Rész

 1 Nov |         más természeti szépségről szólt, mely házától csak néhány
 2 Nov |           csak nem teszi rajtam - szólt ő, s becsületes arcán neheztelés
 3 Nov |          dolgot elölről kezdjem - szólt, nagy füstöt eresztve pipájából -,
 4 Nov |         néha egy óráig, és nem is szólt hozzájok. Csak a kis Eszter
 5 Nov |     mozdult s körültekintett vagy szólt, még inkább megijedtünk.
 6 Nov |          megbetegszel.~Eszter nem szólt semmit. Bevezettette magát
 7 Nov |         szeme, valahányszor rólam szólt; de hogy mindamellett ő
 8 Nov |          is észrevette, de az nem szólt semmit.~Így jött pünkösd.
 9 Nov |         házból.~- Mennykő leány - szólt az öreg nevetve -, már itt
10 Nov |          be, és végezd dolgodat - szólt jókedvűen -, aztán te is
11 Nov |      Azért én gondolkoztam róla - szólt gazdám -, igaz, cselédnek
12 Nov |     velünk. Boldogult feleségéről szólt, az első időről, melyet
13 Nov |          mikor felesége haláláról szólt, könnyekbe lábadtak szemei;
14 Pusz|       töri a fejét, ő azonban nem szólt senkinek s Péteryné kérdését
15 Pusz|      Talán Latkóczyné hangosabban szólt, mint a szükség kívánta,
16 Pusz|  Latkóczyné prókátorával a perről szólt, s aközben róla és anyjáról
17 Pusz|         meg nagysád a helyzetet - szólt az ügyvéd halkabban. - Klári
18 Pusz|     neheztel rá, s igaza is van - szólt Érczi nyugodtan -, mit elegyedik
19 Mag |        azt, mit apái tettek - így szólt többször ily alkalommal. -
20 Mag |     jellemzé, a lassúság, mellyel szólt s mely fiatalabb korában
21 Mag |           baja.~- Hála istennek - szólt ez -, mert hallám, roppant
22 Mag |      Tízszer mondtam az ebédnél - szólt ez, midőn haragosan fölkelt,
23 Mag |          beszélhetsz így, öcsém - szólt itt közbe egy vén táblabíró,
24 Mag |              Csalatkozol, öcsém - szólt az öreg -, nemcsak beszélgetés
25 Mag |          is mondtam már egyszer - szólt a táblabíró, ki ámbár igen
26 Mag |         Hát írd le személyeidet - szólt a háziúr biztatva.~- Éppen
27 Mag |       lehet.~- Annál érdekesebb - szólt Jenő -, regényekben annyi
28 Mag |        méltó. Hol kettő egymással szólt, ő meg volt győződve, hogy
29 Mag |       magát, most, mióta anyámmal szólt, csak az jutott neki eszébe,
30 Mag |          Ó, nem, kegyelmes uram - szólt erőltetett mosollyal, homloka
31 Mag | gyermeknevelésről s a házasságról szólt, végre minden anyagból kifogyva,