Rész

 1 Nov |    ízben.~A hegygerinc, melyre annyi fáradsággal feljuték, nyugatról
 2 Nov |        érezheté, nem tudom, de annyi bizonyos, hogy ezen érzés
 3 Nov |   minden osztályait áthatja, s annyi viszály és csapás után a
 4 Nov |  köcsög édes és aludt tej, vaj annyi, amennyit egy tálon még
 5 Nov |       s az egész faluban nincs annyi hús és zsiradék, mennyi
 6 Nov |        örömömben. Néha kétszer annyi takarmányt tettem a jászolba,
 7 Nov |      így nem tudhatni okát; de annyi bizonyos, hogy mikor szürkületkor
 8 Pusz|     amerre legjobbnak tetszik, annyi azonban bizonyos, hogy ő
 9 Pusz| egyszer házánál, és a házasság annyi, mint bizonyos. Nem is léphetünk
10 Pusz|        mit csináljon örömében. Annyi haszontalan tépelődés, gondolat
11 Pusz|     nem kutatja. Bizonyos csak annyi, hogy Klári, midőn Mátyást
12 Mag |  karcsúságát, de egész termete annyi erőt, napbarnított arca
13 Mag |        erőt, napbarnított arca annyi egészséget, s a vidám mosolygás,
14 Mag |       napsugár néha földeríté, annyi jóságot mutatott, hogy a
15 Mag |      szólt Jenő -, regényekben annyi élhetetlen ember leírását
16 Mag |    neki tulajdoníttassék, mint annyi más hiba, miben éppen olyan
17 Mag |       életben, hol mindenkinek annyi dolga van, magunk által
18 Mag |       tudja, mit szóljon vele, annyi idő óta még azt sem vehettem
19 Mag |        öcsémmel nem lett volna annyi bosszúsága. Az úrfi mintha
20 Mag |        képtelenné tevé.~Miután annyi ideig azon törte fejét,
21 Mag |    akarta volna segíteni, csak annyi hatása volt, hogy a bajt