Rész

  1 Nov |         helyzetünk változtatásában s az utazás egyszerű, de érdekes
  2 Nov |             előtt először láttam.~Ez az, mi nekem az Alpokat mindenekfölött
  3 Nov |              láttam.~Ez az, mi nekem az Alpokat mindenekfölött kedvesekké
  4 Nov |          nyájasabbak, s olyanok, hol az, ki a múlt emlékeit keresi,
  5 Nov |             előtt több hónapot. Csak az Alpok azon részét akarám
  6 Nov |            de nem kevésbé szép, mert az utazó csoportnak, amely
  7 Nov |            nyomtatott útikalandokban az érzéseket s gondolatokat
  8 Nov |          előre kiolvashatják, melyek az egyes helyeknél a nézőben
  9 Nov |  élvezetesebb napokra, mint melyeket az osztrák s bajor Alpok ritkán
 10 Nov |       helyett, melyet jártabb utakon az utazó talál, csak azon jólétet
 11 Nov |              itt a nép élvez.~Főképp az említett évről mondhatom
 12 Nov |        említett évről mondhatom ezt. Az idő rendkívül kedvező vala,
 13 Nov |         mielőtt a hegyeket elhagyom, az egésznek képét utolszor
 14 Nov |           túl egy nagy faluhoz, mely az Alpok egyik legszebb és
 15 Nov |               Ki ettől fél, maradjon az országúton, számolja megelégedéssel
 16 Nov |         nézeteim, akár hibásak, elég az hozzá, hogy valamint e falut,
 17 Nov |             világosaknak látszottak, az ösvény, amennyire azt a
 18 Nov |           vezetett keresztül, melyek az Alpok főszépségét képezik.
 19 Nov |             Oly nyájas egész körünk, az ösvény, melyen haladunk,
 20 Nov |      bámulásomra a falu helyett, hol az éjszakát töltöttem, most
 21 Nov |              napkeltével elindultam, az ég fellegtelen volt, csak
 22 Nov |              sűrű ködfátyolból, mely az egész völgy alját elborította,
 23 Nov |        Később a nap növekedő hatalma az egész tömeget mozgásba hozá.
 24 Nov |            foszlányokban száll körül az égen, s csak még árnyékait
 25 Nov |     megszilárduljak hitemben, miként az aljas pára a tiszta fényt,
 26 Nov |           nyíltabb tért átvilágíták, az egész képnek nyájasabb jellemet
 27 Nov |       egymáshoz, falakká egyesültek, az erdők helyett csak egyes
 28 Nov |             gondolkodó figyelmét, ha az Alpok között körüljár, semmi
 29 Nov |     sziklatöredékeket tol a völgybe, az olvadt hótól megáradt patak
 30 Nov |      magasban állt, le ne süllyedne. Az Alpoknak bármily részét
 31 Nov |           még egy helyen sem láttam.~Az egész völgy úgyszólván sziklatöredékekből
 32 Nov |           honnan azok leszakadoztak. Az egész egy nagy csatamező,
 33 Nov |             Néha úgy látszik, mintha az előbbi győzne. A völgyben
 34 Nov |           itt jóval tágasabbá válik, az ösvény simább s többnyire
 35 Nov |           erdők egyikét magának, hol az oszlopokként felnyúló fatövek
 36 Nov |             felnyúló fatövek között, az egymást érő sötét ágak,
 37 Nov |          illata tömjénként száll fel az éghez. Szegény e kőnek növényzete;
 38 Nov |            törzsököt mohok takarják, az ágakon hosszú füzérekben
 39 Nov |     Leírhatlanul szomorú s elhagyott az egész. Annál nagyobb a hatás,
 40 Nov |         Annál nagyobb a hatás, midőn az erdőből, mely minden kilátást
 41 Nov |      növényzet virul: egyes helyeken az alpesi rózsa egész cserjéket
 42 Nov |       kedvező helyet keresve, honnan az egész nagyszerű képet egy
 43 Nov |          Kezdetén kissé meredek vala az ösvény, de járt. Úgy látszott,
 44 Nov |         gondolám magamban, melyekkel az életben s utazásaink közben
 45 Nov |             A füves helyek, melyeken az ösvény meglátszott, mindig
 46 Nov |             semmi nyom nem látszott. Az út minden lépéssel nehezebbé
 47 Nov |             mellyel ezen meggyőződés az embert a legsimább úton
 48 Nov |            úton is eltölti, most még az idő iránt támadó aggodalmaim
 49 Nov |             a hegygerincre vezetett. Az út, melyet váratlanul magam
 50 Nov |       nyomokat vevék észre, s miután az út, melyen jelen álláspontomról
 51 Nov |             meg valék győződve, hogy az kitör, még mielőtt a tetőt
 52 Nov |             kimerülve érzém magamat, az előttem nyíló kilátás egyszerre
 53 Nov |              voltomat.~Hegyvidékeken az utazásnak egyik főkelleme
 54 Nov |             kilátásunkból legfeljebb az egyes havas vagy sziklabérc
 55 Nov |           sziklabérc marad meg, mely az egész képnek hátterét képezi.
 56 Nov |              képnek hátterét képezi. Az Alpok között utazva naponkint
 57 Nov |             völgyek egyike nyúlt el. Az egész hegyoldal, melyen
 58 Nov |            élet s virulás, mindenütt az emberi szorgalom nyomai,
 59 Nov |             oldalán, hol most valék, az ég tisztán boltozott fölöttem.
 60 Nov |     gondolatok támadjanak lelkünkben az Alpok között, a költői élvezet,
 61 Nov |         hegyi vándorlásnál találunk, az egyben, s pedig kedvezőleg
 62 Nov |          kissé megpihenek. Itt, mint az Alpok között csaknem mindenütt
 63 Nov |               a hegyoldalon, csaknem az alpesi természet határáig,
 64 Nov |              meglepetve érezé magát, az én valék, midőn az egész
 65 Nov |            magát, az én valék, midőn az egész házat s melléképületeit
 66 Nov |            ágak a fedelig nyúltak, s az egymásba nőtt koronák sűrű
 67 Nov |      parasztház körözete által, mely az egész képnek nyájas előterét
 68 Nov |             bájló vala. Eleinte csak az egész vonta magára figyelmemet,
 69 Nov |            le a völgy talpáig nyúlt, az egész táj nyájas jellemével
 70 Nov |          közel hozzájok csörgedez, s az előtte álló favályút csordultig
 71 Nov |           ház első gazdájának neve s az építésnek évszáma olvasható.
 72 Nov |        egyesek hálája tartotta fenn. Az egyedüli hála, melyre a
 73 Nov |         becsületes földmívelő család az élet legsötétebb s lealázóbb
 74 Nov |              ki a természettel, mint az, ki az emberekkel jő mindennapi
 75 Nov |            természettel, mint az, ki az emberekkel jő mindennapi
 76 Nov |              apró koporsója, melyben az anya egész életének minden
 77 Nov |             élő emléke sírba szállt. Az emberi lét bármily körét
 78 Nov |        bármily körét tekintsük, mint az égnek harmatát a téren,
 79 Nov |          mindenütt, a különbség csak az, hogy a tiszta cseppek majd
 80 Nov | Gondolataimba mélyedve ültem sokáig. Az otthonosságnak képénél melyet
 81 Nov |              hogy csalódom; de midőn az énekes mindinkább közeledve,
 82 Nov |           kiejtéssel, midőn e szavak az alföldön elénekeltetnek,
 83 Nov |            annál nagyobb vala, mivel az énekes, ki a hegyen fölfelé
 84 Nov |        kételkedett, kivel van dolga.~Az érzést, mellyel fölkelve
 85 Nov |           népei e szó alatt értenek. Az érzés, mely őket hazájukhoz
 86 Nov |          földjéhez való ragaszkodás. Az apai ház, a völgy, melyben
 87 Nov |              látkörüket beszegék: ez az, minek emlékét nem felejthetik
 88 Nov |            mi a földdel összefügg, s az egyest bizonyos helyiséghez
 89 Nov |            helyiséghez köti - nálunk az más. Nem a rónaság látköre,
 90 Nov |            vággyal lelkünket, nem ez az, miért szívünk szeretve
 91 Nov |              feldobog. A róna lakója az erdős Mátrán, az erdélyi
 92 Nov |              lakója az erdős Mátrán, az erdélyi hegyek fia rónaságunkon,
 93 Nov |            oka, hogy nálunk a helyi, az úgynevezett falutornyának
 94 Nov |             mégis azon érzelem, mely az egész népet egy nagy egésszé
 95 Nov |              európai nemzetnél. Hisz az érzéketlen bércet s rónaságot
 96 Nov |      érzéseiket ebben is: vagy talán az, mert a magyar másfél századig
 97 Nov |              meg természetét, s hogy az egységnek érzete, mely népünk
 98 Nov |         csoda e görbe országban, hol az ember azt sem látja, hova
 99 Nov |          mióta itt lakom, a teins úr az első magyar ember, akivel
100 Nov |          itthon! - tevé hozzá, midőn az ajtót felnyitá - de sebaj!
101 Nov |               itt minden második ház az, de csárda azért mégsincs
102 Nov |             de csárda azért mégsincs az egész országban. Azt se
103 Nov |              s miután azt mint túszt az asztalra tette, fiókjából
104 Nov |             ház előtt falatozzunk-e?~Az utóbbit választám, s míg
105 Nov |             szükségünk nincs, s hogy az, mi elődeinket tenni s tűrni
106 Nov |           rég mögöttünk fekszik: míg az emberi természet meg nem
107 Nov |            addig azon érzés is, mely az embert honához s nemzetéhez
108 Nov |             elveszteni hatalmát. Erő az, melynek okait, megengedem,
109 Nov |              meg magunknak, mint nem az égi testek kölcsönös vonzerejét,
110 Nov |            mely legyőzhetetlen, s ez az, mely fölött minmagunk sem
111 Nov |          válaszolá, hogy akkor ízlik az étel, ha van miből választani,
112 Nov |        állított elémbe, melyet, mint az egésznek fénypontját, utoljára
113 Nov |           véget vetett.~- A baj csak az - mondá, kiürítve s újra
114 Nov |          újra töltve poharát -, hogy az idevaló bor nem ér semmit,
115 Nov |            feleségem elzárta. Hiába, az asszony itt is csak olyan,
116 Nov |    egykönnyen. Szegény édesanyám, ha az egyszer eljöhetne, s Erzsimet
117 Nov |    tejespincét, nagy tehéncsordánkat az almon és a kis Pistikát,
118 Nov |             almon és a kis Pistikát, az volna ám még a világ. De -
119 Nov |          hogy nem jöhet el; itt, hol az ember Isten egéből is mindig
120 Nov |              harmadik házban lakott. Az egész járásban nem volt
121 Nov |       ismerém. Erről beszéltem neki. Az utolsó termésről, a nagy
122 Nov |            áradásról, mely harmadéve az alföldet elönté, a töltésekről,
123 Nov |              teins úr is tudja, hogy az nem lehet. De talán, ha
124 Nov |                 mondá felsóhajtva -, az egy egész história. Ha időnk
125 Nov |       többször megfordult. Feleségem az öreg gazdával nagynénjéhez
126 Nov |            haza. Mért ne mondanám el az egész dolgot; elbeszélheti
127 Nov |           tanya, mint a miénk, nincs az egész alföldön. Édesapám
128 Nov |        nemigen becsüli a vagyont; de az, hogy soha idegen munkára
129 Nov |      egymásután jól viseltem magamat az iskolában, s fűzfabotot
130 Nov |              senkivel a világon.~Itt az emberek nem is tudják, mi
131 Nov |       Almoknak nevezik, és azok majd az egész községé, majd egyes
132 Nov |             nem szaladnának szét. Ha az idevaló embereknek magyar
133 Nov |        felvetve farkát, nekirohan és az egész gulya utána iramlik,
134 Nov |            érhetik el; ha ezt látnák az idevaló emberek, kik egész
135 Nov |       teremtését látják maguk előtt. Az egész falu megfutamodnék.~
136 Nov |          mind a föld teszi. Valamint az emberek, mert gyermekségöktől
137 Nov |         kecskéknek; csupa nyomorúság az egész ország, csupa nyomorúság.~-
138 Nov |              nézné -, zöld, de mikor az egész év hosszán mindig
139 Nov |       odahaza, rég nem tudnak semmit az aratásról; itt most fognak
140 Nov |          hozzá, s mégis maholnap már az őszi vetéshez kell fognunk.
141 Nov |            havazni kezd. Köszönöm én az ilyen földet, ha még oly
142 Nov |              oly szép zöld lenne is. Az egész ország csak olyan,
143 Nov |             nép, nem éppen itt, mert az idevaló parasztok jól bírják
144 Nov |      szegényesen néz ki; a német, ha az alföldre vetődik s a legtehetősebb
145 Nov |      megszánja szegényt, s mégis biz az hat ökörrel szánt, s oly
146 Nov |            egy tehénnel szántanak, s az egész faluban nincs annyi
147 Nov |         ezzel Szűcs István felkelve, az enyémhez koccantá poharát,
148 Nov |               ő se maradt hátrább. Ő az egyik négyesen, én a másikon,
149 Nov |             porfelleg vonult utánunk az egész pusztán, s mikor a
150 Nov |            mint a termésért örültünk az aratásnak), mondom, az ily
151 Nov |      örültünk az aratásnak), mondom, az ily játéknál is Peti csakúgy
152 Nov |            alatt tanyánk épült, vagy az árok széléről nézte a világot.
153 Nov |          maga nem bántott senkit, és az öregek azt mondták, hogy
154 Nov |           együtt nevekedtünk.~- Hej, az az Eszter - folytatá rövid
155 Nov |        együtt nevekedtünk.~- Hej, az az Eszter - folytatá rövid
156 Nov |           leánya és a felső molnáré, az mind szebbnek tartotta magát.
157 Nov |             tartotta magát. Jóformán az is volt. Erzsiből két olyan
158 Nov |     Közelében különös érzés fogta el az ember szívét. Mintha tavaszkor
159 Nov |               mint a meleg nyári ég, az ember megfeledkezik magáról,
160 Nov |            velem soha e dologról, és az Péter volt, sőt ha én kezdtem,
161 Nov |        miután mindig újra kezdtem, s az út közepén ott nem hagyhatott,
162 Nov |       szomszédunk vagy ismerősünk.~- Az én házasságomra nem sok
163 Nov |      édesapámnak két telke van, elég az neked is, nekem is.~- Nem
164 Nov |       nagyapja is katona volt, én is az leszek.~Ismertem Pétert,
165 Nov |       Ismertem Pétert, és tudtam, ha az egyszer valamit feltesz
166 Nov |              ő szomorúan -, talán ad az Isten jó török háborút,
167 Nov |              nem veszek. Csakhogy ha az embernek magával gondja
168 Nov |         mással, s nem kis dolog, míg az ember elhatározza magát,
169 Nov |          Tedd őt boldoggá, bátyám, s az Isten is megáld érte.~Ő
170 Nov |            szerencséssé tegyem? Hisz az meglesz! De mi baja lehet
171 Nov |         egész beszélgetésünkből csak az maradt fejemben, hogy katonának
172 Nov |             mindennek más oka lehet, az nem is jutott eszembe, s
173 Nov |            kis változásnak gondoltuk az egészet. Eszter az utolsó
174 Nov |         gondoltuk az egészet. Eszter az utolsó időben rosszul nézett
175 Nov |            nem lát, vagy ha kimentem az utcára, s a szomszédoknak
176 Nov |           mező úgy nézett ki, mintha az embert csak szomorítani
177 Nov |           oly elhagyottnak látszott; az ember szinte természetesnek
178 Nov |      betegnél mások virrasztottak, ő az éjszakát néha velem, néha
179 Nov |              aranypénze jár eszében, az eszünkbe sem jutott. Még
180 Nov |             a fonó kerekek pergése s az egyhangú beszéd úgy elálmosítottak,
181 Nov |          jött; csak egy nem tetszett az egészben, az, hogy öcsém
182 Nov |            nem tetszett az egészben, az, hogy öcsém és Eszter egyre
183 Nov |            Húsvétra akart beállni, s az mindig közelebb jött, nem
184 Nov |       fordulatával előidézett. - Hát az egész csak úgy függ össze.
185 Nov |       sokszor hallám, néha tavaszkor az egész falu kiment, s kapával,
186 Nov |             is megszokták, mi is, ha az egész vidék víz alatt állt,
187 Nov |          egész vidék víz alatt állt, az, hogy határunk szárazon
188 Nov |        természetesnek látszott, mint az, hogy máshol csak a fűzfák
189 Nov |          fűzfák vagy hátak állnak ki az árból. Még töltésük is alig
190 Nov |           eszükbe máskor, mint mikor az inzsellér, kire a töltés
191 Nov |          vénember ment ki kapájával, az is, ha este visszajött,
192 Nov |            bíró uramnak nincs helyén az esze, mert a töltésnek semmi
193 Nov |         töltésnek semmi baja. Kitart az száz esztendeig is, csak
194 Nov |         többé nem lehetett segíteni. Az egész falu kiment. Még az
195 Nov |            Az egész falu kiment. Még az asszonyok s gyermekek is
196 Nov |          zavarban és lármával futott az ár elől.~Több mint húsz
197 Nov |             itt-ott egy akol fedele, az is, amint a vert földből
198 Nov |            sem tudta, hogy tartsa el az istállóban marháját, más,
199 Nov |             híre sem volt a faluban. Az egyik istállóajtókat szegezett
200 Nov |            nyugtalanabbnak látszott. Az utolsó időben keveset láttuk.
201 Nov |            jószágot magára hagyja, s az átjövetel sem volt könnyű.
202 Nov |             ladikot vettünk ugyan, s az csendes időben csak megjárta,
203 Nov |             ha a víz habokat vetett, az ember azt sem tudta, a vizet
204 Nov |               mint nálunk a faluban, az embernek elébb evező soha
205 Nov |          erre jártunk a faluba. Most az egész tér el volt öntve;
206 Nov |         csaknem a kertig jött, s ott az árok mellett állt Eszter.~
207 Nov |              néha oly halavány, hogy az ember szinte megszánja.
208 Nov |          Elfelejtettem mondani, hogy az egész nap szeles volt, s
209 Nov |          fergetegnek beillett volna. Az ember alig győzte összefogni
210 Nov |      kendőben, csak néz, csak néz, s az ember azt sem foghatta meg,
211 Nov |            Azt válaszolta, hogy csak az áradást nézi, és milyen
212 Nov |           hogy átmegy, s aki legény, az jöjjön vele; mi meg még
213 Nov |         elment. Vasárnap történt, és az egész korcsma teli volt
214 Nov |          hogy ily bolondot tehessen, az nem jutott senkinek eszébe.
215 Nov |             időben is alig juthat át az ember. Várni kellett virradatig,
216 Nov |         kimegy.~- De mi jut eszedbe, az istenért! - kérdeztem.~-
217 Nov |            megmondom.~- Be furcsa ma az a leány - gondoltam magamban -,
218 Nov |         meséltek róla, s azt hiszem, az sem nézhet ki másképp. Csúnya
219 Nov |              volt azt nézni, s mégis az ember elállt egy félóráig,
220 Nov |          mindig, s alig mehetett el. Az a tömérdek víz, amint fenékig
221 Nov |     csapdosta a partot: sötét színén az egyes fák, melyek a szélben
222 Nov |               mintha szigeten állna. Az ember alig igazodhatott
223 Nov |        felbőszült vizet néztem, majd az eget, hol a szél az egész
224 Nov |             majd az eget, hol a szél az egész borulatot egy sötét
225 Nov |             éppen emögé szállt le, s az egész ég vörös volt, mintha
226 Nov |        köröskörül, csak a szél, mely az akácfákon át süvöltött és
227 Nov |              csolnakot vennék észre. Az alkonyodó nappal szemközt
228 Nov |             csolnakban ember ült, és az öcsém volt. Eleget mondtam
229 Nov |           volt, mint betegségében. - Az Péter.~E pillanatban a szegény
230 Nov |     mindketten. A csolnak körülbelül az áradás közepéig ért. Tudtam,
231 Nov |            kell merülnie. Péter majd az evezővel dolgozott, majd
232 Nov |       csolnak felbillen, mit ijeszti az embereket. Megmondtam Eszternek
233 Nov |            le is vagyok kötelezve.~- Az nem baj - mondtam én -,
234 Nov |            jutott, nem legjobb-e, ha az egész dolgot elmondom édesapámnak;
235 Nov |              ha katonának megy, hisz az egész falu azt mondja, hogy
236 Nov |         csináltam, végre mindig csak az jutott eszembe, hogy ha
237 Nov |            káplár ült a csapszékben, az is csak ócska dolmányban
238 Nov |             vagyok. Mondta, hogy még az sem történt vele, hogy valaki
239 Nov |        felcsapott nála, s hogy mivel az nem mehet el, én állok helyébe,
240 Nov |            mint a harapás kenyér, ha az ember megtette kötelességét;
241 Nov |             ruhájába csimpaszkodott, az előbbi idők jutottak eszembe,
242 Nov |             idők jutottak eszembe, s az, ami lehetett volna. Ilyenkor
243 Nov |         magamnak mindent. Kik voltak az esküvőnél, Eszter hogy nézett
244 Nov |            hány poharat köszöntöttek az én egészségemre is, és hogy
245 Nov |            Eszter is jókedvűek, hogy az ember alig ismer reájuk.
246 Nov |      ütközetben. Fáradságos élet, de az ember mindamellett nem unja,
247 Nov |              nem hangzik, s ők ismét az elsők lesznek, mint mindig,
248 Nov |             mint káplár legényeimmel az L.-i nagyutcán végiglovagolhattam
249 Nov |         Restelltem, ha raportra vagy az exercírozáshoz lovagoltam
250 Nov |      kerítéssel fogja körül földjét. Az is rosszul esett, hogy káplárból
251 Nov |              nem láthatom soha többé az életben. Úgy elkeseredtem,
252 Nov |              pajtásaim tartóztattak. Az ezredben az utolsó hetek
253 Nov |            tartóztattak. Az ezredben az utolsó hetek alatt többen
254 Nov |          alatt többen dezertáltak, s az ezredes mondta, hogy aki
255 Nov |             fogyatkozásunk semmiben; az első paraszt, akihez jöttünk,
256 Nov |            beillenék bírónak akárhol az alföldön.~Sokat szomorkodtam,
257 Nov |          Mihály után havazni kezd, s az ember hat hónapig mást se
258 Nov |             kell, hogy csak a háztól az istállóig juthasson: aki
259 Nov |            nem szokta, elszomorodik. Az is bántott, hogy végre csak
260 Nov |         végre csak cseléd vagyok, és az fogok maradni teljes életemen
261 Nov |              megszoktam a vidéket és az embereket is.~A teins úr
262 Nov |            míveljük? Hány gyerek jár az iskolába és miként teleltetjük
263 Nov |       elbeszéltem egész életemet, és az egész háznép úgy ismeri
264 Nov |            dolgairól kérdezősködött. Az, hogy nálunk egyszeri szántásba
265 Nov |     teljességgel nem fért fejébe, és az, hogy a ganajt tüzelőnek
266 Nov |        perctől, mikor a forposztokon az első lövés történt, addig,
267 Nov |             s hogy törtünk keresztül az ellenség sorain, egészen
268 Nov |              kemény telek járnak, és az első, melyet itt töltöttem,
269 Nov |        jólesett a pihenés.~Nem hinné az ember, mily jól érzi magát
270 Nov |           ember, mily jól érzi magát az emeletes faházakban, főképp
271 Nov |              legény legyen, aki csak az istállóig elmegy; bundával
272 Nov |           bundával magam sem bírnám. Az ember azt hiszi, hogy a
273 Nov |     terheljék, mind mozognak. Mintha az egész ház dideregne. És
274 Nov |        eltart. Nem látni tíz lépésre az ablakból. De éppen ilyenkor
275 Nov |               mentül jobban rezegnek az ablakok és kopognak az ajtók,
276 Nov |      rezegnek az ablakok és kopognak az ajtók, annál jobbkedvű lesz
277 Nov |          ajtók, annál jobbkedvű lesz az ember; körülbelől úgy érzi
278 Nov |          érzi magát, mint várban, ha az ellenség lődözi, s azok,
279 Nov |             hó szemlátomást fogyott, az ember azt sem foghatta meg,
280 Nov |      nyugtalankodni és bőgni kezdett az istállóban.~És a tavasz
281 Nov |             szép csendesen történik, az ember alig veszi észre.
282 Nov |   pacsirtasereg hirdeti a kikeletet. Az egész olyan, mintha a természet
283 Nov |            fehér takaróból, s holnap az egész hegyoldal sötéten
284 Nov |           mely egy malmot elhajtana. Az ember azt sem tudja, mihez
285 Nov |             vízesések omlanak le, és az mind tarthatatlanul szalad
286 Nov |               a gazda, Erzsi meg én. Az öregúr úgy megszeretett,
287 Nov |             folytatá gazdám, ujjával az alattunk fekvő völgy vége
288 Nov |          később keresztülszakította, az egész völgyet elárasztotta.
289 Nov |        tavaszkor egyes fákat kitört, az, hogy a lavina az egész
290 Nov |            kitört, az, hogy a lavina az egész erdőn keresztül mehessen,
291 Nov |           erő, mely ily tehernek, ha az egyszer megindult, ellentállhatna.~
292 Nov |              szakadt le, ő mondta el az egészet.~Éppen a templomba
293 Nov |         Éppen a templomba készültek. Az asszony a gyermekekkel már
294 Nov |            de mikor kiszaladt, látta az egészet. A háznak nem volt
295 Nov |            sírva simultak anyjukhoz; az embernek megesett a szíve,
296 Nov |           akkor csaknem ott veszett.~Az ily szerencsétlenségek itt
297 Nov |             útjokban ne álljanak. De az, ami falunkat veszélybe
298 Nov |          volt közönséges lavina; itt az egész roppant hótömeg, mely
299 Nov |       sziklák s jégdarabok hevertek. Az erdőből csak egy pár letört
300 Nov |        csákány is alig fogott rajta. Az ember elvesztette reménységét,
301 Nov |            áttör, a falut, sőt talán az egész völgyet tönkre teszi.~
302 Nov |             között csak úgy csurgott az izzadság homlokunkról. Estig
303 Nov |            eleséget hoztak. Így múlt az első éjszaka, s a másik
304 Nov |           első éjszaka, s a másik és az utána való éjszaka is. Szerencsére
305 Nov |          veszedelem. De munka között az ember mindent könnyebben
306 Nov |           meg egyszer, majd utat tör az magának.~A tiszteletes és
307 Nov |             eleget mondták, hogy azt az oldalt, honnan a víz jő,
308 Nov |        azoknak haszontalanul beszélt az ember. Az egyik azt mondta,
309 Nov |      haszontalanul beszélt az ember. Az egyik azt mondta, még talán
310 Nov |           tetszett. Ipam maga lement az ásók közé, hogy rendet csináljon.
311 Nov |             azoknak parancsolni! Míg az ember az egyiket más helyre
312 Nov |            parancsolni! Míg az ember az egyiket más helyre állította,
313 Nov |              a víz, szerencsére csak az egyik oldalon, másképp nem
314 Nov |           nem sokat ártott volna, de az egész tó, mely a jégtorlasz
315 Nov |            Máris egy más fenyű akadt az elsőbe. A víz mindent e
316 Nov |            mint többen mondták; elég az hozzá, hogy a vízben volt.
317 Nov |          ismét a többieknél voltunk. Az egész nem sokkal tovább
318 Nov |             Körülfogtak, megöleltek. Az egyik levetette kabátját
319 Nov |             a dicséret mégis jólesik az embernek. Láttam, hogy szívből
320 Nov |          hogy szívből jő.~A lavina s az, hogy a fa még mindig a
321 Nov |             szolgálatát. Ócska volt, az igaz, de tódással csak megjárta.
322 Nov |    levetkezésnél segíteni akartak, s az egyik jobbik, a másik bal
323 Nov |         nadrág már ócska volt, mikor az ezredet elhagytam, az most
324 Nov |          mikor az ezredet elhagytam, az most csupa rongy lett. Itt
325 Nov |           Tudom, ha otthon látnának, az egész falu gyereke ujjal
326 Nov |          gyereke ujjal mutatna reám.~Az első napokban restelltem
327 Nov |             bugyogóban járni, melyet az emberek vállukra akasztanak,
328 Nov |        nélkül árván maradt volna, és az öreg csak úgy nevetett,
329 Nov |             mindig együtt voltunk, s az öreg nem bánta, sőt úgy
330 Nov |             Gazdám is észrevette, de az nem szólt semmit.~Így jött
331 Nov |      Szombaton egész nap fenn voltam az almon, hogy a marha után
332 Nov |        valamivel később, hazajöttem. Az idő még szebb volt, mint
333 Nov |             még szebb volt, mint ma. Az egész égen nem lehetett
334 Nov |    hazajöttem s elmondtam, hogy fenn az almon minden rendben van,
335 Nov |                Mennykő leány - szólt az öreg nevetve -, már itt
336 Nov |             itt is van. Nem is késik az el, ha neked szolgálhat.~-
337 Nov |       szólította meg a leányt, mikor az a korsót az asztalra tette -,
338 Nov |            leányt, mikor az a korsót az asztalra tette -, ugye a
339 Nov |              háznál.~Erzsi elpirult, az öreg majd rá, majd rám nézett
340 Nov |             becsületes leány - mondá az öreg utána nézve -, akárki
341 Nov |         mondá ő.~Azt gondoltam, hogy az öreg csak tréfál, de azért
342 Nov |           szeretni kezd. Azt hiszed, az öregnek nincs szeme, vagy
343 Nov |         öregnek nincs szeme, vagy ha az egész dolog ellenem van,
344 Nov |              szeretem. Úgyis csak ez az egy gyermekem van, legalább
345 Nov |           nyugodtan bízom reád; mert az, aki apja után a vízbe ugrott,
346 Nov |              a tied, itt a kezem.~És az öreg odanyújtotta kezét,
347 Nov |         Boldogult feleségéről szólt, az első időről, melyet vele
348 Nov |         töltött. Miként rendezték el az egész háztartást, és mi
349 Nov |               mikor Erzsi született. Az öregnek, főképp mikor felesége
350 Nov |              boldogabb emberek, mint az este mi hárman voltunk,
351 Nov |            éppen pünkösd napja volt, az egész falu megtudta. Aratás
352 Nov |            le a szívességet, mellyel az öreg svájci és leánya fogadtak.
353 Nov |           után magamnak képzeltem, s az este, melyet a becsületes
354 Nov |            mély benyomást tett reám.~Az asszony, mihelyt hazajött,
355 Nov |              régi ismerősök lennénk. Az átellenben levő hegyoldal
356 Nov |            elválva a világos légtől. Az elszórt házak és szénapajták
357 Nov |          Minden nyugodt vala, mintha az egész természet álomba szenderülne;
358 Nov |           álomba szenderülne; s csak az estharang, melynek gyenge
359 Nov |          éjszakáig együtt maradtunk. Az öreg felhozatta magyar borát,
360 Nov |       megmentésének történetét. - Ha az úrnak hazájában ily bor
361 Nov |          ország széles e világon; de az mégis igaz, hogy becsületesebb
362 Nov |             jókor reggel elindultam. Az egész család a ház küszöbéig
363 Nov |            hogy jó dolgom van. Engem az Isten megáldott mindenképpen;
364 Nov |      hazámban. Akármennyit veszítsen az ember, mindent vissza kaphat,
365 Pusz|           kézikönyvek szerint egyike az ország nagyobb pusztáinak,
366 Pusz|             megkülönbözteti, ez csak az úri lak és kastélyok nagy
367 Pusz|        épületnél is arra emlékezteti az embert, hogy gazdája magasabb
368 Pusz|            stílusban épült, s ki ezt az építési rendszert tanulmányozni
369 Pusz|      valószínűleg éppoly magas, mint az aranysárgára festett falak;
370 Pusz|          lakház, vakolatlan falaival az emberi dolgok mulandóságára
371 Pusz|     perlekedett maga között a kúria, az alispán, a szolgabíró előtt,
372 Pusz|            vita, ivadékról ivadékra, az év minden szakában. A természet -
373 Pusz|             e nemes közönséget, hogy az soha kielégítve nem érezheté
374 Pusz|       szerezzenek.~Csak két ház volt az egész pusztán, mely e részben
375 Pusz|            Latkóczy udvarán, és majd az egyik, majd a másiknak béresei
376 Pusz|            elveszté egyenes vonalát.~Az egész közbirtokosság bámulta
377 Pusz|          arról ítél, nem is léteznék az országban. Még az asszonyok
378 Pusz|           léteznék az országban. Még az asszonyok is megfértek egymás
379 Pusz|          mert előkelő nemescsaládtól az illedelem is megkívánja,
380 Pusz|            halottjai is föltámadnak, az első, kivel Latkóczy találkozik,
381 Pusz|             sőt úgy látszott, mintha az a férfiak halála után még
382 Pusz|              e fiatal embereket maga az Isten egymásnak teremtette,
383 Pusz|            hogy Klárinál szebb leány az egész vidéken nincs, el
384 Pusz|          hidegsége vagy közönyössége az anyáknak sok szomorú órát
385 Pusz|      Kláriból pár lesz, elenyészett, az öregúr egészen megváltozott.
386 Pusz|         nagyobb metamorfózison, mint az ügyvédeké, s ki a divatosan
387 Pusz|          elődeikkel összehasonlítja, az csakugyan meg fogja vallani,
388 Pusz|          tekintetre megismertük, úgy az ügyvéd, ki egész életén
389 Pusz|             prókátorral van dolgunk. Az ember oly egészen eggyé
390 Pusz|         fordítottuk. Oly időben, hol az egész családnak sorsa ügyvédének
391 Pusz|             ügyességétől függhetett, az ügyvéd nagyobb befolyást
392 Pusz|          hiányoztak olyanok sem, hol az ügyvéd a családdal annyira
393 Pusz|           feküdtek saját vagyonánál. Az öregúr, ki fiatalabb korában
394 Pusz|           tartatott, s ha a cselédek az ablakon benéztek, látták
395 Pusz|            hajdú is észrevevék, hogy az öregúr valami nagyon töri
396 Pusz|        minden ki fog sülni. Végre ez az időpont eljött. Vértesy
397 Pusz|              időpont eljött. Vértesy az özvegyet a levéltárba vezette.
398 Pusz|              levéltárba vezette. Itt az eredeti osztálylevelet,
399 Pusz|          azon sérelmekkel, melyeknek az oklevelek bővebb megvizsgálása
400 Pusz|          mégis legjobb barátnője, és az egész hét hold nem ér annyit,
401 Pusz|     tulajdoníthattak volna el, és ha az ember nem mozog, nem tudja
402 Pusz|              Latkóczynéval szóljon s az egész ügyben saját belátása
403 Pusz|   tulajdonképp ők a károsultak, mert az első osztály alkalmával
404 Pusz|       teljesíték ígéretöket, s midőn az előbbi még aznap estve Latkóczynéhoz
405 Pusz|             Latkóczynéhoz ment, hogy az árok behúzása ellen panaszt
406 Pusz|           oly bolondság eszébe, hogy az utat, melyen rétjére jár,
407 Pusz|      ereszkedni, de egyedüli válasza az volt, hogy ő mint asszony
408 Pusz|              fognak maradni.~S midőn az asszonyok elváltak, bizonyosan
409 Pusz|           akarta mutatni, hogy mikor az utat fölárkoltatta, ő nem
410 Pusz|          ideje bekövetkezett, melyre az ügyvédek különösen készültek,
411 Pusz|              helyreállítani és Érczi az úzust bebizonyítani, a két
412 Pusz|            saját esztelensége, hanem az emberek rosszasága miatt.
413 Pusz|      szerezzen, nem állt hatalmában. Az asszonyok annyira el voltak
414 Pusz|             áron nem engedtek volna; az atyafiságos barátság helyett
415 Pusz|         akkor legalább ki fog sülni, az a Latkóczyné milyen asszony.~
416 Pusz|              pedig megnyitotta házát az egész környéknek, mert hisz
417 Pusz|          legcsudálatosabb a dologban az volt, hogy a fiatalok, kik
418 Pusz|         rosszallta, sőt szégyenlette az egészet, s nyíltan kimondá
419 Pusz|              nem kerülte, sőt keresé az alkalmat, mellyel neki barátságát
420 Pusz|        fölszólalt Mátyás mellett, ki az egészről nem tehet semmit,
421 Pusz|         legbecsületesebb fiatalember az egész környékben.~Csak mióta
422 Pusz|              Klári oly szép leány; s az utóbbinak úgy látszott,
423 Pusz|              távolságnál, a baj csak az, hogy ezen optikai törvény
424 Pusz|          azok, kik távolabb állanak, az arcnak angyali szépségét
425 Pusz|            miatt sóhajtoznak, melyet az orron észrevesznek.~De hagyjuk
426 Pusz|             észrevesznek.~De hagyjuk az elmélkedéseket. Ott, hol
427 Pusz|            Klári nem sokat gondoltak az okokkal. Érezék, hogy naponként
428 Pusz|         életében szerelmes volt, sőt az is, aki nem volt szerelmes,
429 Pusz|   kellemetlenségére tapasztalt, hogy az emberek és főképp az emberi
430 Pusz|            hogy az emberek és főképp az emberi nemnek azon extraktusa,
431 Pusz|          történt, hamar észrevették. Az utóbbi csak bámult fiának
432 Pusz|         fiának következetlenségén, s az egész dolgot még akkor sem
433 Pusz|             a gyermekekre bizonyosan az apáktól származott és talán
434 Pusz|        Latkóczyné, világosan belátja az egész trafikát, de majd
435 Pusz|             Latkóczyné először ahhoz az eszközhöz nyúlt, mellyel
436 Pusz|             olyanoknál, kik magoknak az egyedül célszerű orvosságot
437 Pusz|        fizetéses hivatal körében, és az meglehet, hogy mindezen
438 Pusz|    köszönhetett, ki őt tilalma által az egész férfinemtől mintegy
439 Pusz|            azért összevesztek volna. Az emberek ily alkalommal mindig
440 Pusz|            kevéssé segíthetett, mint az, hogy az öreg Vértesy, ámbár
441 Pusz|           segíthetett, mint az, hogy az öreg Vértesy, ámbár most
442 Pusz|       visszanyeri, midőn látta, hogy az egész Latkóczy-birtok idegen
443 Pusz|            de melyen a fiatal Pétery az erős karók és új fonás ellenére,
444 Pusz|              a csalogányok énekét és az úti szellő suttogását, nézi
445 Pusz|  hasonlítgatja; a gyakorlati életben az ember ily körülmények között
446 Pusz|              midőn lépteket hallott.~Az öröm, melyet szívében gerjesztett,
447 Pusz|           mert másképp végre is csak az fogna történni, mit megakadályozni
448 Pusz|          nagysád a helyzetet - szólt az ügyvéd halkabban. - Klári
449 Pusz|          csak Mátyásba szerelmes, és az úrfi, úgy látszik, éppen
450 Pusz|              vette. A magyar törvény az anyai tekintély fönntartásáról
451 Pusz|       mondjunk ellene. A kérdés csak az, vajon a szökés lehetséges-e,
452 Pusz|          léphetünk föl ellene, úgyis az egész világ romlottságában
453 Pusz|              kilátás nyílt előtte, s az utat, mely őt biztosan célhoz
454 Pusz|      szerelmében?~Egyetlen kívánsága az vala, hogy kedvesével még
455 Pusz|             A ház sötéten állt, csak az ebédlő ablakai voltak kivilágítva,
456 Pusz|              azt vacsoránál találja, az étvágy, amellyel Érczi uram
457 Pusz|         végével a társaság elvált, s az egyes ablakokban gyertyák
458 Pusz|            vallanak meg soha, s csak az ismeri a szerelem egész
459 Pusz|           hosszú tanácskozásnak csak az volt eredménye, hogy egy
460 Pusz|           Péteryné sem tudott semmit az egészről, és nálánál még
461 Pusz|             is kibékültek egymással. Az előbbi ugyan halála napjáig
462 Pusz|          mint hét hold elszántatott, az utóbbi pedig halála napjáig
463 Pusz|     károsításon, melyet a Latkóczyak az első osztály alkalmával
464 Pusz|             vége van, s mi legszebb, az eredményt csak a két család
465 Pusz|            volna. A legcsudálatosabb az, hogy e házasságban, melyet
466 Mag |            elháltunk egy szobában, s az is, kinek csak pamlagon
467 Mag |        megelégedetten pihent, mintha az első angol kárpitos készítette
468 Mag |             s a komfort - engedelmet az idegen szóért, melynek magyarosítására
469 Mag |          mellett; mikor úri házakban az ebéd ideje egy, a vacsoráé
470 Mag |       apáinktól hallottuk, hogy csak az éjfél előtti álom erősít;
471 Mag |       lóháton s csapatonként harcolt az élet nagy ellensége, az
472 Mag |              az élet nagy ellensége, az unalom ellen; mikor az alkotmányban
473 Mag |               az unalom ellen; mikor az alkotmányban kevés, de az
474 Mag |            az alkotmányban kevés, de az életben sok egyenlőség létezett,
475 Mag |      ritkábban jutott azoknak, kiket az egész vármegye okosoknak,
476 Mag |             mint rétjeink, melyekről az ár május vége felé minden
477 Mag |            embereknél, mint a fánál, az eredetiség többnyire csak
478 Mag |         eltörpült egyedek tulajdona. Az egészséges csak, mely jó
479 Mag |          ismét kúpokban végződtek. - Az egész egy nagy négyszög
480 Mag |              szögekben összejöttek s az egész kertet egyforma négyszögekre
481 Mag |             szintén nem feleltek meg az újabb ízlésnek, de volt-e
482 Mag |     helyeseltük, ki a tanácsot, hogy az egyenes fasorokat kivágva,
483 Mag |           köztanácskozásoknál, hanem az élet minden viszonyaiban
484 Mag |           házhoz a régi jó szokás, s az embernek már akkor is jólesett,
485 Mag |            már akkor is jólesett, ha az összevissza zavart világban,
486 Mag |              a kettő.~Ámbár Dávid úr az ötvenet régen meghaladta
487 Mag |    házasodott. Míg anyjok élt, talán az ő kedvéért; mert ily tűzről
488 Mag |              házasodást Dávidra mint az öregebbre, ez éppen fiatalsága
489 Mag |          kertjében, mint mérföldekre az egyetlen árnyékos helyen,
490 Mag |       érdemesnek kinyomatásra, ámbár az életnek e hű festői a tartalom
491 Mag |          kellemetlenségeit, s később az eseménydús tarokk-asztal,
492 Mag |           tarokk-asztal, a vacsora s az álom, minőt csak erős testi
493 Mag |             gyertyagyújtáskor ültünk az ebédhez - együtt ültünk
494 Mag |              ültünk a nagy teremben. Az egész társaság rendkívül
495 Mag |            vala. Hat nyulat fogtunk, az agarak nagy része fölülmúlta
496 Mag |        székén.~E szegény ember talán az egyetlen vala, aki társaságunkban
497 Mag |         határozottan kijelenté, hogy az is bolond volt, ki a szivart
498 Mag |         érdemes rágyújtani, s miután az ablakon kinézve, ámbár oly
499 Mag |  szomszédjára fordítá szemeit, végre az utóbbihoz fordult, egy fiatal
500 Mag |              és...~- Tízszer mondtam az ebédnél - szólt ez, midőn