Rész
1 Nov | az Alpok egyik legszebb és legvirágzóbb völgyében fekszik.~
2 Nov | átment, s ha útja unalmas és fárasztó, vigasztalja magát
3 Nov | legrövidebb. Én nem bámulom és nem irigylem annak sorsát,
4 Nov | hegyen levonuló kis völgyeket és vízszakadásokat tölté el,
5 Nov | tett reám. Mintha a homály és világosság, mely ezredek
6 Nov | csatamező, melyen a növény és kőország ezredek óta a felsőbbségért
7 Nov | nem tehetém jóvá hibámat, és végre nem nagy baj, ha azon
8 Nov | minden lépéssel nehezebbé és járatlanabbá vált, míg végre
9 Nov | minden ajtót zárva találtam, és kocogásomra senki nem felelt.
10 Nov | csinosan tartott barna csűr és istállók, a friss forrás,
11 Nov | megtartottuk jellemöket és érzéseiket ebben is: vagy
12 Nov | áthatja, s annyi viszály és csapás után a hazát fenntartá,
13 Nov | neheztelés vala kifejezve. - És minek menne a faluba, mit
14 Nov | húst még otthon sem evett. És ugyan miért menne el - folytatá
15 Nov | míg a mindennapi kenyéren és anyagi élvezeten kívül magasabb
16 Nov | működését minden kétkedés és gúny vagy erőlködés éppúgy
17 Nov | egy egész kerék-sajttal és egy nagy cipóval jött vissza;
18 Nov | vissza; erre poharak, kések és villák következtek, méz,
19 Nov | következtek, méz, pár köcsög édes és aludt tej, vaj annyi, amennyit
20 Nov | együtt nem láttam, friss és száraz gyümölcs, szóval
21 Nov | eljöhetne, s Erzsimet látná és éléskamránkat, a sok sajtot,
22 Nov | éléskamránkat, a sok sajtot, vajat és mézet, a tejespincét, nagy
23 Nov | tehéncsordánkat az almon és a kis Pistikát, az volna
24 Nov | mindig csak egy darabot lát, és vasárnaponkint nem mehetne
25 Nov | Pétert, s elmondja neki és anyámnak, hogy látott s
26 Nov | együtt messze földről jött és sok szolgálatot látott,
27 Nov | mi gyermekek is, azaz én és Péter öcsém, kivévén a munka
28 Nov | apámmal a tanyára mentünk, és sokszor egész hetekig nem
29 Nov | mindszentig nem látjuk, és szebb tanya, mint a miénk,
30 Nov | nagy, hozzá pedig még feles és árendás földet bírtunk,
31 Nov | idegen munkára nem megyünk, és édesapám a robotra is béresét
32 Nov | hogy vásárkor új csizmát és kalapot kapunk, és annyit
33 Nov | csizmát és kalapot kapunk, és annyit ehetünk, amennyi
34 Nov | bizony nekünk is jólesett, és még most is emlékszem, hogy
35 Nov | birtokuk. Almoknak nevezik, és azok majd az egész községé,
36 Nov | felvetve farkát, nekirohan és az egész gulya utána iramlik,
37 Nov | faluban nincs annyi hús és zsiradék, mennyi nálunk
38 Nov | kikeresé, Isten áldja meg érte, és oltalmazza meg a magyart
39 Nov | a magyart török s tatár és minden ellenségeitől, kiknek
40 Nov | gyerekkoromban atyámmal és Péter öcsémmel a tanyán
41 Nov | megpróbálta e mulatságot, és mi inkább ezért, mint a
42 Nov | fürj kinek vetésében jár, és sokszor mondta, hogy neki
43 Nov | később is. Mikor felnőttünk, és én azt kezdtem kérdezni:
44 Nov | korcsmában védelmemre kelt, és a falu kanásza kezéből kikapva
45 Nov | maga nem bántott senkit, és az öregek azt mondták, hogy
46 Nov | legszelídebb fiúnak tartatott, és azután mégis egy arany és
47 Nov | és azután mégis egy arany és ezüst érdempénzzel jött
48 Nov | érdempénzzel jött haza a háborúból, és akkor megint oly jámbor
49 Nov | mint a harapás kenyér, és burkus s törökön kívül nem
50 Nov | pajkost keresi ki magának, és Péter, ha derekabb legény
51 Nov | tánc között néha egy óráig, és nem is szólt hozzájok. Csak
52 Nov | Erzsi meg a rektor leánya és a felső molnáré, az mind
53 Nov | nádszál nem hajlékonyabb és nem bólintgat fejével szebben,
54 Nov | Zsuzsi fordítja reá szemét, és mégis Eszternek nem volt
55 Nov | voltam egész életemben, és mi tagadás benne, eleget
56 Nov | beszélt velem soha e dologról, és az Péter volt, sőt ha én
57 Nov | leszek.~Ismertem Pétert, és tudtam, ha az egyszer valamit
58 Nov | édesanyám nagyapja, mikor arany és ezüst érdempénzzel visszajött,
59 Nov | híremet; vagy talán nem is - és csak úgy pusztulok el; de
60 Nov | vissza nem jövök többé. És ez jobb is nekem.~Péter
61 Nov | szomorúság erőt vett rajta, és se ő, sem más nem mondhatta
62 Nov | hogy katonának akar állni, és hogy őt talán mégis valami
63 Nov | szívesen maradt velem maga, és ritkábban emelte rám kék
64 Nov | halaványabb volt, mint máskor, és anyja is panaszkodott, hogy
65 Nov | beteg, akkor ijedtünk meg.~És volt is miért. Nem múlt
66 Nov | Nem múlt el egy pár nap, és a szegény leányra alig lehetett
67 Nov | helyett szólította meg. És ez így tartott csaknem három
68 Nov | látszott, mintha jobban volna, és már örülni kezdettem, de
69 Nov | hogy szükségünk van reá, és azért marad itt, ha mégoly
70 Nov | öcsémnek nemcsak a katonáskodás és nagyapánk aranypénze jár
71 Nov | szívesen beszélgettem is vele, és még azt sem bántam, ha édesanyja
72 Nov | kitavaszodott; a hó elfogyott és szántani kezdtünk. Eszter
73 Nov | kezdtünk. Eszter is kiépült és szokott munkáit végzé a
74 Nov | egészben, az, hogy öcsém és Eszter egyre csak szomorúak
75 Nov | kevesebbet foghattam meg; és én talán soha nem is jöttem
76 Nov | sok cívódás volt miatta, és mint apámtól sokszor hallám,
77 Nov | öles volt, mikor odaértünk, és szemlátomást nagyobbodott.
78 Nov | hogy segíteni nem lehet, és mindenki, mint a vert had,
79 Nov | vert had, nagy zavarban és lármával futott az ár elől.~
80 Nov | részben már elvégeztük, és a szükséges munkát a cselédekkel
81 Nov | többnyire csak a fertályosok és zsellérek laktak. Kertjöket
82 Nov | helyett karácsony jönne, és Eszter, mintha észre se
83 Nov | hogy csak az áradást nézi, és milyen zavaros a víz, és
84 Nov | és milyen zavaros a víz, és mily erős habokat vet.~-
85 Nov | mikor alatta csupa repce- és búzaföld fekszik; de jer
86 Nov | menjen a tiszai halászokhoz, és ott keressen pajtást magának.
87 Nov | megtehet, attól ő sem fél. És ezzel elment. Vasárnap történt,
88 Nov | elment. Vasárnap történt, és az egész korcsma teli volt
89 Nov | Gazsi nagybátyja is ott ült és testvéröccse; de hogy ily
90 Nov | összeszegezett lapon még nappal és csendes időben is alig juthat
91 Nov | Várni kellett virradatig, és akkor csak a felfordult
92 Nov | eljő. De ki tudja, igaz-e, és ugyan Erzsi mit tehet róla,
93 Nov | vagyok félénk természetű, és akkor azt hittem, hogy Eszter
94 Nov | mégis mikor a vízhez értem és a piszkos habokat láttam,
95 Nov | melyek a szélben hajlongtak és a habok között majd fel-,
96 Nov | az akácfákon át süvöltött és a szomszédnak nyitott kertajtaját
97 Nov | napot egészen eltakarta és tisztán láthattam, nem maradt
98 Nov | A csolnakban ember ült, és az öcsém volt. Eleget mondtam
99 Nov | Látod a csolnakot? - mondá és hangja tompa volt, mint
100 Nov | hogy ily szélvész lesz, és meglátod, nem is lesz baja.~
101 Nov | veszni - mondá többször -, és ennek is én vagyok oka;
102 Nov | szél a tanyák felől fújt, és a csolnakot felénk hajtotta;
103 Nov | jöttem volna át a vízen; és én egyikre sem bírtam neheztelni.~
104 Nov | most állsz be katonának.~- És mért nem? - kérdezte ő.~-
105 Nov | törik-szakad, nem eresztem el, és csak azt mondtam neki, hogy
106 Nov | jámbor lélek szívére veszi és sírva fakad, de utoljára
107 Nov | változtatni nem lehet, és hogy Eszter Pétert el fogja
108 Nov | Pétert el fogja felejteni, és most is engem szintúgy szeret,
109 Nov | megválni e gondolattól. És nem szerettem-e őt régtől
110 Nov | sem aggódott volna annyira és hogy én is csak azért, hogy
111 Nov | nem veszélyeztettem volna; és hogy mikor egyszer tudom,
112 Nov | egyszer tudom, hogy öcsém és Eszter egymást szeretik,
113 Nov | is csak ócska dolmányban és forgó nélkül. De én azt
114 Nov | mehet el, én állok helyébe, és hogy Pétert fel kell mentenie
115 Nov | Azután ismét lovamra ültem, és mikorra delet harangoztak,
116 Nov | megválni nehezemre esik, és mégis éreztem, hogy tulajdonképp
117 Nov | látták, hogy nem engedek, és megesküdtem reá, hogy ha
118 Nov | most fordulj hazafelé, és Isten áldjon meg. Ő mondta,
119 Nov | csak elszomorítjuk egymást, és ha már szabad jószántomból
120 Nov | volna. Mondd édesapámnak és édesanyámnak, hogy köszöntetem,
121 Nov | édesanyámnak, hogy köszöntetem, és hogy Isten áldja meg irántam
122 Nov | hajlandóságukért. Köszöntsd Esztert is, és legyetek boldogok valamennyien.~
123 Nov | legyetek boldogok valamennyien.~És ezzel sarkantyúba fogtam
124 Nov | voltam, a munkából hazatért és a sok gyerek ruhájába csimpaszkodott,
125 Nov | később állt be ezredünkhöz, és Péter lakodalmán jelen volt.
126 Nov | köszöntöttek az én egészségemre is, és hogy Péternek könnyekbe
127 Nov | ember alig ismer reájuk. És ha ezt hallottam, akkor
128 Nov | Huszárélet a gyöngyélet«,~és átláttam, hogy minden legjobban
129 Nov | ember mindamellett nem unja, és nem is fárad belé, mert
130 Nov | mint szegény pajtásomnak és emberséges kapitányunknak,
131 Nov | voltam, de közlegénynek, és így minden kedvem elmúlt.
132 Nov | Salzburg táján feküdtünk, és ily görbe ország nem huszárnak
133 Nov | exercírozáshoz lovagoltam és egy fertály óra alatt tízszer
134 Nov | elmegy, azt főbe löveti; és így magam is átláttam, hogy
135 Nov | hat hónapig mást se lát, és néha kétszer napjában lapátolni
136 Nov | végre csak cseléd vagyok, és az fogok maradni teljes
137 Nov | maradni teljes életemen át; és ha hazagondoltam, s eszembe
138 Nov | később megszoktam a vidéket és az embereket is.~A teins
139 Nov | Magyarországról, apámról és egész háznépéről: mennyi
140 Nov | háznépéről: mennyi földünk van és hogy míveljük? Hány gyerek
141 Nov | Hány gyerek jár az iskolába és miként teleltetjük a marhát?
142 Nov | Órákig nem untak hallgatni, és nekem oly jól esett, hogy
143 Nov | elbeszéltem egész életemet, és az egész háznép úgy ismeri
144 Nov | inkább csak a gazdaságról és a falu dolgairól kérdezősködött.
145 Nov | nálunk egyszeri szántásba és sokszor csak karácsonykor
146 Nov | teljességgel nem fért fejébe, és az, hogy a ganajt tüzelőnek
147 Nov | addig, míg a halottakat és sebesülteket a mezőn összeszedjük;
148 Nov | sebesülteket a mezőn összeszedjük; és katonaembernek nem kell
149 Nov | Itt kemény telek járnak, és az első, melyet itt töltöttem,
150 Nov | napok, térdig érő havak és néha szánon is alig mehettünk
151 Nov | csak úgy reszketnek falai és a nagy zsindelyek, akármennyi
152 Nov | az egész ház dideregne. És hozzá mily hideg, mily rémséges
153 Nov | hideg, mily rémséges hó! És ez így néha egész hétig
154 Nov | Mentől erősebben süvölt és fütyül a szél, mentül jobban
155 Nov | jobban rezegnek az ablakok és kopognak az ajtók, annál
156 Nov | marha is nyugtalankodni és bőgni kezdett az istállóban.~
157 Nov | bőgni kezdett az istállóban.~És a tavasz csakugyan itt is
158 Nov | a marha vidám bölöngése és a magasban a pacsirtasereg
159 Nov | természet kipihente volna magát, és most hosszú álma után a
160 Nov | csendesen felnyitná szemét és mozogni kezdene. Felébredt,
161 Nov | természet érzené, hogy elkésett és most sietni kell, hogy a
162 Nov | esetben betölti a laposokat, és a vetés ázik ki; de itt
163 Nov | szikláról vízesések omlanak le, és az mind tarthatatlanul szalad
164 Nov | kiárad s mindent elönt. És hozzá mily lárma mindenfelől.
165 Nov | tavasz a telet legyőzi, és ez, midőn visszavonul, mindent
166 Nov | A falu egész lakossága és aki a távolabb fekvő házaktól
167 Nov | óta nem volt nagyobb hó és ily rögtöni olvadás.~Néhány
168 Nov | veszedelmen. A víz apadni kezdett és már a munkához készültek:
169 Nov | egyszerre vasárnap délután, egy és két óra között, szörnyű
170 Nov | szörnyű dörgést hallunk, és kevéssel később harangozni
171 Nov | füstöt sehol nem láttam, és el sem képzelhetem magamnak,
172 Nov | elárasztotta. Sokan nem is hitték és senki nem félt, hogy a szerencsétlenség
173 Nov | jókora fenyves erdő állt, és ha a hó súlya tavaszkor
174 Nov | Csak ipam rázta fejét, és mikor e tél derekán a hótömeg
175 Nov | lépésnyire esett le tőle, és csak a szénapajtákat zúzta
176 Nov | mondá, hogy örökre koldus; és míg e szomorú történetet
177 Nov | faluban, ki a sok sírás és jajgatás között tudta volna,
178 Nov | csak ipam, a tiszteletes és egy öreg paraszt, ki egy
179 Nov | szerencsétlenséget látott és akkor csaknem ott veszett.~
180 Nov | lavinadörgéseket ne hallanánk; és azok néha oly helyen szakadnak
181 Nov | a hótömeg egész házakat és istállókat visz el marhástól
182 Nov | többnyire ismerjük útjokat, és mint nálunk a helységeket
183 Nov | darabban csúszott le, szétzúzva és maga előtt elseperve mindent,
184 Nov | lelkészeinek segítségért ír, és a leveleket egy pár suhanc
185 Nov | nyúlt, magasabb e háznál. Hó és föld, jégtáblák és roppant
186 Nov | háznál. Hó és föld, jégtáblák és roppant szikladarabok, közöttük
187 Nov | fenyők, egész szálakban és széttörve, a molnár szénapajtájának
188 Nov | istenigazában. A sok hó és jég között csak úgy csurgott
189 Nov | első éjszaka, s a másik és az utána való éjszaka is.
190 Nov | az magának.~A tiszteletes és ipam eleget mondták, hogy
191 Nov | másik oldalon is berontott és nyílsebességgel keresztülrohanva
192 Nov | feküdt. Ipam régen észrevette és eleget mondta, hogy vágják
193 Nov | mindent e nyílás felé vitt, és félni lehetett, hogy csatornánk
194 Nov | volna gazdámmal együtt, és senki nem hallotta volna
195 Nov | ipam fogta, a másikat én, és ismét a többieknél voltunk.
196 Nov | ameddig elbeszéltem.~No, és most volt is ám öröm. Körülfogtak,
197 Nov | egyik levetette kabátját és nyakamba akasztotta, a másik
198 Nov | úr megszorította kezemet; és a többiek is mindenik kezet
199 Nov | akasztanak, s mozogni sem tudtam és szégyenlettem is; de oly
200 Nov | Mikor este hazajöttünk, és gazdám elbeszélte, mi történt,
201 Nov | nélkül árván maradt volna, és az öreg csak úgy nevetett,
202 Nov | fogytam ki a beszédből, és szeméből kilátszott, hogy
203 Nov | a fa levele sem mozdult, és a nagy csendességben csak
204 Nov | már Erzsi egy nagy tállal és korsóval jött ki a házból.~-
205 Nov | majd rá, majd rám nézett és mosolygott.~- No, most csak
206 Nov | No, most csak menj be, és végezd dolgodat - szólt
207 Nov | nem úgy viselted magadat, és nem is úgy tartottalak.
208 Nov | mintha gyermekem lennél, és én nem hálálhatom meg jobban,
209 Nov | Erzsi a tied, itt a kezem.~És az öreg odanyújtotta kezét,
210 Nov | öreg odanyújtotta kezét, és én megragadtam, feleltem
211 Nov | el az egész háztartást, és mi boldogok voltak, mikor
212 Nov | kit karjára fogott, ipa és feleségével visszajött,
213 Nov | mellyel az öreg svájci és leánya fogadtak. Mindketten
214 Nov | légtől. Az elszórt házak és szénapajták helyett, melyek
215 Nov | ily bor terem, mint ez, és több ily legény van, mint
216 Nov | válaszolt Szűcs István - és legény is különb minden
217 Nov | ember, mint kend, ott sincs, és jobb feleséget ott sem találhattam
218 Nov | mondja meg édesanyámnak és Péternek, hogy jó dolgom
219 Nov | még ha valakit szeretett és azt elhagyta, mint én szegény
220 Pusz| nagy síkon, mely a Tisza és Duna között terjed el, körülbelül
221 Pusz| távolabb minden országúttól és várostól, fekszik Pusztalak,
222 Pusz| Pusztalak, a megyei összeírás és geográfiai kézikönyvek szerint
223 Pusz| mostoha sorsa a homokbuckák és lápok közé vezetett, melyek
224 Pusz| megkülönbözteti, ez csak az úri lak és kastélyok nagy számában
225 Pusz| parasztházat.~Van gyékény és nádfedél akármennyi és sok
226 Pusz| gyékény és nádfedél akármennyi és sok helyen, hol a vakolás
227 Pusz| létezett, amennyiben e kúpos és nádfedelű házak tulajdonosai
228 Pusz| mindenikének megvolt a maga pere; és Pusztalak e tekintetben
229 Pusz| tőszomszédságában állt, Latkóczy István és Pétery Jakab harminc esztendőig
230 Pusz| soha kárt Latkóczy udvarán, és majd az egyik, majd a másiknak
231 Pusz| szomszédok nem vesztek össze, és oly könnyen megegyeztek
232 Pusz| mintha törvényes igazság és bíró, ki arról ítél, nem
233 Pusz| megfértek egymás között, és Vértesy János és Érczi Antal,
234 Pusz| között, és Vértesy János és Érczi Antal, a két családnak
235 Pusz| magoknak nem jutott eszökbe, és ha mások emlékeztették is
236 Pusz| melyben a remény, hogy Mátyás és Kláriból pár lesz, elenyészett,
237 Pusz| sorsa ügyvédének hívségétől és ügyességétől függhetett,
238 Pusz| föltartására nézve sokkal szigorúbb és féltékenyebb vala azoknál,
239 Pusz| viselt, alacsony kalapjában és a deák törvényes axiómák
240 Pusz| Péterynétől hallotta, hogy fia és Klári semmi különös hajlandóságot
241 Pusz| megnézve minden egyes fát és emelkedést, különös figyelmet
242 Pusz| időről időre megállott, és nagy elégedetlenséggel rázta
243 Pusz| ősz fejét.~Maga a csősz és hajdú is észrevevék, hogy
244 Pusz| megmagyarázta a térképet és sok deák törvénnyel és decisióval
245 Pusz| térképet és sok deák törvénnyel és decisióval bebizonyította
246 Pusz| bebizonyította azt, hogy a Latkóczyak és Péteryek birtokának tökéletesen
247 Pusz| bebizonyíthat, jelenleg hét holddal és egy fractával kevesebbet
248 Pusz| ez egyszer megnyugodott, és csak arra kérte asszonyát,
249 Pusz| miként kezdje a beszélgetést, és Latkóczyné talán még rossz
250 Pusz| mégis legjobb barátnője, és az egész hét hold nem ér
251 Pusz| megnyugtathattak volna, de hol jog és törvény forgott kérdésben,
252 Pusz| körtefa, mely a földabrosz és osztálylevél szerint a két
253 Pusz| tulajdoníthattak volna el, és ha az ember nem mozog, nem
254 Pusz| egész ügyben saját belátása és lelkiismerete szerint járjon
255 Pusz| teéns Péteryné asszonyság és ő maga is ellenségei minden
256 Pusz| semmiben. Árkok ásattak és húzattak be; szekerek zálogoltattak,
257 Pusz| zálogoltattak, tilalomtörések és behajtások történtek. A
258 Pusz| állapotot helyreállítani és Érczi az úzust bebizonyítani,
259 Pusz| leányát másnak adhatja, és a szép birtok, mely után
260 Pusz| egészről nem tehet semmit, és utoljára is a legbecsületesebb
261 Pusz| nincs helyén. Úgyis Mátyás és Klári nem sokat gondoltak
262 Pusz| tapasztalt, hogy az emberek és főképp az emberi nemnek
263 Pusz| bizonyosan az apáktól származott és talán nem támadott volna
264 Pusz| Mátyásnál többet fog érni.~És Érczi Antal úr csakugyan
265 Pusz| fizetéses hivatal körében, és az meglehet, hogy mindezen
266 Pusz| parancsnokát nyerhetik meg és kevesebb dicsőséggel, de
267 Pusz| biztosan birtokához juthatnak. És így Klári, ki természetesen
268 Pusz| s hónapokig mind e kúpos és emeletes kastélyokban csak
269 Pusz| kettőt szidnak. Mátyást és Klárit mindenki sajnálta,
270 Pusz| fiatal Pétery az erős karók és új fonás ellenére, mihelyt
271 Pusz| negyed a másik után elmúlt és Klári még mindég nem jelent
272 Pusz| hallgatja a csalogányok énekét és az úti szellő suttogását,
273 Pusz| illattengerként környezi és gyönyörködik, midőn kedvesét
274 Pusz| tudja, továbbhaladjon-e, és mégis érzi, hogy mennie
275 Pusz| kényelmes lépéseit vette ki, és hogy soká bizonytalanságban
276 Pusz| ne maradjon, Latkóczyné és Érczi úr szavát ismeré meg.
277 Pusz| perről szólt, s aközben róla és anyjáról nem igen kedvezőleg
278 Pusz| Pestre, Bécsbe, akárhová, és nem is jön többé vissza,
279 Pusz| gyakorlatot még oly jól, és mégis oly esetek fordulnak
280 Pusz| csak Mátyásba szerelmes, és az úrfi, úgy látszik, éppen
281 Pusz| látszik, éppen mióta nagyságod és Péteryné asszony minden
282 Pusz| Pétery Mátyással megszökik, és valami pap előtt megesküszik,
283 Pusz| vajon a szökés lehetséges-e, és én csakugyan azt hiszem,
284 Pusz| lehetséges, de nagyon könnyű is. És én csakugyan alig foghatom
285 Pusz| Margittól szép örökség vár rá, és nem is soká fogná ellenezni,
286 Pusz| legyen csak egyszer házánál, és a házasság annyi, mint bizonyos.
287 Pusz| párt pártolja.~Latkóczyné és érdemes ügyvédje még hosszabb
288 Pusz| tárgyról, míg végre fölkeltek, és a házhoz visszasétáltak.~
289 Pusz| haszontalan tépelődés, gondolat és aggodalom után, most végre
290 Pusz| ha ez nem lenne, sok szép és nagyszerű dolog nem történnék
291 Pusz| valószínűség ellenére hisznek és remélnek. Ezek közé tartozott
292 Pusz| világosan látta Latkóczynét és ügyvédjét, kik, mint látszott,
293 Pusz| valaki kedvesével szólni akar és azt vacsoránál találja,
294 Pusz| amellyel Érczi uram a sültet és káposztát emészti, s a kényelem,
295 Pusz| végre előérzete teljesült, és Klári csakugyan a kertbe
296 Pusz| a beszélgetés Latkóczyné és leánya között megújult,
297 Pusz| tűrhetvén, Margit nénjéhez ment, és ott is fog maradni mindaddig,
298 Pusz| nem teheti, mert szívét és szavát Mátyás bírja, kinek
299 Pusz| társaságában ment el most a háztól és kinél más soha nem lesz
300 Pusz| tudott semmit az egészről, és nálánál még inkább bosszankodik,
301 Pusz| bosszankodik, megnyugodott, és midőn Margit néni Pusztalakra
302 Pusz| Kevés hónap múlva Mátyás és Klárából a legboldogabb
303 Pusz| Pusztalak valaha látott; és a két ház a rövid villongások
304 Pusz| mint előbb. Még Vértesy és Érczi is kibékültek egymással.
305 Pusz| összeszoktak, mint a Latkóczy- és Pétery-családok levéltárai,
306 Pusz| sohasem szeretnek egymásba, és ha Érczi Mátyást nem hozza
307 Pusz| anyja a kisasszonyt fürdőbe és Pestre viheti, ki tudja,
308 Mag | vendégek jöttek, a szakács- és gazdasszonyon kívül senki
309 Mag | oly puha, hogy a dunnák és vánkosok között alig találta
310 Mag | bizonyosan ismerik, s ha ezt és gazdáit nem látták is soha,
311 Mag | tekintetre csak korában és helyzetében különbözik egymástól,
312 Mag | birtokosoknak apja a budai vár és gödöllői kastély mintája
313 Mag | gazdákról is. Daliásy Dávid és János szintén oly egyetértésben
314 Mag | ötvenet régen meghaladta és János úrfi igen közel jár
315 Mag | mindketten nőtelenek maradtak, és közös egyetértéssel egy
316 Mag | szabad ég alatt, gazdaságban és vadászaton töltötték.~Azon
317 Mag | elkeserednénk, csak erőnk- és ügyességünknek köszönni
318 Mag | kifejezve, ha azon álom és éberség közötti állapotot
319 Mag | szeret. Végre elunta ezt is és elhallgatott, időről időre
320 Mag | hallám, roppant esés volt és...~- Tízszer mondtam az
321 Mag | dolog egyaránt veszélyes és barátai...~A főbíró, ki
322 Mag | mondja, hogy lova fölbukott, és mások azt nem hiszik, nem
323 Mag | elébe terjeszté kérését, és senki sem kétlé a kinevezést;
324 Mag | mily egészen érdemetlennek és elégtelennek tartja magát
325 Mag | házunk telve volt kuktákkal és szakácsokkal. Oly ebéd készült,
326 Mag | mindenki tett, tisztogatott és parancsolt valamit. A kertész
327 Mag | úgy nézzen ki, mintha új és búzavirágszínű volna, hogy
328 Mag | szobába, hogy a főispán és a küldöttség kocsija éppen
329 Mag | szóval, fontosabb ügyek és személyek annyira igénybe
330 Mag | maradt, nem mutatta magát.~- És mi történt később? - kérdé
|