Rész

 1 Nov|      te is, István?~Most én is zavarba jöttem, s csak azt mondtam,
 2 Mag|        kelle dorgálnia, ő jött zavarba; a gondolat, hogy ha a terembe
 3 Mag|        megsérthetne, szüntelen zavarba tartá, s oly ideges állapotba
 4 Mag|  Tudtuk, hogy ha megszólítjuk, zavarba jön, s ha nem szólunk hozzá,
 5 Mag|      reá, s így jelenléte csak zavarba hozza a többieket is. A
 6 Mag|       e tárgyról szólni akart, zavarba nem jön, s szándékának kinyilatkoztatását
 7 Mag|        kik ha lovaik a lármára zavarba jöttek, más dolgokat kiabáltak;
 8 Mag|        világon, mint azt, hogy zavarba jöttünk. Minden gyengeségeink
 9 Mag|     magát elébb, annál nagyobb zavarba jött, midőn magát ily váratlanul
10 Mag| váratlan helyzet által annyira zavarba jött, hogy miután egy ideig,