Rész

 1 Nov|          bármi megelégedve érezzem magamat a szűk, de szerető körben,
 2 Nov|        vidékeket; legjobban érezve magamat akkor, ha vándorlásaim közt
 3 Nov|           mintegy megifjodva érzem magamat, oly eleven a benyomás,
 4 Nov|     bejártam, nem határozhattam el magamat arra, hogy visszatérjek.
 5 Nov|       tevém, jó szerencsémre bízva magamat s azon ügyességre, melyet
 6 Nov|         visszatérésre határozám el magamat, midőn kevésbé meredek utat
 7 Nov|     irányom folytatására határozám magamat, mi, valahányszor elébbi
 8 Nov|            egészen kimerülve érzém magamat, az előttem nyíló kilátás
 9 Nov|             de nem emlékszem, hogy magamat valaha annyira meglepve,
10 Nov|  virágaival hímzett mezőn találtam magamat, melyen a lepkéknek egész
11 Nov|        köröm által érzém érdekelve magamat. A csinosan tartott barna
12 Nov|       kedvét ne rontsam, s nemcsak magamat múltam felül, hanem evés
13 Nov|            hogy látott s jól bírom magamat, s egyébiránt is nincs bajom,
14 Nov|          jártam, de végre rávettem magamat, hogy, én is úgy öltözködjem,
15 Nov|            egymásután jól viseltem magamat az iskolában, s fűzfabotot
16 Nov|      eszembe. Szinte belégondoltam magamat helyzetébe. Nem láttam soha
17 Nov|        volt, annyira belegondoltam magamat a házaséletbe, hogy alig
18 Nov| gondolkozásban. Végre elhatároztam magamat. Mihelyt szürkülni kezdett,
19 Nov|        édesanyám, csak úgy éreztem magamat, mintha valaki fojtogatna.~
20 Nov|           reám. Azzal vigasztaltam magamat, hogy a háborúnak egyszer