Rész

 1 Nov|            amennyi csak belénk fér, bizony nekünk is jólesett, és még
 2 Nov|              de azt gondoltam, hogy bizony nem bánnám, ha pár lenne
 3 Nov| csikarhattam ki belőle. Hogy Eszter bizony jó leány; hogy apja talpig
 4 Nov|            múlva egészen összedőlt. Bizony szomorú volt ezt látni,
 5 Nov|             nem jó neked itt lenni, bizony megint megbetegszel.~Eszter
 6 Nov|          mások biztatták fel.~- Azt bizony nem biztatta senki - mondám
 7 Nov|         csak azért, hogy őt lássam, bizony soha életemet nem veszélyeztettem
 8 Nov|          hogy alig tudott szólni; s bizony én sem voltam jókedvemben;
 9 Nov|          lett a háborúnak, csakhogy bizony nem kerültem haza akkor
10 Nov|              gondoltam magamban, én bizony nem bánom, ha sem hadnagy
11 Nov|          testvérek lennénk, azaz én bizony más szemmel néztem reá.
12 Nov|         mégis megmondtam neki, hogy bizony rajtam nem múlnék, s hogyha