Rész

 1 Nov|          köszönhető.~- Isten hozta a teins urat - mondá a megszólított
 2 Nov|        hozzánk, s mióta itt lakom, a teins úr az első magyar ember,
 3 Nov|         ebédelni.~- Azt a szégyent a teins úr csak nem teszi rajtam -
 4 Nov|          tekintetet vetett reám. - A teins úr is régen jár már külföldön -
 5 Nov|           nem nyomja áldott porát. A teins úr nem ismerte apámat?~-
 6 Nov|            szavamba -, jól tudom s a teins úr is tudja, hogy az nem
 7 Nov|              múltjáról.~- Ha tudná a teins úr, miként kerültem ide,
 8 Nov|              a marha sem olyan. Ha a teins úr most felmegy, almunk
 9 Nov|        kezdetén még hagyján, de ha a teins úr azt a helyet látná, hová
10 Nov|         esernyővel is járnak, mint a teins urak, de azért szántáskor
11 Nov| leeresztettük magunkat (bizonyosan a teins úr is megpróbálta e mulatságot,
12 Nov|            ha a Tisza ki nem árad.~A teins úr nem foghatja meg, mi
13 Nov|      szomorkodtam, főképp eleinte. A teins úr dicséri a vidéket. Nyári
14 Nov|        vidéket és az embereket is.~A teins úr nem is hinné, mennyit
15 Nov|           azon oldalról fú, honnan a teins úr jött, legény legyen,
16 Nov|            mondta, úgy volt. Látja a teins úr - folytatá gazdám, ujjával
17 Nov|          utánunk.~Ilyet nem látott a teins úr. A hegyoldal egy részét
18 Nov|              itt jő Erzsi ipammal. A teins úr maga megkérdezheti, úgy
19 Nov|         velem.~- Ha L.-re jő, hisz a teins úr megígérte, hogy elmegy -
20 Mag|    engesztelőleg. - Akár fölbukott a teins úr, akár csak úgy esett