Rész

 1 Nov|  gyermekek is, azaz én és Péter öcsém, kivévén a munka idejét,
 2 Nov|        jó dolga van. Csak Péter öcsém volt kivétel. Ha lóra kaphattunk,
 3 Nov|     bántam. Csakhogy megmaradt.~Öcsém elébb újesztendőre akart
 4 Nov|  tetszett az egészben, az, hogy öcsém és Eszter egyre csak szomorúak
 5 Nov|       tanyákért is aggódtunk, s öcsém, mikor utolszor benn volt,
 6 Nov|     csolnakban ember ült, és az öcsém volt. Eleget mondtam magamnak,
 7 Nov|       partot is? S hátha nem is öcsém? Eszter megnyugtatására
 8 Nov|     végre a sajka partot ért, s öcsém kiszállt, Eszter zokogva
 9 Nov|       mikor egyszer tudom, hogy öcsém és Eszter egymást szeretik,
10 Nov|         csak azt feleltem, hogy öcsém már régen felcsapott nála,
11 Nov|          utoljára Esztertől is. Öcsém el akart kísérni, s együtt
12 Nov|        Eljöttél velem a határig öcsém - mondtam -, most fordulj
13 Nov|    néztem. Tudtam, hogy ott áll öcsém, s csak még inkább fájna
14 Mag|           Hogy beszélhetsz így, öcsém - szólt itt közbe egy vén
15 Mag| erőltetve magát.~- Csalatkozol, öcsém - szólt az öreg -, nemcsak
16 Mag|    legalább tíz évvel fiatalabb öcsém nevelésével bízatott meg,
17 Mag|  udvarunkba zörrent, talán csak öcsém szíve nem dobogott örömmel
18 Mag|  tökéletesen megváltozott, azaz öcsém s új nevelője között a legfesztelenebb
19 Mag|      mondhatja, jólesik-e neki.~Öcsém kivételével, ki mintha nevelője
20 Mag|       jut eszébe, hogy jó volna öcsém után nézni, s hogy talán
21 Mag|      néhány bátorító szót mond.~Öcsém, mintha különösen azon törné
22 Mag|      adni, s valahányszor anyám öcsém ruhatárának egyes darabjait
23 Mag| rémüléssel, mint ő azt, mellyel öcsém a szobába toppant, hogy
24 Mag|        azt sem vevé észre, hogy öcsém a főispán helyett egész
25 Mag|       szegény barátom, midőn őt öcsém nagy zajjal a mellékszobából
26 Mag|       tudós észrevételeit, maga öcsém csaknem respektussal tekinté