1-500 | 501-639
Rész
1 Nov | határozhattam el magamat arra, hogy visszatérjek. A tetőről,
2 Nov | arról kezdék gondolkozni, hogy holnap hazafelé indulok:
3 Nov | magát azon meggyőződéssel, hogy a legegyenesebb út, ha nem
4 Nov | hibásak, elég az hozzá, hogy valamint e falut, melynek
5 Nov | követheté, oly járottnak, hogy midőn félórai menés után
6 Nov | de később eszembe jutott, hogy azon emberek faja, kik vezetőkül
7 Nov | melyen haladunk, oly sima, hogy talán elfelejtenők, hol
8 Nov | sietésre okom, leültem, hogy mielőtt továbbmegyek, még
9 Nov | s én azért lennék itt, hogy a nehéz küzdelemnek végeredményét
10 Nov | hosszú út vala előttem, s hogy a mulasztást jóvátegyem,
11 Nov | váltak el annyira egymástól, hogy a pataknak utat engedjenek,
12 Nov | melyekről alig hihetnők, hogy valaha máshol álltak; ott
13 Nov | soknak új törésén meglátszik, hogy csak nehány év vagy hónap
14 Nov | küzdelem újra kezdődik, hogy egy ezred múlva talán ugyanezen
15 Nov | mely csak a télre vár, hogy hava alatt eltemettessék.
16 Nov | ott. Végre eszembe jutott, hogy mennem kell.~Eddigi utam
17 Nov | feküdt, sietésre intett.~Hogy eddig nem tévedtem el, arról
18 Nov | találtam s tőle hallám, hogy szülői templomba mentek,
19 Nov | keresztül. Sajnálni kezdém, hogy kalauz nélkül indultam el,
20 Nov | nem szükséges egyéb, mint hogy magunkat elijesztetni ne
21 Nov | Csaknem meg valék győződve, hogy az kitör, még mielőtt a
22 Nov | változásait; de nem emlékszem, hogy magamat valaha annyira meglepve,
23 Nov | vezetett. Ennek tulajdonítható, hogy a kopár sziklákat, melyek
24 Nov | kegyes végzetem úgy akarná, hogy e pillanat élvezetéhez semmi
25 Nov | kedvezőleg különbözik másoktól, hogy étvágyunkat neveli; s így
26 Nov | mellett eszembe jutott, hogy dél rég elmúlt. Érezni kezdém,
27 Nov | rég elmúlt. Érezni kezdém, hogy fáradt vagyok, s mert a
28 Nov | távol valék, elhatároztam, hogy a hegyoldalon szétszórt
29 Nov | építik házaikat, s innen van, hogy míg a falu a templomon,
30 Nov | felelt. Eszembe jutott, hogy vasárnap van, s a ház lakói
31 Nov | maradt egyéb hátra, mint hogy őket oda kövessem.~De vannak
32 Nov | gondolat nem volt vigasztaló, hogy ebédemet még legalább másfél
33 Nov | ellentétet képeztek, de csak hogy annak szépségét kiegészítsék,
34 Nov | mindenütt, a különbség csak az, hogy a tiszta cseppek majd sötét
35 Nov | első pillanatban azt hívém, hogy csalódom; de midőn az énekes
36 Nov | nemzetéhez ragaszkodik, s ez oka, hogy nálunk a helyi, az úgynevezett
37 Nov | tudom, de annyi bizonyos, hogy ezen érzés a mai napig sem
38 Nov | változtatta meg természetét, s hogy az egységnek érzete, mely
39 Nov | vártam volna, mint azt, hogy ma még magyar emberrel találkozzam.~
40 Nov | mivel szolgálhatok? Kár, hogy feleségem éppen ma nincs
41 Nov | elmulathatunk.~Mondám, hogy csak tejet s egy darab kenyeret
42 Nov | országban. Azt se mondom, hogy jól nem tartanák; vannak
43 Nov | mikor szemeiből is látom, hogy fáradt.~- Ha megpihentem,
44 Nov | sem képesek; mondják el, hogy miután a népeket közös érdekek
45 Nov | honszeretetre szükségünk nincs, s hogy az, mi elődeinket tenni
46 Nov | Isten teremte keblünkbe, hogy azokon se túl ne emelkedjünk,
47 Nov | volna fel. Eleget kértem, hogy ne fáradjon többé, eleget
48 Nov | fáradjon többé, eleget mondám, hogy annak, mit elémbe állított,
49 Nov | mindenre csak azt válaszolá, hogy akkor ízlik az étel, ha
50 Nov | ehettem; már csak azért is, hogy kedvét ne rontsam, s nemcsak
51 Nov | határozott kijelentésem, hogy ha még egy falattal többet
52 Nov | s újra töltve poharát -, hogy az idevaló bor nem ér semmit,
53 Nov | mindjárt a kis pincébe zárta, hogy a cselédek ne férjenek hozzá,
54 Nov | s arca elborult - jobb, hogy nem jöhet el; itt, hol az
55 Nov | ismerte apámat?~- Mondám, hogy nem emlékszem.~- Volt-e
56 Nov | tekintélyes ember. Azt mondták, hogy hasonlítok hozzá, azaz egy
57 Nov | pár vénember azt beszélte, hogy mikor édesapám gyerek volt,
58 Nov | miszerint közmondássá vált, hogy a magyar sírva vigad, erőt
59 Nov | szívét eltölték.~Végre, hogy őt fájdalmas hangulatából
60 Nov | látszott a megelégedés, hogy egyszer ismét hazájáról
61 Nov | tudom s a teins úr is tudja, hogy az nem lehet. De talán,
62 Nov | elmondja neki és anyámnak, hogy látott s jól bírom magamat,
63 Nov | egyébiránt is nincs bajom, csak hogy messze földön, e görbe országban
64 Nov | hozzá szünet után - azt, hogy bugyogóban járok, akár ne
65 Nov | végre rávettem magamat, hogy, én is úgy öltözködjem,
66 Nov | talán neki is jólesett, hogy történetét egyszer egy földijének
67 Nov | szavamba ő -, miután tudom, hogy L.-n többször megfordult.
68 Nov | mindössze nem sok.~- Hát hogy a dolgot elölről kezdjem -
69 Nov | a vén mesteren nem múlt, hogy többet nem tanultunk; eleget
70 Nov | tanyára mehettünk. Tudtuk, hogy a vén mestert mindszentig
71 Nov | álltak istállónk mögött, hogy beillettek volna akármily
72 Nov | becsüli a vagyont; de az, hogy soha idegen munkára nem
73 Nov | robotra is béresét küldi, hogy vásárkor új csizmát és kalapot
74 Nov | és még most is emlékszem, hogy mikor a mester egyszer jól
75 Nov | megvert, s azután azt mondta, hogy ha nem tanulok, soha bíró
76 Nov | belőlem, akkor eszembe jutott, hogy csakugyan még bíró is lehetek.
77 Nov | bika mindjárt ott terem. Hogy felbökjön? Dehogy! hogy
78 Nov | Hogy felbökjön? Dehogy! hogy megvakartassa fejét. Pedig
79 Nov | A tehenek maguk jönnek, hogy megfejjék, s ha csak a ménkő
80 Nov | egész gulya utána iramlik, hogy a föld csak úgy reng alatta,
81 Nov | egyenesen hordaná: úgy a marha hogy kapjon bátorságot, mikor
82 Nov | négy lóval megy a vásárra, hogy alig győzi fékezni. A németek,
83 Nov | hajrá előre, aki mint tud, hogy hosszú porfelleg vonult
84 Nov | mit mélázik? azt felelte, hogy a délibábot nézi, vagy a
85 Nov | belőlük? ki tudja? Elég, hogy soha a határra, honnan elszakadtak,
86 Nov | többé! Hej, ki hitte volna, hogy egyszer belőlem is ily ballangó
87 Nov | Akkor csak azt gondoltam, hogy mindez ostobaság, s kár,
88 Nov | mindez ostobaság, s kár, hogy Petit Debrecenbe nem küldik,
89 Nov | Édesapám pedig azt mondta, hogy jó gyerek, s őt küldte ki
90 Nov | jár, és sokszor mondta, hogy neki nem kell más mulatság.~
91 Nov | azt kezdték mondani róla, hogy pulya gyerek, mikor egyszer
92 Nov | és az öregek azt mondták, hogy éppen olyan lesz, mint édesanyánk
93 Nov | A faluban azt mondták, hogy jobb lenne a legénynek,
94 Nov | nézett, akkor vette észre, hogy minden onnan jő.~Vad fiú
95 Nov | bírt, nem kellett más, mint hogy Eszterrel találkozzam, s
96 Nov | A faluban azt mondták, hogy belőlünk pár lesz, s én
97 Nov | s én csak azt feleltem, hogy addig még sok víz foly le
98 Nov | Tiszán; de azt gondoltam, hogy bizony nem bánnám, ha pár
99 Nov | mentünk. Rosszul esett, hogy arról, ami leginkább szívemen
100 Nov | csikarhattam ki belőle. Hogy Eszter bizony jó leány;
101 Nov | Eszter bizony jó leány; hogy apja talpig becsületes ember,
102 Nov | talpig becsületes ember, s hogy belőle jó gazdasszony lesz.
103 Nov | nem hányhatnád szememre, hogy sorsodat még annyira sem
104 Nov | ezért csak azt mondtam neki, hogy ha kedve van, hát adjon
105 Nov | neki szerencsét hozzá, de hogy édesanyám nagyapja, mikor
106 Nov | szintén megházasodott, s hogy ő is Isten segedelmével
107 Nov | pusztulok el; de azt tudom, hogy ha egyszer katonának álltam,
108 Nov | bajom - mondotta ő -, csak hogy kedvemet vesztettem el,
109 Nov | bátyám - mondá végre -, hogy ha nem sokat szólok is,
110 Nov | ember elhatározza magát, hogy szülőhelyét elhagyja. Három
111 Nov | elhagyja. Három hónapja, hogy fejemet töröm rajta. Te
112 Nov | Nem tudtam, mit gondoljak. Hogy Esztert szerencséssé tegyem?
113 Nov | csak az maradt fejemben, hogy katonának akar állni, és
114 Nov | katonának akar állni, és hogy őt talán mégis valami módon
115 Nov | később apám tudtomra adta, hogy Esztert számomra megkéri.
116 Nov | eszembe sem jutott volna, hogy elveszem, akkor is csak
117 Nov | akkor is csak azt mondom, hogy köszönöm irántam való jó
118 Nov | hadd érezze a marha is, hogy lakodalom lesz a háznál.
119 Nov | elszörnyülködött, azt feleltem neki, hogy annál jobb, mert tudom,
120 Nov | restelltem egyebet, mint azt, hogy Péter még újesztendő előtt
121 Nov | akar beállni katonának, s hogy Eszter, mióta mátkám lett,
122 Nov | ez csak annyiban állt, hogy nem szívesen maradt velem
123 Nov | Öcsémről édesapám azt mondta, hogy egészen nagyapjára ütött,
124 Nov | egészen nagyapjára ütött, s hogy ha már katonának készül,
125 Nov | Eszterről édesanyám mondta, hogy jól teszi, s hogy tisztességes
126 Nov | mondta, hogy jól teszi, s hogy tisztességes leány létére
127 Nov | cselekedhetik másképp, s hogy mentül kevesebb szeretetet
128 Nov | találni, ha majd elveszem.~Hogy mindennek más oka lehet,
129 Nov | sem jutott volna eszembe, hogy mással talán szerencsésebb
130 Nov | és anyja is panaszkodott, hogy alig eszik; de nagy fontosságot
131 Nov | került, s a doktor mondta, hogy nehéz beteg, akkor ijedtünk
132 Nov | s a fejét rázva mondta, hogy a betegségen semmi változást
133 Nov | szomszédoknak elmondtam, hogy Eszter jobban van, csak
134 Nov | azt hallám vigasztalásul, hogy halála előtt minden beteg
135 Nov | előtt minden beteg javul, s hogy Eszter mégsem marad meg.
136 Nov | meg. Ők mindig mondták, hogy ez lesz a vége; ily szelíd
137 Nov | természetesnek találta, hogy ily időben beteg nem épülhet
138 Nov | édesapám a tanyára küldött, hogy a marha után nézzek, szegény
139 Nov | azt is csak azért tette, hogy bajomról egy pár óráig megfeledkezzem,
140 Nov | vigasztalásul legfeljebb a gondolat, hogy nem sokat veszt, ki e puszta
141 Nov | ágyából, s úgy határoztunk, hogy csak húsvét után kelünk
142 Nov | pitvarán töltötte, azért, hogy ha valami kell, kéznél legyen.
143 Nov | sok kérésre volt szükség, hogy őt visszatartóztassuk, s
144 Nov | visszatartóztassuk, s megígérte, hogy húsvétig velünk marad; csak
145 Nov | velünk marad; csak arra, hogy lakodalmamat bevárja, nem
146 Nov | mondta anyám, észreveszi, hogy szükségünk van reá, és azért
147 Nov | arany érdempénzzel jő haza. Hogy Péter öcsémnek nemcsak a
148 Nov | természetesnek találtam, hogy míg Eszter a szobából ki
149 Nov | naponkint benézve, láttam, hogy megint jobban néz ki, szívesen
150 Nov | beszéd úgy elálmosítottak, hogy sokszor csak jövendőbeli
151 Nov | tetszett az egészben, az, hogy öcsém és Eszter egyre csak
152 Nov | ellen, kik azt mondták, hogy nálok a Tisza csak azért
153 Nov | vidék víz alatt állt, az, hogy határunk szárazon marad,
154 Nov | természetesnek látszott, mint az, hogy máshol csak a fűzfák vagy
155 Nov | Ha a bíró szóba hozta, hogy jó lenne azt helyenkint
156 Nov | visszajött, azt mondta többnyire, hogy bíró uramnak nincs helyén
157 Nov | rontották-e meg töltésünket, hogy magukon segítsenek, mint
158 Nov | okát; de annyi bizonyos, hogy mikor szürkületkor észrevették,
159 Nov | a legbátrabb is átlátta, hogy segíteni nem lehet, és mindenki,
160 Nov | azzal vigasztalták magukat, hogy földjeik hátasabb helyen
161 Nov | egyszerre csak azt vettük észre, hogy a víz hátunk mögé került,
162 Nov | végre átlátta mindenki, hogy fáradsága haszontalan, s
163 Nov | szomorkodásra.~Sok azt sem tudta, hogy tartsa el az istállóban
164 Nov | tanyák között oly mély volt, hogy keresztülgázolásról szó
165 Nov | legalább gyermekeit küldte, hogy a jószágra felvigyázzon.
166 Nov | napjában a faluházához, hogy tőle tanácsot kérjenek,
167 Nov | utolszor benn volt, azt mondta, hogy a boglyák körül töltést
168 Nov | Ez szerdán volt. Mondta, hogy ha a víz nem apad, húsvétig
169 Nov | elmondtuk egymásnak, mily baj, hogy Péter nem jöhet el, éppen
170 Nov | a házban. Anyja mondta, hogy egy szomszédasszonyhoz ment,
171 Nov | most is néha oly halavány, hogy az ember szinte megszánja.
172 Nov | Elfelejtettem mondani, hogy az egész nap szeles volt,
173 Nov | oly erősen kezdett fújni, hogy fergetegnek beillett volna.
174 Nov | Tisza. Úgy el volt merülve, hogy nem is vett észre, s mikor
175 Nov | megbetegszel.~Azt válaszolta, hogy csak az áradást nézi, és
176 Nov | evett senki bolondgombát, hogy ily időben átjöjjön - mondám
177 Nov | amiről csak gondolhattam, hogy szívesen szól. Ő alig felelt.
178 Nov | alig felelt. Meglátszott, hogy esze máshol jár.~- De mi
179 Nov | valamivel nagyobb. Ő azt mondta, hogy átmegy a tanyára. Mi csak
180 Nov | tűzbe jött, s újramondta, hogy átmegy, s aki legény, az
181 Nov | felugrott, s azt kiáltotta, hogy hát maga megy át, mert amit
182 Nov | ült és testvéröccse; de hogy ily bolondot tehessen, az
183 Nov | hideg szél eszére hozza, s hogy egy fél óra múlva nagy csendesen
184 Nov | eszébe testvéröccsének, hogy majd utánanéz, de akkor
185 Nov | visszajött, s azt mondta, hogy Gazsit sehol sem találja,
186 Nov | találja, s mind kimentünk, hogy őt felkeressük, hírét sem
187 Nov | veszett. Beszélték a faluban, hogy azért akart átmenni a tanyára,
188 Nov | volt ott, s neki megígérte, hogy még vasárnap eljő. De ki
189 Nov | felugrott, s azt mondta, hogy kimegy.~- De mi jut eszedbe,
190 Nov | megint valaki megkísértené, hogy átjöjjön? - kérdé.~- De
191 Nov | én.~De ő csak azt mondta, hogy bizonyosan ma is valami
192 Nov | tarthattam vissza a szobában, hogy én mentem ki, s megígértem,
193 Nov | mentem ki, s megígértem, hogy mihelyt valamit látok, bejövök
194 Nov | természetű, és akkor azt hittem, hogy Eszter félelme csupa képzelődés,
195 Nov | s már be akartam menni, hogy Esztert megnyugtassam, mikor
196 Nov | Eleget mondtam magamnak, hogy Péter nem tehet ily bolondot,
197 Nov | tehet ily bolondot, meg hogy ily távolságban senkit nem
198 Nov | inkább meg voltam győződve, hogy mégiscsak ő. Erővel is el
199 Nov | akartam hitetni magammal, hogy nem ő; de amint odanéztem,
200 Nov | káromkodhatnám volt egyszerre.~Jó, hogy legalább Eszter nem látja -
201 Nov | mellett állt. Látszott, hogy ő is a küszködő csolnakot
202 Nov | is ezt mondtam.~- Tudom, hogy ő - válaszolt -, én magam
203 Nov | magam hívtam, ő megígérte, hogy születésem napjára eljő,
204 Nov | én vagyok gyilkosa.~- Már hogy beszélhetsz ilyeneket -
205 Nov | mondám én -, tudtad-e te, hogy ily szélvész lesz, és meglátod,
206 Nov | áradás közepéig ért. Tudtam, hogy a víz itt legmélyebb. A
207 Nov | legrosszabb helyen. Tudtam, hogy ahol most jár, ott a víz
208 Nov | szíve. Akárhogy örültem, hogy Péter szerencsésen megmenekült,
209 Nov | megverni, úgy haragudtam reá, hogy e szegény leányt ily halálos
210 Nov | Ránéztem. Eddig ő is tudta, hogy Péter minden veszélyen túl
211 Nov | megfeledkezett; azt sem tudta, hogy mellette állok. Nem esett
212 Nov | ily időben csak azért, hogy Esztert meglássam, én sem
213 Nov | sem tudta, mit mondjon.~- Hogy is tehetsz ily bolondot -
214 Nov | csak azt hebegé: megígérte, hogy eljő. Szegény, piros volt,
215 Nov | bolondot csak nem teszed, hogy most állsz be katonának.~-
216 Nov | Istennek édesapámnak annyija, hogy kiváltson.~- Édesapám ezt
217 Nov | szükség a háznál.~Tudtam, hogy ebben igazsága van, de el
218 Nov | de el voltam határozva, hogy ha törik-szakad, nem eresztem
219 Nov | és csak azt mondtam neki, hogy majd elválik, kinek lesz
220 Nov | szintoly haszontalan. Tudtam, hogy a jámbor lélek szívére veszi
221 Nov | utoljára is csak azt mondja, hogy azon, amit édesapám egyszer
222 Nov | változtatni nem lehet, és hogy Eszter Pétert el fogja felejteni,
223 Nov | belegondoltam magamat a házaséletbe, hogy alig tudtam megválni e gondolattól.
224 Nov | az egész falu azt mondja, hogy éppen olyan, mint nagyapánk.~
225 Nov | csak az jutott eszembe, hogy ha Péter helyett én lettem
226 Nov | aggódott volna annyira és hogy én is csak azért, hogy őt
227 Nov | és hogy én is csak azért, hogy őt lássam, bizony soha életemet
228 Nov | veszélyeztettem volna; és hogy mikor egyszer tudom, hogy
229 Nov | hogy mikor egyszer tudom, hogy öcsém és Eszter egymást
230 Nov | én azt sem bántam, csak hogy mentől elébb keresztül essem
231 Nov | részeg vagyok. Mondta, hogy még az sem történt vele,
232 Nov | még az sem történt vele, hogy valaki nagypénteken csapott
233 Nov | erre csak azt feleltem, hogy öcsém már régen felcsapott
234 Nov | régen felcsapott nála, s hogy mivel az nem mehet el, én
235 Nov | el, én állok helyébe, és hogy Pétert fel kell mentenie
236 Nov | Erre a káplár azt mondta, hogy szívesen elfogadja a cserét,
237 Nov | kicsináltuk a káplárral, hogy jövő kedden visszajövök.
238 Nov | is. Néha azt sajnáltam, hogy legalább egy pár hétig nem
239 Nov | faluban; néha meg alig vártam, hogy kedd legyen. Sohasem hittem
240 Nov | legyen. Sohasem hittem volna, hogy annyian vannak, kiktől megválni
241 Nov | esik, és mégis éreztem, hogy tulajdonképp nem függök
242 Nov | sírt, Péter meg azt mondta, hogy őt szavától senki nem mentheti
243 Nov | mentheti fel; de mikor látták, hogy nem engedek, és megesküdtem
244 Nov | engedek, és megesküdtem reá, hogy ha Péter katonának áll is,
245 Nov | talán valamennyien átlátták, hogy jól teszem.~Búcsút vettem
246 Nov | Péter úgy meg volt indulva, hogy alig tudott szólni; s bizony
247 Nov | visszanéztem, nem sokba múlt, hogy sírva nem fakadtam, de legyőztem
248 Nov | Isten áldjon meg. Ő mondta, hogy eljő velem a városig. -
249 Nov | édesapámnak és édesanyámnak, hogy köszöntetem, és hogy Isten
250 Nov | édesanyámnak, hogy köszöntetem, és hogy Isten áldja meg irántam
251 Nov | Vissza sem néztem. Tudtam, hogy ott áll öcsém, s csak még
252 Nov | még inkább fájna szívem, hogy vissza nem mehetek.~Nem
253 Nov | s nem bántam meg soha, hogy beálltam. Svadronos kapitányunk
254 Nov | voltak az esküvőnél, Eszter hogy nézett ki, hány poharat
255 Nov | az én egészségemre is, és hogy Péternek könnyekbe lábadt
256 Nov | valahányszor rólam szólt; de hogy mindamellett ő is, Eszter
257 Nov | is, Eszter is jókedvűek, hogy az ember alig ismer reájuk.
258 Nov | gyöngyélet«,~és átláttam, hogy minden legjobban volt úgy,
259 Nov | is restelltem mást, mint hogy ezredünk sohasem fordult
260 Nov | Szegényeknek jólesett, hogy a háború másfelé fordult;
261 Nov | Azzal vigasztaltam magamat, hogy a háborúnak egyszer csak
262 Nov | egyszer csak vége lesz, s hogy addig talán mint őrmester
263 Nov | kellett szállani lovamról, hogy kaput nyissak, mert ott
264 Nov | földjét. Az is rosszul esett, hogy káplárból ismét közlegénnyé
265 Nov | Svájcba, s azt hallottuk, hogy azoknak most nagyon jó dolguk
266 Nov | fejemet.~Míg attól féltem, hogy utolérnek, nemigen vettem
267 Nov | életben. Úgy elkeseredtem, hogy ha magam vagyok, talán visszamentem
268 Nov | dezertáltak, s az ezredes mondta, hogy aki ezentúl elmegy, azt
269 Nov | és így magam is átláttam, hogy okosabb, ha itt maradok.~
270 Nov | s mikor a gazdák látták, hogy becsületes emberek módjára
271 Nov | magunkért, csak azért is, hogy a sógorok lássák, magyar
272 Nov | sógorok lássák, magyar ember hogy győzi a munkát. Oly rendeket,
273 Nov | persze nem jutott eszembe, hogy valaha még ipam legyen,
274 Nov | végeztük; s mikor látta, hogy ahhoz is értek s marha körül
275 Nov | én pedig meggondoltam, hogy itt mindenütt csépelnek,
276 Nov | itt mindenütt csépelnek, s hogy a télen át én is csak így
277 Nov | napjában lapátolni kell, hogy csak a háztól az istállóig
278 Nov | elszomorodik. Az is bántott, hogy végre csak cseléd vagyok,
279 Nov | szintén, sajnáltam néha, hogy mikor dezertáltam, nem fogtak
280 Nov | háznépéről: mennyi földünk van és hogy míveljük? Hány gyerek jár
281 Nov | és nekem oly jól esett, hogy ezekről szólhattam. Gyermekségemtől
282 Nov | dolgairól kérdezősködött. Az, hogy nálunk egyszeri szántásba
283 Nov | nem fért fejébe, és az, hogy a ganajt tüzelőnek használjuk,
284 Nov | Erzsi, akkor még nem hittem, hogy Szűcs Istvánné lesz belőle,
285 Nov | katonaembernek nem kell más, mint hogy hallgassák, főképp úgy,
286 Nov | elbeszélésem között előfordult, hogy veszélyben forogtam, még
287 Nov | elállt; s mikor odajöttem: hogy vágtuk magunkat ki a bajból,
288 Nov | magunkat ki a bajból, s hogy törtünk keresztül az ellenség
289 Nov | bírnám. Az ember azt hiszi, hogy a házat is elviszi mindenestől:
290 Nov | kik benn vannak, tudják, hogy nem veheti be.~Ez így tartott
291 Nov | siessen, van elég ideje, hogy dolgát őszig bevégezze.
292 Nov | mintha a természet érzené, hogy elkésett és most sietni
293 Nov | elkésett és most sietni kell, hogy a búzát s gyümölcsöt megérlelhesse,
294 Nov | hamarjában töltést hányt, hogy a vizet egy oldalon elfogja,
295 Nov | szalad s rohan a völgy felé, hogy a folyó, akármily magasra
296 Nov | azonban már azt hitték, hogy túl vannak a veszedelmen.
297 Nov | öregúr úgy megszeretett, hogy vasárnapokon többnyire magával
298 Nov | termett. Beszélték a faluban, hogy hajdanában, a legöregebb
299 Nov | hallották gyermekkorukban, hogy mondom, sok esztendő előtt,
300 Nov | szélességét elfogta, úgy, hogy a patak elzárva, a jégfal
301 Nov | hitték és senki nem félt, hogy a szerencsétlenség még egyszer
302 Nov | egyes fákat kitört, az, hogy a lavina az egész erdőn
303 Nov | ki: azt mondta többször, hogy nincs oly erő, mely ily
304 Nov | azt kiabálta a többieknek, hogy jöjjenek vele; mások azt
305 Nov | vele; mások azt mondták, hogy elébb a szomszéd faluba
306 Nov | küldeni segítségért, vagy hogy úgyis mindennek vége van,
307 Nov | első pillanatban azt hitte, hogy a ház dőlt össze; de mikor
308 Nov | víz alatt állt; mondá, hogy örökre koldus; és míg e
309 Nov | nem múlik egy óra anélkül, hogy lavinadörgéseket ne hallanánk;
310 Nov | tanácskozott, azt határozták, hogy ő majd a szomszéd faluk
311 Nov | elvesztette reménységét, hogy ezen valaha keresztültörhet,
312 Nov | megnőtt; mindenki azt hitte, hogy estig a csatornával egy
313 Nov | és ipam eleget mondták, hogy azt az oldalt, honnan a
314 Nov | másikat vágjuk mélyebbre, hogy árkunk mentül lejtősebb
315 Nov | víz irányában; a másik, hogy jobb lenne, ha mentül elébb
316 Nov | maga lement az ásók közé, hogy rendet csináljon. De lehetett
317 Nov | észrevette és eleget mondta, hogy vágják széjjel; de akkorra
318 Nov | vitt, és félni lehetett, hogy csatornánk ismét bedugul.
319 Nov | hozzáfért, belekapaszkodott, hogy azt a csatornanyílástól
320 Nov | visszafordulok, azt látom, hogy gazdám a vízbe esett.~Hogy
321 Nov | hogy gazdám a vízbe esett.~Hogy történt, azt mostanig sem
322 Nov | mondták; elég az hozzá, hogy a vízben volt. Nem is sokat
323 Nov | akkor láttuk, mi jó volt, hogy torkolatját a fa zárta el.
324 Nov | nyakamba borult, s mondta, hogy soha nem fogja elfelejteni,
325 Nov | magasztalt. Eleget mondtam nekik, hogy nincs miért, mert úszni
326 Nov | jólesik az embernek. Láttam, hogy szívből jő.~A lavina s az,
327 Nov | szívből jő.~A lavina s az, hogy a fa még mindig a nyílás
328 Nov | azon hírrel jött vissza, hogy azalatt a víz maga segített
329 Nov | víz maga segített magán. Hogy mozdult meg a fenyűszál,
330 Nov | fenyűszál, nem tudom; de elég, hogy nem feküdt többé rossz helyen,
331 Nov | feküdt többé rossz helyen, s hogy a veszedelmen szerencsésen
332 Nov | maradt egyéb hátra, mint hogy én is ily fertelmes köntösbe
333 Nov | de oly jó dolgom volt, hogy ezt is csakhamar megszoktam.~
334 Nov | nyakamba borult. Apja mondta, hogy teheti, mert nálam nélkül
335 Nov | úgy nevetett, mikor látta, hogy én is nyakon fogom leányát
336 Nov | és szeméből kilátszott, hogy ha őt kérdeznék, neki sem
337 Nov | de akkor eszembe jutott, hogy míg Erzsit el nem viszik,
338 Nov | mondta volna is valaki, hogy egyenesen hazamehetek; pedig
339 Nov | nap fenn voltam az almon, hogy a marha után nézzek. Estefelé,
340 Nov | hazajöttem s elmondtam, hogy fenn az almon minden rendben
341 Nov | jöttem, s csak azt mondtam, hogy biz én is azt hiszem!~-
342 Nov | mondá ő.~Azt gondoltam, hogy az öreg csak tréfál, de
343 Nov | azért mégis megmondtam neki, hogy bizony rajtam nem múlnék,
344 Nov | régen megkértem volna; de hogy szegény cseléd létemre ily
345 Nov | háznál, máris észrevettem, hogy Erzsi szeretni kezd. Azt
346 Nov | küldöttelek volna el? De láttam, hogy derék legény vagy, érted
347 Nov | nekem ily vő kell. Azt, hogy Erzsit saját házadba nem
348 Nov | télen is. S fogadok veled, hogy Erzsi észrevette, hol jár
349 Nov | amint lehetett, a házba, hogy Erzsit megkérdezzem, mit
350 Nov | hiszem, ő sem panaszkodhatik, hogy magyarhoz ment.~S ezzel
351 Nov | hazajött, a konyhába sietett, hogy a vacsora készítéséhez lásson.
352 Nov | világon; de az mégis igaz, hogy becsületesebb ember, mint
353 Nov | úgy megszorítá ipa kezét, hogy mindkettőnek szeme könnyekbe
354 Nov | hisz a teins úr megígérte, hogy elmegy - mondá, midőn elváltunk -,
355 Nov | édesanyámnak és Péternek, hogy jó dolgom van. Engem az
356 Nov | s fájni fog halálomig, hogy nem lehetek hazámban. Akármennyit
357 Pusz| vakolás beesett, meglátszik, hogy a falak vályogból vagy vert
358 Pusz| arra emlékezteti az embert, hogy gazdája magasabb igényekkel
359 Pusz| első tekintetre látja, hogy compossessoratusba jött,
360 Pusz| tartozott a kivételek közé, hogy a sok ezer holdra menő határon
361 Pusz| meg e nemes közönséget, hogy az soha kielégítve nem érezheté
362 Pusz| találták boldogságukat, hogy a törvényes igazságnak teljes
363 Pusz| illedelem is megkívánja, hogy állandó ügyvédje legyen.~
364 Pusz| idő múlva halt meg utána, hogy sírköveik is tőszomszédságban
365 Pusz| szokta: No, semmi baj, csak hogy ismét együtt vagyunk, pajtás.~
366 Pusz| egyszer sóhajtoztak azon, hogy házaik oly távol állnak
367 Pusz| magokat előbb kecsegtették, hogy a két ház idővel úgy is
368 Pusz| s minden ember átlátta, hogy e fiatal embereket maga
369 Pusz| Mátyás eleget hallotta, hogy Klárinál szebb leány az
370 Pusz| vele, mint Klári azzal, hogy Mátyást mindenki derék legénynek
371 Pusz| mértékben, melyben a remény, hogy Mátyás és Kláriból pár lesz,
372 Pusz| csakugyan meg fogja vallani, hogy haladtunk. Valamint a Corpus
373 Pusz| minden szavából kitűnt, hogy prókátorral van dolgunk.
374 Pusz| eggyé vált hivatásával, hogy ránézve nem is gondolhattunk
375 Pusz| annyira ugyanazonította magát, hogy jogviszonyainak föltartására
376 Pusz| özvegy Péterynétől hallotta, hogy fia és Klári semmi különös
377 Pusz| ismét ki a mezőre ment, hogy ott nagy lépésekkel a rátának
378 Pusz| és hajdú is észrevevék, hogy az öregúr valami nagyon
379 Pusz| megjegyzéssel utasította vissza, hogy maga idejében majd minden
380 Pusz| decisióval bebizonyította azt, hogy a Latkóczyak és Péteryek
381 Pusz| bírnak, nem is említve azt, hogy a Latkóczyak a nádlás alkalmával,
382 Pusz| szerint tehették volna; hogy saját határukon csárdát
383 Pusz| Pétery-családnak oly károsodásával jár, hogy azt többé eltűrni nem lehet.~
384 Pusz| Midőn Péteryné megtudta, hogy mindössze csak hét hold
385 Pusz| azzal vigasztalta Vértesyt, hogy a károsítás valószínűleg
386 Pusz| is szándékosan történt, s hogy ő adandó alkalommal szólni
387 Pusz| csak arra kérte asszonyát, hogy a dolgot mentül előbb rendbe
388 Pusz| hét hold nem ér annyit, hogy miatta háborúságot kezdjen.~
389 Pusz| tekintett semmire: s a gondolat, hogy a Pétery-birtok azon idő
390 Pusz| ügyeit vezette, kisebbé vált, hogy a vad körtefa, mely a földabrosz
391 Pusz| inté azon kötelességére, hogy ő mint özvegy a család jogain
392 Pusz| míg végre fölhatalmazá, hogy a Latkóczyak ügyvédével
393 Pusz| ez kellett. A gondolat, hogy a Pétery-családnak letiport
394 Pusz| seregek, talpra keltek, hogy a Latkóczyak ügyvédét, ha
395 Pusz| úzusra hivatkoztak, említék, hogy tulajdonképp ők a károsultak,
396 Pusz| rosszabb föld jutott, s hogy ad rectificationem procedálhatnának.
397 Pusz| ünnepélyesen kijelenté, hogy teéns Péteryné asszonyság
398 Pusz| ellenségei minden pernek, de hogy azért jogaikat védeni fogják,
399 Pusz| jogaikat védeni fogják, s hogy mi a jogtalanul használt
400 Pusz| még hangosabban válaszolá, hogy ők meg be fogják húzatni.~
401 Pusz| estve Latkóczynéhoz ment, hogy az árok behúzása ellen panaszt
402 Pusz| ez neki azt válaszolá, hogy ügyvéde csak kötelességét
403 Pusz| kötelességét teljesíté, s hogy ő nem is foghatja meg, miként
404 Pusz| valakinek oly bolondság eszébe, hogy az utat, melyen rétjére
405 Pusz| magát leginkább azáltal, hogy Péteryné, ha már panaszra
406 Pusz| hevessége mellett a gondolat, hogy azokkal, kikkel egész életén
407 Pusz| estve átment a szomszédba, hogy Péterynével személyesen
408 Pusz| egyedüli válasza az volt, hogy ő mint asszony törvényes
409 Pusz| dolgokban nem járatos, de hogy fiának jogaiból semmit nem
410 Pusz| Latkóczyné csak azt felelé, hogy szegény leányát ő sem hagyja
411 Pusz| bármily szomorú dolog is, hogy ily kicsiségen perre kerülnének.
412 Pusz| bizonyossá tevé szomszédját, hogy ennyire semmi esetre sem
413 Pusz| esetre sem mennek a dolgok, s hogy ők mindamellett a régiek
414 Pusz| Vértesy meg akarta mutatni, hogy mikor az utat fölárkoltatta,
415 Pusz| teljesíti, s miként gondolta, hogy Latkóczyné, ha tőle oly
416 Pusz| befolyását arra fordítaná is, hogy békét szerezzen, nem állt
417 Pusz| győződve ügyöknek igazságáról, hogy többé semmi áron nem engedtek
418 Pusz| csaknem kényszeríté őt, hogy a szomszédban, ha majd hírét
419 Pusz| megdicsérte fiának okosságát, hogy nem szeretett Kláriba. A
420 Pusz| legcsudálatosabb a dologban az volt, hogy a fiatalok, kik midőn anyáik
421 Pusz| Teljességgel nem fért fejébe, hogy azon barázda, melyet Latkóczyék
422 Pusz| félnapokig leskelődni kelle, hogy Klárival valamely harmadik
423 Pusz| Mátyás soha nem tudta eddig, hogy Klári oly szép leány; s
424 Pusz| történt volna. Hiába, arra, hogy jó tulajdonainkat észrevegyék,
425 Pusz| távolságnál, a baj csak az, hogy ezen optikai törvény nem
426 Pusz| tulajdonságainkra is, s hogy ezekre nézve a szemnek élessége
427 Pusz| közelséggel nő. Így történt, hogy míg azok, kik távolabb állanak,
428 Pusz| gondoltak az okokkal. Érezék, hogy naponként inkább szeretik
429 Pusz| kellemetlenségére tapasztalt, hogy az emberek és főképp az
430 Pusz| s így nem csudálhatni, hogy mind Latkóczyné, mind Péteryné
431 Pusz| Vértesy neki megmagyarázta, hogy a kölcsönös szeretet a gyermekekre
432 Pusz| akarja csábíttatni leányát, hogy így jusson a birtokhoz.
433 Pusz| azaz eltiltá leányának, hogy Mátyással szóba álljon.
434 Pusz| szigorú parancsolat, de hogy célját még biztosabban elérje,
435 Pusz| egyszersmind arról is gondoskodott, hogy Mátyásnak helyét más töltse
436 Pusz| körében, és az meglehet, hogy mindezen kérők Pétery Mátyásnál
437 Pusz| természetét vagy azt hitte, hogy valamint a puskaporral,
438 Pusz| annyi azonban bizonyos, hogy ő Klárinak egész magaviseletében
439 Pusz| beleszeretett Ormos Gyulába, hogy csaknem anyai kötelességének
440 Pusz| Latkóczyné el volt határozva, hogy leányát csak Ormos Gyulának
441 Pusz| Péterynét vádolta, de anélkül, hogy azért összevesztek volna.
442 Pusz| kevéssé segíthetett, mint az, hogy az öreg Vértesy, ámbár most
443 Pusz| is teljesen meggyőződve, hogy a hét holdat, mely a Péteryéktől
444 Pusz| visszanyeri, midőn látta, hogy az egész Latkóczy-birtok
445 Pusz| megállva a legkisebb nesznél, hogy azután inkább siessen, e
446 Pusz| továbbhaladjon-e, és mégis érzi, hogy mennie kell, Mátyás egy
447 Pusz| kényelmes lépéseit vette ki, és hogy soká bizonytalanságban ne
448 Pusz| végighallgatá beszélgetésöket.~Hogy Latkóczyné prókátorával
449 Pusz| inkább azon, midőn hallá, hogy Klárit már a jövő héten
450 Pusz| Mire Érczi Antal válaszolá, hogy ez csakugyan bölcs gondolat,
451 Pusz| mint Mátyás, midőn hallá, hogy különös gondviselésre vala
452 Pusz| én csakugyan azt hiszem, hogy a két kúria fekvését tekintve
453 Pusz| csakugyan alig foghatom meg, hogy ez a fiatal embereknek még
454 Pusz| neki Mátyás azt ajánlaná, hogy őt nénjéhez viszi. S legyen
455 Pusz| Egyetlen kívánsága az vala, hogy kedvesével még ez este beszélhessen,
456 Pusz| nem történnék a világon, hogy egyesek minden valószínűség
457 Pusz| akart szólni Klárival, érzé, hogy még ma este kell szólnia,
458 Pusz| még ma este kell szólnia, hogy fog szólni vele s dobogó
459 Pusz| sem tudta, mit akar, csak hogy ezzel is közelebb juthatott
460 Pusz| vacsoráltak. Klári úgy ült, hogy kívülről nem vala látható.~
461 Pusz| mondá, meg volt győződve, hogy Mátyás már régen hazament,
462 Pusz| azt súgta belső érzete, hogy kedvesét még itt fogja találni,
463 Pusz| kutatja. Bizonyos csak annyi, hogy Klári, midőn Mátyást meglátta,
464 Pusz| Klára megijedt, azt mondta, hogy sohasem egyezhetik bele,
465 Pusz| s végre mégis megígérte, hogy ha anyja őt csakugyan kényszeríteni
466 Pusz| kényszeríteni akarná, inkább mint hogy Ormosé legyen, még erre
467 Pusz| csak az volt eredménye, hogy egy új tanácskozmány ideje
468 Pusz| ki, de azon különbséggel, hogy a tanácskozók még inkább
469 Pusz| Latkóczyné Klárának tudtára adta, hogy pár nap múlva fürdőbe mennek,
470 Pusz| visszautasítja, tenni fog, hogy a szegény leány, mikor este
471 Pusz| talált, melyben Klári megírá, hogy ő anyját mint legnagyobb
472 Pusz| véghetetlenül szereti, de hogy a méltatlankodásokat, melyeket
473 Pusz| miután később meggondolta, hogy a dolgot nem változtathatja
474 Pusz| nem változtathatja meg, s hogy a történt botrányt csakugyan
475 Pusz| helyrehozni nem lehet, főképp, hogy Péteryné sem tudott semmit
476 Pusz| de annyira szerette fiát, hogy boldogságát látva, ő is
477 Pusz| meg volt győződve arról, hogy a nemes Pétery-család birtokából
478 Pusz| pedig halála napjáig hitte, hogy a károsításon, melyet a
479 Pusz| hozza arra a jó gondolatra, hogy Klárit Margit nénihez szöktesse,
480 Pusz| A legcsudálatosabb az, hogy e házasságban, melyet prókátor
481 Mag | kívánta, talán oly puha, hogy a dunnák és vánkosok között
482 Mag | ruganyos székekben s abban, hogy mindenkinek tág helye legyen,
483 Mag | hanem abban kerestetett, hogy jól férjünk meg egymás mellett;
484 Mag | mert apáinktól hallottuk, hogy csak az éjfél előtti álom
485 Mag | egyenességében oly reményzölden állt, hogy ránézve senki görbébb országban
486 Mag | fölösleges, elég ha azt mondom, hogy Daliásyék lakása nem messze
487 Mag | színét annyira magán viselte, hogy körében mindenki otthonosnak
488 Mag | helyeseltük, ki a tanácsot, hogy az egyenes fasorokat kivágva,
489 Mag | ily alkalommal. - Mondják, hogy egyenes fasoraim nem eléggé
490 Mag | a korral, de nem hiszem, hogy messzire jussunk, ha minden
491 Mag | házában látta, bevallá, hogy csakugyan kár volna, ha
492 Mag | rendkívüli szerencsének tartja, hogy a két fiú úgy szereti egymást,
493 Mag | annyi jóságot mutatott, hogy a benyomás, melyet Dávid
494 Mag | jutunk. Fáradni anélkül, hogy azok ellen, kik velünk egy
495 Mag | ha elfáradtunk, de csak hogy új erőfeszítéshez készüljünk,
496 Mag | a kávéval együtt hozott, hogy keményen fagyni kezd, csak
497 Mag | azon hatást tevé reánk, hogy a kandalló nagy tüze körül
498 Mag | elmélyedtek gondolataikba, hogy még szemöket is behunyták;
499 Mag | csak azért, mert hallá, hogy magát ez alkalommal jól
500 Mag | azzal vígasztalá magát, hogy pipájával beszélt, s fönnszóval
1-500 | 501-639 |