Rész

 1 Nov |           mely őket hazájukhoz köti, csakugyan születésök földjéhez való
 2 Nov |           akkor eszembe jutott, hogy csakugyan még bíró is lehetek. Két
 3 Nov |         esztendőben oly kegyetlenül.~Csakugyan a szomszéd falu emberei
 4 Nov |              istállóban.~És a tavasz csakugyan itt is volt, csakhogy nem
 5 Nov |              van, mint István, akkor csakugyan magam is el szeretnék oda
 6 Pusz|              minden osztályok között csakugyan egy sem ment át nagyobb
 7 Pusz|       elődeikkel összehasonlítja, az csakugyan meg fogja vallani, hogy
 8 Pusz|              érni.~És Érczi Antal úr csakugyan elhozta kérőit; mások közbenjárása
 9 Pusz|             Antal válaszolá, hogy ez csakugyan bölcs gondolat, mert másképp
10 Pusz|           szökés lehetséges-e, és én csakugyan azt hiszem, hogy a két kúria
11 Pusz|              nagyon könnyű is. És én csakugyan alig foghatom meg, hogy
12 Pusz|        előérzete teljesült, és Klári csakugyan a kertbe jött.~Azért jött
13 Pusz|          megígérte, hogy ha anyja őt csakugyan kényszeríteni akarná, inkább
14 Pusz|              hogy a történt botrányt csakugyan másképp, mint ha Mátyás
15 Mag |         házában látta, bevallá, hogy csakugyan kár volna, ha akár Dávid
16 Mag |   összevesznének, ő, Daliásyné Anna, csakugyan nem tudná, melyikkel tartson,
17 Mag | legrészvevőbb hangon kérdé őt, vajon csakugyan nem ütötte-e meg magát,
18 Mag |           mindent kérni szokott - ha csakugyan rávehette magát, hogy valamiért
19 Mag |        voltak több irigyei, helyzete csakugyan nem volt irigylésre méltó.
20 Mag |              általánosságban, s hogy csakugyan lehetnek s vannak esetek,