Rész

 1 Nov|        gyermekek is, azaz én és Péter öcsém, kivévén a munka idejét,
 2 Nov|      gyerekkoromban atyámmal és Péter öcsémmel a tanyán laktam.
 3 Nov|   Pajkos, ha jó dolga van. Csak Péter öcsém volt kivétel. Ha lóra
 4 Nov|   pajkost keresi ki magának, és Péter, ha derekabb legény volt
 5 Nov|    velem soha e dologról, és az Péter volt, sőt ha én kezdtem,
 6 Nov|         mint ekkor.~- Hallod-e, Péter - mondtam végre, mikor a
 7 Nov|         gondod lesz - válaszolt Péter. - Új esztendőre beállok
 8 Nov|     többé. És ez jobb is nekem.~Péter nem volt víg természetű.
 9 Nov|    aznap a dologról. Utóbb sem. Péter ismét vidámabbnak látszott,
10 Nov|         egyebet, mint azt, hogy Péter még újesztendő előtt akar
11 Nov|         semmi különöst. Hiában, Péter jó fiú, mondta anyám, észreveszi,
12 Nov|   képmása apámnak. Meglássátok, Péter is arany érdempénzzel jő
13 Nov|      érdempénzzel jő haza. Hogy Péter öcsémnek nemcsak a katonáskodás
14 Nov|       szobából ki nem mehetett, Péter félnapokat töltött ott.
15 Nov|         inkább tartottak össze, Péter nemsokára elmegy, s ki tudja,
16 Nov|    Eszter szülőinél segítettem.~Péter úgy látszott, ezt is jó
17 Nov|       egymásnak, mily baj, hogy Péter nem jöhet el, éppen ma,
18 Nov|   Eleget mondtam magamnak, hogy Péter nem tehet ily bolondot,
19 Nov|         mint betegségében. - Az Péter.~E pillanatban a szegény
20 Nov|       hittük, el kell merülnie. Péter majd az evezővel dolgozott,
21 Nov|          Akárhogy örültem, hogy Péter szerencsésen megmenekült,
22 Nov|          Eddig ő is tudta, hogy Péter minden veszélyen túl van,
23 Nov|         zokogva borult nyakába.~Péter nagy zavarban állt ott.
24 Nov|     Eszter talán a vízbe ugrik.~Péter csak azt hebegé: megígérte,
25 Nov|    Édesapám megengedte - felelt Péter -, le is vagyok kötelezve.~-
26 Nov|         jutott eszembe, hogy ha Péter helyett én lettem volna
27 Nov|        elfogadja a cserét, mert Péter úgyis inkább gránátosnak
28 Nov| haragudott, anyám szegény sírt, Péter meg azt mondta, hogy őt
29 Nov|        megesküdtem reá, hogy ha Péter katonának áll is, én azért
30 Nov|         lovagoltunk el. Szegény Péter úgy meg volt indulva, hogy
31 Nov|         jutott, mind elmondtam. Péter hallgatott, s később én
32 Nov|         állt be ezredünkhöz, és Péter lakodalmán jelen volt. Újra