Rész

 1 Nov |         tovább a táj visszanyerte előbbi vadságát.~A hegyek ismét
 2 Nov |       Néha úgy látszik, mintha az előbbi győzne. A völgyben szétszórt
 3 Nov |     vidékben találjuk magunkat, s előbbi kilátásunkból legfeljebb
 4 Nov |      vidéket, melyben növekedett, előbbi időkből ismerém. Erről beszéltem
 5 Nov |        egész csak úgy függ össze. Előbbi időkben, amint hallottam,
 6 Nov |       ruhájába csimpaszkodott, az előbbi idők jutottak eszembe, s
 7 Pusz| teljesíték ígéretöket, s midőn az előbbi még aznap estve Latkóczynéhoz
 8 Pusz|          kibékültek egymással. Az előbbi ugyan halála napjáig meg
 9 Mag |        tréfáljak - mondá ismét az előbbi engesztelőleg. - Akár fölbukott
10 Mag |        nem értek hozzá - mondá az előbbi -, s történetem főszemélye
11 Mag |          lehet kérnie; hogy tehát előbbi hibáját jóvátegye, zavarában
12 Mag |     magától értetik - folytatá az előbbi. - A főispán okául annak,