Rész

 1 Nov|          zsákkal több fogyott el, s anyám elszörnyülködött, azt feleltem
 2 Nov|        Hiában, Péter jó fiú, mondta anyám, észreveszi, hogy szükségünk
 3 Nov|          eleinte erősen haragudott, anyám szegény sírt, Péter meg
 4 Mag|           vala egészen megelégedve, anyám szidta a debreceni tanárokat;
 5 Mag|             estéig, csak hogy magát anyám kérdésének: »Hová megy,
 6 Mag| elhatározást türelmetlenebbül, mint anyám, ki a házi nevelőnek nem
 7 Mag|           minden türelmét elveszté.~Anyám, kinek egész életében nem
 8 Mag|         Meglátjátok - mondá sokszor anyám -, e szerencsétlen ember
 9 Mag|            s a készületek, melyeket anyám a tisztelt vendég s a megyei
10 Mag|     nagyobbak valának, mint máskor.~Anyám tudniillik ez alkalommal
11 Mag|            egyik ok, melyért főképp anyám is Czinkotaynak kinevezését
12 Mag|      stiláris ügyességemet segítse. Anyám azonban előre meg akarta
13 Mag|    kétségbeesetten járt körül, mert anyám, félve, hogy nem készül
14 Mag|             rendjéből kihozzanak, s anyám, ki háziasszonyi megelégedéssel
15 Mag|            vendégnek eleibe ment, s anyám az elébbi napok fölgerjedése
16 Mag|            mikor a főispánt várták, anyám el nem unja magát, s ekkor
17 Mag|          bajt észre ne vegye, midőn anyám a szobába lépett. Mindez
18 Mag|   nyugalmából, s a borzadás, melyet anyám a kék bekecs szerencsétlen
19 Mag|             mit tegyünk? - kérdezte anyám, miután első haragja kissé
20 Mag|       tanácsot adni, s valahányszor anyám öcsém ruhatárának egyes
21 Mag|             osztozott véleményében.~Anyám mindenre gondolt, nem lenne-e
22 Mag|           Mindjárt jövök - kiáltott anyám az elsiető hajdúnak. Öcsémre
23 Mag|             érinték, azért tartotta anyám szükségesnek, hogy őt ez
24 Mag|         eszébe, addig legalább, míg anyám őt reá figyelmessé nem tevé;
25 Mag|         udvariassága, mellyel magát anyám előtt meghajtá, a roppant
26 Mag|            tölteni szokta - s midőn anyám őt erre figyelmessé tevé,
27 Mag|           közelíthetett. Ebéd alatt anyám kínálgatásai s a főjegyző
28 Mag|      gondolt, s vele szólni kívánt.~Anyám mások dolgában éppen oly
29 Mag|            tekinteteknek, melyekkel anyám őt zavarából ki akarta volna
30 Mag|        szatirikus kifejezést ada, s anyám annyit beszélt védencének
31 Mag|          érezni magát.~Atyám örült; anyám a megelégedést látva, mellyel
32 Mag|         Istennek, nem vagyok házas.~Anyám, midőn a zavart, melybe
33 Mag|      kellett volna szólnia, s midőn anyám feddő tekintetét észrevevé,
34 Mag|          még bővebben fejtegeti, ha anyám, ki az egész idő alatt hasztalan
35 Mag|       homloka komor redőkbe vonult, anyám bosszúsan fészkelődött pamlagán,
36 Mag|            Czinkotay saját s főképp anyám megelégedésére, elhagyta