Rész

 1 Nov|                  kilátást elzár, kilépve egyszerre a legnagyszerűbb képek egyike
 2 Nov|                 az előttem nyíló kilátás egyszerre elfeledteté velem fáradt
 3 Nov|              melynek zúgását megszoktuk, egyszerre minden eltűnt előlünk. Új,
 4 Nov|            alpesi legelők váltották fel. Egyszerre, mintegy varázs által, a
 5 Nov|          legszebb nyári napoknak egyikén egyszerre mérsékelt éghajlatunkba
 6 Nov| vendégszeretetének felhalmozott kincseit egyszerre reám akarná árasztani.~A
 7 Nov|                 s pajzán jókedv közepett egyszerre felszólal, s annyira jellemünkben
 8 Nov|                  töltés félig elkészült, egyszerre csak azt vettük észre, hogy
 9 Nov|                 amint a házból kimegyek, egyszerre csak a kertben látom.~Eszter
10 Nov|          sírhatnám s káromkodhatnám volt egyszerre.~Jó, hogy legalább Eszter
11 Nov|                  s amint visszafordulok, egyszerre csak ott látom; a kerítés
12 Nov|             Felébredt, de nem szökik fel egyszerre; minek is siessen, van elég
13 Nov|               vizet egy oldalon elfogja, egyszerre a másikról még több jő,
14 Nov|           munkához készültek: mikor csak egyszerre vasárnap délután, egy és
15 Nov|          imádságoskönyvét kereste. Akkor egyszerre borzasztó dörgést hall.
16 Nov|                  amazt elparancsolták, s egyszerre csak áttört a víz, szerencsére
17 Nov|                alig fogtunk hozzá, mikor egyszerre csak kiáltást hallok, s
18 Mag|           történet, mely emlékeim között egyszerre fölmerült, a jelen helyzettel
19 Mag|     érdemetlennek s alkalmatlannak érzi, egyszerre ily polcra emelkedhetik.