Rész

 1 Nov|     tolakodása miatt; de később eszembe jutott, hogy azon emberek
 2 Nov|        sokáig álltam ott. Végre eszembe jutott, hogy mennem kell.~
 3 Nov|   minden elragadtatásom mellett eszembe jutott, hogy dél rég elmúlt.
 4 Nov|   kocogásomra senki nem felelt. Eszembe jutott, hogy vasárnap van,
 5 Nov|         nem lesz belőlem, akkor eszembe jutott, hogy csakugyan még
 6 Nov|        sohasem láttam vagy soha eszembe sem jutott volna, hogy elveszem,
 7 Nov|         lehet, az nem is jutott eszembe, s ha Eszter karácsony táján
 8 Nov|       mostanig sem jutott volna eszembe, hogy mással talán szerencsésebb
 9 Nov|     néztem, csak a halál jutott eszembe, s vigasztalásul legfeljebb
10 Nov|   álltunk, szegény Gazsi jutott eszembe; mily borzasztó lehet a
11 Nov|         is szegény Gazsi jutott eszembe. Szinte belégondoltam magamat
12 Nov|       ott hagytam.~Menés közben eszembe jutott, nem legjobb-e, ha
13 Nov|     végre mindig csak az jutott eszembe, hogy ha Péter helyett én
14 Nov|    rajta; mert ha Eszter jutott eszembe meg édesanyám, csak úgy
15 Nov|         s ami tréfás dolog csak eszembe jutott, mind elmondtam.
16 Nov|         az előbbi idők jutottak eszembe, s az, ami lehetett volna.
17 Nov|     híztam belé, ha apám jutott eszembe, ki azalatt ismét bíró lett,
18 Nov| visszanéztem, csak akkor jutott eszembe, mit tettem.~Talán, mint
19 Nov|         akkor persze nem jutott eszembe, hogy valaha még ipam legyen,
20 Nov|       ránéztem, édesapám jutott eszembe. Még tartása is olyan; ha
21 Nov|          és ha hazagondoltam, s eszembe jutott, mi jó dolgom lehetne
22 Nov|  legjobb, ha elmegyek; de akkor eszembe jutott, hogy míg Erzsit
23 Mag|         lehet. Az, akinek esete eszembe jutott, bizonyosan nem tartozott