Rész

 1 Nov|  idegen, kihez csak egy közös haza emlékei kötöttek, fogadott,
 2 Nov|    ment, s ki tudja, mikor jő haza. Mért ne mondanám el az
 3 Nov|       ezüst érdempénzzel jött haza a háborúból, és akkor megint
 4 Nov| legalább annál elébb jő ismét haza. Eszterről édesanyám mondta,
 5 Nov|        még szomorúbban jöttem haza. Ahova néztem, csak a halál
 6 Nov|      is arany érdempénzzel jő haza. Hogy Péter öcsémnek nemcsak
 7 Nov| elmegy, s nem tudni, mikor jő haza.~Eszter csakoly szomorú
 8 Nov|      búzaföld fekszik; de jer haza Eszter. Megfázol. Olyan
 9 Nov|     talán mint őrmester jövök haza.~Vége is lett a háborúnak,
10 Nov|  csakhogy bizony nem kerültem haza akkor sem. Besoroztak ugyanazon
11 Nov|       szabadsággal eresztenek haza vagy legalább vén koromban
12 Mag|   gazdáit istenfélelemben s a haza szeretetében fölnevelte,