Rész
1 Nov | érezzem magamat a szűk, de szerető körben, hol napjaim
2 Nov | változtatásában s az utazás egyszerű, de érdekes eseményeiben találunk.
3 Nov | érdekes dolgokat találhat; de engem vágyaim mindig e bércekhez
4 Nov | védi, s kevésbé ismert, de nem kevésbé szép, mert az
5 Nov | Igaz, néha tévedések után; de oly nagy szerencsétlenség-e
6 Nov | talán messzebb jutott, de bizonyosan kevesebbet élvezett
7 Nov | bosszankodám tolakodása miatt; de később eszembe jutott, hogy
8 Nov | nyájasabb jellemet adának; de pár száz lépéssel tovább
9 Nov | mit a növényzet lassú, de szakadatlan működése századok
10 Nov | ugyanezen eredményhez vezessen.~De bármi nagyszerű e táj, s
11 Nov | hosszasan megmagyarázta azt, de nemigen okultam magyarázatán,
12 Nov | kalauz nélkül indultam el, de nem tehetém jóvá hibámat,
13 Nov | meredek vala az ösvény, de járt. Úgy látszott, mintha
14 Nov | elijesztetni ne engedjük. De ezen biztosító, mellyel
15 Nov | ezeren mehettek keresztül, de semmi nyom nem látszott.
16 Nov | láttam, nem volt kecsegtető, de legalább járhatónak látszott.
17 Nov | Végre a hegygerincen valék. De habár csaknem két óráig
18 Nov | ily rögtöni változásait; de nem emlékszem, hogy magamat
19 Nov | lepkéivel nem vetélkedhető, de mely itt a növényzeti élet
20 Nov | is gondoltam a pihenésre.~De bármily nagyszerű képek
21 Nov | egyikéhez irányoztam lépteimet. De ha valaha vándor kellemetlenül
22 Nov | hogy őket oda kövessem.~De vannak napok, melyeken jókedvünket
23 Nov | mintegy ellentétet képeztek, de csak hogy annak szépségét
24 Nov | azt hívém, hogy csalódom; de midőn az énekes mindinkább
25 Nov | nem érezheté, nem tudom, de annyi bizonyos, hogy ezen
26 Nov | azt sem látja, hova megy. De annál jobb. Ha nem téved
27 Nov | ember, akivel találkoztam. De gyerünk a házba, s mivel
28 Nov | midőn az ajtót felnyitá - de sebaj! a kamarakulcs nálam
29 Nov | itt minden második ház az, de csárda azért mégsincs az
30 Nov | templom mellett balra lakik; de amit ott talál, azt itt
31 Nov | testek kölcsönös vonzerejét, de melynek létezését józan
32 Nov | valóságos csodákat tettem; de gazdám mindig kevéslé s
33 Nov | ér semmit, eléggé ízlik, de elrontja a gyomrot. Hej,
34 Nov | bort hozatott Salzburgból, de ezt feleségem elzárta. Hiába,
35 Nov | az volna ám még a világ. De - folytatá rövid szünet
36 Nov | talán bennem is megvan, de ésszel is. Nem volt párja
37 Nov | tudja, hogy az nem lehet. De talán, ha hazamegy s megint
38 Nov | Tudom, sokat kérdeznek, de - tevé hozzá szünet után -
39 Nov | soká huszárosan jártam, de végre rávettem magamat,
40 Nov | lenne, el is mondanám.~- De talán lesz időnk - jegyzém
41 Nov | volt, néha ránk riasztott. De azért nem volt bajunk. Édesanyánk,
42 Nov | nemigen becsüli a vagyont; de az, hogy soha idegen munkára
43 Nov | én mondanám a törvényt. De végre nem sokat törődtem
44 Nov | Eleget magyaráztam nekik, de nem értik. Rendes szántóföldeiken
45 Nov | hol marháinkat tartjuk. De mi ez a mi pusztáinkhoz
46 Nov | Nyár kezdetén még hagyján, de ha a teins úr azt a helyet
47 Nov | valamely határát nézné -, zöld, de mikor az egész év hosszán
48 Nov | mert a föld nem bírná el, de azért sem, mert nem érnénk
49 Nov | bírják magukat mindamellett, de a határon túli hegyek között,
50 Nov | járnak, mint a teins urak, de azért szántáskor kettőnek
51 Nov | valánk indulva mindketten.~- De hol is hagytam el? - kezdé
52 Nov | volna mindent elmondani, de a gyerek utoljára is mind
53 Nov | aztán engem vertek meg. De ő ezt is mind csak pajtásságból
54 Nov | eluntam volna százszor, de ő ismerte minden virágnak
55 Nov | kezében, mint a forgószél; de ő maga nem bántott senkit,
56 Nov | bántott soha senkit a világon. De a leányok nem törődtek e
57 Nov | benne, eleget veszekedtem; de ha még úgy haragudtam is,
58 Nov | sok víz foly le a Tiszán; de azt gondoltam, hogy bizony
59 Nov | Másra akarta fordítani, de miután mindig újra kezdtem,
60 Nov | belőle jó gazdasszony lesz. De ezt is csak úgy mondta,
61 Nov | vagy szidnám kedvesedet, de azt nem hányhatnád szememre,
62 Nov | Isten neki szerencsét hozzá, de hogy édesanyám nagyapja,
63 Nov | és csak úgy pusztulok el; de azt tudom, hogy ha egyszer
64 Nov | mondhatta volna, min búsul. De ily leverve őt eddig mégsem
65 Nov | tegyem? Hisz az meglesz! De mi baja lehet Péternek?~
66 Nov | nem mert senki a házban. De minthogy ha rám bízzák,
67 Nov | panaszkodott, hogy alig eszik; de nagy fontosságot senki sem
68 Nov | és már örülni kezdettem, de akkor vagy a doktor jött,
69 Nov | húsvét után kelünk össze. De én azt sem bántam. Csakhogy
70 Nov | újesztendőre akart katonának állni, de Eszter betegsége miatt ez
71 Nov | ugyan ismét a katonaságot, de nem sok kérésre volt szükség,
72 Nov | töltök több időt mátkámmal, de én biz azért mégis kimentem.
73 Nov | háztartásunkról okoskodott, de idő hosszára nem tartottam
74 Nov | csoda, ha szíve megesett; de mi baja lehet Eszternek?
75 Nov | határunkon nem mehet keresztül. De utoljára ők is megszokták,
76 Nov | s így nem tudhatni okát; de annyi bizonyos, hogy mikor
77 Nov | szaladtak a többiek után, de a víznek most még a vármegye
78 Nov | határunknak töltése nem volt; de a többi mind egy nagy tó.
79 Nov | csendes időben csak megjárta, de ha a víz habokat vetett,
80 Nov | szomorú volt, mint máskor, de ezt már megszoktam, s dolgom
81 Nov | egy ideig vártam is reá; de nem volt maradásom. Fel
82 Nov | apja féltelkes gazda volt, de nemigen jól bírta magát.
83 Nov | repce- és búzaföld fekszik; de jer haza Eszter. Megfázol.
84 Nov | hogy esze máshol jár.~- De mi bajod Eszter? - mondtam
85 Nov | ott ült és testvéröccse; de hogy ily bolondot tehessen,
86 Nov | testvéröccsének, hogy majd utánanéz, de akkor már késő volt. Esteledett,
87 Nov | partján, eleget kiabáltunk; de még csolnakra sem akadtunk.
88 Nov | hogy még vasárnap eljő. De ki tudja, igaz-e, és ugyan
89 Nov | azt mondta, hogy kimegy.~- De mi jut eszedbe, az istenért! -
90 Nov | hogy átjöjjön? - kérdé.~- De ki jönne most át, hisz nagycsütörtökön
91 Nov | pityós senki - mondtam én.~De ő csak azt mondta, hogy
92 Nov | bizonyosan megint megbetegszik. De ámbár nem vagyok félénk
93 Nov | soha tengert életemben, de eleget meséltek róla, s
94 Nov | elhitettem volna magammal is, de miután a felhő a napot egészen
95 Nov | senkit nem lehet megismerni; de mentől tovább néztem, annál
96 Nov | hitetni magammal, hogy nem ő; de amint odanéztem, ismét ráismertem,
97 Nov | Aztán nem tudom, miért, de mióta Esztert láttam, magam
98 Nov | meglátod, nem is lesz baja.~De ő, mintha nem is hallaná.~-
99 Nov | Megmondtam Eszternek is, de ő csak mindig arra nézett,
100 Nov | félelembe ejti. Haragudtam reá, de később más gondolatok is
101 Nov | arca ragyogott örömében, de rólam megfeledkezett; azt
102 Nov | mellette állok. Nem esett jól, de gondoltam tovább, ily időben
103 Nov | mert Esztert veszi el, de csak azt mondtam -, mert
104 Nov | hogy ebben igazsága van, de el voltam határozva, hogy
105 Nov | dolgot elmondom édesapámnak; de hamar felhagytam a gondolattal.
106 Nov | szívére veszi és sírva fakad, de utoljára is csak azt mondja,
107 Nov | éppen olyan, mint nagyapánk.~De akármit csináltam, végre
108 Nov | dolmányban és forgó nélkül. De én azt sem bántam, csak
109 Nov | csapott volna fel katonának. De én erre csak azt feleltem,
110 Nov | senki nem mentheti fel; de mikor látták, hogy nem engedek,
111 Nov | sem voltam jókedvemben; de erőt vettem magamon, s ami
112 Nov | hogy sírva nem fakadtam, de legyőztem ezt is. Eljöttél
113 Nov | kapitányunk szigorú ember volt, de talpig becsületes, olyan,
114 Nov | valahányszor rólam szólt; de hogy mindamellett ő is,
115 Nov | ütközetben. Fáradságos élet, de az ember mindamellett nem
116 Nov | háború másfelé fordult; de én sokért nem adtam volna,
117 Nov | ezredhez, melynél elébb voltam, de közlegénynek, és így minden
118 Nov | reitschult soha nem látom többé. De mikor végre biztosságban
119 Nov | talán visszamentem volna. De pajtásaim tartóztattak.
120 Nov | csépléshez nemigen értettem, de ipam azt mondta, majd megtanulom;
121 Nov | volna. Megkívánta a munkát, de aki elvégezte, annak jobb
122 Nov | Nyári időben csak megjárja, de mikor mindjárt Szent Mihály
123 Nov | most vége lenne mindennek. De később megszoktam a vidéket
124 Nov | szóltam, nevetni kezdett. De Erzsi, akkor még nem hittem,
125 Nov | rendkívül hosszú volt; de nem untam el. Ennyi marha
126 Nov | alig mehettünk tanyánkra; de ez mindössze is legfellebb
127 Nov | megbirkózhatik a fergeteggel is. De itt! Ha a szél azon oldalról
128 Nov | tíz lépésre az ablakból. De éppen ilyenkor még inkább
129 Nov | takarmány erősen fogyott; de végre eljött a talián szél,
130 Nov | mozogni kezdene. Felébredt, de nem szökik fel egyszerre;
131 Nov | dolgát őszig bevégezze. De itt, aki tavaszt nem látott,
132 Nov | laposokat, és a vetés ázik ki; de itt száz patakban omlik
133 Nov | földeinek veszi futását; de annál nagyobb volt a nyomorúság
134 Nov | mondotta ipam; én is hallottam, de füstöt sehol nem láttam,
135 Nov | hogy a ház dőlt össze; de mikor kiszaladt, látta az
136 Nov | marhástól s emberestől együtt; de többnyire ismerjük útjokat,
137 Nov | lavináknak útjokban ne álljanak. De az, ami falunkat veszélybe
138 Nov | folyvást dolgozhattunk, de a munka lassan haladt. A
139 Nov | természetesen a veszedelem. De munka között az ember mindent
140 Nov | erővel rohanjon keresztül. De azoknak haszontalanul beszélt
141 Nov | hallgattak reánk. Dolgoztak mind, de mindenike, amint tetszett.
142 Nov | hogy rendet csináljon. De lehetett is azoknak parancsolni!
143 Nov | mondta, hogy vágják széjjel; de akkorra halasztották, mikor
144 Nov | nem sokat ártott volna, de az egész tó, mely a jégtorlasz
145 Nov | csatornanyílástól elhúzzuk; de alig fogtunk hozzá, mikor
146 Nov | vesztünk volna mindketten; de végre a dicséret mégis jólesik
147 Nov | a fenyűszál, nem tudom; de elég, hogy nem feküdt többé
148 Nov | szolgálatát. Ócska volt, az igaz, de tódással csak megjárta.
149 Nov | tódással csak megjárta. De mikor most a levetkezésnél
150 Nov | tudtam és szégyenlettem is; de oly jó dolgom volt, hogy
151 Nov | kérdeznék, neki sem kellene más. De mi haszna, mikor csak fogadott
152 Nov | lenne-e legjobb, ha elmegyek; de akkor eszembe jutott, hogy
153 Nov | búsulok. Gazdám is észrevette, de az nem szólt semmit.~Így
154 Nov | hogy az öreg csak tréfál, de azért mégis megmondtam neki,
155 Nov | már régen megkértem volna; de hogy szegény cseléd létemre
156 Nov | igaz, cselédnek fogadtalak, de nem úgy viselted magadat,
157 Nov | nem küldöttelek volna el? De láttam, hogy derék legény
158 Nov | megragadtam, feleltem is valamit, de mit, azt akkor sem tudtam;
159 Nov | könnyekbe lábadtak szemei; de mindjárt utána ismét jókedvűen
160 Nov | fogunk. E fák vének lehetnek, de boldogabb emberek, mint
161 Nov | Istennek, sohasem bántuk meg. De itt jő Erzsi ipammal. A
162 Nov | ország széles e világon; de az mégis igaz, hogy becsületesebb
163 Nov | megáldott mindenképpen; de egy mégis csak fáj nekem,
164 Nov | ki jobban illik hozzá; de aki hazáját vesztette el,
165 Nov | István már messze volt tőlem, de férfias hangja még sokáig
166 Pusz| ország nagyobb pusztáinak, de melyet mindenki, kit mostoha
167 Pusz| vert földből készültek; de a tornác előtt álló oszlopok,
168 Pusz| melyek kissé rendetlenül, de nem nagy távolságban egymástól
169 Pusz| meglehetősen sok szabadság, de egyenlőség csak annyiban
170 Pusz| gonoszul el hagyja veszni, de mindhiába, a szomszédok
171 Pusz| mint azt apáink látták; de minden osztályok között
172 Pusz| nevetségesnek látszhatott, de ki egész életén át a törvény
173 Pusz| mentül előbb rendbe hozza.~De Péteryné mint békeszerető
174 Pusz| megnyugtathattak volna, de hol jog és törvény forgott
175 Pusz| ellenségei minden pernek, de hogy azért jogaikat védeni
176 Pusz| ügyvéd által akarta végezni, de minden hevessége mellett
177 Pusz| vitatkozásba ereszkedni, de egyedüli válasza az volt,
178 Pusz| törvényes dolgokban nem járatos, de hogy fiának jogaiból semmit
179 Pusz| volt szándéka mindkettőnek; de hiába. Vértesy meg akarta
180 Pusz| ennyire neheztelni fog. De a kocka el volt vetve; s
181 Pusz| melyet az orron észrevesznek.~De hagyjuk az elmélkedéseket.
182 Pusz| aki nem volt szerelmes, de kinek a jövedelmei szerint
183 Pusz| nemcsak a valót veszi észre, de a valónál mindig még többet
184 Pusz| mindketten leányok volnának. De Latkóczyné dúlt-fúlt. Elébb
185 Pusz| belátja az egész trafikát, de majd megválik, oly könnyen
186 Pusz| volt a szigorú parancsolat, de hogy célját még biztosabban
187 Pusz| és kevesebb dicsőséggel, de éppoly biztosan birtokához
188 Pusz| nézett a jövőnek elébe. De bármennyit törte fejét,
189 Pusz| másik Péterynét vádolta, de anélkül, hogy azért összevesztek
190 Pusz| múlt télen kiigazíttatott, de melyen a fiatal Pétery az
191 Pusz| ezen Mátyás nem indult meg, de annál inkább azon, midőn
192 Pusz| hatalmának fönntartására.~- De gondolja meg nagysád a helyzetet -
193 Pusz| foghatja meg: miért? én sem; de a szerelem oly dolog, mint
194 Pusz| tekintve nemcsak lehetséges, de nagyon könnyű is. És én
195 Pusz| összeköttetést ajánlgatja. De Klári kisasszony őt rendkívül
196 Pusz| még ez este beszélhessen, de úgy látszott, mintha ennek
197 Pusz| is kifárasztotta volna; de Mátyás mindamellett nem
198 Pusz| tanácskozmány ideje tűzetett ki, de azon különbséggel, hogy
199 Pusz| jótevőjét véghetetlenül szereti, de hogy a méltatlankodásokat,
200 Pusz| édesanyjának akar engedelmeskedni, de ez egyben nem teheti, mert
201 Pusz| mit csináljon haragjában, de miután később meggondolta,
202 Pusz| kissé tovább neheztelt, de annyira szerette fiát, hogy
203 Pusz| által kellene segíteni, de bármily hevesen folyt is
204 Mag | mikor az alkotmányban kevés, de az életben sok egyenlőség
205 Mag | szabályozásáról még szó nem vala, de e nép, mint rétjeink, melyekről
206 Mag | kívánhatta magát - nem régi, de, fájdalom, elmúlt időkben,
207 Mag | ismeretlen e név olvasóim előtt, de a házat bizonyosan ismerik,
208 Mag | követeléseinek meg nem felelt, de a rend- s kényelemnek színét
209 Mag | feleltek meg az újabb ízlésnek, de volt-e kellemesebb sétahely,
210 Mag | ültessen minden ivadék, de ne rontsa azt, mit apái
211 Mag | természetesek, meglehet másnak, de én sokkal természetesebbnek,
212 Mag | haladnunk kell a korral, de nem hiszem, hogy messzire
213 Mag | nézetei, nemcsak a kertre, de minden egyébre nézve is.
214 Mag | bír kimozdítani helyéből, de gyűlés után mindenki kibékült
215 Mag | fenntartását reá bízták. De e példás egyetértés ellenére
216 Mag | lassanként elveszté karcsúságát, de egész termete annyi erőt,
217 Mag | agarászatra gyűltünk össze, de a ködös idő s néha kissé
218 Mag | melyekből nem tanultunk semmit, de melyek között mindenki elfelejté
219 Mag | pihenni, ha elfáradtunk, de csak hogy új erőfeszítéshez
220 Mag | otthonosabban éreztük magunkat. De öt óránál többet töltöttünk
221 Mag | ketyegésén gyönyörködjék.~De mindennek megvannak a maga
222 Mag | meg, hogy mi történt vele; de akár fölbukott, akár leesett,
223 Mag | a főbíró keserűebben -, de ha valaki azt mondja, hogy
224 Mag | nemcsak beszélgetés között, de ha írunk is, mindég nagy
225 Mag | elolvasná, aláírni nem szokott, de miután ez úgy van, s miután
226 Mag | egy fillér nem hibázott, de csak útban áll a szobában;
227 Mag | áron megszabadulhatott, de később tapasztalta, mennyire
228 Mag | a szomszéd ház helyett, de mindamellett valamennyien
229 Mag | írá, csak huszonnégy éves, de kétszer annyit tud, mintha
230 Mag | szerint megmentése függ, de kinek látásánál a nehéz
231 Mag | melyen keresztül kell mennie. De nem múlt egy hét, s az egész
232 Mag | embereknek legszebb ékessége, de sokkal drágább, mint hogy
233 Mag | emigráns éppen hozzá intézett; de mit használt, a szerénység
234 Mag | meggyőződésök hiányzanék, de mert meggyőződésök kimondására
235 Mag | megyében lakó, nem gazdag, de kiterjedt nemes családnak
236 Mag | volna meg könyv nélkül, de melynek minden ételéből
237 Mag | járt föl-alá szobájában; de e pillanatok csak rövidek
238 Mag | fiamat a főispán elébe. De miért nem vigyáztok?~Czinkotay,
239 Mag | nem vigyáztak hát jobban, de nem tudott tanácsot adni,
240 Mag | varrni, midőn e fontos, de nem éppen nyugodalmas tanácskozást
241 Mag | kívül szomorú dolog vala, de olyan, mi már több főispánon,
242 Mag | dolgot legjobban értik. De volt-e valaha Czinkotay
243 Mag | Erőt akart venni magán, de hasztalan. Midőn azt, mit
244 Mag | fogadnák e megtiszteltetést, de a választást nem fogadnák
245 Mag | számíthat a kért hivatalra; de a hatás, melyet az Czinkotayra
246 Mag | intő tekintetet vetett reá, de csak növelte zavarát, mely
247 Mag | hasonlóságokul kiaknázta, de mely a hallgatóknak nem
248 Mag | hallá, példás türelemmel, de nemigen jókedvvel vette
249 Mag | rosszkedvűnek látszott. De mit tegyen? Bocsánatot nem
|