Rész

 1 Nov |        képezik, itt alig váltak el annyira egymástól, hogy a pataknak
 2 Nov |     emlékszem, hogy magamat valaha annyira meglepve, annyira elragadtatva
 3 Nov |           valaha annyira meglepve, annyira elragadtatva éreztem volna,
 4 Nov |    közepett egyszerre felszólal, s annyira jellemünkben fekszik, miszerint
 5 Nov |        szememre, hogy sorsodat még annyira sem veszem fel, mint akármelyik
 6 Nov |          Eszter kedves leány volt, annyira belegondoltam magamat a
 7 Nov |           félig sem aggódott volna annyira és hogy én is csak azért,
 8 Pusz|            Pusztalak e tekintetben annyira nem tartozott a kivételek
 9 Pusz|          hol az ügyvéd a családdal annyira ugyanazonította magát, hogy
10 Pusz|        csorbát ejteni ne engedjen, annyira ijesztette elnézésének lehető
11 Pusz|           hatalmában. Az asszonyok annyira el voltak keseredve egymásra,
12 Pusz|         voltak keseredve egymásra, annyira meg voltak győződve ügyöknek
13 Pusz|         birtok, mely után Péteryné annyira áhítozott, más kezekre jut,
14 Pusz|          midőn anyáik a házasságot annyira kívánták, a legnagyobb közönyösséget
15 Pusz|          túlhaladt, leánya számára annyira beleszeretett Ormos Gyulába,
16 Pusz|         kissé tovább neheztelt, de annyira szerette fiát, hogy boldogságát
17 Mag |         rend- s kényelemnek színét annyira magán viselte, hogy körében
18 Mag |     értelmében, mert a régihez nem annyira meggyőződései, mint érzelmeivel
19 Mag |          tudná, melyikkel tartson, annyira jó gyermek mind a kettő.~
20 Mag |            néhányan közülünk pedig annyira elmélyedtek gondolataikba,
21 Mag |       tartva azt, valószínűleg nem annyira azért, hogy magát járásáról
22 Mag |         pártolák, nem lettek volna annyira emberrassirozva, azonban
23 Mag |       kitől minden sértési szándék annyira távol vala, mint Czinkotaytól.
24 Mag |            talán jegyző nem érezte annyira.~- Meglátjátok - mondá sokszor
25 Mag |           Czinkotaynak kinevezését annyira óhajtá. Célszerűnek látszott,
26 Mag |   átgondolta a félelmes helyzetet, annyira kiszámította mindazt, mit
27 Mag |   folytatja válóperét, s e részben annyira érzékeny, hogy valahányszor
28 Mag |        viszonyban éltem, hogy soha annyira leverve, soha oly szerencsétlennek
29 Mag |      pillanattól kezdve e gondolat annyira hatalmat vett lelkén, hogy
30 Mag | Czinkotayra nem tett semmi hatást. Annyira el vala merülve gondolataiban,
31 Mag |       fontosabb ügyek és személyek annyira igénybe vevék a főispán
32 Mag |      szüntelen várakozás egy úgyis annyira ideges emberre szükségképpen
33 Mag |   tudniillik, kit főispánunk elébb annyira magasztalt, más jeles tulajdonai
34 Mag |      úgyhogy addig, míg a főjegyző annyira nélkülözhetetlen személynek
35 Mag |     egészen váratlan helyzet által annyira zavarba jött, hogy miután