Rész

 1 Nov|              rossz kedvem elmúlt, nem tudtam volna én ilyenkor senkire
 2 Nov|           leszek.~Ismertem Pétert, és tudtam, ha az egyszer valamit feltesz
 3 Nov|         bámészkodva néztem utána. Nem tudtam, mit gondoljak. Hogy Esztert
 4 Nov|           választottam volna más, nem tudtam, mit csináljak örömömben.
 5 Nov|               az áradás közepéig ért. Tudtam, hogy a víz itt legmélyebb.
 6 Nov| keresztüljutott a legrosszabb helyen. Tudtam, hogy ahol most jár, ott
 7 Nov|               nincs szükség a háznál.~Tudtam, hogy ebben igazsága van,
 8 Nov|        beszélni szintoly haszontalan. Tudtam, hogy a jámbor lélek szívére
 9 Nov|              a házaséletbe, hogy alig tudtam megválni e gondolattól.
10 Nov|          kergetne. Vissza sem néztem. Tudtam, hogy ott áll öcsém, s csak
11 Nov|             akasztanak, s mozogni sem tudtam és szégyenlettem is; de
12 Nov|            úgyis szolgálnom kell. Nem tudtam elhagyni a házat; még talán
13 Nov|        valamit, de mit, azt akkor sem tudtam; hanem siettem, amint lehetett,