Rész

 1 Nov|     otthonosnak nem érezheté, nem tudom, de annyi bizonyos, hogy
 2 Nov|       most meghalt, s még azt sem tudom, a temetőnek melyik oldalán
 3 Nov|            vágott szavamba -, jól tudom s a teins úr is tudja, hogy
 4 Nov|       görbe országban kell élnem. Tudom, sokat kérdeznek, de - tevé
 5 Nov|       vágott szavamba ő -, miután tudom, hogy L.-n többször megfordult.
 6 Nov|          úgy pusztulok el; de azt tudom, hogy ha egyszer katonának
 7 Nov|       neki, hogy annál jobb, mert tudom, áldott esztendő lesz, s
 8 Nov|           dolgom után mentem.~Nem tudom, miért, egész nap különösen
 9 Nov|     sajnáltam öcsémnél. Aztán nem tudom, miért, de mióta Esztert
10 Nov| megnyugtatására is ezt mondtam.~- Tudom, hogy ő - válaszolt -, én
11 Nov|          mintha nem is hallaná.~- Tudom, el kell veszni - mondá
12 Nov|      volna; és hogy mikor egyszer tudom, hogy öcsém és Eszter egymást
13 Nov|        egyik oldalon, másképp nem tudom, hány menekült volna meg
14 Nov|         történt, azt mostanig sem tudom. Meglökték-e vagy elcsúszott,
15 Nov|      mozdult meg a fenyűszál, nem tudom; de elég, hogy nem feküdt
16 Nov|        fertelmes köntösbe bújjam. Tudom, ha otthon látnának, az
17 Nov|          itt volna a szomszédban, tudom én, mit csinálnék. Erzsi
18 Nov|         apja után a vízbe ugrott, tudom, őt sem fogja elhagyni bajában.
19 Mag|         mások azt nem hiszik, nem tudom, miben különböznék ez attól,
20 Mag|         mely szerint valaki - nem tudom hamarjában, hogy hívták -
21 Mag|        mégis magától Czinkotaytól tudom, kivel élte végéig barátságos