Rész

 1 Nov|      medrében a hegyről összegyűlt víz lefolyt. Később tágasabbá
 2 Nov|       feleltem, hogy addig még sok víz foly le a Tiszán; de azt
 3 Nov|           mi is, ha az egész vidék víz alatt állt, az, hogy határunk
 4 Nov|        sokan mondták, vagy pedig a víz maga tört rést magának?
 5 Nov|        elől.~Több mint húsz év óta víz nem öntötte el határunkat.
 6 Nov| elképzelhetni a jajgatást, midőn a víz lassankint mindent elborított.
 7 Nov|           azt vettük észre, hogy a víz hátunk mögé került, s végre
 8 Nov|       maradt, nem juthatott oda. A víz a falu s a tanyák között
 9 Nov|      időben csak megjárta, de ha a víz habokat vetett, az ember
10 Nov|            Így jött a szent hét. A víz még mindig áradt. Már a
11 Nov|            volt. Mondta, hogy ha a víz nem apad, húsvétig nem is
12 Nov|         egész tér el volt öntve; a víz csaknem a kertig jött, s
13 Nov|          nézi, és milyen zavaros a víz, és mily erős habokat vet.~-
14 Nov|             Eleget szaladgáltunk a víz partján, eleget kiabáltunk;
15 Nov|         mehetett el. Az a tömérdek víz, amint fenékig felzavarva,
16 Nov|        amelyet most három oldalról víz környezett, mintha szigeten
17 Nov|       közepéig ért. Tudtam, hogy a víz itt legmélyebb. A habok
18 Nov|          hogy ahol most jár, ott a víz legföllebb vállig érhet,
19 Nov|           jő s merre megy ez a sok víz. Most csak egy kis eret
20 Nov|       lárma mindenfelől. A szél, a víz s közbe-közbe a lavinák
21 Nov|           ellen ama domb védi, s a víz is inkább két szomszédunk
22 Nov|            vannak a veszedelmen. A víz apadni kezdett és már a
23 Nov|      mindennek vége van, mert ha a víz a lavinán keresztültör,
24 Nov|         melyet a völgy végén bírt, víz alatt állt; mondá, hogy
25 Nov|        jéggát mögött feküdt, máris víz takarta; holnap tó lenne
26 Nov|            annál keményebb lett. A víz is mindig nőtt, s vele természetesen
27 Nov|            öl mélységű lehetett; a víz is megnőtt; mindenki azt
28 Nov|            azt az oldalt, honnan a víz jő, senki ne bántsa többé,
29 Nov|       mentül lejtősebb legyen, s a víz annál nagyobb erővel rohanjon
30 Nov|       talán holnapig sem leszünk a víz irányában; a másik, hogy
31 Nov|            egyszerre csak áttört a víz, szerencsére csak az egyik
32 Nov|        létrán, ki kötelen, mikor a víz a másik oldalon is berontott
33 Nov|       mikor hozzákészültek, jött a víz. Ezen egy fa nem sokat ártott
34 Nov|           fenyű akadt az elsőbe. A víz mindent e nyílás felé vitt,
35 Nov|        voltam, gallérján fogtam. A víz is a nyílás felé húzott;
36 Nov|            s csatornánk, melyben a víz befoly, bedugulhat, egy
37 Nov|        jött vissza, hogy azalatt a víz maga segített magán. Hogy