Rész

 1 Nov|   eresztve pipájából -, amint mondtam már, L.-ban születtem. Apám
 2 Nov|    ekkor.~- Hallod-e, Péter - mondtam végre, mikor a tanyához
 3 Nov|    helyéből, s ezért csak azt mondtam neki, hogy ha kedve van,
 4 Nov|         De mi bajod Eszter? - mondtam utoljára. - Egészen megváltoztál,
 5 Nov|       csak nem pityós senki - mondtam én.~De ő csak azt mondta,
 6 Nov|      és az öcsém volt. Eleget mondtam magamnak, hogy Péter nem
 7 Nov| Eszter megnyugtatására is ezt mondtam.~- Tudom, hogy ő - válaszolt -,
 8 Nov|      reggel jöttél volna is - mondtam én -, kár, ha saját oktalanságodat
 9 Nov| Esztert veszi el, de csak azt mondtam -, mert édesapám nem fogja
10 Nov|     kötelezve.~- Az nem baj - mondtam én -, találkozik helyetted
11 Nov|      eresztem el, és csak azt mondtam neki, hogy majd elválik,
12 Nov|       velem a határig öcsém - mondtam -, most fordulj hazafelé,
13 Nov|         Jobb, ha nem teszed - mondtam én -, úgyis csak elszomorítjuk
14 Nov|       újra magasztalt. Eleget mondtam nekik, hogy nincs miért,
15 Nov|    zavarba jöttem, s csak azt mondtam, hogy biz én is azt hiszem!~-
16 Mag|     esés volt és...~- Tízszer mondtam az ebédnél - szólt ez, midőn
17 Mag|      is vannak.~- Talán el is mondtam már egyszer - szólt a táblabíró,