Rész

 1 Nov|    benne semmi különös. Kovács Erzsi meg a rektor leánya és a
 2 Nov| átmenni a tanyára, mert Kovács Erzsi apjával volt ott, s neki
 3 Nov|        tudja, igaz-e, és ugyan Erzsi mit tehet róla, ha más bolond.~
 4 Nov|   szóltam, nevetni kezdett. De Erzsi, akkor még nem hittem, hogy
 5 Nov|    Szűcs Istvánné lesz belőle, Erzsi mindig a háborúra fordította
 6 Nov|   hallgassák, főképp úgy, mint Erzsi engem hallgatott. Ha kapitányomról
 7 Nov|      egészen tűzbe jött; pedig Erzsi takaros egy leány volt ám!~
 8 Nov|      Itt van a tavasz - mondta Erzsi, mikor vele a házban találkoztam;
 9 Nov|         ki ott lakik, a gazda, Erzsi meg én. Az öregúr úgy megszeretett,
10 Nov|        elbeszélte, mi történt, Erzsi sírva fakadt. Aztán nyakamba
11 Nov|       tudom én, mit csinálnék. Erzsi egészen nekem való. Soha
12 Nov|      voltam szomorú, mint víg. Erzsi kérdezte, miért búsulok.
13 Nov|        nagy csendességben csak Erzsi éneke hallatszott, ki a
14 Nov|     Alig múlt néhány perc, már Erzsi egy nagy tállal és korsóval
15 Nov|         ha neked szolgálhat.~- Erzsi te - szólította meg a leányt,
16 Nov|       mint bárki más a háznál.~Erzsi elpirult, az öreg majd rá,
17 Nov|       te is kijöhetsz hozzánk.~Erzsi elsietett. - Derék, becsületes
18 Nov|        máris észrevettem, hogy Erzsi szeretni kezd. Azt hiszed,
19 Nov|      is. S fogadok veled, hogy Erzsi észrevette, hol jár eszem.
20 Nov|   elhagyni bajában. Ha akarod, Erzsi a tied, itt a kezem.~És
21 Nov|        alatt mind a hárman. Én Erzsi mellett, ki kezemnél fogva
22 Nov|      mi boldogok voltak, mikor Erzsi született. Az öregnek, főképp
23 Nov|  sohasem bántuk meg. De itt jő Erzsi ipammal. A teins úr maga
24 Nov|     gondolnak-e ott most reám?~Erzsi vacsorához hítt, s késő