain áll, s melynek minden háza régi
124 Nov | nemzetéhez ragaszkodik, s ez oka, hogy nálunk a helyi,
125 Nov | patriotizmusa alig található; s mégis azon érzelem, mely
126 Nov | Hisz az érzéketlen bércet s rónaságot ki szerethetné
127 Nov | ennek, mert keletről jövénk, s miként őseink, más vándor
128 Nov | járom alatt görnyedett, s hazájában, melynek felét
129 Nov | hazájában, melynek felét nemzete s ellenségei bírták, magát
130 Nov | változtatta meg természetét, s hogy az egységnek érzete,
131 Nov | minden osztályait áthatja, s annyi viszály és csapás
132 Nov | Isten hozta - ismétlé, s becsületes arca, mintha
133 Nov | elmondám neki, honnan jövök, s miként jutottam ide.~- Inkább
134 Nov | nem jött volna hozzánk, s mióta itt lakom, a teins
135 Nov | találkoztam. De gyerünk a házba, s mivel szolgálhatok? Kár,
136 Nov | a kamarakulcs nálam van, s csak találunk valamit, mivel
137 Nov | Mondám, hogy csak tejet s egy darab kenyeret kérek,
138 Nov | teszi rajtam - szólt ő, s becsületes arcán neheztelés
139 Nov | talál, azt itt is megkapja, s ha majd Erzsim visszajő -
140 Nov | könnyen elmegyek a faluig, s minek csináljak alkalmatlanságot.~
141 Nov | mondá rövid szünet után, s arca ismét visszanyerte
142 Nov | visszanyerte elébbi vidorságát. - S ha ott új világot élnek
143 Nov | is, én a réginél maradok, s ne legyen Szűcs István a
144 Nov | ma házamtól eleresztem. - S ezzel új ismerősöm kivéve
145 Nov | tarisznyámat, a szobába sietett, s miután azt mint túszt az
146 Nov | fiókjából kivevé a kulcsokat, s csak azt kérdezé még, itt
147 Nov | falatozzunk-e?~Az utóbbit választám, s míg ő kulcsaival elsietett,
148 Nov | a népeket közös érdekek s meggyőződések kötik össze,
149 Nov | honszeretetre szükségünk nincs, s hogy az, mi elődeinket tenni
150 Nov | az, mi elődeinket tenni s tűrni tanítá csak előítélet,
151 Nov | élvezeten kívül magasabb célok s élvezetek után küzdünk,
152 Nov | élvezetek után küzdünk, s vágyainknak éppen legfenségesebb
153 Nov | mely az embert honához s nemzetéhez köti, nem fogja
154 Nov | éppúgy nem vonhatja kétségbe, s melynek működését minden
155 Nov | része, mely legyőzhetetlen, s ez az, mely fölött minmagunk
156 Nov | ha van miből választani, s nem nyugodott meg elébb,
157 Nov | eleség alatt görnyedett, s ő egy szép darab húsos szalonnát
158 Nov | hogy kedvét ne rontsam, s nemcsak magamat múltam felül,
159 Nov | de gazdám mindig kevéslé s újra késztetett, míg végre
160 Nov | csak az - mondá, kiürítve s újra töltve poharát -, hogy
161 Nov | hozzá, csakhogy oda édesapám s mi gyermekek sem fértünk
162 Nov | ha az egyszer eljöhetne, s Erzsimet látná és éléskamránkat,
163 Nov | folytatá rövid szünet után s arca elborult - jobb, hogy
164 Nov | mióta hazulról eljöttem, s neki legalább idegen föld
165 Nov | kérdésre igennel feleltem -, s lovakat váltott, vagy más
166 Nov | Később is a tanácsban maradt, s ha a faluházánál valami
167 Nov | is nagyobb volt nálamnál s még egyszer olyan széles,
168 Nov | még egyszer olyan széles, s mikor hazulról elmentem,
169 Nov | hazulról elmentem, haja s bajusza galambfehér volt.
170 Nov | volt párja a vármegyében. S most meghalt, s még azt
171 Nov | vármegyében. S most meghalt, s még azt sem tudom, a temetőnek
172 Nov | melyik oldalán fekszik, s nem mondhatok egy áldást
173 Nov | keblünkben soha nem hiányzik, s mely a zajos öröm s pajzán
174 Nov | hiányzik, s mely a zajos öröm s pajzán jókedv közepett egyszerre
175 Nov | közepett egyszerre felszólal, s annyira jellemünkben fekszik,
176 Nov | vigad, erőt vett gazdámon, s egy ideig hallgatva ültünk
177 Nov | Ő fejét kezére támasztva s elmélyedve gondolataiba,
178 Nov | töltésekről, melyek készülnek, s tervezett vasútjainkról.
179 Nov | érdekkel hallgatott mindent, s ha sok egyes kérdéseire
180 Nov | egyszer még láthatnám anyámat s öcsémet.~Biztatni akarám.~-
181 Nov | vágott szavamba -, jól tudom s a teins úr is tudja, hogy
182 Nov | lehet. De talán, ha hazamegy s megint egyszer L.-ben megfordul,
183 Nov | fölkeresi öcsémet, Szűcs Pétert, s elmondja neki és anyámnak,
184 Nov | és anyámnak, hogy látott s jól bírom magamat, s egyébiránt
185 Nov | látott s jól bírom magamat, s egyébiránt is nincs bajom,
186 Nov | nekik. Elég nehezemre esik, s mikor idejöttem, soká huszárosan
187 Nov | földijének elmondhatja, s ő maga kezde beszélni múltjáról.~-
188 Nov | A nap még soká tart, s ha szállást ad...~- Most
189 Nov | gazdával nagynénjéhez ment, s ki tudja, mikor jő haza.
190 Nov | elbeszélheti édesanyámnak s a többieknek, azok úgyis
191 Nov | nekik levélben megírhattam, s ez mindössze nem sok.~-
192 Nov | telkes gazda, volt bíró, s oly ember, amilyen a faluban
193 Nov | hónapokban iskolába küldtek, s a vén mesteren nem múlt,
194 Nov | szilvát, majd más valamit, s ha a téli hónapokban a sok
195 Nov | Édesapám kéttelkes gazda volt, s már a tanyaföld is elég
196 Nov | árendás földet bírtunk, s őszkor oly asztagok álltak
197 Nov | mester egyszer jól megvert, s azután azt mondta, hogy
198 Nov | viseltem magamat az iskolában, s fűzfabotot vágva, úgy jártam
199 Nov | jönnek, hogy megfejjék, s ha csak a ménkő nem csap
200 Nov | közé vagy farkast érez, s nagy tüzes szemével körülnéz,
201 Nov | kaparja, dühében fújni kezd, s azután felvetve farkát,
202 Nov | föld csak úgy reng alatta, s a gulyások lóháton alig
203 Nov | mászkálnak, meggörbülnek, s tíz faluban nem találni
204 Nov | kiverve maga mellé tevé, s arcán azon megvetés vala
205 Nov | itt most fognak hozzá, s nem csoda, ha ott minden
206 Nov | ott minden tarlóban áll, s a mező fakónak látszik,
207 Nov | csak most készülünk hozzá, s mégis maholnap már az őszi
208 Nov | sem, mert nem érnénk rá, s néha mindjárt Szent Mihály
209 Nov | ha az alföldre vetődik s a legtehetősebb gazdát látja
210 Nov | talán megszánja szegényt, s mégis biz az hat ökörrel
211 Nov | biz az hat ökörrel szánt, s oly négy lóval megy a vásárra,
212 Nov | akkor is többnyire egy lóval s egy tehénnel szántanak,
213 Nov | egy tehénnel szántanak, s az egész faluban nincs annyi
214 Nov | oltalmazza meg a magyart török s tatár és minden ellenségeitől,
215 Nov | fáj szép Magyarországra. - S ezzel Szűcs István felkelve,
216 Nov | enyémhez koccantá poharát, s végső cseppig kiitta. Meg
217 Nov | négyesen, én a másikon, s hajrá előre, aki mint tud,
218 Nov | utánunk az egész pusztán, s mikor a kúthoz értünk, fél
219 Nov | láttam szelídebb gyermeket; s míg én a góréban a verebeket
220 Nov | széléről nézte a világot. S ha kérdeztem, mit mélázik?
221 Nov | honnan jöhetnek, hová mennek, s mi lesz belőlük? Mi lesz
222 Nov | hogy mindez ostobaság, s kár, hogy Petit Debrecenbe
223 Nov | mondta, hogy jó gyerek, s őt küldte ki birkanyájunkkal.
224 Nov | ismerte minden virágnak nevét, s tudta, hol fekszik a nyúl,
225 Nov | ő alig hallatta szavát; s már azt kezdték mondani
226 Nov | derekabb legény a faluban, s botja úgy suhogott kezében,
227 Nov | harapás kenyér, és burkus s törökön kívül nem is bántott
228 Nov | termete, mint a nádszál s nádszál nem hajlékonyabb
229 Nov | tavaszkor illatot érez, s nem tudja, honnan jő, míg
230 Nov | ha még úgy haragudtam is, s ha velem senki nem bírt,
231 Nov | hogy Eszterrel találkozzam, s rossz kedvem elmúlt, nem
232 Nov | hogy belőlünk pár lesz, s én csak azt feleltem, hogy
233 Nov | öcsémmel nem szólhatok, s Eszterről kezdtem beszélni.
234 Nov | miután mindig újra kezdtem, s az út közepén ott nem hagyhatott,
235 Nov | talpig becsületes ember, s hogy belőle jó gazdasszony
236 Nov | mondta, mintha restellené, s én soha nem bosszankodtam
237 Nov | bírná elhúzni helyéből, s ezért csak azt mondtam neki,
238 Nov | szintén megházasodott, s hogy ő is Isten segedelmével
239 Nov | segedelmével ezt teszi talán, s majd én keresek fiatal takaros
240 Nov | őket, mire való a huszár, s akkor majd hallani fogjátok
241 Nov | őt eddig mégsem láttam, s bámulva kérdeztem, mi baja?~-
242 Nov | kedvemet vesztettem el, s nincs többé maradásom a
243 Nov | van, nem tépelődik mással, s nem kis dolog, míg az ember
244 Nov | Tedd őt boldoggá, bátyám, s az Isten is megáld érte.~
245 Nov | is megáld érte.~Ő elment, s én bámészkodva néztem utána.
246 Nov | Később édesapám is eljött, s nem beszéltünk többé aznap
247 Nov | ismét vidámabbnak látszott, s egész beszélgetésünkből
248 Nov | takarmányt tettem a jászolba, s ha apám megszidott a pocsék
249 Nov | marokkal szórtam a magot, s ha egy zsákkal több fogyott
250 Nov | zsákkal több fogyott el, s anyám elszörnyülködött,
251 Nov | tudom, áldott esztendő lesz, s minden szem megterem tízszeresen.
252 Nov | farsangra volt határozva, s eszem mindig akörül járt.
253 Nov | akar beállni katonának, s hogy Eszter, mióta mátkám
254 Nov | egészen nagyapjára ütött, s hogy ha már katonának készül,
255 Nov | mondta, hogy jól teszi, s hogy tisztességes leány
256 Nov | is cselekedhetik másképp, s hogy mentül kevesebb szeretetet
257 Nov | az nem is jutott eszembe, s ha Eszter karácsony táján
258 Nov | nem betegszik, elveszem, s talán mostanig sem jutott
259 Nov | mikor végre ágyba került, s a doktor mondta, hogy nehéz
260 Nov | mintha már meghalt volna, s ha végre mozdult s körültekintett
261 Nov | volna, s ha végre mozdult s körültekintett vagy szólt,
262 Nov | hozzám, mintha anyja lennék; s anyját apja helyett szólította
263 Nov | akkor vagy a doktor jött, s a fejét rázva mondta, hogy
264 Nov | vagy ha kimentem az utcára, s a szomszédoknak elmondtam,
265 Nov | előtt minden beteg javul, s hogy Eszter mégsem marad
266 Nov | a halál jutott eszembe, s vigasztalásul legfeljebb
267 Nov | lassankint fellábadott, s csak gyöngesége maradt vissza.
268 Nov | alig bírt felkelni ágyából, s úgy határoztunk, hogy csak
269 Nov | Maga ajánlkozott mindenre, s ha a betegnél mások virrasztottak,
270 Nov | hogy őt visszatartóztassuk, s megígérte, hogy húsvétig
271 Nov | Péter nemsokára elmegy, s ki tudja, látják-e egymást
272 Nov | fejemmel még örültem neki, s ha Péternek a tanyán dolga
273 Nov | Édesanyám restellte is, s megszidott, mért nem töltök
274 Nov | Nagyon szerettem Esztert, s jólesett, ha naponkint benézve,
275 Nov | a fonó kerekek pergése s az egyhangú beszéd úgy elálmosítottak,
276 Nov | Húsvétra akart beállni, s az mindig közelebb jött,
277 Nov | tavaszkor az egész falu kiment, s kapával, fokosokkal védte
278 Nov | is, csak ne bolygassák. S nem is igen bolygatták azt,
279 Nov | nem történt egy kapavágás, s nem is lett volna baj, csak
280 Nov | A baj éjszaka történt, s így nem tudhatni okát; de
281 Nov | szürkületkor észrevették, s a harangot félre kezdték
282 Nov | kiment. Még az asszonyok s gyermekek is kapával s kosarakkal
283 Nov | asszonyok s gyermekek is kapával s kosarakkal szaladtak a többiek
284 Nov | volt, régen felszántották, s most ott a legszebb repce
285 Nov | most ott a legszebb repce s őszi vetés állt; elképzelhetni
286 Nov | hátasabb helyen fekszenek, s külön töltéssel akarták
287 Nov | megmenteni vetéseiket. Nappal s éjszaka dolgoztunk. Mindhiába.
288 Nov | víz hátunk mögé került, s végre átlátta mindenki,
289 Nov | hogy fáradsága haszontalan, s összetett kezekkel nézte
290 Nov | mindig mélyebbre szállt, s pár nap múlva egészen összedőlt.
291 Nov | juthatott oda. A víz a falu s a tanyák között oly mély
292 Nov | órányira laktunk a Tiszától, s így csónaknak híre sem volt
293 Nov | istállóajtókat szegezett össze, s azokon tolta át magát; más
294 Nov | leszedte a padlás gerendáit, s ezekből készített talpat
295 Nov | segített magán, amint tudott, s mert a marha nagyrészt a
296 Nov | tőle tanácsot kérjenek, s így ő is minket küldött
297 Nov | szüksége, akkor jött a faluba, s akkor látogatta meg Esztert
298 Nov | jószágot magára hagyja, s az átjövetel sem volt könnyű.
299 Nov | rossz ladikot vettünk ugyan, s az csendes időben csak megjárta,
300 Nov | tanyákért is aggódtunk, s öcsém, mikor utolszor benn
301 Nov | születése napjára esett, s mikor reggel hozzámentem,
302 Nov | úgyis nemsokára elmegy, s nem tudni, mikor jő haza.~
303 Nov | de ezt már megszoktam, s dolgom után mentem.~Nem
304 Nov | különösen nyugtalan voltam, s mihelyt munkámat elvégeztem,
305 Nov | szomszédasszonyhoz ment, s egy ideig vártam is reá;
306 Nov | Fel kellett őt keresnem, s amint a házból kimegyek,
307 Nov | egy árok választotta el, s ha nyári időben a tanyáról
308 Nov | víz csaknem a kertig jött, s ott az árok mellett állt
309 Nov | csak alig lábadott fel, s most is néha oly halavány,
310 Nov | az egész nap szeles volt, s főképp délután oly erősen
311 Nov | kendőben, csak néz, csak néz, s az ember azt sem foghatta
312 Nov | hogy nem is vett észre, s mikor megszólítottam, összerezzent.~-
313 Nov | a múlt héten fúlt bele, s egy ideig nem egykönnyen
314 Nov | Bevezettette magát a szobába, s csendesen leült a kályha
315 Nov | gondoltam, csak a hidegtől, s ráadtam kis bundáját. Mindenféléről
316 Nov | nevettük. Erre tűzbe jött, s újramondta, hogy átmegy,
317 Nov | újramondta, hogy átmegy, s aki legény, az jöjjön vele;
318 Nov | meg még inkább nevettünk, s azt a tanácsot adtuk neki,
319 Nov | magának. Erre ő felugrott, s azt kiáltotta, hogy hát
320 Nov | a sulykot, mint akárki, s azért eddig soha baja nem
321 Nov | Pityós is volt szegény, s nagybátyja nevetve mondá:
322 Nov | hideg szél eszére hozza, s hogy egy fél óra múlva nagy
323 Nov | visszaül elébbi helyére. S ezzel másra fordult a beszélgetés.
324 Nov | Gazsi a korcsmából elment, s mikorra öccse visszajött,
325 Nov | mikorra öccse visszajött, s azt mondta, hogy Gazsit
326 Nov | Gazsit sehol sem találja, s mind kimentünk, hogy őt
327 Nov | mind a tanyákon voltak, s összeszegezett lapon még
328 Nov | Erzsi apjával volt ott, s neki megígérte, hogy még
329 Nov | mindig nyugtalanabb lett, s mikor Kovács Erzsit említettem,
330 Nov | Erzsit említettem, felugrott, s azt mondta, hogy kimegy.~-
331 Nov | istenért! - kérdeztem.~- S hátha megint valaki megkísértené,
332 Nov | szerencsétlenség történik, s csak úgy tarthattam vissza
333 Nov | szobában, hogy én mentem ki, s megígértem, hogy mihelyt
334 Nov | mihelyt valamit látok, bejövök s megmondom.~- Be furcsa ma
335 Nov | de eleget meséltek róla, s azt hiszem, az sem nézhet
336 Nov | Csúnya volt azt nézni, s mégis az ember elállt egy
337 Nov | ember elállt egy félóráig, s nézte mindig, s alig mehetett
338 Nov | félóráig, s nézte mindig, s alig mehetett el. Az a tömérdek
339 Nov | kiállva a vízből tanyáink, s maga a falu, amelyet most
340 Nov | nap éppen emögé szállt le, s az egész ég vörös volt,
341 Nov | vízen csak a habok mozogtak, s már be akartam menni, hogy
342 Nov | hab csillogott sugáraiban, s nem vehettem ki tisztán
343 Nov | odanéztem, ismét ráismertem, s mintha szavát hallanám,
344 Nov | keresztül életemben; sírhatnám s káromkodhatnám volt egyszerre.~
345 Nov | ezt gondoltam magamban -, s amint visszafordulok, egyszerre
346 Nov | A csolnak közelébb jött, s ha eddig nem veszett el,
347 Nov | érhetné el a partot is? S hátha nem is öcsém? Eszter
348 Nov | születésem napjára eljő, s most én vagyok gyilkosa.~-
349 Nov | legföllebb vállig érhet, s minden aggodalmam elmúlt.
350 Nov | minden veszélyen túl van, s egész arca ragyogott örömében,
351 Nov | végre a sajka partot ért, s öcsém kiszállt, Eszter zokogva
352 Nov | elválik, kinek lesz igazsága, s ezzel ott hagytam.~Menés
353 Nov | Pétert talán megverné, s azzal vége. Anyámnak beszélni
354 Nov | elhitettem volna ezt magammal is, s egy ideig fejemben járt,
355 Nov | pár hét múlva elveszem, s ki tudja, nem lett volna-e
356 Nov | vállamra vettem bundámat; lóra s egyenesen a szomszéd városba
357 Nov | már régen felcsapott nála, s hogy mivel az nem mehet
358 Nov | nem hagyhatjuk el apánkat s a gazdaságot. Erre a káplár
359 Nov | inkább gránátosnak való, s belőlem nyalkább huszár
360 Nov | csákóját, bort hozattam, s borozás közben kicsináltuk
361 Nov | elmegyek, megnyugodtak, s apámon kívül talán valamennyien
362 Nov | Öcsém el akart kísérni, s együtt lovagoltunk el. Szegény
363 Nov | hogy alig tudott szólni; s bizony én sem voltam jókedvemben;
364 Nov | de erőt vettem magamon, s ami tréfás dolog csak eszembe
365 Nov | elmondtam. Péter hallgatott, s később én is kifogytam a
366 Nov | Mikor a határhoz értünk, s tanyánkra visszanéztem,
367 Nov | sarkantyúba fogtam lovamat s vágtatva el, mintha török
368 Nov | Tudtam, hogy ott áll öcsém, s csak még inkább fájna szívem,
369 Nov | esett, később megszoktam, s nem bántam meg soha, hogy
370 Nov | vidékről, hol én születtem, s ha nem lettem volna távol
371 Nov | előbbi idők jutottak eszembe, s az, ami lehetett volna.
372 Nov | Később kitört a háború, s akkor úgysem sok időm maradt
373 Nov | úgysem tudja, meddig tart, s nem lesz-e már holnap bősége
374 Nov | kapitányunknak, kik előttem estek el, s nem is mozdulnak többé,
375 Nov | trombitája nem hangzik, s ők ismét az elsők lesznek,
376 Nov | Felvittem a káplárságig, s nem is restelltem mást,
377 Nov | azalatt ismét bíró lett, s ha majd a faluházánál kvártélyt
378 Nov | egyszer csak vége lesz, s hogy addig talán mint őrmester
379 Nov | többen szöktek át Svájcba, s azt hallottuk, hogy azoknak
380 Nov | most nagyon jó dolguk van, s így harmadmagammal én is
381 Nov | végre biztosságban voltunk, s a határra visszanéztem,
382 Nov | alatt többen dezertáltak, s az ezredes mondta, hogy
383 Nov | akihez jöttünk, jól tartott, s munka sem hiányzott. Éppen
384 Nov | Éppen kaszáláskor jöttünk, s mikor a gazdák látták, hogy
385 Nov | szántást el nem végeztük; s mikor látta, hogy ahhoz
386 Nov | látta, hogy ahhoz is értek s marha körül nevekedtem,
387 Nov | itt mindenütt csépelnek, s hogy a télen át én is csak
388 Nov | így kereshetem kenyeremet, s iparkodtam, amint csak lehetett,
389 Nov | Mihály után havazni kezd, s az ember hat hónapig mást
390 Nov | át; és ha hazagondoltam, s eszembe jutott, mi jó dolgom
391 Nov | legalább főbe lőttek volna, s most vége lenne mindennek.
392 Nov | még lélegzete is elállt; s mikor odajöttem: hogy vágtuk
393 Nov | vágtuk magunkat ki a bajból, s hogy törtünk keresztül az
394 Nov | legfellebb egy hétig tartott, s akinek éppen kedve van,
395 Nov | ha az ellenség lődözi, s azok, kik benn vannak, tudják,
396 Nov | Ez így tartott húsvétig, s már aggódni kezdtünk, mert
397 Nov | szél, itt főnnek nevezik, s vele eljött a tavasz. Alig
398 Nov | tavasz. Alig kezdett fújni, s a hó szemlátomást fogyott,
399 Nov | kezdődött, éppen nálunk volt, s a gazda a cselédeknek s
400 Nov | s a gazda a cselédeknek s ezek nekem. Mindenki örült,
401 Nov | látszik a fehér takaróból, s holnap az egész hegyoldal
402 Nov | sietni kell, hogy a búzát s gyümölcsöt megérlelhesse,
403 Nov | Meg sem fogható, honnan jő s merre megy ez a sok víz.
404 Nov | a másikról még több jő, s nemcsak a vetést, hanem
405 Nov | mind tarthatatlanul szalad s rohan a völgy felé, hogy
406 Nov | töltését, pár óra alatt kiárad s mindent elönt. És hozzá
407 Nov | mindenfelől. A szél, a víz s közbe-közbe a lavinák dörgése,
408 Nov | lavinák ellen ama domb védi, s a víz is inkább két szomszédunk
409 Nov | a töltéseken dolgozott, s mégis alig bírták a vizet
410 Nov | jaj a falunak. Siessünk.~S amint ipam mondta, úgy volt.
411 Nov | jégfal mögött tóvá nőtt, s mikor ezen gátat később
412 Nov | hótömeg egyszer megmozdult, s egész sor fenyűt tört ki:
413 Nov | oda futott, egyik kapát s ásót fogott, s azt kiabálta
414 Nov | egyik kapát s ásót fogott, s azt kiabálta a többieknek,
415 Nov | faluban kő nem marad kövön; s legjobb, ha mindenki legalább
416 Nov | mindenki legalább marháját s amit vagyonából elvihet,
417 Nov | állt, mellette felesége s gyermekei. A lavina malma
418 Nov | ház falai megrendültek, s első pillanatban azt hitte,
419 Nov | szomorú történetet újra s újra elbeszélte, mert egyre
420 Nov | senki nem gondolta volna, s akkor a hótömeg egész házakat
421 Nov | istállókat visz el marhástól s emberestől együtt; de többnyire
422 Nov | ember pedig fogjon csákányt s kapát, s lásson azonnal
423 Nov | fogjon csákányt s kapát, s lásson azonnal munkához,
424 Nov | lásson azonnal munkához, s így kimentünk. Én ipam mellett
425 Nov | ismertem, most roppant sziklák s jégdarabok hevertek. Az
426 Nov | valaha keresztültörhet, s mégis keresztül kellett
427 Nov | keresztül kellett törnünk, s pedig mentül elébb. A lavina
428 Nov | szerencsétlenség történt, s a völgy azon részét, mely
429 Nov | széles rést akartunk törni, s így mindig csak egy rész
430 Nov | Így múlt az első éjszaka, s a másik és az utána való
431 Nov | Szerencsére holdtölte volt, s folyvást dolgozhattunk,
432 Nov | széles helyet fogott el, s mentül mélyebbre jutottunk,
433 Nov | lett. A víz is mindig nőtt, s vele természetesen a veszedelem.
434 Nov | buzdította. Ha egy elsikamlott s leesett, a többiek nevettek,
435 Nov | leesett, a többiek nevettek, s oly jókedvűen dolgoztunk,
436 Nov | csatornával egy arányban lesz, s csak induljon meg egyszer,
437 Nov | senki ne bántsa többé, s csak a másikat vágjuk mélyebbre,
438 Nov | mentül lejtősebb legyen, s a víz annál nagyobb erővel
439 Nov | honnan amazt elparancsolták, s egyszerre csak áttört a
440 Nov | majd jobban hozzáférnek, s éppen mikor hozzákészültek,
441 Nov | egyszerre csak kiáltást hallok, s amint visszafordulok, azt
442 Nov | többször átúsztam a Dunát, s most hasznát vettem.~Szegény
443 Nov | annak ellentállhatott volna, s csak akkor láttuk, mi jó
444 Nov | zárta el. Ebbe kapaszkodtam, s ha ez nincs ott, átrántott
445 Nov | karjukon visznek a malomhoz. S mikor odaértünk, újra kezdődött
446 Nov | szegény, csak nyakamba borult, s mondta, hogy soha nem fogja
447 Nov | úszni akárki megtanulhat, s ha úszni nem tudnék, mégis
448 Nov | hogy szívből jő.~A lavina s az, hogy a fa még mindig
449 Nov | a nyílás előtt fekszik, s csatornánk, melyben a víz
450 Nov | feküdt többé rossz helyen, s hogy a veszedelmen szerencsésen
451 Nov | levetkezésnél segíteni akartak, s az egyik jobbik, a másik
452 Nov | viselnek, nem tudott csinálni, s így végre nem maradt egyéb
453 Nov | emberek vállukra akasztanak, s mozogni sem tudtam és szégyenlettem
454 Nov | is nyakon fogom leányát s összevissza csókolom, mintha
455 Nov | kívül mindig együtt voltunk, s az öreg nem bánta, sőt úgy
456 Nov | addig én sem mehetek el; s ha majd valaki elvette,
457 Nov | helyén. Mikor hazajöttem s elmondtam, hogy fenn az
458 Nov | kiáltá.~- Hozz egy korsó sert s valamit enni - mondá leányához -,
459 Nov | Most én is zavarba jöttem, s csak azt mondtam, hogy biz
460 Nov | bizony rajtam nem múlnék, s hogyha még otthon lennék,
461 Nov | hogyha még otthon lennék, s apám házába vihetném, már
462 Nov | vagy, érted a gazdaságot, s nekem ily vő kell. Azt,
463 Nov | én már a múlt télen is. S fogadok veled, hogy Erzsi
464 Nov | adom. Jó, becsületes leány, s én nyugodtan bízom reád;
465 Nov | sem sokat kérette magát; s nem múlt el egy félóra,
466 Nov | nem múlt el egy félóra, s itt ültünk a fa alatt mind
467 Nov | megtartottuk a lakodalmat, s hála Istennek, sohasem bántuk
468 Nov | panaszkodhatik, hogy magyarhoz ment.~S ezzel gazdám fölkelve a
469 Nov | feleségével visszajött, s nem írhatom le a szívességet,
470 Nov | után magamnak képzeltem, s az este, melyet a becsületes
471 Nov | szalagokban a vidám zöld rétek s legelők között fölfelé vonultak,
472 Nov | helyett, melyek a hegyoldalon s lenn a völgyben elszórva
473 Nov | természet álomba szenderülne; s csak az estharang, melynek
474 Nov | Erzsi vacsorához hítt, s késő éjszakáig együtt maradtunk.
475 Nov | felhozatta magyar borát, s újra elbeszélte megmentésének
476 Nov | sem találhattam volna. - S ezzel István fölkelt, s
477 Nov | S ezzel István fölkelt, s úgy megszorítá ipa kezét,
478 Nov | egy mégis csak fáj nekem, s fájni fog halálomig, hogy
479 Nov | fel többé.~Kezet szorítánk s elváltunk. Én a falunak
480 Nov | csak feléd nézek.~Megálltam s visszanéztem. Szűcs István
481 Pusz| hegyestornyú templom sem hiányzik, s ha van valami, mi azt a
482 Pusz| egyenesen a konyhába vezet, s ha más nem, egy pár zöldre
483 Pusz| kuriális stílusban épült, s ki ezt az építési rendszert
484 Pusz| emberi dolgok mulandóságára s legszebb terveink kivihetetlenségére
485 Pusz| respublikáknak is neveztünk, s hol meglehetősen sok szabadság,
486 Pusz| perlekedett szomszédaival, s perlekedett maga között
487 Pusz| e részben kivételt tett. S ámbár a két család leányágon
488 Pusz| leányágon osztályos atyafi volt, s birtokuk majdnem egy mérföld
489 Pusz| harminc esztendőig minden baj s kellemetlenség nélkül éltek
490 Pusz| volna át Pétery határára s Pétery úr apró marhája nem
491 Pusz| gyermekeinek érdekeivel nem gondol, s ősi birtokát gonoszul el
492 Pusz| sok évekig egymás mellett, s úgy látszott, mintha még
493 Pusz| tőszomszédságban állnak, s ha a nagy ítélet napján
494 Pusz| ismét csak Pétery lehet, s ez valószínűleg ismét ugyanazt
495 Pusz| két házban özvegy maradt, s ezek is folytatták a régi
496 Pusz| Péterynéhez kelle menni, s ámbár kertjeiket csak egy
497 Pusz| meghaladta huszonkettedik évét s Latkóczy Klára elérte a
498 Pusz| a sövényt is elhagyták, s minden ember átlátta, hogy
499 Pusz| metamorfózison, mint az ügyvédeké, s ki a divatosan öltözött,
500 Pusz| akcióra vagy replikára, s a beszélgetést akaratunk
1-500 | 501-802 |